Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-02-11

meggyőzhette Hegedűs Lórántot, hogy a tárgy a mellyel foglalkozott, valóban közérdekű s hogy a szellem, amely előadását áthatotta, rokonszenvet és tiszteletet szerzett fejtegetéseinek. Fölösleges volt a Herbertizraus vádját elhárítani magáról. Esze és •szive ma egész férfiút árultak el, kinek egyéni belső értéke van." A „Pesti Napló:" „Nagy volt a várakozás Hegedűs besüede iránt. De jegyezzük fel miudjárt a beszédről, hogy azt a nagy várakozást is felülmulta a megérdemelt sikere. . . . Temperamentum és tudás csillogott beszéde bevezető polemikus részében s nyomán végighömpölygött az első meleg helyeslés. . . . Megmutatta, hogy okosan gondolkozó fó és szellemes canseur." Vezércikkben foglalkozik képviselőnk beszédével a Magyar Hírlap „Győzzön a közszellem" cimmel a többek között igy írván : „Nem a Hegedűs Lóránt beszédének, a közszellem javulásának szól a mai örömünk. A közszellem javulásának, mely ma már nemcsak lehetségessé, de természetessé tette, hogy azokról a padokról, a hol hajdan a szavazó-gépek ültek, ma kívánságok hallatszottak, kritika és közbe-közbe gáncs is. A megjavult közszellemuek örvendünk első sorban, a mely megcsinálta azt, hogy egy kormánypárti szűz-szónok, egy aktiv miniszter fia nem az elismerés hallougásaival, nem a hódolat adójának beszállításával kezdi meg nyilvános politikai szerepét, hanem a komoly kritikával az emberek jajkiáltásának tolmácsolásával. De aztán — mi tűrés-tagadás — lelkünk egész melegével üdvözöljük magát az ifjú szónokot s még inkább azokat, a miket elmondott. Mert jelentős volt ugyan a hely, a honnan a mai beszéd elhangzott, fontos a szeméi}', a ki elmondta, de a dolgok veleje mégis magában az elmondott beszédbei) van. A tisztviselők helyzetéről beszélt, a tisztviselők sorsának javítását sürgette. Nagyon kevés hozzátenni valónk van ahhoz, a mit Hegedűs Lóránt kifejtett, elvenni való nem volt a beszédben semmi." íme a Budapesti Hirlap referádájáuak néhány passzusa : „Hegedűs Lóránt szüzbeszéde valósággal felüdítette a képviselőházat, mely nagy érdeklődéssel és a kielégített várakozás minden jelével hallgatta a szóuokot. Fiatal ember, de nagyou tehetséges, és u szónoklás adományával megáldott. Az, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter fia, bizonyára hozzájárult az érdeklődés fokozásához, de nem von le semmit a fiatal képviselő érdemeiből és sikeréből, mert régóta tapasztaljuk, hogy a népszerű, vagy hatalmas apa egyéniségének árnyéka bénítóan nehezedik fiára. Hegedűs Lorántnak p3dig tökéletes, szép sikere volt s őszintén tapsolták jobbról is, balról is, sőt a szélsőbalról is." A „Pesti Hirlap" „Tisztviselők dolgai" c. vezércikkében : „Hegedűs Lóránt hozta ma szóba a tisztviselő kérdést s bevilágított ennek a misztériumaiba. Okos, alapos és szükséges beszéd volt . . ." A lap más helyén . . . „Oly fényes sikert aratott, hogy ettől kezdve nem kell neve után megjelölni a családi összeköttetést, egymaga a saját tehetségével és szorgalmával oly politikai pályát nyit magá«uak, melyben gyorsan fog előre haladui , . . Szavai élesek voltak, kritikája erős és ezért első sorban az elleuzéki oldal lelkesedését kapta meg. De igazság volt mindenek fölött mindenben, a mit mondott és a pénzügyi közigazgatás fogyatékosságait oly élesen világította meg, hogy szenzációt keltett. Mikor beszédje vége felé megjelölte a javítás módjait, mint a politikában igen számottevő egyéniség végezte szavait helyeslés, éljenzés és tapsok között. A parlament legkiválóbbjai miniszterekkel együtt, siettek üdvözlésére ..." Fgyancsak vezércikkben méltatja a beszédet a Budapesti Napló „Köztisztviselők" c. a.: „Szimpatikus okos és lelkes szószólójuk akadt ma a magyar köztisztviselőknek a magyar képviselőházban : Hegedűs Lóránt, a ki fiatalságát meghazudtoló komoly munkássággal váltott jogot a törvényhozók sorában való komoly számbevételre . . . Elismerés illeti meg a fiatal honatyát, a ki a most folyó budgetvitát értékes anyaggal gyarapította. . ." Más helyen: „Annyi okkal régen lepett meg szüzbeszéd mint a Hegedűs Loránté. A szép formával, a mélyen járó gondolkozással, a téma biztos ismeretével, a sűrű elmésség^el és ötlettel, a kis emberek iránt való mélységes szeretettel ... A jegyző nyomban beszéde után szólásra hívta fel Holló Lajost, de lehetetlen volt abban a gomolygó áradatban beszélni. A gratuláusok hangosabbak voltak, semhogy szónokra lehetett volna figyelni. így aztán meg kellett adui a fiatal szónoknak a legnagyobb parlamenti megtiszteltetést is : az öt perci szünetet. Igen elismerő hangon írnak az ellenzéki lapok is. így pl. a Magyarorszáy : „Ügyes, élénk beszéd volt ez; leginkább a tisztviselők helyzetével és a közigazgatás bajaival foglalkozott: mondani valóit tetszős módon adta elő." Az Egyetértés: „Hegedűs Lóránt a jó eló'véleméuyt nem cáfolta meg. Közel másfél órán át beszélt és egyszer sem vált unalmassá. Beszéde céljául annak a dilemmának a megoldását tűzte ki, melynek az egyik ága a személyi Hegedűs Lóránt beszéde a képviselőház febr. hó 6-iki ülésében. „Örömmel és büszkeséggel" értesítette Fenyvessy Ferenc dr., vármegyénk főispánja városunk polgármesterét s általa Pápa városát még folyó hó 0-án délután arról a „nagyszabású beszédről", mellyel képviselőnk, Hegedűs Lóránt dr. a parlamentben első, fényes sikerét aratta, s örömmel és büszkességgel konstatáljuk e helyen mi is, hogy városunk képviselőjében méltán üdvözöltük annak idején „a jövő emberét", ki választókerületének díszére fog válni. Az első parlamenti diadal egy nagy, jelentős parlamenti pályának biztos záloga. Hogy pedig minő volt e. diadal, arról fogalmat nyújthat az a tény, hogy legkiválóbb napilapjaink vezércikkben foglalkoztak képviselőnk beszédjével s az összes lapok — kormánypártiak és ellenzékiek — a legnagyobb elismerés hangján szólnak e nem mindennapi szüz-beszédről. íme néhány szemelvény a fővárosi politikai napilapok ítéletéből: A „Muyyar Nemzet" „A hivatalnok sorsa" c. vezércikkében igy ir : „A tisztviselőkérdés eszméjének oly apostola akadt, a ki gondolatainak mélységével a velejére hatott a problémának, ritka szakértelemmel világított be annak rejtekeibe s szivének egész melegével, a gyakorlati humanista egész érzésével szállt síkra azoknak az érdekeiért, a kiknek sorsát látó szemmel ügyelte meg s őszinte képben tárta elénk. Hegedűs Lóránt, a pápai kerület fiatal képviselője ma mondta el a képviselőházban szűzbeszédét s annak keretében tárgyalta okos mértéktárással a tisztviselők helyzetének kényes és súlyos problémáját. . . . Beszédének kiváltképpen az adott különös érdekcltságet, fontosságot, hogy nem a szűzszónokok szokott általánosságában mozgott, nem a politika magas röptében próbálta meg szárnyai erejét, hanem egy közérdekű s nehéz detail-kérdést fogott meg s annak léin egébe minden tudásával s tárgyszeretetével hatolt be. . . Érvényesítette még pedig meglepő jártassággal azokat a bő és alapos tanulmányait, amelyeket a közgazdasági téren szerzett magának. A pénzügyminiszter által tervezeti adórefoim kapcsán kifejtette tömör előadásban a közigazgatási szervezetnek, különösen a közigazgatási bi/.oltságáuak hiányait, őszintén rámutatott azokra s megjelölte azokat a szempontokat, melyek az újjászervezésénél kell, hogy mérvadók legyenek. A Ház minden oldaláról felhangzó helyeslés és tetszés Hahaha! Huhaha ! lióka koma, jól ismerjük huncutságodat'. A komoly műitélkezés szándékával jött ide és szörnyűség! mikor a zenekar a fináléba kezdett, a szegény fin már esze nélkül szerelmes volt Ámorba. Nem is illik tréfálkozni rajta, annyira nagy volt ez a szerelem. Ment ki a színházból s csak ment magatudatlanul, mint az alvajáró. Nem tudott másra gondolni, csak a kis Ámorra, mindenütt az ő éiles alakját, kacér, de azért tiszta és szűzies mosolyát látta maga előtt. Szerette volna egész lelkével átölelni ezt a kis szinészlányt, a ki igy a szivébe lopta magát. Mikor az íróasztala elé ült, akkor kezdett keserves lenni a dolga. Kezébe temette lázas arcát és gondolataiban ott kisértett a mosolygó arcú Ámor. Voltaképen nem is látott mást egész este, csak őt. Az ördög sc olvasott olyan kritikát, a milyet a szerelmes riporter ekkor este irt. Lángoló óda volt az a kis Ámorról. Szinte jambusokba szöktek tollán a szavak, a mikor irta. El vala mondva ebben a megindító stílusgyakorlatban a szerelem istenkéjénck személyesítőjéről sok minden szép. A sok közül pedig

1 érdemesnek tartom följegyezni azt a mondatát, a melyben elmondatik, hogy az istentelen olimpusi tréfa kertében ugy tűnt fel Amor, mint mérget lehelő, mámorítóan buja illatú virágok közt a fehér- liliom, a hótiszta, szűzi liliom. Szegény fiúnak naIgyon jól esett konstatálnia ezt és a kissé értelmetlen hasonlat határozottan könnyített a szivén. Ment újra az utcára, de künn ugy érezte hiába menne most haza, szemét elkerülné az álom. Az a mosolygó leányfej nem hagyná aludni. Hát nekivágott a sötét, csöndes éjszakának. Cél és terv nélkül kóborolt és egyszerre, csak a színház előtt találta magát. Az átellenes kávéházból muj zsikaszó és mutatók lármája halatszott ki s mert 'azt hitte, hogy egy kis szórakozás lecsillapíthatná valamennyire felzaklatott szivét, hát bement. A kávéház üres volt. Alig lézengett benne néhány kései vendég. A kassza tündére valami vörös borítéka rémregény olvasásába volt merülve, a jnneérek pedig a hátulsó asztalok fölött bóbiskoltak nagy álmosan. Csak hosszú sürgetésre kolfc fel az egyik, kelletlenül, mintha boszankodnék, hogy zavarják nyugalmát. Hanem a szeparéban ugyancsak hangosan voltak. Onnan hallatszott ki a zene és a mulatók zaja. A zavaros hangokba — úgy tünt fel koron kint női kacagás hangja is vegyült. A kritikus hátradőlt székében és léiig lehunyta a szemét. Nagyon hangulatosnak találta, hogy a mig ő idebent csendes magánosságban ábrándokat sző, addig odabenn pohárcsengés, mulatozás járja. A szeparé ajtaja félig kinyílt és most teljes zajában hallatszott a zűrzavaros lárma. A kritikus szemben ült az ajtóval, de odabenn a kavargó füstfelhő eltakart mindent, még az arcokat is. A fiatal embernek ugy tünt fel, hogy valaki hirtelen kisurrant az ajtón. Az ám, csakugyan, és lám, milyen ismerős. Nini, hisz ez Jupiter apó. A kezében boros palackot szorongatott és szcmmelláthatólag tökrészeg volt. A kritikus odaintette magához a pincért. — Kik azok, a kik odabenn mulatnak ? — A színésznek, kérem alássan. Valami névnapot ülnek. Ez a felvilágosítás nyugtalansággal töltötte el a kritikust. Kínozta egy sejtelem. Hátha tán köztük van ő is, a kis Ámor és együtt mulat ezekkel az ittas korhelyekkel. Hőt valami borszagú tenorista vagy hősszerelmes szcutségtelen keze talán meg is érinti ennek az ártatlan arcú tiszaleánynak a fehér ruháját. Nagy Isten, még tán meg is ölelik. Megremegett erre a gondolatra. Valami envetséges féltékenységet érzett. Szeretett volnafc berohanni oda a mulatók közé, megnézni, ott van-e köztük az a ragyogószemü kis gyerekleány,