Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-11-25

Mikovinyi Ödön, Pápa i^gyv. OKI.J 917-92 Dr. Steiner József, Pápa (orv. oki.) 917-60 Horváth Antal, Vaszar 886-78 Lőv/ensteiu Adolf, Pápa 862-05 Óbermayer József, Pápa 806-25 Kriszt Jenő, Pápa (r. k. leik.) 792-56 Sarlay Gyula, Külső-Vath 78452 Farkaedy Károly, Alsó-Görzsöny 778-66 Körmendy Béla, Pápa 777-— Báron Jakab, Pápa 758 — Kluge Károly, Pápa 752-80 Dr. Kluge Endre, Pápa (ügyv. oki.) 729-40 Sarlay János, Külső-Vath 719-60 Piacsek Gyula, Pápa (gyógysz. oki.) 71 Cr — Kellner Dávid, Pápa 695-80 Pencz József, Dáka 688-86 Kiss Sándor, Gergelyi 687-06 Tertsch Géza, Alsó-Görzaöny 680-42 Korbóly György, Nyárád (r. k. pléb.) 667-7(3 A 20 póttag közé meg a következőket: Bermüller Alajos, Pápa 654-46 Günsberger Mór, Lovászpatona 647 "49 Mattus György, Pápa 645-80 Klein Jónás, Pápa 626-56 Neubauer József, Pápa 626-46 Beck Zsigmond, Pápa 613-50 Az igazoló-választmány a névjegyzéknek a vármegye székházán való kifüggesztését elrendelte és egyidejűleg az érdekelteknek tudomására hozta, hogy ezen névjegyzék ellen annak a vármegye székházában törtónt kifüggesztésétől számított 15 napon belül a vármegye állandó bíráló választmányához felebbezésnek vau helye. A munka ünnepe. — Horváth Kálmán jubileuma. — Az a jubileum, mely szerdán folyt le városunkban, némely vonásokban különbözik a szokásos jubileumoktól és ezeket a vonásokat, mivel erkölcsiek, ki kell emelnünk és megmentenünk a feledéstől. Horváth Kálmán kétségen kivül a legszerényebb jubiláns, akit valaha a földön ünnepeltek. Anuyira szerény, hogy, ha rajta múlik, bizonyára meg nem engedi, hogy ünnepeljék. Hiszen mit tettem én, igy gondolja és mondja ő, harminc esztendőn keresztül, mint dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam. Ám az ő ünnepén féuyes módon nyilatkozott meg a rokonszenv, Egyáltalán furcsán éreztem magam aznap. Találkoztunk megint Biróókkal, én néhány gúnyos megjegyzést tettem Gizire. Ella pedig kacagva toldta meg pár szóval a csúfolódást. Bár magam kezdtem a gúnyolódást, Ella megjegyzése mégis bántott s magamban kezdtem sajnálni a szegény kicsúfolt Gizit. Ugy éreztem, mintha már az enyém volna s magamra vettem a sértést. Egy két védelmező szót szóltam, amin Ella kapva-kapolt s este a vacsoránál már gratulált Biró Gizinek legújabb hódításához. A lány színtelen arca egyszerre vörösre vált: szégyenkezve húzódott meg anyja mellett s a világért föl nem mert pillantani. — Ó, 6, a kis ártatlanság, — gúnyolódott Ella. — Igazán sajnálom, hogy a titkotokat elárultam. Menjen Elek, vigasztalja meg s kórjen tőle bocsánatot a nevemben is. Odamentem hozzájuk, most először s már csak dacból sem tágítottam Gizi mellől egész este;. Eleinte az anyja beszélt helyette, nagy bőbeszédüséggel, igen unalmasan; Gizi csak néhány félénk szót kockásztatott meg. Mikor elváltunk, még nem ígértünk találkozót más napra ; dc én siettem nuír a reggeli sétához s mintha ők is vártak volna rám, Sokáig tagadtam, még magam előtt is, hogy ez a sápadt, vértelen leányarc kezd tetszem nekem. Mikor aztán meggyőződtem róla, hogy tetszik és érdeklődés, s mert az este rendezett társasvacsorán sokan jelentek meg olyanok is, akik Horváth Kálmánt közelebbről nem ismerték, azt kell mondanunk, hogy ez az ünnep valójában a harminc esztendős munka ünnepe völt. Ezeu napon együtt ünnepelt mindenki, aki dokumentálni akarta, hogy igenis meg kell ünnepelni a férfiút, aki hosszú harminc esztendőn keresztül kitartott a becsületes munka mellett és soha attól el nem tántorodott. Ez a jele amaz új áramlatnak, amel}' felé közelednünk kell, s amely az embert nem pusztán az eredményei és sikerei szerint ítéli meg, hanem ama muuka szerint, amelyet a köz érdekébeu is végzett. Gondoljunk arra, hogy ez az ünnep a munka igaz megbecsülését bizonyította, s akkor a Horváth Kálmán jubileumából nem csak tanulságokat vonhatunk le, de buzdítást is meríthetünk a jövőre nézve. A jubiláns ünneplése röggel kezdődött, amikor Szenthe Károly és Thum Lajos postatisztekből álló küldöttség kereste fel őt a lakásán, azután elkísérte mindennapi munkájának színhelyére, a postahivalba. Itt tüntető szeretettel fogadták hivatalnokai, akiknek nevében Mayer István főtiszt üdvözölte és szép szavakban emlékezett meg azokról a hervadhatatlan érdemekről, amelyeket jóindulata és kötelességszeretete által szerzett, majd átadta nz ünnepeltnek az albumot, mely az egész hivatal személyzetének az arcképeit tartalmazta. Ezután Tamás Ferenc altiszt üdvözölte a jubilánst az altiszti és szolgaszemélyzet nevében. Az ünnepeltet láthatólag meghatottan pályatársainak őszintén megnyilvánuló szeretete és hivatkozva arra, hogy kötelességeit • mindenkor csak a kötelességtudó kartársak támogatásával teljesíthette, forró szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. A hivatalos ünnep ezzel véget is ért, de egész nap hozta a táviró és posta a különféle körökből és helyekről jövő üdvözleteket, amelyek mind a legszimpatikusabb módon ünneplik Horváth Kálmán posta- és távirda-felügyelőt. I'enyvessy Ferenc főispán a következő táviratban üdvözölte : „A becsületesség és kötelességtudás jubiláusát elismeréssel üdvözlöm." Hegedűs Lóránt orsz. képviselő a következő táviratot küldte : „Együtt ünnepiek az ünneplőkkel és kiváló munkásságára sok áldást kívánok." Táviratban üdvözölték még az ünnepeltet: Dóczy Endre főtiszt Győrből, Battenberg miniszteri segédtitkár Bpestről, Ambrus postafőnök Veszprém- j (egy hegyi sétán történt, a vízesésnél), akkor nem őriztem egy percig se titokban a fölfedezésemet: megmondtam mindjárt Gizinek is, az anyjának is. Ideje volt, hogy megmondjam, a szezon már végére járt; a vendégek kezdtek oszladozni. A mátkaságom első hírével kötelesscgszerüleg a fürdőgondnokhoz mentein. — Vesztes vagyok, öreg, beteljesült a jóslatod. — Kérlek ne öregezz — zsörtölődött az, — nem vagyok még olyan vén. Csakugyan ón is vettem észre; a bajusza feketébb volt, mint múltkor. Az ősz szálakat sok lett volna kitépnie; kétségkívül festi bajuszát. — Dehogy vagy vén. Ámbár a próféciád akármilyen vén eigányasszonynak becsületére válnék. Neked mondom először, hogy Biró Giza tegnaptól a menyasszonyom. — Ugy-e igazam volt, — mondta örvendő arccal. — Látod, a többiben se csalódtam. A megyei aljegyző vőlegény, a Kurdy Erzsikét a pápaszemes tanár viszi el. — liáfc honnan meríted ezt a nagy böicseséget ? — Egyszerű a nyitja; ismerni kell az embereket. Ha ivem mondtam volna, hogy Biró Gizit el fogod venni, sohase gondoltál volna vá. Így bői, Igazgatósági számvevőség tisztikara Sopronból, Toronyi János posta- és távirda-építész Sopronból, Erdős, Tamás, Kelényi és Velantsits posta- és távirda-titkárok Sopronból, Vajda Bálint felügyelő Szombathelyről, Freiszberger Gyula főtiszt Budapestről, Hajnal József főtiszt Mosonból, Spissich titkár Pozsonyból, Vischer ellenőr Sopronból. Számosan üdvözölték levélben az ünnepeltet, így Zuna és Bayer, a helybeli dohánygyár igazgatói, Vellautsits felügyelő Sopronból, Szundíts Kálmán számtanácsos, Szalay számvizsgáló N.-Váradról, Kapy felügyelő Győrből, továbbá Autal Gábor ev. reform, püspök, Gyurátz Ferencz ág ev. püspök, Czike Lajos kir. tanácsos, esperes-lelkész és igen sokan a pápai társaság köréből. Hosszabb üdvözlő levelet intézett a jubilánshoz a Krausz József M. fia cég, amely a postafőnöknek a helybeli kereskedők iránt mindenkor tanúsított előzékenységéért is köszönetet mondott. Este nyolc órakor kezdődött azutáu a társasvacsora a Griff-szálloda nagytermében, ahol körülbelül kétszázan gyülekeztek össze, hogy részt vegyenek a postafőnök ünneplésében. Az első toasztot Mészáros Károly polgármester mondotta az ünnepeltre a városi közönség nevében. Lendületes szavakban emlékezett meg Horváth Kálmán nagy munkásságáról és arról a nagy kötelességtudásról, mely e hosszú harminc esztendő alatt mindvégig jellemezte. A postatisztek nevében Mager postafőtiszt mondott pohárköszöntőt, majd Horváth Kálmáu állott fel és keresetlenül bár, de igen szép szavakban mondott köszönetet az ünnepeltetésért, melyet ő nem keresett, de amelyet mégis elfogad, mint a munka dicsőítését. Köszönetet mondott munkatársainak és poharát Mészáros polgármesterre s a város közönségére emelte. Ezután Frivaldszky László soproni titkár köszöntötte föl az ünnepeltet, akire toasztot mondottak még Szenthe postatiszt, igen sikerült humoros toasztokat Szenté János városi ügyész és Kriszt Jenő plébános ; Toeh S. L., mint kereskedő köszöntötte fel az ünnepeltet. Toasztokat mondottak még : Frivaldszkg Pápa város közönségére, Steklovits postatiszt a megjelentekre és Heszky postatiszt a helybeli huszárezred tisztikarára. Az ünnepelthez érkezett üdvözlő sürgönyöket Thum Lajos postatiszt olvasta fel. A hangulat mindvégig igeu lelkes volt s a társasvacsora csak a késő éjjeli órákban ért véget. pedig addig hajtogattad magadban, hogy csak azért sem, hogy végre is fönnakadtál. Nekem köszönheted a menyasszonyodat. — Neked édes öregem, bálás is vagyok érte. Még hálásabb azért, hogy ebből a Mohácsi Ellából kiábrándítottál. — No, no, hagyjuk ezt — nyugtalankodott az öreg próféta. — De ne hagyjuk bizony, mert ebben is teljesen igazságod volt. Az a lány csakugyan kacér, szívtelen. — Talán még sem egészen, —- esitított a fürdőgondnok. — De egészen barátom, egészen. Abban igazad van, hogy vén, azt pedig én is észrevettem, hogy festi magát. — Hazugság 1 — pattant föl az öreg, — merő hazugság. Ella nem festi magát s ha nem is egészen gyereklány, annál jobban illik ő jövendő párjához. — A jövendő párjához ? E szerint ebben az egyben csalódtál, mégis k< rített vőlegényt magának? Vájjon ki lehet az a boldog. A próféta kezet nyújtott, elsietett s csak mikor már öt lépésnyire volt, akkor szólt vissza szégyenkező arccal -. — Én !