Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-21

Arany János örök-szép költeménye a „Rege a csodaszarvasról" következett ezután. A költemény <énekkiséretét, melyet Sztqjanovits Jenő szerzett, az intézet énekkara, mintegy 70 magyar ruhás leányka, a inagánszámokat Neuhauser Erzsi, Pais Ágnes, Pcrzsaits Laura és Tóth Gabriella adták elő. A költeményt magát Bognár Lujza szavalta el. A zenei rész betanításának fáradságos munkáját Gáthy Zoltán végezte, ugyanő dirigálta az énekkart is, mely precíz előadásával nagy sikert aratott. Allegorikus jelenet, melynek szerzőjét nem nevezte meg a szinlap, de akit mi az intézet igazgatónőjében sejtünk, volt a műsor utolsó száma. A jelenet első részében Klió (Peutz Mariska i&rhölgy) felszólítására az Emlékezet (Győry Jiialia úrhölgy), a Kegyelet (Koritsehoner Margit 4-iihölgy), a Hódolat (Tresztyenszky Ilona úrhölgy) 'és a Hála (Anitái Mariska úrhölgy) adták idlő az intézet történetét s dicsőítik az űtfcSujőket, a inegatajrítókat s a felügyelőket. Mind ••M öt hölgy poétikus jelenség volt görög kosztümjében s jól poemfcírozott, pompás szavalatuk méltó volt a szép .allegóriához. Szavalatuk alatt A .háttérben látható volt az intézet öt.•gondnoksági elnökének : Bocsor Istvánnak, Váli Fereaaonek, Szilágyi Jfeefnek, Antal Gábornak id. Martonfalvay Elekaaek és Baráth Ferencnek Herz Dávid által festett pasztell képe. Mindegyik kép (élethű és míívés-zi ihatásu. S míg a három első, immár elköltözött elnöknél az emlékezet ;pálmaágát rakták le, addig .a hódolat babérkoszorúját tették le a másik liánom, életben levő elaa'ök előtt. •Gyönyörű élőbej> fejezte be az allegóriát. Vikár Erzsi, Witünam Margit, Lamper.th Irén, Deutsch Berta, Kakas Irén, Kutrováex Vilma, Ligárth Lenke ós Hirsoh Ilona úrhölgyek xniut géniuszok s négy bájos -apróság : Baráth Mariska, Bennüller Magda, Borsos Irénke és Zunalíózsika mint .angyalok festői .csoportban a Király magasra állított mellszobra körül állottak. A közönség sokáig meghatva szemlélte .a szép .képet s midőn .a függöny legördült, .zúgó tapsokban adott kifejezést elragadtatásának. A hivatalos ünnep. A' huszonötéves jubileum ós iskolafel-a-vatás ünnepségének hivatalos része okt. 18-áu d.e. folyt le. Reggel kilenc órakor ,mind a négy felekezet templomában istenitisztelet volt, melyen a növendékek tanítónőik vezetése mellett megjelentek. A-z ünnep sziuhel}

7

e az lúj iskola tornateraae volt, melyet a rendező tanári kar buzgalma tölgylcvél-gúiandokkal, drapériákkal gyönyörűen feldíszített. A termet 0 Felségéjiek és az intézet gondnoksági «lnökeinek kepei ékesítették. 10 órára — mikor az ünnep kezdetét vette —; egészen megtelt a tágas tornaterem. A városi hatóság képviselete, a gondnokság tagjai teljes számban, a helybeli tanintézetek küldöttségei, s a kiket először kellett volna említenünk, városunk előkelő hölgyei díszes koszorúban, valamint a tanári kar tagjai foglaltak helyet a székek hosszú során. Nagyban emelte az ünnep fényét a dunántúli ev. ref. egyházkerület illnsztris püspökének, Antal Gábornak jelenléte, ki theol. akad. tanár korában négy éven át az iskola gondnoka volt. Örömmel üdvözölte a közönség Jaskóné György Etelka úrhölgyet, ki hosszú időn át volt a polgári leányiskola tanítónője. Zúgó, többször megújuló éljenzés hangzott most fel. Penyvessy Ferenc dr. főispán lépett a terembe, akit a közönség lelkes rokonszenvvel üdvözölt. Az ünnep szónokai helyet foglaltak az emelvényen felállított asztal körül, mire felhangzottak a Himnusz magasztos akkordjai, mit a közönség állva hallgatott végig. A Himnusz elhangzása után Baráth Ferenc üdvözölte a kormányt képviselő főispánt. Röviden, de lelkesen vázolta az üunep célját, méltatta az államnak munkáját és érdemét az iskolaí'cntarfcás terén és s»ivbol jövő hangon köszöntötte éljenzés közepette az államhatalom képviselőjét. Fenyoessy Ferenc dr. válasza eszmékben gazdag fejtegetése volt a nemzeti nőnevelés jelentőségének. Ami a nő hivatásának, munkakörének szélesbbítése terén az utolsó években történt, frappáns-jellemzésre talált a főispán emelkedett szellemű beszédjében, melyet a közönség lelkes éljenzése kisért. A közönség ünneplése azonban nemcsak a kormányképviselőnek szólt, de szólt ő benne annak a férfiúnak is, kinek Pápa város kulturális haladása, iskola-ügye és specialiter a polgári leányiskola korszerű fejlesztése terén hervadhatatlan érdemei vannak. Papp Sándor kir. tanfelügyelő hosszabb ünnepi beszédjében a nők érdemeit, nemes hivatásukat a múltban és jelenben fejtegette nemzeti történelmünk kiváló nőalakjainak jellemzése kapcsán. — A szónokot a közönség megéljenezte s azután teljes érdeklődéssel fordult Nagy Gabriella polg. leányiskolái igazgatónő felolvasása felé. Az intézet egész történetét felölelő és élvezetesen előadott felolvasást, melyet elejétől végig a közönség 'éber érdeklődése kísért és lelkes tetszése honorált, egész terjedehnébon közöljük. Közöljük azért, hogy lapunkban, mely megalapítása idején kitartó harcosa volt a leányiskolái felállítása ügyének, a huszonötéves nanlt képét feltüntető emlék nanxadjon fönn. Ime a felöl vasas : Méltóságos Kormánybiztos Ur! Tisztelt Vendégek ! Beteljesedett! Lelkesítő vágyak, biztató remények teljesüléséuek ünnepe e mai nap. A negyedszázados idő múlása meghozta, mit magába rejtett, új templomot adott a tudománynak. Igaz örömmé!, áldva köszöntöm tanügyünk vezetőjét, kinek áldozatkészsége felemelte a templomot, és .köszöntöm, annak körünkben megjeleut, városunk által tisztelt képviselőjét, méltóságos főispán urat, mint ez ünnep kormánybiztosát, .kinek nagy része van ez ünnepünkben, az Ő buzgólkodása is hozzájárult a díszes csarnok elnyeréséhez. Köszöntöm a nemes várost, mely péuzáldozattal az épület létesítésére helyiséget adott, elősegítve azt, hogy intézetünk a mai kor kívánalmainak megfelelő épületben fogadhassa 'és üdvözölhesse e díszes közönséget, kik eljöttek, hogy iskolánk negyedszázados ünnepén velünk együtt érezzenek és ünnepeljék a kettős -örömünnepet. Igen, kettős ünnepet ül a mai .napon intézetünk ; munkásságának 25 éves múltját és otthonának felavatását. S ffniut hogy e nap nemesnk a jelené, hanem a .múlté ás, az éu feladatom az emlékeaés és beszámolás. jVlegliatott és kegyelel es érzéssel fogok muukámhoz, mint ez ünneplő' intézetnek egykori gyermeke és lelkesült örömmel haladok végig fejlődése történetén, a jelen pillanatig. * Ki a nemzetek közművelődésének lapjait olvasta, annak minden elfogultság nélkül el kell ismernie azt, hogy a nevelésnek és közoktatásnak intéző befolyása van úgy az egyesek, mint nemzetek sorsára. A tapasztalás eléggé igazolja, hogy oly országok, melyeknek polgárai célszerű oktatás által értelmileg képzetlek, a mostoha természeti viszonyok dacára felülmúlják, jólétben, boldogság és hatalomban azokat a kedvező viszonyoknak örvendő államokat, hol a szellemi tehetséggel megáldott ember nélkülözi a polgári állásban kisegítő tényezőket, célhoz vezető ismereteket. A műveltségnek és tudománynak üdvös hatása mellett tények szólanak s így hosszasabb fejtegetésre nincs szükség. Napjainkban alig merülhet fel fontosabb kérdés, mint a nőnevelés ügyé. Úgyszólván általános vélemény, hogy a nők vezetik és ők intézik nagyrészben az emberiség sorsát. Bármilyenek legyenek valamely nép szokásai és törvényei, az erkölcsöket a nők alkotják. Az emberiség első nevelése, valódi alapvetése a jelemnek, a nők kezében vau letéve. Az ő hivatásuk lévén máigyermekeik zsenge korában szivükbe oltani a szép és nemes fogékonyságot s ezáltal megteremteni a jövő nagy nemzedéket. Nagy dolgok rugói rejlenek a nő jellemének emelésében 1 Mig az egyik nép, melynél a nő a barbár civilizáció nyomása alatt rabszolgaként, vagy játékszernek tekintetik, csak nehezen haladt előre, addig azok, melyeknél a nő szabad és tisztelt személy, nagy léptekkel halad az egyenlőség és felvilágosodás felé. Igen, valamely nép erkölcsi állapotának mértéke azon állás, melyet a nő az illető nép társadalmában elfoglal. Korunk jelszava a „haladás". — S • hazánk bölcs államférfiai e nagy jelentőségű eszmétől áthatva, főfeladatuknak tekintették a lefolyt évek mulasztásait a nőnevelés terén, pótolni, a nőoktatást az előrehaladott kor kívánalmaihoz képest átalakítani, fejleszteni és ekkép a nemzet jövőjét szilárd alapokra fektetni. Bizonysága ennek az 186S. évi 38. t. cikk, melynek 67. §. a polgári iskolák felállítását a nők részére is kiterjeszti. A közoktatási törvénynek egyik legszebb és legfontosabb intézkedése az, hogy meghagyja a nagyobb városoknak, miszerint polgári iskolákat állítsanak fel erejükhöz képest, azaz oly intézeteket, melyekben a nők általános műveltségre, hivatásukhoz szükséges ismeretekre tesznek szert. Az elv tehát, melynél fogva a polgári leányiskola szervezetét nyerte, korunk azon követelménye, hogy a nőknek is alaposan tanítandó minden tudományból annyi, meuyi a női hivatásból folyó kötelességek öntudatos betöltésére s az általános műveltségre szükséges. Igy tehát a polgári iskolákban a leányuövendékek szerezhetnek maguknak annyi ismeretet, amennyit minden művelt nőtől joggal követelhetni és amennyi szükséges arra, hogy mint nő magasztos hivatását betölthesse és, ha a sors úgy hozná magával anyagi körülményeinek javítását eszközölhesse. E haszuos elv és felvilágosodott gondolkozás vezette bizonyára Pápa városa emelkedett szellemű ! képviselőtestületét akkor, midőn már évtizedekkel előbb, 1869-ben a helyi viszonyoknak megfelelő polg. leányisk. létesítése iránt a tanácskozásokat megkezdette. Azonban a felszereléshez megkívántató anyagi áldozat, kiszámított tervek szerint a város erejét felülhaladta volna, s ezért a polgári iskola felállítása dekával kénytelen volt felhagyni. Időközben azonban a ni. kormány által a törvényben kiszabott köteleség teljesítése folyton ébren tartotta a lelkiismeretes képviselőtestület érdeklődését a nők nevelése iránt, amely érdeklődés mindjobban közelebb vitte őket nemes céljukhoz. Ugyanis az 1874 év végével egy polgári leányiskola felállítását határozta el és annak 1. osztályát ideiglenes tanerők alkalmazásával megnyitni szándékozott. De terve ezúttal is az építkezési, a tanerők •és eszközökre fordítandó költség meg nem bírható nagysága miatt szenvedett hajótörést, míg végre, a jó ügynek a magyar kormány segélyét volt szerencsés megnyerni. Ugyanis a lelkes vezérek céljuk megvalósításában nem csüggedtek és kérelmükkel a magas kormányhoz fordultak, melyet az elfogadva, leáuy| iskolában működő tanítók és tanító nők díjazását, továbbá az oktatáshoz szükséges felszerelések teljesítését egészen az állani terhére fogadta el, feutarva természetesen a tandíjakhoz az állam igényét. Azonban az áldozatkész város sem csekély terhet vállalt magára, ugyanis: a helyiség, fűtés a világítás és egyébbanyagi kiadások fedezéséről ő gondoskodott. E végből nem késett a tízent-Ilona-féle épület emeletét 600 írtért bérbe venni, mely éppen ekkor üresedett meg, mint hogy ez évben vonult be onnan, a helybeli, Sz. Viucéről nevezett irgalmas nővérek intézete uj otthonába. Ez épületet átvéve, azt a két első osztály számára haszuálhatólag berendezte a minisztérium által | e célra küldött 1000 írtból, iskolabútorok, tanszerek és 2 zongorával. Igy létesült ez intézet a város buzgalma és a magas kormány áldozatkészsége utján, melyet 1875. év, október 18-án, ma 25 éve, nagyszámú közönség jelenlétében az iskolaszék első elnöke, mint ez iutézet létesülésének nagyban előmozdítója, néhai Bocsor István, a hetybeli ev. ref. főiskola jeles történettauára, korszerű beszéddel ünnepélyesen megnyitott. Az első felügyelő bizottsága 23 tagból állott, kiknek nevét lelkem kegyeletes érzése óhajtja, hogy fesoroljam. Tanfelügyelő: Kolozsvári Miklós, kir. tanácsos, elnök: Bocsor István, jegyző: Nagy Boldizsár, gondnok : Szvoboda Vencel. Tagok: Békássy Lajos, Bráder Sámuel, Devics József, Diskay Kálmán, Gyurátz Ferenc, Halassy István, Klein Mór, Liszkay József, P. Szabó Károly, fízclestey Lajos, Szilágyi József, Tarczy Lajos, A

r

ágó János, Váli Ferenc. Mind oly nevek, kik részint, mert maguk is a tanitói pályáu működtek, tapasztalataik, ösmeretükkel; részint, mint lelkes tanügy barátok, minden alkalommal tanúsított érdeklődésükkel buzdító támogatói voltak az intézet munkásainak a kezdet nehézségeivel való megküzdésében.