Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-09-23

Színház. A közönség változékony pártfogása mellett folyik szinházi szezonunk. Üres házat telt, a tel­tet ismét üres követ, mindig a darab vonzó képes­ségének megfelelöleg. A közönségnek meglehetős )6 érzéke van, hogy előre megsejti: jó lessz-o az előadás, vagy gyönge, s ehhez képest ,.tolong u vagy „szállong" a szinházba. A héten aránylag még legtöbbet „tolongott", ami kétségtelen jele annak, hogy a társulat iránt kezd közönségünk felmelegedni. A heti műsor is többet érő volt elődeinél, bár az újság ingerével ez sem igen tudott hatni. Mindössze egy fraucia bohózat újdonságunk volt, az első és — ügy látszik — az utolsó premier is az idei szezonban. — Őszi színházi dicsőségünk egy bét leforgása alatt le fog tűnni. Pótoljuk az utolsó héten az eddig elmulasztottat s tegyük a színtársulatnak sűrű színházlátogatással nehézzé a tőlünk való elválást. A bőregér. Az operettbuffók kedvenc tenorszerepét — Eisensteint — nem lévén operettbuffónk, a tenoris­tának osztották ki. Ez volt a mult szombati színlap szenzációja. De nemcsak a szinlapé, hauem az elő­adásé is, melyen a közönség előtt is nyilvánvalóvá lett, amit mi a Kuktakisasszony három év előtti előadása óta tudtunk, hogy Nagy Gyula rendkívül ügyes bouvivant szinész, aki Eiseusteiu tempera­mentumot, eleganciát és (hogy triász álljon elő az idegen szavakból) bouhomiát kívánó szerepét élénken, kedvesen és ötleteseu játszotta meg. Hogy jól is énekelt, azt tán fölösleges említenünk, de hogy sikere nagy volt, az kötelességünk elmondani. Rosalindát Juhász Ilona adta. Éneke szép volt, jó volt és hatásos volt, de játékának a hangulata nem felelt meg egészeu az operett vidám légkörének. — Rendkívül tetszést aratott a II. felvonásban reme­kül előadott magyar betétjével s utána egy pompás trillával. A szobaleány szerepében Réthy Lina „szubretf-kedett ügyes pajzánsággal, de minden különösebb eredetiség nélkül. Énekszámait csengő, erős haugjáu igen szépen és nagy sikerrel adta elő. Jelentőset produkált a burleszk-komikum terén Nagy Imre Frosch szerepében. Nem emlékszünk rá, hogy nála kacagtatóbb torzalakot, akinek ődöngésébeu, mozdulataiban, beszédjében több természetesség lett volna, láttunk volna színpadunkon. Berzkóy szintén A csoportból egy más paripa válik ki, eléri és csak­hamar el is hagyja. Az akadályt már előtte veszi. — My dearnak vége . . . Gabriol ! . . . Gab­riol ! . . . Ordítja a tömeg. E közben Szeutmarjay My dear hátán ijedteu dolgozik. Sarkantyúját a ló lágyékába vágja és ha­talmas ostorcsapásokat mér a nyakára. De hiába. A ló erőlködik, kinyúl, azután ismét vissza esik. — Átkozott dög ... A győzelem előtt hagyna cserbe. Hisz ez nem lehet. . . Az imént megjátszva galoppozott . . . Mondja a főhadnagy kétségbeesetten. Előrehajol és irtózva latja, hogy a ló orrá­ból keskeny, sötét vér hull lassan, csendesen . . . Vége! .. . Orrvérzést kapott. Suttogja a főhadnagy. E percben érnek az utolsó akadályhoz. My dear összeszedi minden erejét és ugrani akar. Szeutmarjay érzi, hogy az ugrás sikerülni fog. De előretekintve látja, hogy Gabriol már ttil van az akadálj'on és biztos szökéssel halad a birói páholy felé, amelytől már alig száz méter választja el. Hirtelen vaskézzel kapja vissza az ugrásban lévő állat zabláját, ez meghor­pan . . . Lába a fövénybe akad és visszarogy le a pálya homokjára ... A többi paripa rajtok keresztül rohau a cél felé, amelyet ló és lovas nem érnek el soha. A versenynek vége. Zavaros lárma támad, a közönség áttörve a korláton rohan a szerencsétlen­ség helye felé! Az orvos is előrekerül és előhozzák a hordágyat. Néhány katonatiszt a szemét törülgeti, egy lovászlegény zokog, egy fehérruhás leányt pedig ájultan visznek a kocsijába. teljes elismerést érdemel, mint Frank fogházigazgató. Pompás maszkja volt s a III. felvonás némajeleue­tében hű képét adta a bálutáni hangulatnak. Remeié tisztességgel megálta helyét az énekmester teuor­szerepébeu. Ő különben egyike a társulat leg­hasznavehetőbb tagjainak, akiuek immár külön szerepkört is kilehetne jelölni s nem minden lehető és lehetetlen szerepet vele játszatni el. Juhász Sáu­dor és Horváth Kálmán jól egészítették ki az eusembler; A vereshaju. „Vereshaju"-elŐadás, melyben a vereshaju nem énekel, különös vasárnap esti mulatság, ami a gyér számú közönséget meglehetős kellemetlenül érin­tette. Sziklai Szeréna még mindig rekedt s azért az egész estén csak drámázott. Örömmel jegyezzük fel, hogy a drámázása magasan felülállt a népsziumű­énekesnők reudes mértékén, erő és érzelem tüntették ki. Énekszám mindössze 6 volt a vasárnapi elő­adáson s ezeket Réthy Lina, kinek hangja mindig egyforma tisztasággal cseng és Nagy Imre, ki Veréb Jankót legsikerültebb alakításai közé sorozhatja, adták elő. Jó torzszerephez jutott az este ismét Gerö Ida, melyet nagy szerencsével aknázott ki. Mái­puszta megjelenése kacajt keltett. Veréb Jankóval való szerelmeskedését nyilt színen megtapsolták. Hadd említsük még meg az est többi jó szereplőit: így B. Némethy Jolánt, Juhásznét, Balázsit, Váradit, Morváit, Kardost, kik hozzájárultak annak a viszás érzésnek leküzdéséhez, mely a közöuségen önkéntelenül erőt vesz akkor, mikor a vereshaju csak játszik (igaz, hogy nagyon szépen) de — nem énekel. Huszárszerelem. Parasztbecsület. Igy állt a szinlapon. Mi azonban fordítsuk meg a dolgot és szóljuuk először a Parasztbecsületről. Megérdemli: opera-előadást ritkáu lehet látni a mien­kéhez hasonló kis színpadon, jó opera-előadás pedig megérdemli nemcsak, hogy róla sorrend változtatás­sal emlékezzüuk meg, hauem hogy külön és fényes lapra jegyeztessék fel a pápai szinház történetében. Hétfőn pedig jó opera-előadást hallottunk. Nagy do­log ez, ha meggondoljuk, hogy a jó opera-előadás két főkelléke: a zenekar és az énekkar. Már pedig náluuk ezek egyike sem nagyon erős, az erősséget nem a tudásra, de a számra értvén. A Parasztbe­csület féuyes sikere tehát kizárólag a magánszerep­lőknek s köztük első sorban Juhász Ilonának és Nagy Gyulának köszönhető. Juhász Ilona az elha­gyott, kétségbeesett és hoszutálló leány gyötrelmeit nemcsak játékban tolmácsolta kitűnően, de énekében szintén kifejezésre juttatta. Hangja az otthonos lég­körben, a magas és moly regiszterekben egyaránt tisztán és erősen csengett és művészi énektudása előtt elismeréssel hajlunk meg. Méltó partnere volt Nagy Gyula, kinek játékában hév és erő, hangjának ér­cében fény és melegség volt. Amit ők ketten Juhász Ilonával produkáltak este, az Pápán nn'ívészi ese­ménynek is beillett. Az dienerest, a tapsot, mely gyakran nyilt szinen is elhangzott, teljes mértékben megérdemelték. — Bájosan játszotta meg s csicsergő hangján kedvesen énekelte el Lola szerepét Réthy Lina, Juhász igen jól töltötte be baritou-szerepét s Juhászné Luciáét. Harmonikus, szép volt a Paraszt­becsület egész előadása. A Parasztbecsület előtt Murai pompás víg­játéka : A Huszárszerelem ment. Azért kellett meg­említenünk, hogy pompás, mert — jó ellentétül a Parasztbecsülethez, -- a hétfői előadás alapján ugyan senki sem mondta volna rá erre a vígjátékra, hogy „pompás". Az egyes szerepek nem voltak megfelelő kezekben, illetve hogy nem is lehettek, mert a tár­sulatnak nincs ma oly tagja, aki például Annát, Csillag Teréz egyik legremekebb szerepét csak el­fogadható módon is el tudná játszani. Hogy a refor­mátus pap kedves és szeretetreméltó szerepét a beteg Dobó igazgatót helyettesítő kórista agyoncsapta, arról jobb ha hallgat a krónika. S arról is jobb ha hallgat, hogy kik voltak, kik nem tudták szerepü­ket. Kötelességszerüleg megemlítjük azoubau azok neveit, akik nem bűnösek a darab tönkretételében ós ezek : Benedekné, Remete, Morvái és Gerö Ida. Gésák. Kedden a Gésák ment — üres ház előtt. A kedves, kicsi Gésákat, úgy látszik megunta már a közönség. Ujat kivan. Újban azonban e szezonban már alig lessz része. Adnák a régit legalább jó szereposztással! De Várady Margit — bármily elismeréssel vagyuuk külöuben tehetsége iránt — Belhö Rózsi és Gsongory Mariska után nem elfogad­ható Molly számunkra. Sem hangja, sem ének-előadása sem tánca nem képesítik ily elsőrendű szubrett­szerep betöltésére. Sziveseu elismerjük különben, hogy ügyesen játszott s néhány sikerült énekszámát [megtapsolták. Réthy Lina annyi kitűnő előd méltó ! versenytársának mutatkozott Mimóza szerepébeu. Pajzán, naiv, érzelmes és kedves volt úgy, miut szerepe kívánta és amellett gyönyörűen énekelt. Az este elhangzott taps nagy része őt illette. Egy csino­san előadott énekszámért kijutott a tapsból Dobó Sárikának is. A férfi szereplök nem tüntették ki magukat: Horváth szórakozottan játszott, Beczkói humorában nem volt zamat, Nagy Imre — miudeu régi szokásától eltérőleg — unalmas volt. Kupiéit megtapsolták, mert a kuplékat mindig megtapsolják. De ha kupiéival nem (még az egyetlen új, a telefon­kukéval sem) táncaival, azzal az Őrült khinai ugrálás­sal rászolgált a tapsra. Nagy Gyula (Katana) az egész este azou elmélkedett: hogy lehet oly buta szerepekot irni, mint az övé? Ha elmélkedése ered­ményre vezet, kérjük tudassa velüuk, mi is kíván­csiak vagyunk rá. 47-ik cikk. A múlt heti drámai előadások sikere utáu azt vártuk volna, hogy szerda estére nagy közönség gyülekezik be színházunkba. Várakozásunkban csa­lódtunk, amit annál inkább sajnálunk, mert ha többen lettek volna jelen, többen lehettek volna tanúi Daróczy Ilka szerdai fényes sikerének. Gora démonikus alakját elejétől végig igaz realizmussal ábrázolta; pattogó, kissé túlhangos, de ezúttal jól poeutírozott beszédje megfelelő kisérője volt mind­végig érdekes, természetes és hatásos játékának. Legnagyobb hatást a III. felvonás őrülési jeleneté­ben érte el. Arcjátéka, kapkodó, egyenetlen beszéde, mozdulatai, egész megdöbbentő játéka mély hatást gyakoroltak a közönségre, mi a felvonás végén zúgó tapsban és számtalan kihívásban nyilatkozott meg. Morvainak passzív szerepe nem nyújtott elég alkal­mat drámai ereje kifejtésére ; mindazáltal voltak hatásos jelenetei. Nagy tetszést aratott Balázsi hév­vel előadott védő beszédjével. Szivrcható közvetlen­séggel tolmácsolta az anyai fájdalmat B"nedeknc. A sikerült előadást jól egészítették ki Kardos és Nagy Gyula ficsur-alakjai. Kremonai hegedűs. Parasztbecsület. ('sütői-tökön félig telt ház előtt a Paraszt­. becsületet ismételték nagy sikerrel. — Ezt megelő­zőleg Coppeé kis dramolcttje: A kremoniai hegedűs került szinre Krnsznuy Ernővel a címszerepben. A liatal szinész ezúttal elő.-zör próbálkozott nagyobb szerepben, még pedig olyanban, amit még az isko­lában tanult. Hát bizony nem is láttunk mi egyebet a szinpadon, mint iskolát: ismert, régi sablont. Krasznainak még sokat kell tanulnia, hogy jó szinész legyeu. De termete, hangja megfelelő vau hozzá, reméljük hát, hogy sikerülni fog neki. Rokonszeuves szavalatát megtapsolták. A többi szereplőn észre­lehetett venni, hogy úgy rántották elő a darabot. Sugó után beszéltek s művészi alakításra nem törekedtek. A mintajérj. Erkölcstelen tartalmú és ami még rosszabb: er­kölcstelen irányú léha bohózat, a „Kikapós pati­kárus" családjának méltó tagja. A hír, ami meg­előzte, érthetővé teszi, hogy a sziuház kongott az ürességtől és a „remek mulattató francia bohózaton" (ahogy a színlap nevezte) csak édes-kedvesen mulat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom