Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-26

anyagiakkal is küzdeni, beadták a derekukat. Alig jwsztult el a sok becsületes tőke, melyet vállalkozó iparosaink üveggyárakba fektettek, az osztrákok tetemes áremeléssel leleltek. Papírgyárunk nincsen. Az újságok, melyek fennen hirdetik, „a magyar ipar, így meg amúgy", osztrák papiroson tálalják elénk iparpártolő ezikkeiket. Volt óragyárunk is, ez is a mult históriájába tartozik. így vagyunk sok egyébbel, szégyenszemre mondva. Hazánk iparának egyik legnagyobb gátja azonban, mely a fent felsoroltakon és a magyar ember vétkes nemtörődömségén kívül, távolabb fekszik, a nagy tőke, az arisztoráeia, a nemesség, a vagyon viszomilásában keresendő. Nem mondom, hogy a katonáskodás, az ügyvédi, orvosi, mérnöki, páni vagy hivatalnoki pálya nem szép, nem hasznos, nem szükséges, de utóvégre nem lehet mindenki katona, ügyvéd, orvos, mérnök, pap vagy hivatalnok. Az arisztokrácia és a nemesség a minisztériumokba tódul, úgy, hogy ha minden protezsének kellő állást akarnának teremteni, nein lenne elég az a néhány minisztérium, mely rogyásig van tele, de minden megyében elkelne egynéhány belőle, így van az a többi felsorolt pályákkal is. Intelligenciánk, a vagyonosabb osztály volna hivatott, hogy vas kezekkel hazánk zsenge iparának, kereskedelmének karjai alá nyúlna, az anyagiak mellett, — kaszinó, lóversenyek helyett — minden tudásukat latba vetnék országos iparunk és kereskedelmünk erősbödését előmozdítani. Mindaddig, míg országunk, hazánk létele az időtől, — mely az aratást befolyásolja — van függővé téve; egységes, öntudatos, hatalmas lépésekről még csak álmadozni is merészség, de amely pillanatban önállók leszünk, ipar és kereskedelem tekintetében, nemzeti erőnk egy csapásra óriássá nő, hatalmassá, akcióképessé lessz, mert elmúlt ma már az az idő, amikor az agrárius viszonyok voltak az ország lét-tényezője, ma az a nemzet, az az ország a hatalom birtokosa, mely önálló, életképes iparral, hatalmas nagykereskedéssel bir. Nézzük a németeket, lépésről-lépésre szorítják ki az angolokat, a franciákat, a világkereskedelem piacáról, igen ám, csakhogy a feudális í'undusok birtokosai ott nem a kardbojtban, a hivatalnoki vagy kártya-asztal mögül lesik üdvösségüket, de a praktikus britlek mintájára, iparvállalatok létesítésébe fektetik minden anyagi, Talán sohasem Ingnak többé ilyen reggelit látni — és a napfölkelte nem mosolyog be hozzájuk, megaranyozva a jegenye halvány zöld leveleit. De menni kell — menni, mert a világban élnek, a világ ítél tettük fölött s a társadalom nagy robotoló malmában nem szabad érzelgős, romantikus hajlamok miatt nevetségessé válni. A gyorsvonat nagyút füttyentett, főiszálltak egy 1-ső osztályú vaggonha és elhelyezkedtek az ablak melletti üléseken. Előttük terült el a kis falu, barátságosan integettek a vörös cseréptetők, a bádogfed el ű torouy és a kocsma furcsa, ódon épülete, amelyben a cékla szin karu szolgáló most bizonyára szobájukat takarítja és ócska bretagnei dalukat dúdol mellette. — Ugy-e vissza fogunk jönni'! kérdezte a nő. - Bizonyára, jövő évre! Felelelte udvariasan a férli. De nem hitlek már egymásnak. Ösztönszerűleg érezték, hogy sokkal inkább rabjai a társadalmi láncoknak semmint, mernének boldogok lenni. A régi boldogságot elvesztetették, zománcát lekoptatta a nagyvilági élet robotja s nincs meg már bennök a bátorság visszaszerzésére. A gyorsvonat pedig ez alatt robogott, robogott tovább és vitte őket valami nagy, divatos tengeri fürdőhely l'elé és megadva magát sorsuknak, hagyta magát vitetni a világ, a társadalom e. két szegénygazdag rabszolgája. erkölcsi és személyes tehetségüket és abba fognak, ami legalkalmasabbnak tűnik fel előttük. Na de nem szavakat akartam papírra vetni, I melyeknek egyedüli célja hasábokat tölteni. Vessen minden apa magára, nem-e jobban szeretné, haj elmondhatná: a tiam a belügy vagy nem tudom milyen minisztériumban ez vagy amaz, ahelyett, hogy mind — sajna — szégyenkedve vallja be: kereskedő, vagy iparos. Ebben vagyunk még: Ázsia. Ma egy ország kereskedelme, ipara fontosabb ak ármi másnál és éppen a tehetősebb az intelligensebb elemeknek kellene bele vegyülnie, hogy az felviruljon, kvázi megnemesedjék, mint ojtják a fába a nemesebb, virágzóbb ágakat. Ma még jobban imponál, ha névjegyére a legkisebb napidíjas oda írhatja „városi hivatalnok", mintha akármilyen nagykereskedőről van szó, de reméljük, hogy nines messze az az idő, amikor, miként az angol meg a német kereskedő: büszke kereskedői, iparos voltára, nem lessz szégyen magyar hazánkban kereskedőnek, iparosnak lenni, s amikor szégyenkezve fogunk a múltba visszatekinteni, milyen kicsinyes gondolkozású volt ez az intelligens, s a civilizáció legmagasabb foka felé törő nemzet a múltban. Főispáni látogatás. Tól-Vázsony, Najjy-Vázsouy és Mencsliely községek vizsgálata. l'enyressy Ferenc dr., főispán e hó 16-áu Ováry Ferenc dr., országgyűlési képviselő, Koller Sándor, megyei főjegyző és Doktorit* Samu, th. főszolgabíró társaságában vizsgálatot teljesített TótVázsony, Xayy- IVizsony és Men-shely községekben. Fényes fogadtatásban részesült Tót-Vázsonyhan, hol a községházánál díszkapu emeltetett. E körül csoportosult a község népe férfiak és nők vegyest. A megérkező főispánt lelkes éljenzés fogadta, melynek lecsillapttltával líorec Gyula üdvözölte a főispánt, lelkes és talpraesett beszéddel. Hangsúlyozta, hogy a népnek jól esik, ha magas méltóságok figyelmükre méltatják. Majd fehérruhás, lánykák üdvözölték Bnrr Matilddal az élen és csinos virágcsokorral kedveskedtek neki. A községháza és a községi ügyvitel megtekintése és megvizsgálása után a róm. kath. hitközség küldöttsége I'odor Ádám világi elnökkel az élén, az ev. ref. egyház Barflialas Jenő lelkésszel az élén és az önk. tűzoltó-egylet luiryiíi'li Sándor alparancsiiokkal az élén tisztelegtek ; mindegyik küldöttséggel barátságos beszélgetést folytatott a főispán. Xagy-Vázsony községbe 11 órára ért a magas vendég, kit a község határán Franké) Lajos, községhiró nagy néptömeg élén fogadott, zászlókkal diszített diadalkapu alatt. J'oltrrmann Károly, urodalmi intéző családjánál tett látogatást a főispán, s innen a közs-'gházra hajtatott. A községháza feldíszített kapujában várta a főispánt az egész képviselőtestület, fehérruhás lánvok és az egész község népe. Mezi") Imre, jegyző fejezte ki itt a kaimban Xagy-Vázsony, Leányfalu és Urkut községek üdvözletét. Ezután a községi ügyvitel és számadások megvizsgálása következett, melynek befejeztével a község házán a következő küldöttrégeket fogadta: 1. Nagy-Vázsony község képviselőtestülete. 2. Leányfalu község képviselőtestülete; szónok : Szabó Aladár. ,"5. Urkut község képviselőtestülete ; szónok : Fróbert Mihály, 4. A róm. kath. hitközség; szónok: Németh Gábor káplán. í). Ág. evang. egyház; szónok: Tóth Gyula. Ii. A leányfalui ág. ev. egyház : szónok : Szabó Sándor. 7. Az ev. ref. egyház; szónok : Szakonyi Józset. s. Izr. hitközség; szónok : Sclnvartz Fülöp dr. U. nagyvázsonyi olvasókör; szónok: Elkért Józset". 10. Önsegélyző Egylet ; szónok : Deutsch Lipót. Ezek utáu folytatott a községi ügyek vizsgálata, majd az anyakönyvi hivatal megtekintése és megvizsgálása. Az olvasókört tisztelte meg a főispán ezután látogatásával. Déli 2 órakor fényes ebéd volt Itottermann Károly, urodalmi intéző vendégszerető házánál, hol a háziasszony és kisasszony, meg a főispán egészségére moudottak felköszöntőket. D. u. az Óváry Ferenc dr., országgy. képviselő által létesített és fentartolt óvodát tekintette meg a a főispán, hol tiszteletére a kisdedekkel igen jól sikerült előadás tartatott. Meglepő volt a németajkú gyermekek haladása. Öt óra volt, midőn Mencshely község határába érkezett a főispán, kit 12 tagu lovasbaudérium s a falu végén diszkapu alatt Mencshely, Yöröstó és Barnag községek egész közönsége fogadott. Az üdvözlő beszédet Bertulan Imre meneshelyi biró tartotta. Ezután a községházába behajtattak, sol Finlce József körjegyző a következő beszédet moudotta : Méltóságos Főispán Ur! Mencshely község képviselőtestülete a közigazgatásilag csatok Yöröstó, Magyar- és NémetBrunag községek küldöttségeivel nem csupán a hideg kötelesség szabályainak kiváti eleget tenni ez alkalommal, amikor Méltóságos Főispán ur előtt megjelenik, — hanem és főképpen kifejezést óhajt adui azon tiszteletteljes szeretetnek és ragaszkodásnak, amellyel Méltóságod mélyen tisztelt személye iránt viseltetik, — mert hiszen felejthetetlen örömünnep a mai nap nekünk, amikor Méltóságos uramat, a mi szeretteink kíséretében láttuk bevonulni és üdvözölhetjük szerény községünk falai között. Méltóságos Főispán Br! Y-alódi jó közigazgatás, mely a népet boldoggá' és megelégedetté teheti, csuk úgy szervezhető országszerte, ha a közigazgatás hivatott muukásai megértik az államhatalom iuteucióit és azok ismeretében minden alkalmat felhasználnak arra, hogy ama nagy állami gépezet, melynek kerekei a községi élet szervezetébe nyomulnak és ott erőt merítenek, biztos sikerrel müködhessék. Törvényeink áldásos eredményét szeretett magyar hazánk csak akkor élvezheti, ha az eredmény előidézésén, a közigazgatás nehéz szolgálatában állók szívvel-lélekkel és egyesült erővel fáradhatatlanul munkálkodnak és ha ezen közös muukában — a községek anyagi és szellemi felvirágoztatásának nagy munkájában — bölcs és tapintatos vezetők jó iudulatára útmutatására számít hatnak. Ismerjük Méltóságos Főispán úr remek székfoglaló beszédét; nem feledjük és szivünkbe véstük az abban köznieguyugvásra megfogadott hármas jelszót : becsület, erély és igazság ! S amidőn látjuk, hogy magas méltóságában mily va- következetességgel tartja és tarlatja meg a jó közigazgatás ezen három alapfeltételét, és amidőn és fáradságot nem kiméivé a közjó érdekében azt vizsgálja, ha váljon az állami és társadalmi élet alapját képező község testben és lélekben ép erős és egészséges-e '', örömmel kell beismernünk, hogy Yes/.préiuvárinegve közigazgatása bölcs és tapintatos vezető' gondjaira vau bizva, Amidőn tehát községeim nevében szerény tehetségünket és erőnket Méltóságodnak a közjóra irányult murkálkodásához felajánljuk, alázattal kérem Méltóságos Főispán urat, tartsa nu-g M''iu:-heiy községet s a közigazgatásilag h<</./á alakul kézségeket továbbra is atyai jó indulatában és szeretetébi'ii. Dr. Fenvvcs.-v Foreue főispán úr (> méltósága sokáig éljen ! \ Egymás után jöttek a következő küldöttségek : 1. Az ág. ev. egyház ; szónoka: Fi'ngves Ede. 2. Ev. ref. egyház; szónoka: Frjrs (tábor. ,'». A róni. kath. hitközség; szónoka: Finb' József. 4. Nőegylet; szónoka: Odor Pálné, ki nagy tetszést aratott beszédével. "). Az olvasókör; szónoka: Sándor Károly. (5. Baruagi tejszövetkezet; szónoka: Pintér Géza. 7. Mencshelyi tejszövetkezet, szónoka: Bereczkg Géza. — A főispán válaszában diesérőleg emlékezett meg Óváry Ferenc képviselőről, ki a tejszövetkezet eszméjét niegpeudítette. s

. A meucshelyi tűzoltóság tisztelgett még s bemutatták a remek felszereléseket, mely után az illusztris társaság kocsira ülve visszatért Veszprémbe.