Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-19

1900. augusztus 19. 3. fiuk, akik még a betűvetés alapját sem ismerik, akik el&'tt tehát az irás-olvasás még a fel nem fedezett birodalmak közé tartozik. Ezeket az elemeket kiművelni, képessé tenni arra, hogy embertársaik hasonmásaivá legyenek, a tanone-iskola feladata volna. Azé a tanonc-iskoláé, ahová az a tanuló hetenkint háromszor 2—2 órára testileg elfáradva, szellemileg elmaradva eljár. Ha t. i. eljár. Mert ha csak teheti az iskolából elmarad vagy legalább is elkésik. Ks midőn mindezen körülmények mellett az iskola kipótolta azt, amit az elemi népiskolának tennie kellett volna, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy már az első év, az előkészítő osztály után az analfabéták irni, olvasni és az első osztály után már az összes elemi iskolai tárgyakat már tudják, akkor felszabadul a tanonc, mielőtt csak meg is kezdte volna tanulni azon kereskedői alapismereteket, melyekkel a külföldi hasonló iskolában kezdenek, amelyek hiányát egész életpályáján sinyleni fogja. Hogy a kereskedői pálya a gyatraeszüek menhelye legyen, akikről már előlegesen felteszik, hogy más pályán nem fognak boldogulhatni, hogy a tanoncok elvonassanak a boldogulásukhoz mellőzhetlenül szükséges, teljes életükre kiható szellemi tápláléktól, hogy a segédszemélyzet ne birjon az általános és szakműveltség alapismereteivel, az nem lehet a kereskedői osztály érdeke, ilyen a kereskedő renoméját aláásó üzlettársakat, utódokat ők nem kívánhatnak, azért a főnököknek és alkalmazottaknak egyaránt a már felvett kérdés helyes mederbe tereléséhez önzetlenül, jólélekkel közre kell működni. Xem tarthatják maguk a kereskedők helyesnek azt, hogy vannak kereskedők, akik a tanoncot félreismert önérdekből már az első tanonciskolái osztály után, még mielőtt a II. és III., vagyis a tulajdonképeni sznlcbeli osztályokat látogatná, felszabadítsák. De az sem lehet a kereskedelem előnyére és nem mozdíthatja elő az iskola tendenciáit, hogy az a tanonc is megkapja a segédi minősítést, aki a tanonciskolában az összes Lángunkban csakis elégteleneket tud felmutatni. Németországban még az iparos-tanonc is, mielőtt segéddé avatják, úgy a mesternél tanult gyakorlati ismeretekből, mint az iskolai tárgyakból, bizottság előtt vizsga'latot köteles teuni, melyre, ha az nem sikerül, új terminus adatik. Ha a szerencse szárnyai sporadikus esetekbon magával ragadják is az ismeretekben hiányosat, ellátván őt anyagi javakkal, de annál a teljes jólérzést hiába keressük, a társadalom kíméletlen, nem enged megszabott mértékéből, melyet az érvényrejutás minden egyes fokánál megkövetel és a kor haladásával mindig fokozott mértékben megkövetelni fog. Gazdasági ünnep. — 1900. aug. 11. — A Pápától két órányira levő Hathalompusztán, mely jelenleg még a zirci járáshoz tartozik, de földrajzi fekvésének (a Pápa járásbeli Bakony-Tamási a hozzá legközelebb eső község) és földesura óhajának megfelelőleg már a közel jövőbeu a pápai járáshoz fog csatoltatni, ihászi Ihász Lajos, ág. hitv. evang. egyházkerületi felügyelő és a Ferenc József-rend lovagja valóban minta-gazdaságában lélekemelő ünnep folyt le a múlt szombaton. A földesúr két cselédjét a földmivelésügyi miniszter elismerő oklevéllel tüntette ki, s ez oklevelek átadása volt az ünnepség tárgya. Hasonló ünnepi már több folyt le az országban, mióta Darányi miniszter a fóldmives-munka értékének igaz megbecsülésétől indíttatva e kitüntetéseket rendszeresítette, dc érdekessé s a rendes sablontól eliitővé tette a Hathalmon lefolyt ünnepet az a régi jó magyar világra emlékeztető bensőséges, szeretettel teljes viszony, mely ott urat és szolgát egybe kapcsol. A hathalmi földesúr — ki különben messze földön ismert kitűnő gazda is — nemcsak ura, de atyja is cselédeinek s róluk való gondozása munkájában tevékeny részt vesz a ház két úrasszonya: Ihászné Jókai/ Etelka és Bethyné Váli Muri. Keresni kell párját annak a jólétnek, amiben a hathalmi puszta cselédsége — mintegy 7U—tfO család — él s amelyre hűséges munkássággal iparkodnak magukat érdemessé tenni. Az úr és szolga közti szeretettel teljes viszony feltüntetésére legyen elég annak felemlítése, hogy karácsonykor az összes cseléd-gyermekeket a ház úrhölgyei új ruhával látják el s még a karácsonyfa (a kis Jókai Miklóska karácsonyfájának) örömeiben is részesülnek . . . váltva néz hol az egyikre, hol a másikra s némán eszik. A kicsikének van neveló'nóje s egy fiatal názi tanítója. A mama néha leereszkedik annyira, hogy csipke ruhába és arannyal hímzett papucsokban egy egy lecke órán megjelenik. Ügy találja, hogy fiacskája sokat tanul s halkan az okát is megmondja a tanítónak, hogy miért. A livi lopva uéz reájuk. Ha anyai érzelmei eró't vesznek rajta, azt akarja, hogy a tia reggeltől estig nála legyen. A gyermek látja, mint festi anyja a szemöldökeit, berizsporozza a karjait és nyakát s arcára miként varázsol gyönge pírt. A gyermek megzavarodik s a szobában terjengő illat tetszik neki. Ha anyja sétálni akar vele menni, ostobának, rosszul öltöztetettnek találja, s auyai erőszakossággal övet köt a derekára, mely egy leánykára nagyon illenék, gyöuyörü csipke gallért köt a nyakára s úgy felöltözve kell hosszú óráig vele keresztül-kasul kocsikázni a városban, a hidegben, felöltő' nélkül, mitől az orra megvörösödik s unalmában köny szökik ezemeibe. Mindenkit üdvözöl, bemutatja n íiát, megcsókolgatja, megkérdezi tőle, mit szeretne jobban, cukrot-e vagy játékot, — úgy játsza a szerető anya szerepét. A JBorghese-villában, a Viale della Fontanánál megállítatja a kocsit s fiatal urakkal mulat, kik pikáns dolgokat moudanuak neki, amin kacag, a gyermek is hallgatja s megérteni igyekszik belőle valamit. Sokszor kiszáll, hogy valamelyik barátnőjét egy pillauatra üdvözölje s azután egy óráig oda marad s a gyermeket a kocsiban hagyja. A szegéuy teremtés sírva várakozik, hosszúnak tahija az időt s a kocsis, aki mindenbe beleártja magát, néhány durva szót morog. Aztán tizennégy napra újra megfeledkezik az anya gyermekéről, szórakozottau csókolja meg reggelenként vagy heveskedik, ha az ideges s a szobaleányt hívja, hogy vigye ki, ha sír. Bizonyos órákou szigorúan meg van tiltva anyja szobájába lépui. „Senkinek se szabad bemenni"', mondja a nevelőnő mosolyogva. Este kivágott báli ruhában megmutatja magát az anya fiacskájának, de a gyermek hiába nyújtja karocskáit szép alakja felé, — attól fél, hogy hajt'ürteit összekuszálja s elkocsizik anélkül, hogy megcsókolná, csak arra inti, hogy szépen viselje magát. A következő napokon társaságok és hálok zajától viszhangzik a ház : szabók, uőszabók, szolgák, virágok jelenuek meg, ajtókat csapdosnak ; nem ebédelnek együtt, nem alusznak, l'táua az úrnő teljes nyugalomnak adja át magát, senkit nem lát, izgatott, csaknem félbolondnak látszik. Az apa az egész napot, néha az éjszakát ís a házon kivül tölti Három-négy hónapi időközökben rendesen nagy perpatvar vau apa és anya között a gyermek jelenlétében ; közönséges, sértő kifejezésekkel bántalmazzák egymást, bútorokat törnek össze, ájulás, teljes elválással való fenyegetőzés következik utána. S a gyermek az előszobában, a konyhában hallja, amiket a cselédek apjáról, anyjáról egymásnak elmondanak. Máté Pál. A múlt szombati ünnepre már előző napon Ilathalomra érkeztek Fenyvessy Ferenc dr., főispán és Kolossváry József alispán, kiket a varsányi állomáson Giez község birája — Ihász Lajos — fogadott. A többi meghívott vendég aznap délelőtt érkezett. Az ünnep a girlandokkal, virágokkal ékes urasági épület udvarán folyt le déli egy órakor. Az Ihász-esalád tagjain — köztük a tiszteletreméltó agg Jőkay Károlyon, Jókai Mór testvérbátyján — kívül jelen voltak: Fenyvessy Ferenc főispán, Kolozsváhj József alispán, Bognár Endre lovász-patonai ág. hitv. evang. lelkész, Szönyeghy Alajos zirci főszolgabíró, Bélák Lajos pápai főszolgabíró, Légrády Béla szalmavári bérlő, Körmendy Béla pápai szolgabiró, Tatay Lajos bakony-tamási ev. lelkész, Erdó'dy Károly Gicz község jegyzője és Körös Endre dr. — A verandán elhelyezett úri társasággal szemben állott fel a cselédség: férfiak, nők és gyermekek vegyest, kik mindnyájan tisztelettel teljes csendben néztek két öreg társuk kitüntetésének elébe. A két kitüntetendő cseléd: Fekete Ignác gazdászszámadó, ki öli év óta áll az Iliász-család szolgálatában, s immár mint a legöregebb és a munkában eltörődütt szolga, mindenféle bizalmi szolgálatokat — magtáros, majoros-gazda — teljesít és Tóth Károly kocsis, javaerejében levő férfi, ki 31 éve szolgálja hűségbeu urát, ott állottak levett kalappal a főispán előtt, ki beszédet volt intézendő hozzájuk. Annak a mellőzésnek feltüntetésével kezdte Fenyvessy főispán beszédjét, amelyben a földmíves munkának és munkásnak volt része a múltban. A gyári munkás, a katona, a hivatalszolga, ha híven szolgált, részesült az elismerés külső jelében is, csak a földmives munkáját nem méltányolták, a löldmívest nem részesítették semmi elismerésben. Pedig ez ország elsősorban Biti mii vélő Ország s annak is kell maradnia, hogy i'ennálhasson. Méltatja ezután Darányi miniszter szép eszméjét: a gazdasági kitüntetéseket s a legnagyobb elismeréssel adózik Darányi nemes irányit munkásságának Majd a két kitüntetendő cseléd jóságos urának úgy is mint megyéje egyik első földesurának s egvháza vezérének kiváló személyisegét aposztrofálta, ki iránt a hála érzelmét kell, hogy szivében hordja a most kitüntetendő két cseled épügy, mint egész cselédsége. A főispán emelt hangon, a tőle megszokott bravúrral előadott fenkölt szellemű beszéde, melyet lelkes éljonzésok szakítottak meg, nagy hatást aratott. Végeztével a miniszter neveben megszorította a két kitüntetett kezét, átnyújtotta nekik a földmivelésügyi minisztertől érkezett csinos rajzzal ékeskedő, díszes keretbe foglalt okleveleket melyeknek szövege egyforma és így hangzik : Fekete Ignác, gazdász számadónak szorgalmát, munkálkodását, példás hűsegét, derék, becsületes viselkedését elismeréssel és dicsérettel tuéltánylotn. Darányi s. k. A meghatott hangon elrebegett köszönő szavak után Bognár Endre, lovász-patonai ág. ev. lelkész, a kitűnő egyházi szónok cs iró tartott beszédet. S/olgatársainak szólítván a cselédségét, az igaz szolga kötelességeit ecsetelte ékes szavakban, a bibliai Elízer és József példájának előadásával. E kötelességek közül az urokhoz való ragaszkodást tárgyalta főkép s óva intette őket, hogy semminemű kecsegtető Ígéretnek, mely messze földre csábítja őket, ne higyjenek, maradjanak hívek uraságukhoz s a szülőföldhöz. Vallásosságra és hazaszeretetre intő, magasszárnyalástt szép beszédét az államhatalom képviselője — Fenyvessy főispán — éltetésével zárta be, mire a jelenvoltak zúgó éljene válaszolt. Még a főispán szólt pár lelkes szót a cselédséghez, munkára, hűségre, a hazához való ragaszkodásra buzdítva őket s azután az egyszerűségében impozáns ünnep hivatalos része véget ért.