Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-19

Huszonhetedik év 33. szám. 11)00. augusztus 10. Pápa város hatóságnak cs több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85H. Kiadóhivatal; Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előtizetésok es turüotest dijr.k a lap k i a d ó li i v a t a 1 á h o z küldendők. A lap ára: Kgész évre 12 kor , félévre (> kor., negyedévre 3 kor. Kííye.-* isssííiri ííra. :>() lill. Az adópénztárról. Városi képviselőtestületünk egyik előkelő tagjától kaptuk a következő figyelemreméltó cikket: Nem ez az első eset, hogy e h. lap hasábjain szóvá tétetnek azok a mizériák, melyek a jelenlegi adópénztári helyiség szttk voltából s ezzel kapcsolatban a hivatalnokok nem megfelelő számából származnak, s attól félünk, hogy nem mi vagyunk az utolsók, kik panaszt emelünk e miatt, mert — fájdalom — a tervezgetések nagy tömegében éppen e bajnak megszüntetésére nem hallottunk még semmi reális javaslatot. Pedig, hogy bajos állapot a mostani, azt velünk együtt Pápa város 200 adózója érzi és panaszolja. Tessék elképzelni egy negyedrész akkora helyet, mint a posta hivatalos helyisége — azért hivatkozunk erre, mert ennek szűk volta ellen is panaszok hangzanak — s ezt a negyedrésznyi területet megvilágítva olyan világítással, mely igazán lncus ti non lucendo, tessék hozzávenni az évnegyedek közepén egymás lábán álló adófizetőket, s az izzadság által fokozottabb mértékben érvényesülő minden rendű és rangú illatpárákat — végre a könyvekkel a helyiség szűk volta miatt bírni alig képes hivatalnokokat: — s előttünk áll a pápai adóhivatali helyiség képe eszményi rajzban, mert a valóságot hírlapi cikkből kitalálni nem lehet: ellenben érezni, évenkint legalább is négyszer, igenis lehet. De hát ez csak a külső, hogy úgy mondjuk; a dekoráció; a személyzet elégtelen volta ennek a külsőnek a pendantja. Akinek volt alkalma a vázolt dekorációban egy délelőttön át — vagy legalább is három óra hosszat — gyönyörködni, míg t. i. adókönyvecskéjét átadhatta s az előírás után fizethetett: az bizonyára igazat fog aclni nekünk, hogy a személyzet kevés s arra a munkára, amit az egyre szaporodó címek — hogy csak a legújabbat említsük föl: vízdíj s országos betegápolási pótatló — okoznak, elégtelen. Csodálkozhatunk-e ily körülmények között, ha még most sem készült el az, aminek pedig a költségvetés tárgyalását megelőzőleg már készen kellene lenni: t. i. az lSílil-ik évi zárszámadás? Nem, sőt — megvalljuk — azon kellene csodálkoznunk, ha a zárszámadás elkészítésére is tudott volna időt szakítani a napi teendők végzésére is a föntebbiek szerint elégtelen pénztári személyzet. T Elkésett trubadúr. Kitárnám lelkemet előtted, IIa tudnám, hogy megértenél. Elmondanám forró szivemnek Zajongó lelkem mit beszél. Elmondanám, hogy amit érzek, Azt nem mindenki erezi, Hogy lelkem álmát, szívem vágyát A tömeg fel nem érheti. Te olyan vagy, mint a többi leány Talán jobb, mint a többiek, De a közös bilincs köt össze Az éggel s földdel tégedet. Éa a bilincset elszakítom, Ott járok ég és föld között Igaz barátság glóriája, Reng a kietlen út fölött. Mernél ez utamon követni ? Eltépnéd-e a láucokat'! Soha, Ezért ne tudd meg többé, Hogy a lelkemből mi fakad. Pedig ha ebnondauám néked, S mit mondottam, megértenéd, Oly boldogok lennénk mi ketten, Minőket nem látott az ég. Szerettelek. Szivemnek lángja Csoda, In igy el nem égetett. Hosszú idő múlt el azóta. En őrzöm még emlékedet. De más ember lettem azóta, Más lett a lant, a dal, a húr, Te vagy a büszke vár-kisasszony, Eu az elké.-ett trubadúr. Lantos. Apró emberek. — A I'apui Lapuk» tárcája — Irta : Serao Matild Apja hirlapiró, anyja nyelvtanítónő. A fiúcska nyolc éves, de már tizenkettőnek látszik, meri olyan különös dolgokat tud s olyan meglepő feleleteket ad. Volt már Velencében, Floren eben, Nápolyban, de még sokkal fiatalabb, sem hogy úti benyomásai lelkébe vésődhettek volna. O-ak a vállait vonogatja, ha egy gondoláról vagy a Vezuvről beszéluek nekiAludt minden szállodában : az első rangunkban, a hol kis trónörökösként bántak vele s a hol azzal mulatta magát, hogy a villamos csengő gombját minduntalan megnyomta, —• s megfordult a negyedrangnak puszta-falu, keskeny, kemény ággyal bútorozott hideg, kényelmetlen helyiségében is. Ez a gyermek már ebédelt mindenféle étteremben, ismeri a legkülönnemübb vegyülékekből álló ételek és pikáns mártások izét; tu.lja a piucért szólítani s a borjú sültet rendelni tinhalmártással vagy hideg Nem minden szégyenkezés nélkül nézzük az egyre nagyobb számmal emelkedő köz- és magánépületeket, ha arra gondolunk, hogy a város leglátogatottabb helyisége valósággal a városház egy tömlöoüzerü zugában van elhelyezve, a nem minden pirulás nélkül gondolunk arra, hogy városunk ád segélyt iskoláknak, gyáraknak és vasutaknak, de nem gondol azzal, ami mégis csak elsőrangú fontosságú, az adókönyvek és a pénztár helyiségnek célszerű, alkalmas elhelyezésével. Es ennél a szégyenkezésnél csak az a fölött érzett bosszankodás nagyobb, hogy míg a közigazgatási teendők elvégzésére elegendő számú tisztviselőkről gondoskodik szervezeti szabályzatunk, az adókezelésnél kevés számú — és tegyük hozzá: rosszul fizetett — tisztviselőt alkalmaz. Nem voltunk soha a túlhajtott haladás, vagy mondjuk rohanás barátjai, de a szükség előtt nem is zárkóztunk el soha és szinte jól esik lelkünknek e b. lap hasábjain is kijelenteni, hogy az adópénztár alkalmas helyiségbe költöztetését s a személyzet létszámának szaporítását szükségesebbnek tartjuk az aszfalt-makadám útnál, .sőt a Kerlsor-utca aszfaltozásánál is. x i-yételt tojásos salátával. Mielőtt euv étt>-r"mbe belépnének, azt mondja az apjának: „Papi, ha vau pénzünk, szeretnék fogoly húst enni.-' S a papa rendel a számára. Másnap odahaza egyszerű kee>kehú-t esznek burgonyával. A gyermek volt mindenféle -/inházbaii, látta Aidát, Lohengrint, Fausztot Polintot: -zereti Aidát a kis feketéért. Fau-ztot a szép ördögéit, Lohengrint a hattyúért s Poliutot ki nem állhatja, inert abban mindezekből semmi sincs. A Diirantot é> Singért nagyon szereti; a má-félékkel nem törődik. Az élő szó nem érdekli annyira, mint a zene, a színházba csak a színésznők kedvéért megy. A felvonás közökben apja leviszi a színfalak mögé. Ez a gyermek jó barátja Marininek : Te.-sero megcsókolta, Campi csemegét adott neki s Pietriboni szenvedélycsen szereti. A gyermek még éjfélkor se fáradt. Ha otthon marad, a szolgáló hiába igyekszik neki mesét mondani, ideges és nem tud aludni. Egy hírlapból megtanult olvasni és ismeii apja álnevét. Még uem tud jól irni, de a uapihirekbe már rövid értesítéseket firkál. Örökösen gyomorbaja van, mert egyik nap egy órakor ebédel odahaza, másnap nyolc órakor ; ma bordóit iszik, holnap valami kesernyés izfí rosz bort, Tudja, hogy egy alkalmatlan jó ismerőst hogyan kell elküldeni s a hitelezőkkel elbánni. Egyszer ott volt, mikor a szülei ingóságait lefoglalták, miközben halváuy auyja egyre sírt, apja pedig eltűnt. Kétszer vagy háromszor előfordult, hogy apja