Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-07-01

A hiriapbélyeg eltörlése. Július elseje fontos dátum a magyar ipar és kereskedelemre nézve. Egy régi, igazságtalan adózás szűnik meg', a forgalom egy súlyos bilincs alól szabadúl fel. Ez a hirdetési bélyeg. A magyar közönséget figyelmeztetjük erre a dátumra, nehogy könnyedén napirendre térjen egy olyan újítás fölött, melynek eléréséért éveken keresztül küzdöttek a magyar közgazdaság munkásai és a szakemberek. Xem kell más, csakhogy a közönség végre valahára felismerje a hirdetési bélyeg eltörlésének fontosságát és akkor egy új, egészséges, erőteljes áramlat fogja felfrissíteni ipari és kereskedelmi forgalmunkat. Lukáes László pénzügyminiszteri' első sorban az érdem, hogy felismerte azt a lekötött nagy gazdasági erőt, mely a hirdetési bélyegben rejlik és az 1'jságkiadók Szövetségének köszönheti a közönség azt, hogy a miniszter segítségével a már évtizedek óta állított újítást a megvalósulás stádiumába juttatta. -Július 1-étöl törvény rendeli, hogy a hirdetéshez az adóhivataloknak semmi köze nincsen, mert az teljesen magánüzlet lé lelt. Akár közgazdasági, akár sznkszemponfból igyekszünk következtetési vonni arra nézve, hogy a hirdetési bélyeg micsoda hatással lessz a közforgalom ezen ágára nézve, úgy találjuk, hogy az újítás cl>ősorban az apróhirdetések hatalmas fellendülését fogja maga után vonni. Ks pedig azért, mert c/. a kis ember hirdetése. Eklatáns példa erre a sok nagy külföldi újság, melyek 10 -20-• ."0 oldalon keresztül telestele vannak apró hirdetésekkel. Akinek akármilyen elképzelhető vásárolni, beszerezni valója van, aki minden elképzelhotőre vevőt keres, aki ismeretséget, alkalmazást, munkaerőt keres, az itt mindezt megtalálja és kényelmesen, előrelátóan válogathat benne. Ez a legolcsóbb neme a hirdetésnek, mert a legkisebb helyei igényli. Es mivel most az apróhirdetés megszabadul a .'i0 krajcáros bélyegtől, mely gyakran felülmúlta :t lap kiadóhivatalának fizetett összeget, a lehelő legpraktikusabb alkalom nyílik mindenkinek arra, hogy kis helyre szorítva, de azért mindent kimerítően és pontosan, :t cini és ár megjelölésével a keresletnek, illetve a kínálatnak tudomására juttasson. Nálunk vidéken ez íclig-meddig újítás szamba fog menni. A bélyogtelen npn'hirdctésrovat itt is közkedveltté fog válni s felkeresik a kiskereskedők, iparosok, kisgazdák és mindenki, akinek a világgal valami közleni valója van. Oly olcsó lessz a apróhirdetés ára, hogy abban részt fog venni mindenki, aki felismeri a saját érdekét. Aki szerény anyagi helyzete folytán, vagy a keresett, illetve kinált áru csekély értéke miatt nem hirdetett és így természetszerűleg háttérbe szorult, most minden megerőltetés nélkül, biztos eredményre való kilátással veheti ki részét az apróhirdetésből. Ezzel szemben az újságok kiadóhivatalaira kötelességek haramiának. Az Újságkiadók Szövetsége már megmutatta a helyes utat arra nézve, hogy a tisztességes verseny az egyedüli létalapja a lap nnancirozásánuk. Az újságkiadók különkülön a tisztességes verseny elvének kell, hogy hódoljanak. Erkölcsi felelősség alatt állanak, hogy lapjaik ne közöljenek raegbizhatlnn cégektől humbugos hirdetéseket és ne érintkezzenek az olyan hirdetési cégekkel és irodákkal, melyek nem reálisak. Ilyenek hirdetéseit ne adják le, nemcsak azért, mert pénzüket meg nem kapják, de azért sem, mert a közönség csak egyszer ül fel szédelgő hirdetéseknek, de megrendül a bizalma a reális hirdetések és a lap komolysága iránt, melyben a hirdetés napvilágot látott. Xcm szabad már tovább tűrnünk, hogy a reklámmal, a világforgalommal eme hatalmas úttörőjével gyanús exisztenciák visszaéljenek. A reklám olyan fontos tényező már a forgalomban, még a kissé elmaradt Magyarországon is, mint az emberben az életkedv. Muculny, a nagy angol lörténetiró és állambölcs azt irja egy nemzetgazdasági művében, hogy csak az az állam virulhat manapság, amelyben hirdetnek. Hamum, a gyémánt király azt hirdette, hogy reklám nélkül az ember nem élhet. Franklin Benjámin ezt a tanácsot adta futnak, mikor életpályát választott ..Fiam hirdess és olvasd a hirdetéseket". Pedig ez már nagyon régen volt, igaz, hogy Amerikában volt. Xe engedjük, hugy bárki is visszaéljen a reklámmal, a hirdetéssel. Amit hirdetünk, az szolid, igaz és reális legyen. Egészséges kereskedelmi élet csak így fejlődhetik. Iskolai értesítők. A lefolyt iskolai év ismét haladást jelent városunk tanügyének , történetében. Ez évben létesült a szép reményekre jogosító izr. polgári fiúiskola és új toldalék-épületet kapott a róm. kath. polgári leányiskola. Két oly mozzanat, melyek mindegyike meggyőzhet bennünket arról, hogy városunk közönségének, iskola-fentartó testületeknek van érzékük a közoktatás szent ügve iránt és érette áldozni is készek. Iskoláink különben a lefolyt tanévben is teljes sikerrel feleltek meg magasztos hivatásuknak, amint arról értesítőik tesznek tanúbizonyságot, melyeknek ismertetését beérkezésük sorrendjében közöljük. I. A róm. kath. hitközség iskolái. Kegyeletes megemlékezés vezeti be a r. kath. hitközség iskoláinak értesítőjét. Kriszt Jenő, plébános és igazgató, irta meg bele Esterházy Mór c grófnak, a r. kath. hitközség szül. világi elnökének nekrológját. A nekrológ az igaz tisztelet hangján, költői szárnyalással emlékezik meg az elhunyt nemes grófról, meghatóan emelvén ki különösen a megboldogultnak mély vallásosságát. A hitközség ügyeiről szóló fejezetből, mint fontos tényeket emeljük ki, hogy új hitoktatói állás szerveztetett, hogy az irgalmas nővérek zárdaiskolája — 24.000 korona költséggel — egy toldaléképületet kapott, hogy továbbá ez intézetben az énekes tornatauítást szakképzett vezetőkre bizták és hogy végül Vnnke. Anna a végrendeletében 4000 koronát hagyott a kath. iskolák céljaira. Az irgalmas nővérek polg. leányiskolájában 12 tanerő működött. A rendszeres és pedagógiai tudásra valló tananyag-kimutatás után következik az intézet felszerelésének gyarapodásáról s a lefolyt iskolai évről szóló tudósítás. Iskolai ünnepek voltak Erzsébet királyné emlékére, az új épület felavatásakor, április 11. emlékére és Kriszt Jenő igazgató nevenapján, az év kezdetén és végén. A vallásos szellem erősítése céljából az Őrangyal társaság és a szt. gyermekség társulat működtek az intézetben. A polgári leányiskolának 'év végén) IX növendéke volt, közülük kitűnő 11, jeles 17, jó 27, elégséges 1.-3, elégtelen elú'menelelii 7, nem tett vizsgát .'i. Kitűnő tanulók voltak : Kolonie«* Mari, Xagy Joláu, llu'p Teréz, Kiss Irén, Kóbor Vilma, Xagy Póza, Ashóth Erzsi, Fabiny Margit, llannig Mari, Kovács Anna, Fjváry Irma. kialudt az ifjúság tüzes lángja - az idő. mely már annyi sok kegyetlenséget művelt, rávette magát a gyöngysor fogakra is úgy, hegy Lizi néninek rágásra, metszésre utóbb netto három foga maradt ; de kárpótlásul a bölcs gondviselés e/t a három* fogat jó hos-zura növesztette. Xe vádoljanak indiszkrécióval, ha elárulom, Imgy Lizi néni lelkét egy fiatalkori édes bűn szelíd emiéke ragyogta be. Es ha visszaemlékezett esáhi1 ójára, nem volt keserű a szive. IILz neki köszönhette minden boldogságát, minden őrömét : a Mariska leányát. Majomszeretettel csüngött a leányán és boldog volt, ha beszélhetett róla. Hogy milyen jó, hogy milyen kedves. A dohánygyárban dolgozik és hat forintot keres hetenkinl. Hallgattam róla a sok jót, a sok szépet, hallgattam szívesen és örömmel. Lizi néni nagyon érdekesen tudott mesélni. De rendesen, a mikor legérdekesebb lett volna, abba hagyta a szót, hogy belém gyömöszölje az orvosságot, vagy hogy igazítson egyet a párnámon. — Lizi néni, mondtam, — hagyja el ezt, folytassa inkább. Beszélhettem neki. Hám se hederített. Szinte hoszantott már a másodpercekig pedáns pontosságával, de hiába volt minden szavam. Lizi néni kérlelhetetlen volt a rendeletek teljesítésében. 11a aztán ezt elvégezte és éppen csendes órám volt, hát újra leüli. — Hol is hagytam el 't E- beszélt tovább a leányáról. Soha sem láttam a Lizi néni lányát. Tudtam, hogy pomban fél nyolckor mindennap beállít a kouviklus beteg-szobájába, de ránézni a világért sem mertem. N'astag, bárdolatlan hangja volt s a hangjából következtetve, Mariska inkább volt túl a harmincon, mint innen. Lizi néni gondosan kipakkolt mindennap az asztal iiából két kis csomagot. Pecsenye volt az egyikben, sütemény a másikban. A maga ebédjéből tette félre. S hogy a sütemény is finom volt, meg a pecsenye is Ízletes volt, annak bizonyságául csak annyit hozok fel, hogy Lizi uéui a fehér papok konyhájából kosztolt. S mig a leány hozzálátott a falatozáshoz, megindult a beszéd. Beszélgetés közben Lizi néni sohasem feledkezett meg rólam s csak oly pontosan hajtotta végre a rendeletekel, mint napközben. S az orvosunk százféle rendelete is volt. Rendelete volt a napnak minden órájára és minden óra negyedére. Lizi néni sose tévesztette el. Betéve tudta, mikor kell adni a kiniut, mikor a tejet konyakkal, mikor kell hideg lepedőbe göngyölni és mikor kell homlokomon jeges zacskót váltani. Lizi néni pontos volt mint egy végrehajtó és türelmes, mint a bibliai szentek. Mikor velem foglalatoskodott, odajött néha a leánya az ágyamhoz. Dehogy is mertem fölpillantani. Ösztönszerű szégyenkezés fogott el, tudván, hogy egy leány áll mellettem, míg én a legpongyol'ább neglixsében fekszem az ágyon. Történt egy estén, hogy Mariska a szokottnál jóval későbben érkezett a betegszobába. Csendesen lépett be és halk volt a beszedő. Mohón figyeltem minden szavára. Megtudtam, hogy Lizi néni leánya heves szerelemre gyúlt egy derék eipészlegény iránt és megtudtam, amit a leány bodogan közölt az anyjával, hogy érzelme viszonzásra talált. És megértettem végül a Lizi néni szavaiból, hogy a szerelmesek nem lehetnek az egymáséi. Azaz, hogy ezt nem értettem meg. IIa szeretik egymást, miért uem lehetnének egymásé. Ha pedig Lizi néni igazán szereti a leányát, miért fosztja meg a boldogságtól. Egy kis önzés volt Lizi néni részéről, meg egy kis féltékenység. Aztán, hogy őszinték legyünk, hát Lizi néni egészen más parti várt a leánya számára, mint egy cipészlegéuy. — Pedig hozzá kell adnod, mama! — mondta a leány. — Légy okos, Mariska. Hiszen, gondold meg, csak nem mégy egy cipészhez, egy közönséges susz-