Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-24

PÁPAI LAPOK. 3. • Nem kell vérmeseknek lennünk s mal­most arra az időre gondolnunk, midőn a magyar földmiveló'-nép kezéből kikerült különféle cikkek hajórakomány-számra ostromolják a tengerentúli kikötőket; számí­tásunk elég biztos alapokon nyugodbatik, ha a belső és közeli fogyasztásra számítva, fejleszthetjük mentül nagyobb arányokban a földmiveló'-nép téli munkáját. Azok, akik kételkedve rázták a fejü­ket, amidőn azt hallották egyik-másik magyarországi nagy gyárostól, hogy a ma­gyar munkás hihetetlenül gyorsan tanul bele az ipari munkába, legutóbb az ország egyes pontjain tartott háziipari tanfolyamo­kon is meggyőződhettnek róla, hogy a ma­gyal- földmiveló'-nép kezét nemcsak a rög­törésuéL lehet használni. Reméljük, hogy a magyar művelt társadalom siet fölkarolni a magyai' föld népének új foglalkoztatását a nemcsak mint vásárló pénzzel, hanem mint vezető, Ízlést irányító, tanító, erköl­csileg is segítségére megy a magyar föld­miveló'-nép kezének. A városi tanács válasza a Pápai Ujság 17-ik számában megjelent vezércikkre. Papa város tanácsának 7SS 900. sz. határo­zata folytán van szerencsém a fogyasztási adó­hivatalnál előfordult sikkasztásra vonatkozólag a következőket előadni : A Pápai Újság f. évi június hó 17-ik számá­ban megjelent „Sikkasztás a városházán" eiinii cikk bizonyára csak arra volt szánva, hogy szenzációt keltsen, s a hatóság tekintélyén csorbát ejteni igyekezzék, noha, ha a hatóság eljárásában mélyebben bepillantott volna, úgy a helyett, hogy a hatóság eljárását gáncsolná, bizonyára dicséretet szavazott volna, ámbár erre hatóságunk sohasem vadászik, inert a valódi lényállás a következő: A fogyasztási adóhivatalnál alkalmazott egyének nem közhivatalnokok, hanem a város ezen üzletágának kezelésére alkalmazott magán­hivatalnokok, kik a regálé bizottság által válasz­tatnak és bocsáttatnak el. Ezen bizottság fel­ügyelete alatt állanak közvetve, közvetlenül pedig A leány nem tudta, hogy hova mennek, a liú vezette, a folyó partján lefelé szótlanul. Mikor a vasúti hídhoz értek, odamutatott! — Mindjárt vége lessz, együtt halunk meg ! A szegény teremtés pillanatra visszadöbbent, megállott. A fiú ránézett villogó szemével: — Hát félsz? A leány nem mert rá felelni. Fölmentek a töltésre, ráléptek a hidra. A vasúti őr titánok kiáltott, hogy siessenek, mert mindjár' jön a vonat. A hid közepén megállottak, a fiú elővett egy kötelet, ráerősítette a leány de­rekára, s hozzákötötte a magáéhoz. A vasúti őr integetett, kiabált, messziről a vonat éles füttyen­tése hallatszott. Megdermedve, eliszonyodva állot­tak ott; amint a hullámok alattok elrohantak, beleszédültek. Mikor a vasúti őr hiába kiabált, káromkodott, azok csak ott álltak, dühösen nekik iramodott. Most ti fiú magához szorította a le­ányt, ki e végső percben velőtrázó sikoltással rántott egyet a kötelén, hogy elszakítsa, — félre­billentek s tompán zuhantak alá az örvénylő mélybe. A vasúti őr még egyre szitkozódott s olyan­félét mormogott: még jó, hogy az ostobák nem a vonat elé vetették magokat, mert akkor neki gyűlt volna meg a baja. . . . Fiacskám, az a tiszavirág. a számvevőség felügyelete alatt, éppen ennek tulajdonítandó, hogy az eddig felmerült 793 korona 85 fillér sikkasztásra a vizsgálat során nvomban rájött annélkül, hogy bármely oldalról feljelentés tétetett volna, már pedig ez kellő ellenőrzésre hagy következtetni, nem pedig mint cikkíró űr mondja, hogy a hatóság megfeledkezett ezen köte­lességéről. Ennek folyománya nagyon természete­sen más nem lehetett mint az, hogy a város polgármestere — a ki kötelességének tudatával bir — állásától Brunncr Sándor városi magán­hivatalnokot nyomban felfüggesztette, s ideiglene­sen a pénztár kezelésével Brenner Ferenc, ker. bet. seg. pénztári titkárt megbízta, egyidejűleg a regálé bizottságot összehívta, melynek az ese­ményt bejelentve, tőle a tett intézkedésének tudo­másul vételét, s a vizsgálat elrendelését kérte. Ezen bizottság, mint illetékes laktor a vizsgálatot elrendelte, s a polgármester úr kérelmére ennek ellenőrzésére Klui/e Endre dr., Antal Géza dr., Krausz József N. és Hannos Zoltán bizottsági tag­urakat kiküldte, nehogy valakinek eszébe is jusson a vizsgálatot teljesítő számvevőséget, városi főjegyzőt és a t. ügyészt részrohajlósággal vádolni. Most már tehát a vizsgálat folyik, a minek eredményét a városi tanács mindenesetre, a köz­gyűlésnek be fogja jelenteni. Azt hiszi a városi tanács, hogy eljárása korrekt volt, mert egy pillanatig sem tűrt még­oly egyént a város pénzének kezelésénél, ki abból esak egy krajcárt is el mert költeni, figyelmen kívül hagyva, hogy van-e rá fedezet vagy nincs, tehát annak ellenkezője áll, hogy a város pénze kívül állana a közgondolkozás határain. A mi az ezelőtt -1 évvel történt eseményről íelhozatik a kérdéses vezércikkben, arra nézve a városi tanács hivatkozik a liU.Wti. sz. közgyűlési jegyzőkönyvben foglaltakra, mert a városi tanács akkori tagjai kijelentették a közgyűlésnek, hogy a vétkeseknek talált alkalmazottakért - ha hiva­talukba visszahelyeztetnek — felelőséget nem vállalnak, s visszahelyezésük felett elrendelt név­szerinti szavazásnál a tanács tagjai mind „nem"­mel szavaztak, mert látták és tudták, hogy azon egyénekben, kik bármily csekély vagy nagy vissza­élésre képesek, töljhé megbízni nem lehet, azokat ellenőrizni képtelenség, mert minél szigorúbb az ellenőrzés, annál nagyobb ravaszságra tesznek szert. Vájjon lehet-e más ellenőrzést kifejteni, minthogy mindennap a pénztár a bevételi napló­val összebasonlíttatik, s a pénz a közpénztárba beszolgáltntik, vájjon ellenőr alkalmazása mellett is nem-e, csalhatja meg a várost az, kiből a tisz­tesség utolsó csirája is kihalt, ha a felektől a befizetendő összegeket hivatalon kívül beszedi és ezt hamis nyugtával nyugtatja, azonban a bevé­teli naplóba vagy a juxtakönyvbe nem vezeti be; bizonyára az ellenőr nem kisérheti éjjel-nappal az illető pénztárost. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy a visszaéléseknek annyi neme van, hogy arra a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem lehet mindjárt rájönni, s mind ennek dacára cikkíró úr a ható­ságot vádolja, s kegyeméül állítja a városi tanács elé a sikkasztót. Lehet-e kegyenenek nevezni azt, kivel szem­ben a hatóság a legszigorúbban bánt el, nyomban felfüggesztette, s ellene a vizsgálatot elrendelte? Lehet-e városi tanácsot vádolni a múltban követett eljárásával akkor, a mikor ép az kiáltott vetőt a visszahelyezés ellen? Lehet-e a városházát a tett intézkedések dacára bfinbarlangnak nézetni a nagyközönséggel ? Ezeket a városi tanács mint az ellene irá­nyuló jogtalan vádakat visszautasítja, s elbírálá­sát a nagyközönségre bizza. A mi pedig végül a képviselő-testület ellen irányult támadást illeti, — a mely visszahelyezte Salczer Ignácot és Brunncr Sándort — arra nézve a városi tanács nem érzi magát felhatalmazottnak nyilatkozni, bizonyára fel fogja tárni a képviselő­testület a közgyűlésben azon motívumokat, a melyek késztették eme intézkedés megtételére. A városi tanács nevében: Csoknyay Károly, városi főjegyző. TOLLHEGGYEL. Dal a szökökútról. Egy lámpásnak tövében, A Pó'tér közepén, Fenn egy kövér kisasszony, Alatta egy lepény, Aztán vizes medence, Cementes, nagyszerű; A pápai szökőkút Valóban g v ö n y ö r ü. Hot gyárták, hol nem gyárták Az impozáns szobort, A mit aztán a végzet Páliára elsodort, Nem tudja senki . . . senki, Bár tudni volna jó, De hogy ki volt művésze, — Még az se tudható. A történet búvára Klió segélyivei, Sokszor csodálatos, nagy Felfedezést mivel, He azt fel nem fedezte Történet mestere : Ki volt, kit Múzsa csókja E műre ihlete. Csupán annyit sütött ki A fenutjelzelt búvár, Ki volt az, ki hazulról Pápára hozta már A szobrot, melyet a nép Au/zaecnak is nevez, (A legrosszabb hasonlat Éppenséggel nem ez). Rümpel s Wahle]; valáuak Kik szavukhoz híven, Szökó'kutat hozának Víz lévén bó'vibeu. Felállíták a s/.obrot Es végezvén vele, Gondolták: „Nos ha tud, hát M.ost szökjék fölfele !" S jött az első szökellés: Bugyogó kis szökés, Kövér kisasszonykáuak Kézmosni is kevés, S következett utj"ii Másnap a második Mutatva, hogy a szobrunk Neki bátorodik. Magasra szállt a víz most Vékony sugárba' fel, £)e visszajőve széles, Nagy körben oszla el És a lepény helyett - jaj ! — Az útra önti ki Vizét, hogy áradás lessz, De >rz, — mindegy neki. És váltakozva mostan Kicsit szökell s nagyot És élvezik szökését, Kik gyakran járnak ott; S hogy így szobrunknak élte Éppen nem monoton, Sokat beszélnek erről Az egész városon. Andre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom