Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-24

PÁPAI LAPOK. 3. • Nem kell vérmeseknek lennünk s malmost arra az időre gondolnunk, midőn a magyar földmiveló'-nép kezéből kikerült különféle cikkek hajórakomány-számra ostromolják a tengerentúli kikötőket; számításunk elég biztos alapokon nyugodbatik, ha a belső és közeli fogyasztásra számítva, fejleszthetjük mentül nagyobb arányokban a földmiveló'-nép téli munkáját. Azok, akik kételkedve rázták a fejüket, amidőn azt hallották egyik-másik magyarországi nagy gyárostól, hogy a magyar munkás hihetetlenül gyorsan tanul bele az ipari munkába, legutóbb az ország egyes pontjain tartott háziipari tanfolyamokon is meggyőződhettnek róla, hogy a magyal- földmiveló'-nép kezét nemcsak a rögtörésuéL lehet használni. Reméljük, hogy a magyar művelt társadalom siet fölkarolni a magyai' föld népének új foglalkoztatását a nemcsak mint vásárló pénzzel, hanem mint vezető, Ízlést irányító, tanító, erkölcsileg is segítségére megy a magyar földmiveló'-nép kezének. A városi tanács válasza a Pápai Ujság 17-ik számában megjelent vezércikkre. Papa város tanácsának 7SS 900. sz. határozata folytán van szerencsém a fogyasztási adóhivatalnál előfordult sikkasztásra vonatkozólag a következőket előadni : A Pápai Újság f. évi június hó 17-ik számában megjelent „Sikkasztás a városházán" eiinii cikk bizonyára csak arra volt szánva, hogy szenzációt keltsen, s a hatóság tekintélyén csorbát ejteni igyekezzék, noha, ha a hatóság eljárásában mélyebben bepillantott volna, úgy a helyett, hogy a hatóság eljárását gáncsolná, bizonyára dicséretet szavazott volna, ámbár erre hatóságunk sohasem vadászik, inert a valódi lényállás a következő: A fogyasztási adóhivatalnál alkalmazott egyének nem közhivatalnokok, hanem a város ezen üzletágának kezelésére alkalmazott magánhivatalnokok, kik a regálé bizottság által választatnak és bocsáttatnak el. Ezen bizottság felügyelete alatt állanak közvetve, közvetlenül pedig A leány nem tudta, hogy hova mennek, a liú vezette, a folyó partján lefelé szótlanul. Mikor a vasúti hídhoz értek, odamutatott! — Mindjárt vége lessz, együtt halunk meg ! A szegény teremtés pillanatra visszadöbbent, megállott. A fiú ránézett villogó szemével: — Hát félsz? A leány nem mert rá felelni. Fölmentek a töltésre, ráléptek a hidra. A vasúti őr titánok kiáltott, hogy siessenek, mert mindjár' jön a vonat. A hid közepén megállottak, a fiú elővett egy kötelet, ráerősítette a leány derekára, s hozzákötötte a magáéhoz. A vasúti őr integetett, kiabált, messziről a vonat éles füttyentése hallatszott. Megdermedve, eliszonyodva állottak ott; amint a hullámok alattok elrohantak, beleszédültek. Mikor a vasúti őr hiába kiabált, káromkodott, azok csak ott álltak, dühösen nekik iramodott. Most ti fiú magához szorította a leányt, ki e végső percben velőtrázó sikoltással rántott egyet a kötelén, hogy elszakítsa, — félrebillentek s tompán zuhantak alá az örvénylő mélybe. A vasúti őr még egyre szitkozódott s olyanfélét mormogott: még jó, hogy az ostobák nem a vonat elé vetették magokat, mert akkor neki gyűlt volna meg a baja. . . . Fiacskám, az a tiszavirág. a számvevőség felügyelete alatt, éppen ennek tulajdonítandó, hogy az eddig felmerült 793 korona 85 fillér sikkasztásra a vizsgálat során nvomban rájött annélkül, hogy bármely oldalról feljelentés tétetett volna, már pedig ez kellő ellenőrzésre hagy következtetni, nem pedig mint cikkíró űr mondja, hogy a hatóság megfeledkezett ezen kötelességéről. Ennek folyománya nagyon természetesen más nem lehetett mint az, hogy a város polgármestere — a ki kötelességének tudatával bir — állásától Brunncr Sándor városi magánhivatalnokot nyomban felfüggesztette, s ideiglenesen a pénztár kezelésével Brenner Ferenc, ker. bet. seg. pénztári titkárt megbízta, egyidejűleg a regálé bizottságot összehívta, melynek az eseményt bejelentve, tőle a tett intézkedésének tudomásul vételét, s a vizsgálat elrendelését kérte. Ezen bizottság, mint illetékes laktor a vizsgálatot elrendelte, s a polgármester úr kérelmére ennek ellenőrzésére Klui/e Endre dr., Antal Géza dr., Krausz József N. és Hannos Zoltán bizottsági tagurakat kiküldte, nehogy valakinek eszébe is jusson a vizsgálatot teljesítő számvevőséget, városi főjegyzőt és a t. ügyészt részrohajlósággal vádolni. Most már tehát a vizsgálat folyik, a minek eredményét a városi tanács mindenesetre, a közgyűlésnek be fogja jelenteni. Azt hiszi a városi tanács, hogy eljárása korrekt volt, mert egy pillanatig sem tűrt mégoly egyént a város pénzének kezelésénél, ki abból esak egy krajcárt is el mert költeni, figyelmen kívül hagyva, hogy van-e rá fedezet vagy nincs, tehát annak ellenkezője áll, hogy a város pénze kívül állana a közgondolkozás határain. A mi az ezelőtt -1 évvel történt eseményről íelhozatik a kérdéses vezércikkben, arra nézve a városi tanács hivatkozik a liU.Wti. sz. közgyűlési jegyzőkönyvben foglaltakra, mert a városi tanács akkori tagjai kijelentették a közgyűlésnek, hogy a vétkeseknek talált alkalmazottakért - ha hivatalukba visszahelyeztetnek — felelőséget nem vállalnak, s visszahelyezésük felett elrendelt névszerinti szavazásnál a tanács tagjai mind „nem"mel szavaztak, mert látták és tudták, hogy azon egyénekben, kik bármily csekély vagy nagy visszaélésre képesek, töljhé megbízni nem lehet, azokat ellenőrizni képtelenség, mert minél szigorúbb az ellenőrzés, annál nagyobb ravaszságra tesznek szert. Vájjon lehet-e más ellenőrzést kifejteni, minthogy mindennap a pénztár a bevételi naplóval összebasonlíttatik, s a pénz a közpénztárba beszolgáltntik, vájjon ellenőr alkalmazása mellett is nem-e, csalhatja meg a várost az, kiből a tisztesség utolsó csirája is kihalt, ha a felektől a befizetendő összegeket hivatalon kívül beszedi és ezt hamis nyugtával nyugtatja, azonban a bevételi naplóba vagy a juxtakönyvbe nem vezeti be; bizonyára az ellenőr nem kisérheti éjjel-nappal az illető pénztárost. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy a visszaéléseknek annyi neme van, hogy arra a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem lehet mindjárt rájönni, s mind ennek dacára cikkíró úr a hatóságot vádolja, s kegyeméül állítja a városi tanács elé a sikkasztót. Lehet-e kegyenenek nevezni azt, kivel szemben a hatóság a legszigorúbban bánt el, nyomban felfüggesztette, s ellene a vizsgálatot elrendelte? Lehet-e városi tanácsot vádolni a múltban követett eljárásával akkor, a mikor ép az kiáltott vetőt a visszahelyezés ellen? Lehet-e a városházát a tett intézkedések dacára bfinbarlangnak nézetni a nagyközönséggel ? Ezeket a városi tanács mint az ellene irányuló jogtalan vádakat visszautasítja, s elbírálását a nagyközönségre bizza. A mi pedig végül a képviselő-testület ellen irányult támadást illeti, — a mely visszahelyezte Salczer Ignácot és Brunncr Sándort — arra nézve a városi tanács nem érzi magát felhatalmazottnak nyilatkozni, bizonyára fel fogja tárni a képviselőtestület a közgyűlésben azon motívumokat, a melyek késztették eme intézkedés megtételére. A városi tanács nevében: Csoknyay Károly, városi főjegyző. TOLLHEGGYEL. Dal a szökökútról. Egy lámpásnak tövében, A Pó'tér közepén, Fenn egy kövér kisasszony, Alatta egy lepény, Aztán vizes medence, Cementes, nagyszerű; A pápai szökőkút Valóban g v ö n y ö r ü. Hot gyárták, hol nem gyárták Az impozáns szobort, A mit aztán a végzet Páliára elsodort, Nem tudja senki . . . senki, Bár tudni volna jó, De hogy ki volt művésze, — Még az se tudható. A történet búvára Klió segélyivei, Sokszor csodálatos, nagy Felfedezést mivel, He azt fel nem fedezte Történet mestere : Ki volt, kit Múzsa csókja E műre ihlete. Csupán annyit sütött ki A fenutjelzelt búvár, Ki volt az, ki hazulról Pápára hozta már A szobrot, melyet a nép Au/zaecnak is nevez, (A legrosszabb hasonlat Éppenséggel nem ez). Rümpel s Wahle]; valáuak Kik szavukhoz híven, Szökó'kutat hozának Víz lévén bó'vibeu. Felállíták a s/.obrot Es végezvén vele, Gondolták: „Nos ha tud, hát M.ost szökjék fölfele !" S jött az első szökellés: Bugyogó kis szökés, Kövér kisasszonykáuak Kézmosni is kevés, S következett utj"ii Másnap a második Mutatva, hogy a szobrunk Neki bátorodik. Magasra szállt a víz most Vékony sugárba' fel, £)e visszajőve széles, Nagy körben oszla el És a lepény helyett - jaj ! — Az útra önti ki Vizét, hogy áradás lessz, De >rz, — mindegy neki. És váltakozva mostan Kicsit szökell s nagyot És élvezik szökését, Kik gyakran járnak ott; S hogy így szobrunknak élte Éppen nem monoton, Sokat beszélnek erről Az egész városon. Andre.