Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-01-21
4. PÁPAI LAPOK. J900. január 21 felosztását proponálta. Mindjárt látható volt, hogy az indítványnak érdemileg nem lessz ellenzője, s az. ügy körül mégis majdnem egy óráig tartó vita keletkezett, a mi azonban a körül fordult meg, vájjon részt vegyenek-e a szavazásban azok a v. képviselők, kik egyszersmind takarékpénztári igazgatok. Az ilyen v. képviselők nagy része azon az állásponton volt, hogy ők, mint érdekeltek nem szavazhatnak, nehogy azonban vonakodásuk félremagyaráztassék — miután a polgármester megengedte nekik a szavazást — szíves készséggel részt vettek benne. A paragrafus-idézéssel bőven illusztrált vitában Csajthay Dániel, Steiner József dr., Szenté János, Lamperth Lajos, Krausz József X., Hirsch Vilmos dr., Saáry Lajos, Bartbalos István, Steinberger Lipót, Kende Ádám dr. vettek részt, s a végén 58 szóval S ellenében a következő határozatot hozták: Pápa város képviselőtestülete a gyámtári vagyont az 1000. év folyamán :! /t részben a pápai és Vi részben a Pápa és vidéki takarékpénztárnál rendeli elhelyezni azzal, hogy a pápai takarékpénztárnál ez idő szerint elhelyezett összegnek 1 t része ne helyeztessék át azonnal a Pápa és vidéki takarékpénztárba, hanem csak a gyámtár által gyümülcsözés végett jövőben elhelyezendő összegek helyeztessenek cl a jelzett '/.) r ész erejéig a Pápa és vidéki takarékpénztárba. Böcskei Jánosnó Szentháromság szobra volt a napirend utolsó pontja. A közgyűlés egyhangúlag elutasította Böcokeinét azzal a kérésével, hogy a szobrot a Főtéren állíthassa fel. Felállíthatja azonban az Anna-téren, a Korona-téren vagy a tanács által esetleg kijelölendő más helyen. A közgyűlés 'jli órakor ért véget. Diákelöadás. — l'JUO január 16. — (drhs'i A régi pedagógiának feledésbe ment, de az ifjúi lélek képzésére és nevelésére rendkívül hatékony eszközét újította fel a ref. főgimnázium diákszlnielőadás rendezésével. Faragó János tanáré, a segitő-egyesület lankadatlan buzgalmu elnökééebben a kezdeményezés érdeme s az ő agilis tevékenysége, s a segitő-egyesület buzgósága a szegény diákok részérc jelentékeny összeget, a városi közönség részére pedig élvezetes estét szerzett. A Bánk bán második felvonása nyitotta meg az est műsorát, s mindjárt a függöny felgördültét követő percben kellemes meglepetést keltett a közönség körében az a lámpaláztól mentes játék, melyek derék ifjainak produkáltak. A kevéssel való megelégedésnek eleve leitett gondolatával megyünk ilyféle előadásoknál a színházba, s most is magunkra diktáltuk az illúzió-pótlás minden jóindulatú elnézését, a imc csakhamar arra meggyőződésre jutottunk, hogy minderre nincsen szükség. Ha itt-ott egy-egy jól alkalmazott gesztus, apró, sima, fehérbőrű kézfej el nem árulta volna, senki el nem hitte volna, hogy 14—15 éves ifjak deklamálnak meglett emberekre valló hangon, férfias aplombbal. Hévvel, tűzzel teli nemes páthosz és a lelkesedés hatotta az ifjak játékát. Kovács Bálint korát megtagadó erővel adta Petur szerepet, és sok helyen hallottunk tőle olyan hangokat, melyek teljes illúziót keltettek. Bánk bán személyesítője, Izsák József gyönyörű orgonumával keltett feltűnést, az intrikus Biberachnak hangját és játékát nagyon jól eltalálta Fridrik János s Stern Elek és Székelt/ István is teljesen megfeleltek szerepüknek. A békétlenek kara kitűnően mű ködött. Oiacosának bájos kis darabjt, az Apród cimü egy felvouásos dramolettet láttuk ezután. Színházainknak perverz élvezeteket nyújtó ultramodern műsorától jól esik egy-egy percre felüdülni a romantikának ma már émelygősnek mondott levegőjében. A párisi kurtizánok szalonjából egy kis kirándulás a XIV-ik század lovagvárába, okos és egészséges ötlet volt attól, a ki összeállította az est műsorát. A közönség igaz élvezettel hallgatta mindvégig a gyönyörűen megirt poétikus apróságot. A szereplők ügyes, jól átgondolt játéka teljes érvényre emelte és poentírozta a verses darabnak minden szépségét. A Beregszászi Ilona és Baditz Lajos duettje, az ötletes lefolyású sakk-parti teljesen lekötötte mindnyájunk figyelmét és érette ép úgy meg kell dicsérnünk a szerepéhez híven, bájos megjelenésű Beregszászi Ilonkát, mint Baditz Lajosnak megnyerő fellépését, érzéssel és hévvel teli, szép szavalását. Sehoor Ernő az apa szerepében higgadt, nyugodt hangon, kifogástalan hangsúlyozással beszélt s Proszonits Nándor rövidke szerepében is sejtette velünk, hogy nagyobb feladatért is helyt tudna állani. Szenté János ügyes szolga volt. Kisfaludy Károlynak ismert vígjátéka, a Mátyás deák, zárta be az estét, s fiatal műkedvelőink ebben a darabban is kitettek magukért. A diskurzusok természetes menete a legszigorúbb kritikát is kiáltotta, s a mikor még hivatásos színészekkel is egyvonalba állíthatjuk, az a szerep minden betűjének feltétlenül biztos uralása volt. A címszerep személyesítője, Szili/ Dezső dicséretes intelligenciát árult cl tniuden szavában s lelkes ambícióját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előadás kedvéért merész növésű bajuszát is feláldozta. Igazi tőrül metszett magyaros zamatu öreg biró volt Somogyi Zoltán, kinek természetes jóizü beszédét különösen ki kell emelnünk. Meg kell dicsérnünk a bátor fellépésű Cséry Margitot is, ki ügyesen adta a tőrülpattant falusi kis leányt. Az egész előadás alatt szüntelenül tartó derültségneic volt forrása Hammer Elemér pompás komizálása. Tóth Zsigmond és Kist Lajos apróbb szerepeiket jól betöltötték. Ennyit az egyes darabokról, s hogy malmost az egész este összbenyomásáról is számot adjak, el kell mondanom, hogy a közönség egyforma melegséggel és tetszéssel fogadta mind a bárom darabot. Valósággal szenzációt keltett a közönség körében, midőn a színházba lépve látta, hogy a sugó páholya el van véve helyéről és ennek ellenére az egész estén egyetlen fennakadás nem fordult elő. Minden egyes darab végén zajosan nyilvánult meg a közönség nagy tetszése s talán felesleges mondanunk, hogy különösen az utolsó zugáig megtelt diákhely és karzat iparkodott tetszését miuél zajosabb módon tolmácsolni. A világ minden primadonnája irigységgel hallhatta volna a tapsnak azfc az orkánját, mi az egyes darabokat kisérte és kincsekkel sem tudná meg fizetni azt az impozáns klakkot, mely itt fiatal lelkesedésből spontán működött. Ezeknek a szűnni nem akaró tapsoknak jelentékeny része az előadás rendezőjének, Körös Endre drnak szólt. Csak annak, aki valaha hivatásos színészek próbáján megfordult, lehet fogalma azokról a nehézségekről, melyekkel egy darab betanítása jár. Ezek a nehézségek még batványozódnak olyanoknál, kik nem csak hogy színpadon sohasem játszottak, de legnagyobb részben még szavalattal sem próbálkoztak nagyobb közönség előtt. Százszor kell elmondani a rendezőnek és ismételtetni a szereplővel minden mondatot, míg a fiatal műkedvelők csapatát nyugodtan bocsáthatja a nyilvánosság elé. A keddi előadás arról tett tanúságot, hogy Kőrös dr. azt a feladatot rendkívüli sikerrel oldotta meg. A darabok megválasztása, a rendezés, s a szcenéria is őt dicséri, s méltán üdvözölték őt tömegesen az előadás kitűnő sikeréért. A közönség minden egyes darab után zajosan ünnepelte a szereplőkkel együtt a rendezőt is, ki azonban csak az előadás végével jelent meg, hogy megköszönje a zajos ovációt. A segítőegyesülct hálájára tette magát érdemessé Dobó Sándor színigazgató is, ki ingyen engedte át a darabokhoz szükséges jelmezeket is díszleteket. TOLLHEGGYEL. Kopogó rigmusok dámák divatjáról, — Pengeti: Xi—Xi. —Elöljáró strófák. Mi a divat? Hóbort? — Hívság? Tudós urak minek hívják ; S minek mondja „tout le moude?" Tán a: „század betegsége", Yagy nők „változatos éke" Mind kettő igazat mond. Mert szent igaz Ez és amaz, De nem tudom hogy melyik inkább, Betegség? Dísz? vagy hóbort s hívság? Száz esztendő uődivatja Ez a versem foglalatja A mulatság veleje, Elmúlt már a „fin de siécle" S beköszönt új divat-ékkel A „huszadik" eleje. Rímbe rakjuk, Mely divat jut A múlt század történetére, Mit mutatott s mennyit ére. 1800—1820. „Empire" — korszak asszonynépe Görögök nyomába lépe S viselt lenge tuuikát, Be jól feslett karcsú termet! Ha ily öltözéket felvett, Sima patyolatruhát. Egy-egy szobor A nő ekkor A „merveilleusök" idomában Gyönyörködének hajdauábau. 1S30. Jött aztáu egy csöndes korszak, Dédanyáink lánykák voltak; Egyet fordult a divat, Vál 1 füzöv el, rokoly ával, Selyemtopáuos kis lábbal Áldoztak a módinak. Ekkor szülétek A „darázsderék", A haj pedig csiga-bigába Borult a hölgyek homlokára. 1850—00. Mikor „negyvennyolc" lezajlott, Módi Paris felé hajlott. Ott volt a „belle Eugeuie" Hófehér a válla, karja, Kitüntetni ezt akarja Ő, a nagy divatgeuie ! Legfőbb varázs A „decolletage" S a nők járása inga-biuga A kriuo—riuo - rinoliuba. 1867. Midőn magyar trónra lépett A felséges szép Erzsébet (Áldjuk emlékezetét 1) Fehér ingváll, pruszlik, párta Magyaros divatja járta E hazában szerteszét. TJri dáma S a néplánya Mind ilyenformán öltözött, Kár, hogy e kor elköltözött! 1870- 80. De a módi állást nem tűr, Jött a „chignou" meg a „tournur"
