Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-06-03
gében és tapsolt, tapsolt lelkesedetten. A Barrahról szóló gúnyvers, s az Angot mamának vagyok leánya kezdetű pajkos dal, majd a harmadik felvonásban a szinte lehelletszerü könnyűséggel elénekelt érzelmes melódia aratták a legnagyobb sikert. A zenekart szinte vitte magával a nagy művésznő', ki felvonások végén alig győzte megköszönni a közönség ovációit. — Szóljunk környezetéről is? Ám legyen! Igen ügyesen énekelt s játszott Ange Pitou szerepében Nagy Gyula, kedves bohókás alak volt Nagy Imre s jól megálltak helyüket Juhász, Beckői és Juhászné is. Mányay kedvetlenül játszott. A piros bugyelláris. Második este A piros bugyelláris Török Zsófiját játszotta Ábrányiné. E szerepben Blaha Luiza emlékével kellett megküzdenie közönségünknél s hogy ezen, általa eddig nem kultivált műfajban is méltó, fényes siker kisérte művészi vetélkedését, ritka talentumának ékes bizonyítéka. Ábrán ,\ iné Zsófija harmonikus szép alakítás volt, egyaránt jeles a pajzán, mint az érzelmes részben. Ez utóbbiakban szívhez szóló hangjai mély hatást keltettek s Csillag Pállal való nagy jelenetében könnyekre indították hallgatóságát. Ismét elbájolta s elragadta közönségünket Ábrányiné éneke. Énekművészeié páratlan. Kristálytiszta hangja a magasabb és mélyebb régiókban egyforma üdén cseng s a pompásabbnál pompásabb magyar dalok előadásában gyönyörűen érvényesült. A Török biróué nótája, Piros piros piros... stb. stb. ép oly uagy hatást értek el, mint a betétként énekelt négy dal s főkép Kálcly Hm-hm-dala. Tapsnak és ujrának ez este sem akart vége leuni. Akár hajnalig elhallgatta volna a közönség a remekül előadott magyar dalokat. Felvonások végén b—G-szor hívták a lámpák elé a kiváló művésznőt. • - Az est többi szereplői közöl kiemelést érdemel Beczkóy József, ki zamatos humorú vén káplár volt, Juhász Sándor és Nagy Gyula, kik dalaikat igen ügyesen adták elő. Balázsi a nem neki való szerepet (Török birój igen gyöngén játszotta. Kornevilli harangok. Ábrányiné bucsufellépte, melyet zsúfolt ház hallgatott végig, meggyőzött mindeukit, ki eddig nem tudta, hogy az Operaház volt első szubrettje ma az ország első operett-szubrettje. Hitünk szerint játék és énekben versenytárs nélkül áll ma Ábrányiné, s ha uj repertoárja (mert hisz a régivel szakított) megfelelőleg bővül, akkor a megnemesítelt, megfiuomított operett-művészet, melynek ma ő az első képviselője, diadallal fogja bejárni vele és benne nemcsak Magyarországot, hanem a külföldet is. Szerpolettben, mely pedig nem is a leghálásabb szubrett-szerep, rendkívüli invenciójával, csillogó humorával, édes énekével oly alakítást mutatott be, melynek párját ma nem találjuk szerte az országban. Ahogyan járt, mozgott, karját ringatta, mosolygott, kacsintott, kacagott, beszélt maga volt az élet, de minden durvaságtól menten, idealizálva, amint az igaz művészet mindig is hű marad az élethez, bárha eszményít is. Nem győzte tapsolni ez este sem közönségünk, remek énekszámait (Kinek jó szolgáló . . . Eu vagyok a Bzerpolfctte stb.), melyeket, ha lehet, még tán szebben énekelt, mint az előző estéken. Ez este különben az üuneplések sorozata volt. Kezdődött azon, midőn beléptekor a vöröskereszt-egylet pompás csokrát, a közönség nemzeti szin szalagos koszorúját és csokrát feladták s folytatódott minden felvonás végén számtalan kihivásban. A közönség zúgó tapsok között s a viszontlátás reményében búcsúzott a nagy művésznőtől, ki minden pápait meghódított. A szereplők közül Nagy Gyula (Greuicheu) és Dobó Sándor (Gáspár apó) értek el nagy sikert, mig Juhász és Mányay (ki bántó közönnyel és kedvetlenséggel játszott) éppen nem dicsekedhetnek ez esti játékukkal. A cigány. Kedden lépett fel először színházunkban P. Lukéics Juliska a népsziuház nagynevű drámai hősnője. Budapest legszebb asszonya a Rózsi cigányleány egyszerű paraszt-rokolyájában is első sorban és mindenekfelett szép volt, szemében a mélységes szenvedélyek lángoló tüze, arcán a cigányfajnak sajátos tekintete, termetében, egész megjelenésében ellenállhatatlanul magával ragadó erő s hangjában az érzelmek széles skáláját felölelő dallamos csengés. A mi hősnőink az erősen drámai jelenetekhen, mikor játékuk a szenvedélyek magasabb fokait tükrözteti vissza, rendszerint koturnust öltenek s görög hősnőkké lesznek. Lukács Juliska ellenben a legmagasabb tragikai szenvedélyek ábrázolásánál is megmaradt az, aminek lennie kellett: egyszerű parasztláűyuak, aki igaz érzések bensó'ségteljes tolmácsolásával mélyebb hatást tudott elérni, miut sok nagy stilü hősnő a legerőszakosabb effektusokkal. Hatásának legméltóbb kifejezői voltak a nézők szeméből kiszökkenő könnyek és az a sok taps, amely többször nyílt szineu is megszakította az előadást a felvonások végén pedig vagy hússzor szólította függöny elé a művésznőt. Az előadás többi szereplőiről, Balázsit kivéve, »legjobb, ha hallgat a krónika. Balázsinak Zsiga cigány egyik legjobb szerepe és a vendégművésznő mellett ő is sok, méltón megérdemlett tapsot kapott. A vasgyáros. A második estén szalon-szerepben mutatkozott be Lukács Juliska és hatása épp oly nagy volt, mint előző este. Azt a bőséges alkalmat, amelyet Claire szerepe a legkülönbözőbb fokú drámai hatás elérésére nyújt, a vendég művésznő teljesen kiaknázta. A vőlegénye által elhagyott leány fájdalmát, a magára erőszakolt férjjel szemben tanúsított dacos viselkedést a vetélytársa iránt támadt íéltékeuységet egyaránt hűen igazán ábrázolta, s kitűnő volt abban a jelenetben is, amikor megtudja családja szegénységét. Legszebben nyilatkozott meg művészete akkor, midőn a férje iránt érzett ellenszenv fokozatosan' változik át igaz szerelemmé. Ebben kulminált! Lukács Juliska művészete, mely főleg a harmadik felvonásban elragadó és gyönyörűen kidolgozott részleteket produkált. Derblay ábrázolója Havas, folyton akadozott, nyelve minduntalan megbotlott,! még a leghatásosabb jelenetekben is, s így természetes, hogy játékának művészi méltatásáról szó sem lehet. Az előadás egyéhb részeiben is a gyengébbek közé tartozott. — A vendégművésznő játékán kívül remek toalettjei lekötötték a közönség figyelmét. Magdolna. Lukács Juliska utolsó fellépése szakadatlan ovációk láncolata volt. A színpadra léptekor gyönyörű babérkoszorút és virágokat nyújtottak fel a művésznőnek, s percekig tartó taps fogadta, amely az egész előadáson végig igeu sürüen ismétlődött. A művésznő méltán rászolgált a zajos ünneplésre, mert kiváló kvalitásai ebben a darabbau is teljes mértékben érvényesültek. Eszményi szép és egyaránt jó volt mind az öt felvonásban, s sokszor könnyekre [ indította a közönséget. A mélyen átgoudolt, szép alakítás méltó befejezése volt az érdekes vendégszereplésnek. ElektraBenedekné c szezonban alig-alig mutatkozott színpadon, s ennek tulajdoníthatjuk, hogy jutalomjátéka sem járt azzal az eredménnyel, melyet korábbi szereplései révén a társulat eme jeles tagja megérdemelt volua. Az előadás egyébbként is a lehető leggyengébb volt, a szereplők egyike sem tudta szerepét, s csak a sugó utáu darálták le bámulatos gyorsasággal az előadást. Ez alól persze kivételt képezett Benedekné, akitől azonban több erőt és kevesebb siránkozást vártunk. Ti". Sjí * Hangverseny-társulat alakult színtársulatunk elsőrendű tagjai sorából a június— júliusi szintidőkre. E hangverseny-társulat tagjai: Benedek Gyula, Benedekné Némethy Jolán, Juhász Sándor, Juhászné Pajor Ágnes, Nagy Gyula, Nagy Imre, Szenger Gusztáv és Miskolci Henrik. — A legjobb erőkből alakult hangverseny-társulat első sorban városunkban fogja működését megkezdeni, még pedig csütörtökön e hó 7-én. Az egyetlen hangverseny estén két egy felvonásos darab fog szinrekerülni. — Az egyik városunk jelesének : Lampérth Gézának „Jönnek a katonák" cimü verses népszínműve lesz, mely a mult évben oly zajos sikert aratott a budai színkörben. Ezenkívül, minden egyes tag ének és szavazattal, valamint Szenger Gusztáv karnagy egy gordonka szólóval fog közreműködni. Végül úgy halljuk, több neves műkedvelő is megígérte felléptét. A élvezetesnek Ígérkező estét legmelegebben ajánljuk műpártoló közönségünk figyelmébe. Tőlünk a társaság Kis-Cellre megy. TOLLHKGGYRL. Innen-onnan. A város és a toronyóra. Tanácskozván nagy okosan S vitatkozván sokat, Kimondatott egyhangúlag A nagy határozat: „A toronyórát ezután A város kezeli S mindig potyára nézhetik A város gyermeki." S midőn hallá a nagy igét, Hogy „a város kezel", Vén órának szivét bohó Érzés töltötte el. És íme hirtelen — megállt, Tán gondola : „~&o bát, Ha a város elvállalá, Hadd váltsa be szavát!" Mire jó a vizvestetélc ? Mindazok, kik abban a tévhitben vaunak, hogy a vízvezeték csak arra jó, bogy kényelmes úton jussunk hozzá a friss ivóvízhez, tudatlanságuk érzetében szégyenkezve vonuljanak háttérbe, hallván az itt elmondandókat. Új, új, új, itt és egyebütt — most először! Hála a takarékos szisztémánknak, mellyel 1. agyagosövek rakattak le a tapolcafó'i íbrrásmíívekuél s 2. lyukak hagyattak a csövek ölelkezésénél, a vízvezeték í'cnnállásáuak második s az építő-cég felelősségének első évében megértük, hogy vizvezető csöveink a legfinomabb zégrázt termelik. Mint értesülünk, az új fajta zégráz minta-atlagát a győri iparkamara küldöttje, mint szakmájába tartozó újonnan felfedezett anyagot felviszi a párisi kiállításra s hisszük, bogy városunk részére nagy állami aranyérmet nyer vele. Addig is ajánljuk olvasóink figyelmébe a barna tengeri füvet; dívántömés céljaira igen alkalmas, kapható a városházán; "tilója 86 fillér. Reklám-vers. (Fizott :i ímgylininuj;.) „Minőt nem látott sem biciklis, Sem tornász, sem zsoké, Pápának ,,műyfe-üunepélye" Olyan lessz, — evőé!" Ma még híreszteli csupán ezt A r agy harminchat színész, De pünkösd-hétfő délutánján Bebizonyítni kész. „Mitől elámul Tháliának Csupaszképü hada, Olyan lessz nagy s^orí-ünnepélyünk — Ilyen még nem vala." Igy adják ezt ma szájrul-szájra A sportnak hívei S ki nem. hiszi, hogy igazuk van, Holnap megnézheti. S úgy történik . . . Kinek kedélye Nem elfásult, se mord, Megnézi, mit tud egyesülten Színészet és a sport.
