Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-03

Huszoiúietedik év. 22. szám. 1900. június 3. PAPAI Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85ß. Kiadóhivatal: Goklberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS EHDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dljp.k a lap k i a d ó h í v a t a 1 á Ii o •/. k üt d e n d ö k. A lap ára : Rgész évre 12 kor, félévre (5 kor., negyedévre 8 kor. lOjíyerf riV.íím ílr.-i ;>() lill. Vidéki városok mozgalma. A szomszédos Győr sz. kir. város előljárt a jó példával, a kezdeményezés szerepére vállalkozván abban, hogy a vidéki városok helyzetét javító tennivalókra fölhívja a nemzet figyelmét. Székesfővárosunk az utóbbi néhány évtized alatt világvárossá fejlődött. — Mesterségesen ott összpontosíttatott minden, ami az ország büszkesége. — Közcélokat szolgáló palota palota mellé épült. Ipari vállalatok hatalmas építkezései magasra nyúló kéményekkel épültek ott föl az ország és a székesfőváros közpénzének segélyezésével. Az egyes vidéki nagyobb városokban fönnállóit kir. jogakadémiák megszüntettettek, ''sakhogy nemzetünk vezető ifjúsága a fővárost, nz egyetemet élénkítse. Baross, a boldogult vasminiszter, geniális vasúti politikájával keresztülvitte, hogy a vidék teljes erejét a fővárosba terelte ! A székesfőváros harminc év alatt nemcsak központja lett az ország hatalmi erejének, de benne összpontosíttatváu minden forgalom, a kereskedelem és ipar empóriumává lett. Évek óta rendszeresen megújult a panasz a sajtóban, közéletben, városi és országgyűléseken egyaránt a mindent központosító rendszer ellenében, majd itt, majd ott jutott kifejezésre a nézet, hogy a szellemi, ipari és kereskedelmi téren, immár üdvös decentralizációra van szükség, az ország előrehaladása, boldogulása a vidéki városok felvirágoztatását teszi szükségessé. Azonban maguk a legjobban érdekelt vidéki városok egységesen és együttesen mit sem tettek saját érdekükben. Ideje volt tehát már, hogy mindezeknek tudatára ébredjenek a vidéki városok, amelyeknek sérelmére történt székesfővárosunknak ez a mesterségesen emelt nagysága. Büszkék vagyunk székesfővárosunk fényére, büszkék vagyunk, hogy szép hazánknak fővárosát a nagy világ, mint elsőrangú világvárost ismeri. Sajnáljuk azonban, hogy ez a gyors fejlődés ártalmára volt nemcsak — némi tekintetben — magának a fővárosnak, hanem egyúttal a vidéki központok rovására is történt. Az állam a vidéktől vonta el a főváros részére azt a segítséget, mellyel uagygyá emelte. Mindezt Győrött a sz. kir. városok küldöttségei fényes beszédekben adták elő. De beszédeik nem terjeszkedtek csupán a vidéki városok elnyomott helyzetének vázo-j lására. — Konkrét javaslatokkal is előállót-j lak, s előállt elsősorban maga Győr város, hogy mikép lehetne a helyzeten javítani. Az adminisztrációnak a városok hatáskörében hagyása, gyáraknak vidékre telepítése, a kisipar védelme, ipari és kereskedelmi szakiskolák létesítése, a vasúti tarifa-politika, városi takarékpénztárak, kötelező tűzbiztosítás, kisdedóvók alapítása, iskolák fenntartása stb. stb. tárgyában magvas eszmék hangzottak el a kongresszuson, s célszerű indítványok fogadtattak el. Ha a városok, úgy amint Győrött tervezték, határozataik eredményessé télele érdekében állandó egységes akciót fognak folytatni, akkor a Győrött tartott kongresszus a városok szebb jövője hajnalának feltüntet jelenti. S midőn így teljes elismeréssel vagyunk a kongresszus megtartása é.s működése iránt, egyet, még sem hallgathatunk el. Érthetetlennek tartjuk ugyanis, hogy mikor ti városok tudatára ébrednek annak, hogy baj van, s a bajon segíteni kell, akkor figyelmen kívül hagyják az ugyanazon bajban sínylődő és ugyanoly segítségre szoruló egyes nagyobb rend. tanácsú városokat. Talán ezek a városok nem érdemlik azt meg, hogy bevonassanak az országos mozgalomba '.' A kongresszus már elmúlt, fölszólahísus most már csak rekiimináció. r A r c a. Szeretlek I Szeretlek ! Érzem, ez nem álom ! Vagy, hogyha most is álmodom ! Az ébredés legyen halálom, S túladva minden dőre vágyon, Ábrándjaim' lerombolom ! Nem az vagy, mint a többi nékem. Voltál, mielőtt láttalak, Nem tudva, már csak benned éltem, Jöttödbe bíztam és reméltem, Remegve, félve vártalak. Te vagy, te voltál, kit kerestem, Sóvárgó vágyban, bú között, Akit szivembe' rég szerettem, Kiért a harcot újra kezdtem, Ha durva sors belém kötött. Szeretlek ! Hidd el, ez nem álom, Szivem ujjongó dalt dobog! Te vagy megígért szebb világom, A küzdés bére, pálma-ágom, Dalom teérted sír, zokog. Az ifjú álmok messze szálltak, Nem ábránd ez már, ez való ! Multam sok képe : foszló árnyak, De te a nap vagy, mely föltámadt, S ez a fény édes, enyh-adó ! A férli-kornak forró napja Vetí utamra sugarát, E/.ernyi vágyam lángra kapva, További sorsom' méri, szabja, Életet oszt, vagy a halált ! . . . S becsüld te is tneg, mit kinálok Szerető szívem', lelkemet, (), mert ha ez szór rád világot, Bearanyozza ez világod, Boldogságodhoz elvezet! Ha van egy szív, mely érted lángol, Beesüld meg, hidd el, kincset ér : Melegét adja, megvéd, ápol, Rózsákat kínál, s légy bár távol, Etádon aggódón kísér. . . . Szeretlek ! Érzem, szólnom kellett, Pedig ezt régen tudhatod, De szívem csordulásig tellett, S kiáradt, mint a rózsakelyhek, IIa nem birják a harmatot! Erdélyi Zoltán. Marosházi történetek. — A »l* á p ai Lapok' érinteti t.in .'ij:t. — Irta: Halmi Bódog. Gergő Ehzter vétke. Szomorít, csatakos tavaszi napon, nem jó a sor falun, az a sok téli nyugvásban pihent kéz igen kívánkozik a mezei szeiszám után, olyan a vágyódása, mint a katoiinsorha került legénynek a babája után. Az eke, a sarló ki vannak véve a téli rozsda szennyéből, tiszták, fényesek : az igavonó áilat is szaporán lépdel már, de nem lehet kimenni, mert az eső hull egyre, a szürke fellegek meg úgy rátapadtak a mennyboltozatra, mintha soha sem kívánkoznának le róla. A tanyai einher fél a felhőtől, mintha az egész életét fenyegetné az a szürke ködtönieg, melyből fojtó, nedves párák szállnak a földre. A Gergő Gábor biróéknak is befellegzett, az Eszter leányuk, a falu legszcturevalóbb fehérnépe feledkezett meg magáról, az esett szégyenbe olyan csúful, hogy az egész, falu pletykája, a nevével van tele, azzal a becsületes névvel, mely a tanácsházán volt edtlig csak emlegetve. A kocsmában, mikor az esetről beszélgettek, nagy volt a harag, mind kiabálták, hogy éppen a birón esett a folt, hogy ez rontja a tanács tisztességét . . . Mikor az öreg Gergő Gábor odajött lehorgasztott, szomorít fővel, mind elcsendesültek,