Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-29

Huszonhetedik év. IT. szám. 1900. április 21). PAPAI Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlöny e. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Feleló's szerkesztő: KŐHÖS EHDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendő k. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre Ii kor., negyedévre !5 kor. h^yes szalu árit :>() IUI. Építkezési szabályrendeletünk. Aki valaha megfordult alföldi városban, ismeri a különbséget, ami az alföldi város és a felvidéki vagy dunántúli város külső képe között fönnáll. Az alföldi váróik mindegyike egy-egy nagy falu. Fő közlekedési vonaluk a hosszú, rendkívül széles .•üyenes fő-utca, mely neki vezet a piacnak .s templomnak; ezzel parallel húzódik a város nagyságához képest még egy vagy i.'.bb fővonal, soraik szintén tiszteletreméltó nívóiban egymástól. Iíasonlólag szélesek és . ^yenesek az összekötő utcák is. A házak utánozzák az utcasorokat. Uras, rideg lásídságot tartanak meg egymástól. Más a képe a dunántúli vagy felvidéki városnak. Főutca esetleg itt is van, de ez j •/tán minden inkább, mint egyenes. Az utcasorok, a, házak sokkal barátságosabbak .••yniáshoz. Közelednek, szorosan összeöleli íznek. Magyarán kimondva: az utca, legyen az fő, vagy mellék, mindenkor szűk, a házak a telek egész teriiletét cl foglalok . Zeg-zugos közlék, átjáró házak teszik t'.ljessé a felvidéki vagy a dunántúli város épét. Aki a jelen szempontjából bírálja el a városok képét, a mienket magasan fölébe helyezi az alföldiének. »Az falu — pláne ha kövezése is amolyan jó alföldi sár —, ez város«, így fog hangzani Ítélete. A dunántúli városok cserépzsindetyes tetői, jobb kövezése, a házak régiesebb külseje mind ez Ítélet helyessége mellett szólnak. A jövő szempontjából azonban máskép kell felfognunk a dolgot. Ma minden város építkezése oda irányul, hogy mentül több levegő jöhessen az utcákba, szabad tereket nyerjünk minél nagyobb számban, az utcák nyílegyenesek legyenek, a házak nagy udvart kapjanak stb. Már most, ha ezeknek a követelményeknek akarnak megfelelni a városok, könnyebb helyzetük van az alföldi, mint a dunántúli városoknak. Ott a szabályozás legfeljebb egészen új utcavonalak megállapítására irányul, a régieket nem szükséges bolygatni. Itt zúzni, rombolni kell, kiálló szögleteket, házakat, házcsoportokat eltüntetni, szélesbbíteni, egyenesíteni, utcákat áttörni, szóval: nagy és hosszú ideig tartó munkát végezni. Bizony egy-egy alföldi »nagy falu«, ahogy gúnyolódva nevezik, ha egy pár régi utcáján szép házak épülnek, hasonlíthatlanul hamarabb lehet modernül épített várossá, mint a dunántúli régi városok s közöttük Pápa is. HA 1 Levél egy elköltözött barátom után. — A «Papai Lapok» eredeti tárcája — Irta: Sándor Aladár dr, Nem hittem volna jó, Emil barátom, hogy •'y hosszú hallgatás után a te halálod adja ••zenibe a tollat, hogy cikket irjak az egykor •<y sokszor felkeresett „Pápai Lapok"-nak. Xem hittem volna, mikor pár nappal halá• 'd előtt beteg ágyadnál felkerestelek, hogy utoljára szorítok veled kezet, utoljára látlak. Miért kellett ennek így történnie, kérdezem magamtól százszor és ezerszer, s a kérdésre nem tudok választ adni. Miért kellett ennek éppen veled történni, lát mindnyájan szerettünk, mindnyájan becsültünk. Te vagy az első, ki gyermekkori kolóniánkból >zerzödés-szegő lettél. Emlékszem még jól fogadalmunkra; mint fiatal gyermekek megfogadtuk, bogy kiemelkedni törekszünk a mindennapi emberek sorából. Tanulunk és dolgozunk, s embertársainkat tudásunkkal, törekvésünkkel magunk iránt tiszteletre kötelezzük. Ez volt a jelszavunk, már akkor is, mikor játszótársaink lenn a porban még homokvárakat építettek és katonásdit játszottak; ez volt a jelszavunk, mikor a fővárosba kerülve együtt róttuk végig az utcák hosszú sorát s csendes kis szobánk halvány csendes lámpavilágánál együtt olvastuk Kantot, Ibsent, Mommsent s a tripartitumot. Volt egy kis köztársaságunk. A tudomány és irodalom volt a mi fellegvárunk, hova a küzdelmes élet keservei elől menekültünk és sok mindenben te voltál a mesterünk. Legjobb barátaidat kivéve talán kevesen tudják, milyen történeti tudás volt benned. Művészettel, fennkölt gondolkozással, nagy tájékozottsággal beszéltél mindazon népek történelméről, kik a világuralmat kezükben tartották. A klasszikus és modern irodalomnak nem volt oly számottevő könyve, amelyet te el nem olvastál volna. Elolvastad és soha el nem felejtetted. Nagy súlyt helyezek erre, hogy soha el nem felejtetted, amint egyáltalán semmit sem felejtettél el, bármit is olvastál. Sokszor csodáltam memóriádat. Agyadnak egész berendezése, gyors gondolkozásod, elmédnek sok irányban kifejlettsége a zseni csiráit sejtették velünk nálad. Még fellobbauóban volt a láng. Pályád küszöbén álltál, már-már meggyőzni kezdted jogtudós barátaidat, hogy belőled éppen oly jó jogász lett, mint amilyen jó történettudós, mint amilyen jó filozófus lettél volna. És ép])' e sokoldalúságodban volt valami bizarrság, épp' e sokoldalú tudásod volt a te szerencsétlenséged. Igen, szerencsétlenséged volt, mert e tulajdonságaid révén nagyon korán, fiatal korodban Papán most folyik a modernizálódás. Csak eddig még hiányzott a város szabályozásának, a rombolás és építésnek zsinórmértéke. Nem volt szabályozási tervünk, építkezési szabályrendeletünk. Nagyon sok visszásság következett azután ebből. A hivatalos város ugyan mindig résen volt s az építkezési engedélyt úgy adta meg, hogy az a készíteni szándékolt szabályozási tervvel teljes összhangban legyen, de terv és szabályrendelet nemlétében az építkező, ha akarta, resptdvtálta, ha akarta semmibe vette a tanács, meg az építési bizottság határozatát. így lett azután lehetséges, hogy sok új ház egészen a régi helyén épülvén fel, egy évszázadra elcsúfítja az utca, külsejét. Csak körül kell tekintenünk ti városban és számos helyen fogjuk látni a múltban szabályozást terv nélkül építkező város* ilyetén szépséghibáit. A szabályozási terv és az építkezési szabályrendelet — hosszú éveknek várvavárt munkája — végre, elkészült s remélhetőleg még ez év folyamán életbe lép. Sok visszásságot, sok szabadosságot van hivatva megszüntetni s hivatva van, hogy a város külső képét harmonikusan széppé és megnyerővé tegye. embertársaidnak magasan föléje emelkedtél, * jogo* büszkeségedben elégedetlen voltál embertársaiddal, — elégedetlen voltál önmagáddal szemben. Ma egy orvossal vitatkoztál, megdöntötted annak állításait, érveit s egy-egy pillanatra úgy érezted, hogy orvosnak születtél. — Holnap egy kereskedőnek közgazdasági problémákat fejtegettél; kereskedelem-politikái elveddel vitákat inszeenáltál, s mindnyájan mosolyogva kérdeztük, miért nem lett belőled kereskedő". Azután jött a harmadik nap. Egy nagy kereskedelmi perben O-lji-M-n sarokba szorítottad jogi tudásoddal az ellenfél ügyvédjét; majd egy mindennapos bünperbon egy tizennégy éves csenevész leány felmentése mellett kardoskodtál, ki éhségből, nyomorból f> frt értékű portékát lopott, s oly éles színekkel tártad fel védbeszéded során a szegény nép kényszorhely/.ctét, hogy önkénytelenül is Zola ..(ierminál"-jára és Jlugo Viktor ..Nyomorultjai"-ra gondoltunk. A frázist a limonádészerü sóvárgást gyűlölted, az eszmét, a gondolatot, az erőt bálványoztad. Nem születtél költőnek, ki szavának láng• hevével felkorbácsolja az emberi érzelmeket és szivünket szerelemre lobbantja; nem születtél művésznek, ki ecsetjével, vésőjével az örökszépet kutatja s a fantáziát avatja fel a természet elöljáróvá. — Tudósnak születtél te. l)c kiszámíthatatlan végzet elvágta a reményünket, csak mi, legjobb barátaid tudjuk, hogy mit vesztett benned Pápa város társadalma, ahova visszatértél; csak