Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-03-12

érdekeit is jelentékenyen istápolja, ha az itt tanuló gyermekek szülői t megnyugtatja közegészségügyünk javuló állapotának ismertetésével. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kritika, melyet kellő alkalmakkor városunk egészségügyének vezetését illetőleg gyakoroltunk teljesen elnémulna. Ez a kiritika ezúttal nem abban talál hibáztatni valót, a mi a jelentésben foglaltatik, hanem abban, mit benne hiába keresünk. Szeretnénk ugyanis, ha a főorvos úr beszámolójában ismertetné azokat a preventív intézkedéseket is, a melyeket a közegészségügyi tekintetből az év folyamán a város, illetve az erre hivatottak foganatosítottak. Nem tudnók ugyanis elképzelni, hogy azért, mivel egészségügyünk a múlt évben jóra fordult, ilyen preventív intézkedéseket ne foganatosítottak volna. A tápszerek vizsgálata, a városnak jéggel való ellátása, mészárszékek vizsgálata stb. oly elsőrangú fontosságú tényezői közegészségügyünknek, hogy ezek felemlítését közegészségügyi jelentésben nehezen nélkülözzük. Fenntartjuk magunknak, hogy a jelentésre legközelebb még visszatérjünk. Távbeszélő-hálózat Pápán. Megint egy régi óhajtásunk, egy régi vágyunk közeledik befejezéséhez, — a megvalósuláshoz. Tudvalevő' dolog, hogy az a mozgalom, mely egy Pápán létesítendő' távbeszéló'-hálózat kieszközlése iránt a mult év folyamán indult meg, s a melynek élére városunk tevékeny polgármestere állott, már is eredményeket ért el, a melyek közül természetesen legfontosabb az, hogy az illetékes minisztérium helyet adott a kérelemnek s a telefon-hálózat kiépítését el is rendelte, ha megfelelő' számú távbeszélő'r állomás jegyeztetik, illetve kellő' számú előfizető — jelentkezik! Már akkor mikor a telefon létesítése iránti mozgalom megindult, szinte a legrövidebb idő alatt együtt volt a tervezett minimális előfizető' létszám, sőt azt meg is haladta, mert a tervezett 2;") előfizető helyett 27 nevében lehetett az állami távbeszéló'hálózat felállítását kérelmezni! Szinte biztosunk látszott már akkor a siker, bár jó magam még akkor is kétkedtem, váljon a legfelsőbb 'forum helyt ad-e a kérelemnek! De úgy látszik Pápa szerencsés csillagzat alatt kérvényezett, s talán az is hozzájárult, hogy megfelelő és elég befolyásos védangyalokra tett szert; deuikve: elvben megkaptuk a telefont, s mo«t már tisztán rajtunk pápaiakon múlik, hogy élvezhessük és hasznunkra fordíthassuk a mai kor egyik legmodernebb és legtökéletesebb vívmányát. E sorok írója, — közbevetve legyen szabad megjegyeznem — mint olyan, aki a teletbu csilingelőse nélkül azelőtt nem is képzelt tevékenységet, forgalmat, ipari és kereskedelmi életet, szinte csodálkozott azon, hogy a mindenben oly annyira előrehaladott kis dunántúli Atheue, csak most jutott tudatára auuak, hogy voltaképen mi is az, ami neki, — oly annyira hiányzott ?! Mert, hogy hiányzott, s ez a hiány nagyon is érezhető volt, — az főleg azoknak ütődött a szemükbe, akik tapasztalhatták s belátták már a távbeszélő-hálózatok rendkívüli hasznát, óriási előnyeit, a melyeket pedig afféle bennszülötteknek a kiknek telefonkagyló soh'se volt a fülükön, még csak mérlegelniök még kevésbbé bírálat tárgyává tenniök sem szabad, — de nem is lehet! Az is igaz azonban, hogy 25—30 előfizető állomás mellett a távbeszélő feladata szinte elnyészik, de legyen szabad már e helyütt is konstatálnom, hogy a mint a vezeték megépül, ez a szám szinte aránytalan gyorsasággal fog felemelkedni enuek háromszorosáig esetleg négyszereséig is, amikor aztán már szembetűnők lesznek ennek a kétségtelenül szellemes találmánynak mindeu előnyei. Figyelemmel kisértera annak idején, hogy tulajdonképen, kik is a telefon ügyének úttörői nálunk s mondhatom ősziutéu az eddigi előfizetők névsorában hiába kerestem azokat, — akik tulajdonképen s unnak idején rá lesznek szorulva a telefonra! Még csak célozni sem akarok e helyütt és ez alkalommal azokra, de azt hiszem lessz még módom kellő időben és megfelelő formában rámutatni, hogy ime, ezek voltak azok, akik kez-dotbentartózkodtak, idegenkedtek, most pedig a szükség kényszere hajtja őket a telefon előfizetők táborába. Persze az akkor már nem lessz érdem, mert akkor már tisztán az önérdek és nem a közügy tekintetében esik elbírálás alá cselekedetük! Eltekintve azonban ettől a kis kitéréstől, örvendetes tényként óhajlom konstatálni, hogy az előmunkálatok szép csendesen bár, de biztosan haladnak a befejezés felé s már a legközelebb talán módjábau fog állani városunk polgármesterének, hogy tevékenysége s hálára kötelező buzgalma legeklatánsabb bizonyítékait terjesztheti a m. kir. posta és távírda igazgatóság elé, azokkal a nyilatkozatokkal, a melyek aláíratásával azután a formának is elég lessz téve, s a mely nyilatkozatok betekintése és aláírása végett máig is mindenki, - aki telefon-állomást óhajt, — a város polgármesteri hivatalánál jelentkezhetik. Ami ezeket a hosszú lére eresztett nyilatkozatokat illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy azok aláírásával ugyan senki se ír alá valami halálos ítéletet, csupán 3 évre kötelezi magát a telefon-állomásának előfizetője, maradni, s ígéretet t;sz az iránt, hogy a telefon-díjat, -- a mely havonként valószínűleg 4—5 frtban fog megállapíttatui, — pontosau megfizetni fogja! A nyilatkozat egyéb pontjai olyan általános érdekű kötelezettségek, a melyeket, ha nem az államkincstár, hát akkor amúgy is a józan ész tartatná meg a távbeszélő előfizetőkkel! Ezeknek a nyilatkozatoknak a javarésze már aláirva fekszik a polgármesteri hivatalban, de még ki kell egészíteni ujabb jelentkezőkkel is, mert a legújabb értesítés szerint attól van függővé téve a távbeszélő hálózat berendezése, hogy legalább '.)() előfizető jeh'ntkezzék! Talán nem teszek felesleges megjegyzést azzal sem, ha az ügyben szélesebb körű mozgalom keltést indítványoznék, mert rdhg igazán csak az önként jelentkezők vaunak a telefon-állomást kérők soraiban s még mindig nem lett elég mód nyújtva arra, hogy akiknek nincs módjukban személyesen jelentkezhetni, azok is aláírhassák a nyilatkozatot, a mit pedig szívesen megcselekednének jól felfogott saját érdekükben! Alapos a kilátás ugyan így is, hogy a legrövidebb idő alatt, — talán épen mire e sorok napvilágot látnak, — együtt lessz a kivánt minimális szám, mégis, a mint végig tekintettem az előfizetők névsorán, akaratlanul is szembe ötlő, hogy hiányzik abból a helybeli pénzintézetek némelyike, az ügyvédi irodák, orvosok, gyógyszertárak, nagyobb kereskedők, nyilvános helyiségek, körök legtöbbje sőt még a tűzoltó parancsnokok magán lakásai is, akik pedig tudvalevőleg egy folyamodványra mindenütt féláron kapcsoltatnak be a vezetékbe s a legtöbb helyen azt a privilégiumot is élvezik, hogy a telefon hivatalos nappali óráin kívül, még éjjel is állandó kapcsolatban hagyatuak az őrtanyákkal! Ezzel pedig egyúttal a telefou-hálózatuak, nemcsak az ipar s a kereskedelem érdekében való fontosságát, de egyúttal a helybeli közbiztonsági, rendészeti stb. tekintetben való rendkívüli előnyeit óhajtván futólag érinteni, ismételten figyelmébe ajánlom az érdeklődőknek és érdekelteknek azon körülményt, hogy jelentkezésükkel a fentiek alapján a telefon-hálózat minél előbbi kiépítését úgy saját érdekükben, mint Pápa város kulturális haladása érdekében előmozdítani iparkodjanak! Telefon előfizetőkül még mindig lehet jelentkezui a polgármesteri hivatalban. — r. TOLLHEGGYEL. Abszolút izgató. A legöregebb emberek — a kik tudvalevőleg semmire sem emlékeznek — a többi között arra sete- emlékezitek, hogy "Pápán egy héten keresztül valami kiemelkedő esemény ne történt volna. Tisztelettel kérem elébb nevezett legöregebb embereket, hogy a lefolyt hetet emlékezetük érctáblájára arany heteikkel felvésni kegyeskedjenek. Ez volt ugyanis az a hét, midőn semminemű köz- vagy magángyülés városunkban nem tartatott, midőn egy, hézagot pótló egylet sem alakult, midőn sem felolvasással, sem szabad előadással nem gyöt .... akarom mondani gyönyörködtették a publikumot, midőn egy új terv sem készült, egy régi terv sem semmisült meg iegy mégis, de arról már a mólt héten hírt adott a Bauunternehmer und Lieferant e. ádáz germán szakközlöny), midőn . . . midőn még a fák is illedelmesen jobbról-balra mozogtak és nem — horribile dictu — alulról fölfelé. Egy ilyen közönséges, hogy ne mondjam silány héttel állván Lapú szemben, hogy mégis valami érdekessel és izgatóval szolgálhasson finnyás izlésíí olvasóinak, a legvégsőhöz folyamodott. Előhivatta hosszabb idő óta nyugvó (uappal nyugvó, éjjel nyughatatlan) munkatársát, Kacsa Jeromost. — Kacsa úr! szólt Lapú, ön reményemnek horgonya, sötét éjben csillagom és vizbefnlásom mentő szalmaszála. Kacsa úr elégületlenül köhicsélni kezdett. — Nem szeretem a metaforákat. Ezeknek külüubeu is rendesen olyan pénzt-kérő szaguk szokott lenni. Már pedig tudja, hogy előbb . . . — Tudom. Előbb ingnak a vizek hegynek felfelé folyni s elébb foguak a galambok karvalyokkal szeretkezni, mint valaki valaha pénzt látaud Kacsa Jeromostól. Ezt már tudja az egész redakció s az összes pápai szabók. Nem, nem azon előlegekre akarom ligyelmeztetui, melyeket nem szolgált meg utólag. Riportot vár, riportért ver szívein. — Riport kell'i' Ó azzal szolgálhatok éjjeli tapasztalataim alapján akárhánnyal. Tessék tollat venni és írni. (iegájitbh garmond.i Omnibusz közlekedés a Fó-utcán. Fontos közlekedési eszközzel gyarapodott városunk. Mint biztos forrásból értesülünk, az omnibusz közlekedés a Fő-utcáu tegnapelőtt éjfél után ;; ,1 és 1 óra között megnyílt. A fő-utcai omnibusz vállalat első vendégei voltak: a vasúttól kifelé egy, az éjjeli vonattal érkezett úr _és leánya (a kis lány igen csinos volt, de ezt ne tessék majd kiszedetni), kik az állomásou liakkert nem kapván, voltak kénytelenek a bárkával a Fő-utca végére kiutazni, visszafelé: Bakter Dömötör úr, derék éjjeli őrünk. Az omnibusz stációknál Bakter Dömötör úr a fedélzetre felmászva szavalta el többé nem ismeretlen ékes rigmusait. Nagyvárosias haladásunk ez ujabb tényéröl stb. stb. a bővebb méltatást Lapura bízom. Nos nem fenomenális riport ez? — Szép, szép, de nem érdekes, nem izgató. Ilyen kell a magyarnak. — Izgató! Ez kérem relatív fogalom. Egyiknek izgató a Bauunternehmer, másiknak izgató a falusi csendélő, ki a fellökött egyén nejéhez szerelmi kalandra ment, harmadiknak . . . — Eh semmi, szólt Lapú, keresse ön meg az abszolút izgatót. Jeromos zsebrevágván 10 frt felfedező-úti előleget, eltávozott. Két nap és két éjjel nem hallottam róla semmit. Közbe kiütött nálunk az influenza járvány. Az emberek mindig csak a maguk bajukról beszéltek. Túllicitálni igyekeztek egymást a lázban, s a betegség érdekes lefolyásában. Beszédtéma volt hát. De hirtérna, riport? . . .