Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-08

XXVI. év. 1899. január R 9, szam. PAPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hlrdotósl dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. l'isyes Bisílin Ära lf> lsr. Reflexiók. Huszonöt kötet a Pápai Lapokból — huszonöt esztendő' Pápa város történetéből. A második negyedszázad mesgy éjéről visszatekintve a múltba s átlapozva a huszonöt évfolyamot, büszkén s önérzettel kél bennünk az a meggyőződós, hogy annak a sokszor kigúnyolt és kicsinyelt vidéki hírlapirodalomnak mégis megvan — hacsak a maga szűk körében is — a nagy, elsőrendű jelentősége. A hirlapirásnak az utolsó huszonöt esztendő alatt történt páratlan fellendülésében természetesen nem sok részük van a vidéki hírlapoknak, de hiszen hazánk közgazdasági és kulturális átalakulásában is a központnak, Budapestnek minden irányban való előhaladása és pedig a vidéki városok rovására való előhaladása mellett majdnem egészen eltörpülnek a vidéknek még legjelentékenyebb pontjai is. A fővárosi hírlapoknak szédületes emelkedésével a dolog természete szerint nem tarthattak lépést a vidéki hírlapok; a melyeknek azzal a szerfelett nehéz feladattal kellett és kell még ma is küzdeniök, hogy az egész világ kaleidoszkopszcrüen váltakozó eseményeinek olvasásában kifáradt közönség figyelmét és érdeklődését a maguk apró vicinális témáival lekötni tudják. Huszonöt esztendő ezen a küzdelemmel teljes, nehéz pályán kétségtelenül máiolyan bizonyítvány, mely arról tesz tanúságod, hogy lapunk sikerrel küzdött meg ezzel a nehéz feladattal. A sikernek niucsen semmi titka s a nyitja is csak az, hogy ha pályánk nehéz és küzdelmes is, de mindig egyenes volt. Előre kijelölt irányban, nyilt utakon jártunk mindenkor, nem esetről esetre megállapított irányban, hanem mint a vasút síneken haladtunk előre. Ez a sín a közérdek volt, ez irányította minden lépésünket, ez sugalmazta minden sorunkat. Lapunk végig kisérte Pápa város fejlődését, végig kisérte, de nem e szónak megszokott mindennapi értelmében, mert nem nyomában, hanem előtte járt. Előhírnökei, sőt talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk: előharcosai voltunk Pápa város haladásának és lapunk programmja csak az volt, a mi Pápa város fejlődésének programmja. A vidéki hírlapirodalomról általánosan elterjedt kicsinylő vélemény leginkább onnan ered, hogy ezeknek a hírlapoknak legnagyobb része a nyilttcret tekinti főrovatnak. Személyeskedések és tyukszenipörök dominálták és dominálják sok helyütt még ma is a vidéki hírlapok hasábjait. Talán hangsúlyoznunk sem kellene, hogy lapunkat e féle célok soha nem vezették és a kicsinyes személyeskedésektől éppen úgy tartózkodtunk, mint a nyílttéri ízléstelensége ktől. Ez volt a programmunk az első negyedszázadban, ehhez nincs mit hozzá tennünk, ebből nincs mit elvennünk akkor, midőn pályafutásunknak eme fontos határkövét átléptük. Maradunk tehát ezentúl is a régiek, s a mi közönségünknek 2Í> éves ragaszkodásával jóváhagyott, megpecsételt, programúi megvalósítására fogunk törekedni a jövőben is. Ebben a törekvésünkben a régi lankadatlan erővel és kitartással megyünk előre, s erőnket és kitartásunkat növeli a közönségnek ragaszkodása, mely a közérdek védelmében benső örömünkre és biztatásul a a további küzdelemre mindig velünk volt. Irodalompártolás, Hosszú téli estékon akad elég idíi, de meg elég tárgy is a gondolkodásra. S ha a lelkiismeretes családfő egy aktuális tárggyal : az adófizetéssel végzett és jó polgárhoz illően lerakta kisebb vagy nagyobb, de egyaránt becses áldozatát a haza oltárára, s ha nem akar elmerülni aztán a politizálás szertelenül sivár tengerébe, akkor más téma után néz. Xos hát elmélkedik üzleti dolgairól, vagy az időjárásról, vagy a világ sorjáró], u sok kiesinyességről, mely napközben elfoglalja, a fáradságos munkáról, a mindennapi kenyérért való TÁ R C A. Télen. Zúzmarás a lombtalan fa, Hó ropog a talp alatt, Jégvirágos minden ablak, Künn csont minden talpalat. Rózsás orral kérdik egymást, Kiket sorsuk összehoz: Ugyan az a sok meleg hát Mely vidéken táboroz? Hej, barátom, én nagyon rég Tűnődöm már e felett, Készen is van végbetú'ig Nálam már a felelet. Az a sok meleg mi fűti Lenn a félvad Afrikát, Itt eloszlik sok paráuyra S lanyha kis meleget ád. Lenn a félvad Afrikában A barátság nem divat, Mért is lenne jó barátja Bárkinek is, aki vad. Míg itt forró barátságról Szólnak, főként — a regék, így pazar'lják, lám, minálunk Klímánk forró melegét. Odalenn az embereknek Kőből, jégből van szivük, Míg miénk mindegyre lángol, S gyári módra füstölög. Ah, e lángoló szivekkel Miut megy kárba a meleg?! Fa, kőszén és koksz hiába, A szív ura d Lelkesülés, részvét, s sok más, Mihez kell meleg kebel, Mind a prózai valótól Vonják a meleget el. És növelnek rossz cseréül Cifra jégvirágokat, S pár rózsát, mit az üvegház Kényszeredve korcsot ad. Szávay Gyula, A csillagok világáról. — A tPápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: dr. Kováos Zoltán. (Vége.) Littiw, a bécsi csillagvizsgáló igazgatója e század közepén azt ajánlotta, hogy készítsünk a földön óriási kivilágított geometriai alakzatokat, melyeket ha a más csillagon lakók többször feltűnni és hosszú ideig féuyben látnak, figyelmessé lesznek s felismerve célunkat, felelni fognak. Csakhogy e jeleknek, hogy csak a Marsról is észrevehetők legyenek, oly iszonyú nagyoknak kelleni'lenniök s annyira fényleniök, hogy az eszme kiviteléről s//> .-ein lehet. Utána a távcsövek javításában látták a kérdés megoldását, a mellyel valóban nagyszerű eredményeket értek el. így a többek között Schiaparelli. a milanói csillagvizsgáló igazgatója távcsöve segélyével lefotogranílta a Mars-csillagot s f v\ mutatják, hogy a Mars olyan, mint vabe .y földi tájék. Vau szárazföldje, vaunak tengerei, szigetei. Folyóit kiárasztják az Őszi esőzések, a tavaszi hóulvadá-. Van rajta tavasz, nyár, ősz, tél, nappalok, éjjelek, reggelek és esték. Van légköre, felhői, melyek majd az egyenlítő, majd a sarkok felé húzódnak, ' •'. >(lata változó, mint a mienk. Lehet látni, mi"' • -mólnak télen a fehéren világító hósivatagok leibte délre, és mint húzódnak össze nyáron a sarkok köré. Do legérdekesebbek a képeken azok a keresztül-kasul •ódó háb''atok, melyek okvetlen egyes lény niuu.i, mert i- -r.uészet soha, sehol sem nlkot mértföldekre terjedő egyenes, szabályos idomokat. E * lók nem lehetnek mások, mint a Marson ásott csatornák s egy bizonyos, hogy ott egy a mienkhez hasonló világ él, fejlődik. Mindez azonban csak sejtés volt, mert enibereket ott soha nem látott senki, velők nem érintkezett senki. A párisi akadémia egy a csillagászatért rajongó nő hagyatékából 10 millió frank díjat tűzött ki nn-