Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-19

javaslatba, 1000 frtot jótékony célokra javasol adatul (egyik szép vonása a Pápai Takarékpénztár igazgatósága érzületének), s a tartalékalapokat oly bőven szándékszik dotáltatui, bogy ezáltal a rendes tartaléktőke 50,000 frtra, a különleges tartaléktőke 30,000 frtra s a részvényesek vagyona 200,000 frtra emelkednék. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár forgalma basoulólag emelkedést mutat az egyes üzletágaknál, kivéve a váltó tárcát, hol 15,000 frtuyi csökkenés van. Az intézet váltó tárcájában 394,814 frt értékű váltó, értékpapir tárcájában 61,091 frt értékpapír van. Jelzálogkölcsöneinek összege 220,974 frt (emelkedés 26,000 frt), kézizálogkölcsönbeD 14,561 frt van elhelyezve (emelkedés 300O frt), betétjének összege 625,984 frt (emelkedés 57,000 frt), forgalma 3,331,223 frt. Az intézet tiszta jövedelme 11,718 frt (emelkedés 700 frt), melyből — miut értesülünk — az igazgatóság részvényeukint 10 írtnak kiosztását s a tartalékalapnak 5000 frttal dotálását hozza javaslatba. A Pápai Takarékpénztár e bó 27-én, a Pápa városi és vidéki takarékpénztár 26-án tartja közgyűlését. Városi közgyűlés. — 1899. felír. 1G. A városi képviselőknek immár mindjobban meggyökerező gyér érdeklődésével vagy is helyesebben az érdeklődés teljes hiányával folyt le csütörtök délután a rövidke fél óráig tartó közgyűlés. Az interpelláción kívül a napirendhez egyetlen érdemleges felszólalást nem hallottunk. íme megtagadja magát immár a magyar, még akkor sem szónokol, a mikor arra bőséges oka és alkalma volna, nem vagyunk már szónok-náció. A gyűlésről tudósítóuk következőleg referált: Mészáros Károly polgármester a gyűlést megnyitván, a mélyen érzett, igaz részvét és kegyelet bensőségteljes, meleg szavaival emlékezik meg arról a nagy veszteségről, mely Fischer Adolf halálával a város közügyeit érte. A város érdekeinek önfeláldozó, fáradhatatlan bajnokát gyászolja az elhunytban a képviselőtestület is, mely jegyzőkönyvében örökítette meg Fischer Adolf elévülhetetlen érdemeit és feledhetetlen emlékét. Kende Ádám dr.-nak az elromlott toronyóra tárgyában tett interpellációjára a polgármester' azt a felvilágosítást adta, hogy az uradalom és a város között szerződés van arra nézve, hogy az uradalom köteles a toronyórát fenntartani. A város eme szerződéses jogának a polgármester már is érvényt szerzett, s felhívta az urodalmat a toronyóra kijavítására, s a mennyiben e felhívásnak nem lessz meg a kellő foganatja, meg fogja tenni a további szüksé- i ges lépéseket is. A választ úgy Kendi' dr. mint az '• egész képviselőtestület tudomásul vette. Ezután \ polgármester bemutatta a főispán átiratát, melyben ? városnak köszönetet mond az Erzsébet liget létesítését célzó határozatáért. A napirend első pontja a korcsolya és kerékpár egyesületek kérvénye volt, melyre a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a dohánygyár mellett a város szabad rendelkezésért fennhagyott területből azt a részt, melyet az egyesületek kértek, évi 12 frt bérért albérbe adja, de a kerékpár egyesületnek azt a kérelmét, hogy a tanuló pálya céljaira kihasítandó ellipszis utat a város készítse el a saját költségén, nem teljesíti. Ezen felül utasították a korcsolya egyesületet, hogy annak idején a korcsolya pálya végleges rendezésére és a pavillon építésére vonatkozó tervét a városi tanács elé terjessze. A köz^

v 11 és tavaly kimondta, hogy a gyámi tartalékalapnak 6000 írton felüli feleslegét átutalja a közpénztárba. Miután ezt a határozatot a miniszter nem hagyta jóvá, a közgyűlés azt határozta, hogy csakis azt az összeget fogja a gyámi tartalékalapból a közpénztárba átutalni, mely a vagyontalan árvák segélyezésére fordíttatik, a mi ellen a miniszternek sincs edenvetése. Ugyancsak most érkezett meg a belügyminiszternek az a rendelete is, mely a közgyűlés által közmíveló'dési célokra a gyámi tartalékból elvont évi 1200 frt összeget a jövőre 000 frtra szállítja le. A közgyűlés a miniszter leiratait tudomásul vette. Ezután a közgyűlés névszerinti szavazással dön-1 tött a Marton fal vay-féle telek megvétele felett s 23 szóval 6 ellen kimondotta, hogy a Martonfalvay telket közkórház céljaira megvásárolja, s annak méltányos áro.. való eladásáért id. Martonfalvay Eleknek jegyzői 'juyvi köszönetet szavaz, a tanácsot pedig a kórház tervének és költségvetésének mielőbbi elkészítésére utasítja. A Balassa- és Gál-féle telkek megvásárlása felett nem határozhatott a közgyűlés, mivel a képviselők nem jelenték meg a törvény által előirt számban. A Jókai-kör műkedvelői előadása. A pápai Jókai-kör 1X99. február hó 25-én Császár '..re úr, a nemzeti szinház művésze közreműködésével a Petőfi- és Jókai-szobrok javára a városi színházban műkedvelői előadást rendez. Műsor : r. III. számú Magyar Nyitány Gálhíj Zoltántól. Előadja a fó'isk. ifj. zenekar szerző vezényletével. II. Tavasz és Nyár. Iíevessi és Hetényi Négy évszak c. idilljének két első felvonása. Személyek: Az I. felvonásban. Andor Paur Ödön úr Helen Vajdits Ilona úrhölgy Sophie Bermüller Alajosné úrhölgy Káplár Patay Árpád úr Egy katona .... Horváth Lajos úr A II. felvonásban. Endre Paur Ödön úr Ilonka Vajdits Ilona úrhölgy Sándor, Endre bátyja Patay Árpád úr Lidi, szakácsné . . Bermüller Alajosné úrhölgy III. 1. A kíváncsi, dal Schuberttől. 2. Mama túladna rajtara, dal Ferrontól. 3. A kuktakisasszony keringője Szabadostól. Énekli Köri Dolóra úrhölgy, zongorán kiséri Kiss József úr. IV. ' Zongora mellett. Vígjáték egy felvonásban. írták: Barriere K. és Loriu J,, franciából fordította Kiss Lászlóné. Személyek: De Beaumont Berta, íiatal özvegy Kis Vilma úrhölgy Varnet Jules, zeneszerző . Császár Imre úr. Juliette, komorna . . . Pentz Mariska úrhölgy Történik Parisban, Beaumont Bertánénál. A színdarabokat rendezi: Kőrös Endre dr. Ilchjárak: Nagy-páholy 5 frt. Kis-páholy 4 frt 50 kr. Erkélyszék 1 frt *' kr. Földszinti ülőhely 1 frt. (A többi helyek árai rendesek.) Jegyek Kis Tivadar úr könyvkereskedésében és este a pénztárnál válthatók. Kezdete 7 órakor. Flöa'lás után társascacsora a Kaszinó hehjisé'jcihcn. Nappal az édesanyja meg a bátyja egyre azzal vigasztalták, hogy milyen haszontalan ember volt a férje, könnyelmű, időtolvaj, aki nem törődött a családjával. Éjjel a férje verseit olvasta és ha elaludt, álmában vele beszélt. Ráhajlott gyermeke bölcsőjére és annak beszélte, milyen nagy ember volt az ő apja és milyen mostohán bánt vele a sors, az erdierek és a világ. Mikor a gyermek nagyobb lett és már megértette szót, folytonosan apjáról mesélt neki. Szavalt előtte a verseiből és elmondotta, hogy mennyire szerette kis fiát. Nem tudta feledni, akárhogy igyekeztek is elfelejtésén. Más nem is törődött vele hova lett szegény Látnók Sándor. Odahaza is ritkábban beszéltek róla. Még csak egyszer jött szóba, mikor költeményei megjelentek és a lapok nagyon megdicsérték az irodalmi hagyatékot. Sajgó szívből fakadt minden sora és minden betűje. Fátyolos fájdalmas hang, tetemre hivás a társadalom bajai felett. Sarolta többször olvasta ezeket a munkákat és mindig arra gondolt, hogy milyen elnyomott, elkeseredett ember lehet, aki irja. Egyszer a postán csomagot kapott, melyben virágbokréta és t'bb gyermekjáték volt. A szállító levélről a Semper nevet olvasta le. Érdekelni kezdette „Semper" egyénisége. Egy halvány sejtelem kelt szívében. Hátha? Nemsokára „Semper" leirta élettörténetét, mely úgy hasonlított az ő Sándora sorsához '•ha kis (iához, máskor elhagyott feleségéhez irt verseket. Saroltának úgy tűnt fel, mintha másvilágról levelezett volna e versekben vele Sándora. A hang oly ismerős, esak az alak más. E versekbeu a férje ^ívdobogását is hallotta, látta, hogy méláznak ki e sorokból az ő szemei. Hátha a Sándor létezésének folytatása ez az ember, ez a költő. Titkon beleszeretett ebbe az eszménybe, vágyott megtudni, ki az Semper? A véletlen megfejtette. Egy szépirodalmi lap pályázatánál kitűnt, hogy Semper nem más, mint Látnók Sándor, aki évekig élt cl vonultságban egy ismerősénél és feltűnt a Semper álnév alatt; ekkor visszajött a világba, hogy egyszerű és csendes megelégedésben éljen családjával. A viszontlátás örömeit irja le és az eseményt bírálja el más. Dalaiban elvégzi ezt ő maga. Erdélyi Oyuli. Diákbál. — 1899. február 11. — ! Omue initium durum — ezzel a régi jó latin mondással vigasztalták és biztatgatták egymást úgy kilenc óra tájban a diákbál fiatal és lelkes rendezői. Nehéz a kezdet, nehéz ! A nagyterem szokott fényében ragyog, freskói, a meghatóan kezdetleges freskók ismert mosolyukkal tekintenek le a kékesszürke falról, a cigány biztatóan haugolja húrjait—de hiányzanak még, a kiknek szemében csillagporán)* fény ragyog, a kiknek ajka szebben mosolyog minden festménynél, s a kik — táncra perdüljenek a cigány húrján felcsendülő akkordokon. Hiányzanak a bálterem tündérei, a táncosnők. A jó fiúk kezdenek izgatottak lenni. Hja, pedig maguk voltak okai a késedelemnek. Az egyszerű táncmulatságot bállá léptették elő (táncrendjükön), bál meg csak nem kezdődhetik fél tíz előtt! És valóban .' Fél tíz felé kocsi kocsi utáu robog a Griff kapuja alá s a fürge rendezőségnek ugyancsak van dolga, hogy az egymás után érkező szép lányokat és asszonyokat illő udvariassággal fogadja és diadalmas arccal helyére vezesse. Nos hát a kezdet nehézségein túlestünk. A folytatás — 6 az már könnyű. Egy szóból, egy nagy kötelességből áll az egész, nem is egyből, háromból : táncolui, táncolni, táncolni! Ennél kellemesebb kötelesség pedig igazán nincs, főkép ha olyan bájosak, olyau helyesek s olyau édesek a táncosnők, mint a diákbáliak. Nem