Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-12

Nem! Elszavalta? Azt sem. Csak elmondta, de avval a könnyedséggel, avval a finoman kiszinézett előadással, avval az ötletességgel, melyek magát a költői elbeszélést kitüntetik. A közönséget megkapta a költöisógnek és a szellemességnek ez a ritka végvidéke, mely u költeményben megnyilatkozott. A derűs arcok, a mosoly, mely minden szemben ott ült, legszebb jutalma volt a szép előadásnak. A taps, a zúgó éljenzés meg ráadás. Az estély, mint már említettük, különben is igen jól sikerült. A fényes közönség sorában ott láttuk Fenyvessy Ferenc dr. főispánt, Ihász Lajost, a Pereno J ózsef-rend lovagját s több előkelőségünket. A műsor első számaként Kis Vilma és Csoknyay Eliz úrhölgyek Moskowsky egy keringőjét adták elő elő négy kézre a tőlük megszokott jeles technikával. A felhangzó tapsokra egy-két szomorú, majd meg pár víg magyar dalt játszottak el valósággal felvillanyozva a közönséget, mely hálásan tapsolta a művésznőket. Horváth Margit úrhölgy szavalta el ezután sok érzéssel Erdélyi a Kétkedők cimíí bölcselő költeményét, mely a hit erejét dicsőíti. Gáthy Zoltán jól fegyelmezett serege, a főiskolai énekkar, lepte el most sűrű csoportban a pódiumot. Káldy ktirucdalaiból adták elő Rákóczy kesergőjét (a magánrészt Horváth. Lajos énekelte érces tenorral), aztán a Csinom Palkót és Gúnydalt a német táncra erővel és ritka szabatossággal. Zúgott is a taps minden énekszám után. Kellemes mcglepctésszámba ment az Erdélyi felolvasása után következett szám. Egy új szereplőjet ismertük meg művészi társaságunknak, a kihez a jövőben remélhetőleg minél gyakrabban lessz szerencsénk. Es ezzel nemcsak a magunk, de az egész közönség óhaját fejezzük ki, azét a közönségét, mely valósággal gyönyörködött B'au Henrik énekében. Kellemesen csengő, lágy tenorján, mely kivált a magasabb regiszterben tiszta és erős, előbb egy Schubert dalt énekelt, majd közkívánatra magyar dalokat. Biztos énektudása, tiszta kiejtése szintén hozzá járultak az elért szép sikerhez, moly sűrű tapsban jutott kifejezésre. Gá/hy Zoltán egy nagyobb zeneműve (Gyászhangok), melyről már első előadásakor nagy dicsérettel szólottunk s melyet a főisk. zenekar ma is hatalmas erővel adott elő, zárta be méltóan a valóban élvezetes, szép estét. szakasz csendőrnek az összes erdészeti személyzet is segédkezett. Véletlenül én voltam az, a ki elsőnek vetettem át magam azon a sziklatömbön, a mely a Ponories odú bejáratát védte, a hol rá is találtak az üldözöttre, s a hol aztán gúzsba tették. A íbgarasi törvényszék poros irásai között pedig \ most is meglehet találni azt a jegyzőkönyveL, a hol Pordány Demeter bediktálta annak a hét áldozatnak nevét, a kinek halála a lelkét nyomta, vallomásának azzal a záradékával együtt, hogy: mikor megpillantottam, hogy egy jáger felugrott a sziklára, célba vettem, de azután eldobtam a puskát és megadtam magam, mert megismertem benne azt az embert, a ki meggyógyította a — gyerekemet." Nem tudom azért-e, mert velem is nem végzett olyan röviden mint a többi héttel, vagy pedig ezért a vallomásáért-e, de én máig sem tartom elvetemült gonosztevőnek azt a Pordány Demetert. Persze a második találkozás után kiderült az elsőnek a története is, s csodálatosan az elsőért a principálisom korholt, holmi gyávaságot hánytoigatva; a másodikért pedig, — ott a barlang mellettit értve, — megveregette a vállamat s valami vakmerőséget emlegetett. Nem sokat törődtem vele. Inkább annak, örültem, hogy életben maradt s jó kezekbe került annak a halálra Ítélt gonosztevőnek — a porontya. Fischer Adolf. Rég nem keltett már gyászeset nálunk a társadalom minden rétegében oly általános, mély és őszinte részvétet, mint bischer Adolfnak, városunk e népszerű és kiváló polgárának alig két-három napi betegség után e hó f)-én bekövetkezett halála. bischer Adolf egyike volt azon keveseknek, a kik egyedül és kizárólag saját értelmi erejüknek, benső értékük erkölcsi súlyának köszönhetik a társadalomban elfoglalt kiváló pozíciójukat. Ilitsorsosainak osztatlan bizalma sok éven át a pápai izr. hitközség iskolaigazgatói, majd elnöki állásával tisztelte meg, mely tisztségek betöltésében, a hitközség ügyeinek vezetésében mindig igaz lelkesedés vezérelte. Maga is okleveles tanító levén, a tanügy iránt táplált érdeklődése nagy hasznára volt az iskoláuak, az ifjúságnak és az őt rajongásig szerető tanítói karnak egyaránt. Azonban sokkal ismertebb Fischer Adolfnak azon üdvös tevékenysége, melyet a közélet egyéb terein önzetlen odaadással kifejtett. Mint városunk képviselőtestületének és a pénzügyi ős más bizottságoknak régi tagja, élénk részt vett minden nevezetesebb kérdés megvitatásában és azon alapvető munkálatok előkészítésében, melyek hivatva vannak városunk anyagi és kulturális megerősödését biztosítani. Kiválókép képesítették ú't erre a közgazdasági téren szerzett gyakorlati ismeretei, éles ítélőképessége, komoly tudása, szókimondó, egyenes jelleme és rendkívül rokonszenves szerény modora. Mint a győri kereskedelmi ós iparkamarának egyik számottevő kültagja mindig komoly figyelmet keltett szakszerű felszólalásaival. Alapítása óta oszlopos tagja a Pápa városi és vidéki takarékpénztár igazgatóságának, mely elhunyt társa iránti kegyeletének gyászjelentés kibocsátásával is kifejezést adott. Ritka szorgalommal fényes virágzásra emelt üzlete körében szolid elvei és példaszerűvé vált kereskedői tisztessége által szintén kivívta és mindvégig megtart -ia a vele összeköttetésben állók feltétlen bizalmai, becsülés ét és szeretetét. E mellett áldozatkész pártfogója, jótevője volt a szegényeknek és gyámoltalanoknak. Minden feltűnést gondosan kerülve gyakorolta ezen emberberbaráti erényeket jóságos lelkű nejével együtt. Megható is volt az általános részvét, mely ' városunk ezen nagyon korán, ől'i-ik évében az élők 1 sorából elköltözött derék polgárának folyó hó t)-án • d. u. íl órakor végbement temetése alkalmával oly impozáns módon megnyilatkozott. A halottas háznál és a körül fekvő utcákban összegyűlt u városnak úgyszólván egész lakossága. ()!t láttuk a helybeli egyházak fejeit: Gyn ráf ~ Ferenc ev. püspököt, Ki* Gábor ref. lelkészt, továbbá JluUz Lajost, Sült Józsefet, a megyei törvhat. tagjait, a győri ker. és iparkamra küldöttségét, a városi képviselőtestületet élén a polgármesterrel, a járásbíróság képviselőit, az orvosi és ügyvédi kart, a pénzintézetek igazgatóságait teljes számban, a tűzoltó-egyesület tisztikarát díszben, valamennyi jótékonysági egyesület elöljáróságait és tagjait, az elhunytnak számos jó barátját. Kivonultak az elemi iskola gyermekei is tanítóik vezetése alatt. Könnybe borult az összes jelenlevők szeme, midőn a drága halott földi részeit magába záró, egyszerű fakoporsót a súlyos fájdalmától összetört özvegy és három gyermeke az óriási embertömoggel ellepett tágas udvarra kisérte. Mint díszőrség gálába öltözött városi hajdúk és tűzoltók állották körül a ravatalt. Róth M. A. főrabbi a legmélyebb meghatottság szívből eredő és szívhez szóló hangján, tartalmas gyászbeszédben dicsőítette az elhunytnak érdemeit és áldásos tevékenységét. A spontán részvét nyert kifejezést abbau is, hogy minden utcában, melyen a hosszú gyászkiséret átvonult, az összes üzletek zárva voltak. A temetőben Schór Ármin tanító a pápai iparosok gyámolító egylete és a Wahrman Mór egylet részéről, melyeknek Irischer Adolf dísztagja volt, szép magyar búcsúztatóban lendületteljes meleg szavakat szentelt az élete delén elhunyt jeles férfiú emlékének. Ezután örök nyugvó helyére bocsátották le a koporsót és fájdalmasan emlegették sokan a sorsnak azon tragikus intézését, hogy épen Fischer Adolf, a ki egyik legbuzgóbb tényezője volt az új zsidó temető korszerű berendezésének e nehéz munka sikeres bevégezte vei első csendes lakója lett a kies fekvésű sírkertnek. A gyászba borult családhoz naponként százával érkeznek a részvétiratok. Fenijvi'\xy Ferenc dr., főispán meleghangú levélben fejezte ki részvétét. Hasznos élet dőlt vele sírba. Nagyon becsülték minden körben, a hol csak megfordult, tiszta hazafisága, férfias jelleme, jó szíve, vonzó modora, ritka műveltsége, előkelő gondolkozása és sok kiváló egyéni tulajdonsága miatt. Áldott legyen emlékezete! K. L. dr. TOLLHEGGYEL. Egyről-másról. Az idő járása szeszélyes levén, újat nem igen lehet írni róla. Mindenki tudja már, hogy hol esik az eső, hol nem. Az sem titok, hogy eső után sár vau, még pedig nagy. Sár vau akkor is, ha a hó olvad, már pedig itt Pápán a hó egyebet sem tesz, minthogy olvad. Szóval ezeket a mondatokat bátran be lehet állítani valamely francia nyelvtanba, mert nagyon is hangulat nélkül valók. Különben is tudvalevő dolog, hogy az időről mindönki szeret beszélni, tehát mi ne beszéljünk róla. Hanem, hogy az időről beszélünk, eszünkbe jut a pápai torony órája. Ez a vén óra, sok-sok évi becsületes szolgálat után nyugalomba vonult. Vagy talán a mai törvényen kívüli állapotnál fogva, beadta a lemondását eddig viselt tiszteletreméltó állásáról, bevonván összes mutatóit. A torony most olyan kopott sziuben van azóta, s az óraszámok, mintha szomorúan tekintenének le a járókelőkre. I Ezek pedig gyakran uéznek fel, hogy megállapítsák az időt, de csalódva látják, hogy nem látnak semmit. Hát valószínűleg nem maradnak a pápaiak toronyóra nélkül, mert az még sem lehet, hogy oly népességű városnak, mint Pápa, c-ak fe-lve legyen a toronyórája, mint valamely ki>k"./>é

i

j i'aturny.íu. Ha mégr-em lessz, akkor követelni fogjuk, hogy török szokás szerint, egy jámbor di-rvi- kiált-a k! az órákat a torony tetejéről. Miután nekünk dervisünk, legkevésbé jámbor dcrvUünk nine- n. a kihegyi ismeretlent fogjuk, rendőri d<>puiáei'r, al .- a főkapitány vezetése mellett, fölkérni, hogy e/.i a mngas állást foglalja cl, legalább így a ki>hej;yi ismeretlen, ismerős ismeretlen lessz, vagy j .hb ni mondva ismeretlen ismerős. A rendőrség végre . </»/ jó fogást fog csinálni s nézhetnek a tehenek ul.tti. nehogy épp a rendőrbiztos elgázoltatok. Kulmen, hogy még a rendőrbizto-, >em lehet biztos. A 1. c. publikum pedig jólesöleg koii-találhatja majd, h"gy Pápán olyas valami vau, a mi sehol s/eh-« •'/. Magyarországban nincsen. A legjobban jártak a vásárosok a toronyórával. Hát az igaz, nem volt valami jó vásár, de azért valamelyes kis pénzecske mégis ö>szegyült. S miután minden második embernek meg vau az ajó szokása, hogy a mit csak lehet, egyik óráról vagy napról a másikra elhalogatni szeret, tehát azt a kis pénzecskét nem fizette be az adóhivatalba, mert a toronyórája nem mutatván az órát, nem tudta hányadán áll a világ s így elkésett. Hát legalább minden rossznak meg van a jó oldala is. Hanem a főgimnázium ifjúságának nem volt szüksége a toronyórára. Legalább a tegnapi bálján egyáltalán nem is akart tudomást venni semmiféle órákról, mert ugyancsak kitűnő auimóval járta a táncokat. Mikor e sorokat irjuk (éjfél utáu 2 órakor), épp úgy járják, mintha most kezdenék. Hát bizony nem nagy vicc, mikor annyi sok szép asszonyt és leányt kellett megtáncoltatni. Igazán mondva, mindenre rá volt lehelve az ifjúság üdesége. Szinte fel-