Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-05

Hannos Zoltán mindenekelőtt az ügy történetét adta elő. Az eszme megpcndítőjc főispánunk (élénk éljenzés), ki azt a Jókai-körben vetette fel. Közbejött események (jégkár, tűzvész) hátráltatták, hogy a nagy közönség bevonassák a dologba, de must az idő elérkezettnek látszik, ezért hivattak össze Pápa város vezető elemei. Indítványára az értekezlet egyhangúlag kimondta, hogy Jókaiés Petőfi-szoborbizottsággá" alakul. E nagybizottság tagjai: Abaíi'y József, Ainherg József, Autal Géza dr., Bayer Domonkos, Bélák Lajos, Barcsi József, Borsos István, Benczelits Erzsi, Baráth Mária, Botka Jenő, Bermüller Alajosné, Barthalos István, Bermüller Alajos, Bock István, Baranyay Zsigmond, (Jsoknyay Károly, (Jsoknyay Erzsi, Fürst Sándor, Freiszberger Gyula, Faragó János, Gyurátz Ferenc, Galamb József, Gáthy Zoltán, Galamb Józsefné, Győri Gyula, Hannos Zoltán, Hermann Pál, Horváth Kálmán, Horváth Fábián, Ilajnóczky Béla, Hirsch Vilmos dr., Hotlher Sándor dr., Hanauer Béla, Holbok Ede, Jakubovieb Mariann, Kis Gábor, Kriszt Jenő, Kemény Béla, Kása Gábor, Keresztes Ferenc, Körmendy Béla, Ki.- Ernő, Kis Tivadar, Kardhordó László, Kövi József dr., Krausz József, Kende Ádám dr., Koritschoner Lipót dr., Kapossy Lucián dr., Ki.-s Lászlóné, Kluge Károlyné, Kőrös Endre dr,, Kis József (tanán, Klugc Endre dr., Kodohinyi Árpád, Lőwy László dr., Líwy Lás/.lóné, Mészáros Károly, Miktivinyi Ödön, ifj. Marlonfalvay Elek, Marinezer Ant'dné, MA-záros Károlyné, Makay István, Nagy Gabriella, Nádassy Kálmán, Németh István, Nvikora József dr., l'ayr Sándor, Pető Menyhért, Pu/ihír- (.iyula. I'iats-.'k Gyula, Pont/. Eli/,, Pollatsek Frigye-, Rechnilz Ilde dr., Uosenthal Franei.-ku, Szenti' Jáno-, Szokoly Ignáe, Sarudy György, Schultz Vendel, Stauits Fulgent, Szováthy Lajii-. Sült József, Steinberger Lipót, Steinberger .Lipóiué, Sebestyén Dávid, Sült Józsefné, Saáry Laj'i-, S/éki-ly I-tván, Unger Izabella, Wéber Rezsó, Wéb-r ll'v.-ó'né, Ziuia Gyula. Indítvámára :i bizottság védnökül nagy lelkesedéssel /•('«_</*',-.•// Frivii" főispánt kiáltotta ki, ki kijelentette, hogy e díszes a'lla'st elfogadja és nem nevével - mint említették —- de munkásságával fogja a terv kivitelét elősegíteni. Ezután egy szűkebb végrehajtó hi/.oitsagoi alakítottak, melynek tagjaiul egyhangúlag a következőket választották meg: Elnök : Hegedűs Lóránt dr., társelnök : Ilarni"s Zoltán, főtitkár: Kapossy Lucián dr., titkár: Körös Endre dr., jegyző: Győri Gyula, pénztárnok : Hermann Pál. ellenőr: Hirsch Vilmos dr., tagok : Sült Józ-efné, Steinberger Lipótné, Wéber Rezsöné, dr. Lú'vy Lá-zlóué, Németh István, Kis Kruő, Makay István, Szováthy Lajos, Pethö Menyhért, Bayer Sándor, Kluge Endre dr., Koritschoner Lipót dr., Lú'tty Lás/.ló dr., Puzdor Gyula, Mészáros Károly. Süli József, Wéber Rezső, Sarudy György. A választások után Lenyrcssy főispán ürömmel jelentette, hogy Sült J "zseniétől, a Jókai-kör szinészeti szakosztályának elnökétől értesüli, hogy a kör e hó végé\ol sziniolődást rendez, melynek tiszta jövedelme a szoboralapé lessz. Ezenkívül mind gyűjtés, mind a megye, a kormány stb. támogatásával rajta leszünk, hogy a mellszobrok minél előbb ott díszelegjenek Pápa városa Szinház-terén. Gyurátz Ferenc, ág. ev. püspök emelkedett fel most szólásra. Költői lendületű szavakban méltatván a szép eszmét, köszönetet mondott a főispánnak a kezdeményezésért és eddigi buzgólkodásáért. A művészet hatalmát aposztrofáló gyönyörű beszédét e szavakkal végezte: Állítsuk fel a szobrokat, mert tudjuk, hogy a Miltiadesek szobra teremt Aristideseket és Themistokleseket, (Zúgó" éljenzés.) Fenyvessy főispán válaszában a megjelenteknok mondott meleg szavakban köszönetet, valamint a polgármesternek a terem átengedéseért és a nagybizottsági gyűlést lelkes éljenzés közt 5 órakor bezárta. — őr — Rendőri dolgok. (l'jabb levél a szerkesztőhöz.) Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Pápai Lapok" utolsó számában Kis-Hautai aláírással egy levél jelent meg, a mely b. lapjában „Rendőrségünk" cím alatt korábban megjelent cikkel foglalkozik. Minthogy a levél igeu tisztelt írója a cikkemben talált tévedéseket igazítja ki, én se mulaszthatom el, hogy ezen korrekció lelkiismeretességét ne aposztrofáljam. Ugyanis a levélíró azt állítja, hogy városunkban 2U rendőr van és pedig Ili rendőrlegény és 4 negyedniester. En nem kérkedem nagyhangú ígéretekkel, nem is Ígérek, de nem is adok 1(10 aranvat annak, a ki több rendőrt fölfödöz, mint 13-at, (a l.'5-ikat jó magam is csak most födöztem föl, mert mindig úton van tolonckisérethen),—azonkívül igaz, hogy van egy rendőrtizedesi egyenruhában járó mértékhitelesítő' is, minthogy azonban „az embert nem a ruha teszi", a mértékhitelesítő mértékhitelesítő marad, még ha sujtásos ruhát visel is. A mi a negyedmestereket illeti, azok igaz, hogy a rendőrséghez tartoznak, de szorosan vett rendőri tevékenységük a legminimálisabb, mert ezek, hacsak hellyel-közzel egy-egy éjjeli őrjáratot nem vezetnek, máskor azzal vannak igénybe véve, hogy kézbesítéseket eszközölnek, összeírják a házbéradó köteleseket, a tűzoltásra, himlőoltásra, cselédadó alá-, ismétlő iskolakötelezetteket és segédkeznek az óvoda és iskolakötelezettek összeírásánál. Ezek irják össze vidékről beköltözőiteket és eszközlik a katona beszállásolásokat é.- kihordják az adóintőkel. így tehát világos, hogy a negyedmestereknek az utcai rend fönntartására és bűnügyi nyomozásra idejük nem marad. Minthogy „Rendőrségünk" cimü cikkemben már kimutattam, hogy alig marad 2—3 rendőr utcaőrzésre és bűnügyi nyomozásra, újra csak azt hangsúlyozhatom, hogy a rendőrök létszámának fölemelése indokolt. Nem hiszem, hogy oly fontos érdek, mint a közrend fönntartásának kérdésénél a képviselőtestület is oly fukar lenne, mint Kis-Hantai úr és egy percig is habozna a költségvetési többletet e címen megszavazni. Kis-Hantai úr, a mikor azt állítja, hogy a rendőrség az utóbbi időben úgyis eró'sbíttetett egy rendőrbiztossal, téved, mert nem jegyezte föl emlékezetében azt a tényt, hogy ugyanakkor a rendőrőrmesteri állás megszüntettetett. Ne mulaszthatom még el megjegyezni, hogy Kis-Hautai úrnak az állítása, hogy az új rendőrkapitány alatt több bűneset maradt kideríttetleuül, mint az előtt, csak téves föltevés lehet

; nem pedig állítás, mert mint ilyen bizonyíttatlan maradna, mert ha azon a helyen, a hol ezt ellenőrizni lehet, erről meggyőződött volna, ilyent uem állított volna. Nem győződött meg Kis-Hautai úr arról sem, hogy a rendőrök iskoláztatnak-e vagy sem, hog3

r a csavargók és utcai nők összefogdoztatnak-e vagy sem? mert ez mind megtörténik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy rendőrségünk szervezete mintaszerű, csak helytelenítem azt, hogy személyekben keresik a hibát, nem pedig ott a hol vau, a munkaerő csekélységében. Maradok ti.de. szerkesztő úrnak nagyrabecsülésem kifejezése mellett híve : Öreg-Hantai. -i' ürcy-1 Innia i levelét hosszabb ideig tartó polemizálás elkerülése végett kiadtuk Jús-JInntainak, a ki röviden a következőkben válaszolt: „Utána néztem Pápa város 1S99. évi költségvetésében és ott rájöttem, hogy L") rendőr vau felvéve, én tehát egyet hibáztam, Oreg-Hautai azonban 3-at, mert még a rendőrtizedesi is ki akarja venni a rendőrök sorából. -- A negyed mesterek nem hellyel-közzel teljesítenek rendőri szolgálatot, de éjszakai őrjáratokat kötelesek vezetni. — A rendőrök kedélyeskedő hajlandóságáról, csavargók és utcai nők grasszálásáról mondottakat teljes mértékben fenntartom, az iskoláztatást örvendetes meyl'epetéssel tudomásul veszem. — A rendőrség enmléséhez pedig, ha arra kerül a sor, magam is hozzájárulok szavazatommal." testét elfogta valami lázas nagy betegség, hogy hoszszú hónapokon át csak úgy eldidergett a testük szegénykéknek, patikát fizetni, meg élni is kellett; hát bizony dobra kerültek a „szűz dűlői" holdak meg még az után i> maradt adósság. Ennek okából jött ki hozzájuk a végrehajtó meg egy ügyvéd bojtár, magy bosszúságára a falu népének, de még az ehekuek is, azok is haragítsanak az ilyen uriforma emberre és dühösen megugatták) hogy fölírják azt a kis bútort meg ágyneműt, a mi még megvagyon. Mire beérnek, a falu végén a kíváncsiak egész csoportja képződik körülük ; egy öreg paraszt mormogja „hová csap le a karvaly ?" Mikor megállottak a Gáborék háza előtt és befordultak a keskeny kis rozzant kapun a falu népe is oda tartott, de be nem ment, hadd végezzék az ügy bajukat el maguk, majd ha segítség kell, ott leszünk. Nem kellett. Egy fiatal, leányos teremtés ült a kis szobában, arca fehér mint a hó, a szemei szelídek, szomorúak, senki se hinné, hogy már nyolc éve viseli az „asszonyság" terhét Mikor belépni látja az „urakat" ösztönszerű mozdulattal kapja ki a bölcsőből, mely ott ringott a szoba sarkában azt a kis ökölnyi vézna babát és oda szorítja kebléhez, mintha félne, hogy azt is elviszik. A végrehajtó elmondja a mondókáját, hogy őket a bíróság küldte. Az asszony gyönge patyolat hangon szakítja félbe. — Akárki küldte, tudom, hogy rosszat hoznak, uri csizmák nem lépnek ilyen földes szobába másért, mint hogy elvigyenek, kiürítsék az egészet. Aztán szép csendesen, törülő ronggyal leveri a port a rozzant székekről és: „kezdhetik a munkát." Az asszony odahúzódik az ablakhoz, kikapcsolja a pruszlikját és oda tartja emlőjét a kis porontynak, hadd lakjék jól ez a kis ártatlan, ha már mi nekünk koplalni kell. Usend, csak a toll percegés hallatszik meg az asszony sóhajtása : csak már jönne az emberem. Nem soká kellett várni, a szomszédok elküldtek érte az urasághoz, a hol napszámban dolgozik. Jön is már; hatalmas daliás ember, a kinek széles melle duzzad az erőtől. A végrehajtó meg a társa megszeppenve bizalmatlanul néznek össze, midőn nehéz léptekkel közeledik a házhoz. Nyílik az ajtó ; az asszony gyorsan leteszi a gyermeket, aztán odaveti magát a mellére. Gyenge karjaival átkulcsolja erős nyakát, nem látja az idegen arcokat, itt van az Ő helye. Itt zokoghatja el a bánatát, azt a sok gyötrelmet, a mit a sz egény nek kell elszenvedni. A férfi simogatja szétdúlt szőke haját. — Szegény virágom, nem lelut az ellen tenni, a törvény így akarja, a törvénynek nincs szíve. — De hát édes uram, miért csinálják a törvényt mindig a szegény ember kárára, hisz annak a amúgy is ölég a terhe. — Nem fiam, látod tavai Gara Ferencet, a ki pedig gazdag ember, azt is becsukták, mert olyan nagyot talált ütni a béresére, hogy elterült a földön, látod: azt is a törvény akarta. — Igaz is ám — feleli megnyugvással az asszony — és mikor így kitanította az ő okos embere, nem látott, nem érzett mást, mint mélységes csodálatot iránta, meg olyan meleg oltalmat. Odatemette fejét a széles mellére. Kell ez a meleg télre, nincs fa fűteni, jó lenne mindig így maradni, súgja szerelmes gügyögéssel. Ez alatt megtelt a kis szoba résztvevő szomszédokkal, a kik jóféle kalácsot meg más nyalánkságot hoztak, ép úgy mint temetéskor szokás. Megjött a tiszteletes úr is, mert úgy a testi, mint lelki nyomorúságokban megnyugvás az ő beszéde, vélekedik a mester.