Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-10

állásba a jeles elődöknek méltó utóda jusson, aki míg egyrészt a külső világgal szemben megfelelően tudja reprezentálni a pápai református gyülekezetet, másrészt a jelen nehéz viszonyok között az egyház belső életét buzgósággal és lelkiismeretességgel tudja irányítani. Az óhaj teljesedésbe ment, mikor a gyülekezet Kis József, theologiai tanárt liivta meg lelkészének. A régi, tisztes templom szerdán délelőtt egészen megtelt, részben választókkal, kik — férfiak és nők — csaknem teljes számban felvonultak, hogy az egyház életében oly fontos lolkészválasztó gyűlésen jelen legyenek, részben minden vallásfclekezeti különbség nélkül egybegyűlt érdeklődő közönséggel. Az e. megyei esperes által kiküldötf bizottság : Vikár Vince tapolcafői lelkész és Jákóy Géza urodalnii erdőmester, e. megyei tanácsbirák, Németh István, theol. tanár, helyettes lelkésszel és Saáry Lajos főgondnokkal pont 10 órakor érkeztek meg és a szószék előtt elhelyezett asztalnál foglalták el helyüket. )lkár Vince lelkész Isten nevének segítségül hívásával nyitotta meg a gyűlést. Bemutatta azutáu a maga és elnöktársa esperesi megbízó levelét és azt nz értesítését, hogy a gyülekezet a presbitérium felterjesztése szerint •— pályázat mellőzésével — meghívás utján akarja lelkészének Kis József lelkészt megválasztani. Feltette ennek alapján a kérdést: óhajtja-e az egyház közgyűlése, hogy Kis József ineghivassék'! „Kljén Kis József! Meghívjuk!" zúgva j hangzott a gyűlés százainak ajkáról e lelkes kiáltás, mely szinte elnyelte a gyűlés egy töredékének ellenző közbeszólását. Az elnök látván azonban, hogy a meghívásnak ellenzői is vannak, szavazást rendelt el. Kijelentette, hogy az egyházi törvények értelmében a szavazást olyformán kell megejteni, hogy estik a meghívás ellenzői nyilat- | koziiitk, ha ezek száma az összes szavazók szá-! mának egyharmadát- eléri, a meghívás mellőzésével! az állásra pályázat írandó ki. Az összes szavazók I száma .'»;")-! (a gyűlésen ebből mintegy í5í)()-íii) vol- j lak jeleni, tehát a meghívás meghiúsításához 118 j .szavazat szükséges. A névsor felolvasása következelt, a mikor is néha 1") név után hangzott el egy-egy: „Nem!" A vége felé jobban szaporodtak ;t ..Xenr'-mcl szavazók, de végeredményben csak W-on lettek. Ksziím nz összes szavazók számának egy hatodát alig múlván fölül, elnök röirtön kihirdette nz eredményt a mely szerint Kis- Józsefet n pápai ev. ref. egyház meghioá* útján lelkészévé választotta. E kijelentést a gyűlés orkánszeríí, percekig tartó éljenzéssel vevé tudomásul, a melybe belegyült a karzatot ellepő theologiai és főgimnáziumi ifjak lelkc

u

. „Kljén Kis József!" kiáltása is. Vikár elnök szép beszédet intézett most az egyházi közgyűléshez. A harc, lezajlása után a keresztyéni szeretetben és békében való eggycsülésre hivta fel az egyház tagjait és azután a gyűlést bezárta. ... Kis József, az ev. ref. egyház üj lelkésze, lS(52-beu született a somogymegyei Hedrabely községben. A gimnázium első hat osztályát Csurgón, a két felső osztályt Pápán végezte. Érettségit 1880ban tett, jeles sikerrel, azután a theologiára iratkozott be és végezte szintén jeles eredménnyel. 1884—5-ben káplán volt, 1885-ban Csurgóra választották vallástanárnak. Itt 7 évig működött nagy sikerrel. 18Ü2beu Pápára választották meg theol. akad. tanárnak, s azóta mint a gyakorlati theologia tanára itt működik. Szép irodalmi munkásságot fejtett ki főkép a budapesti Prot. Egyházi és Iskolai Lap és a Dunántúli Protestáns Lap hasábjain, melynek két év óta szerkesztője is. Önállóan megjelent műve Keresztyén hit- és erkölcstana. Az egyházpolitikai törvényekről irt tanulmánya székfoglaló értekezés gyanánt a főiskola 18ÍK1. évi érlesítőjébeu jelent meg. — A pápai ev. ref. egyház f. hó (idd gyűlésében megnyilatkozott '.zalmat nemcsak tanári és .irodalmi munkásságával, hanem főkép jeles egyházi szónoklataival és a társadalmi életben való rokonszenves szereplésével érdemelte ki. * Kis Józsefet lelkésszé választatása alkalmából elsőnek Darányi miniszter, főiskolai gondnok üdvözölte a következő távirattal: „Fogadja, nagytiszteletű úr, megválasztatásához üdvözletemet és szerenesekiváuíitainiat." Ihász Lajos, ág. ev. ker. felügyelő és családja ezt sürgönyözték: „Megválasztatása alkalmából szerenesekivánatítikkal szívesen üdvözlik.

li íloroáth Lajos anyakönyvi felügyelő szintén táviratilag gratulálta nz új lelkészt a következőleg : „Meghívásodhoz szívből gratulálok." l7(/(t Károly dr., csurgói főgimnáziumi igazgató ezt sürgönyözte: . Kartársaim nevében is szívből üdvözöllek." Me. Jtangú, hosszabb levélben fejezte ki szereiic.-ekivnnntait maga az egyházkerület feje: Antul Gábor püspök. Az új lelkész barátai és volt tanítványai köréből is igen számos üdvözlet érkezett. hogy csak azért ülök le vele, mert magát szeretem, Vele, a ki egy elzüllött kártyás, a kivel tisztességes ember egy asztalhoz már le sem ül. — Az apám ! sikított a leány s ráborult az asztalra. Haja kibomlott, halántéka lázasan lüktetett. Boros nagyon megsajnálta cinikus mondását s úgyis beszélt aztán. — Ezen már semmit sem lehet változtatni. Csak azt sajnálom, hogy éppen tőlem kellett megtudnia. Tőlem, a ki most is, mindig szereti. IIa a szomorúság első órái elmúltak, helyesebben fog gondolkodni és kisebbnek fogja hibámat látni. Ne feledje, én mindig várom. Mindig! Néhány percig várt, nem kap-e választ, aztán pedig nesztelenül távozott. A szobában pedig egyedül maralt a kis Baráth Berta csendesen zokogva. A szívfájás elmúlik valamikor, de nz álmoknak immár vége . . . Vájjon fog-e még álmodni valamikor ? Vájjon lessz-e valaha a vihartól megtépett ákáevirágból még egyszer szűzies, illatos virág. így ő is. »Szegeny kis megtépett, viharvert virág! :;

. Itt akár pontot is tehetnék, ha nem volna oly bús a vég. De még történt valami. IV. A történet ott végződik, a hol kezdődött, tudniillik Pongrác úr rezidenciájában, értem a kávéházat. I De mintha Pongrác úr megváltozott volna. i Büszkén hordja fejét és még csak figyelemre sem méltatja az üreg Baráth Jánost, ki az imént lépett a kávéházba tisztára kefélt kabátban, ünnepélyes tartással. Az öreges úr elcsudálkozotl. De hát mi az ördög lelte Pongrácot. No nézze meg az ember. Egy pincér, vagy mi. Mégis boszantotta a dolog. Gondolkodott, hogy ugyan miért teszi ezt, de nem tudott semmit sem kisütni. Homályosan úgy rémlett neki, mintha a borravalókat nem valami mágnásosau kezelte volna sőt még bizonyos apróbb kölcsönök is jutottak eszébe, de elűzte magától e gondolatokat. Ezért tenné ezt Pongrác, ezért ? Telt-múlt az idő. Esteledett. Pongrác úr ekkor, mint a ki nagy dologra határozta el magát vevé az ismeretes széket és méltóságteljes tekinteteket vetve maga körűi Boros széke mögé állította. — Berta Nagysád ezentúl nemde itt fog ülni — szólt. Baráth János dühös lett. Majd megmutatja Ő ki, mi az úr itten. Uriasan beszélt tc'uát, nyomatékkal. — Hová viszi azt a széket Pongrác ? Mit csinál Pongrác ? Pongrác vigye el onnan rögtön azt a széket. Hallja Pongrác ? A leányom többet TOLLHEGGYEL. Hirdetés. Közhírré tesszük e rovatban, Hogy beállván a fő-idény, Kerestetik öreg lapunkhoz Néhány elszánt lelkű legény, Kinek neve legyen riporter, S kinek kezében a toll a fegyver. Hogy hivatása minemű lessz, Elmondjuk ime röviden: Legalább is naponta három Felolvasáson megjeleu, S végighallgatja áhítattal Zengjen bármiilyen tárgyrul a dal. Véf^ig hallgatja Líceumban S kertész egyletben eggyaráut, Leszen állandó vonzalommal Ipar- s leányegylet iránt, Kath. kör s kereskedelmi egylet El ne kerülje a ügyeimet. Jókai-körét el ne mulassza, Se a legények egyletét, Miudenhová elbandukoIjou, Legyen bár az est zord setét, Jogász és orvosi körökbe Jó lessz, ha pontosan zörög be. E nagy számú előadásra S még többre, mi itt kimaradt, Ámbár vagyunk is egynehányan Elég riporter nem akadt ; Hogy majd e nem szokatlan úton 'Riportert kap, reméli bizton : Lapu. VEGYES_ HIREK. — Személyi hirek. Esterházy Móric gróf, val belső titk. tanácsos pápai várkastélyából hosszabb tartózkodásra f. hó li-kán a délelőtti gyorsvonattal Bécsbe utazott. — Deyhachi Zech Arnold, harti és sulci báró, tábornok, dandárparancsok ma délután városunkba érkezik és lovasezredünk felelt holnap csapatszemlét fog tartani. nem jön el ide, én is utoljára, csak valakit várok. Erti Pongrác ? Pongrác ! Pongrác úr ismét alázatosan hajlongott. Büszkén nézett ám' titkon szét. Ime milyen acéljellem Baráth János. Hej nagy ember ismerő ő. Mondta is sokszor. (No lám a kis Pongrác űr. Ki hitte volna, ugyan ki ?) Ekkor lépett be Boros Mártou. Kedvetlenül, szinte fáradtan ül le székébe. Baráth megrezzent, aztán hirtelen felállt. Kezében nagy csomó pénzt tartott. Szép, nagy rajzú bankókat, azokat rázogatta pattogva. Boros meglepetten nézett rá. Ugyan mit akarhat tőle ez a vén kártyás. Baráth azonban nem engedte szóhoz. Kezét az ismét meghódolt Pongrác vállára téve emelt hangon mondta : — Ön egy komisz fráter Boro3 úr 1 Elakarta csábítani a leányomat, miután azt hitte, hogy a pénzével már megvett. Itt a pénze ! Elhoztam, hogy visszadobva elmondhassam, hogy gazember az úr, gazember, gazember ! S felemelt kezével Boros arcába dobta a uagy csomó bankjegyet, ő, Baráth Jáuos, az elzüllött kártyás, a kivel tisztességes ember egy asztalhoz már le sem ül.