Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-03

kid mii sem ér, úgy a bit sem maradandó és elveszti hatását a felvilágosultabb elmékre, ha nem használja fel a tudomány által már leszűrt igazságokat. Amiként joggal elmondhatjuk és vele igazat is mondunk : „akié a föld, azé a haza", éppen azzal a joggal és igazsággal kinyilváníthatjuk, hogy amely egyházban legjobban ápoltatik a hit és a tudomány, azé a jövő! (Éljenzés.) Ezért ifjaink tudományos kiképzésére, egyházias nevelésére való feiügyelet kiváló gondomat fogja képezni. Mert csak az így felnevelt, tanúit hadsereg lessz biztos támasza — anyagi szegénységünk mellett — egyházunknak, továbbá hathatós előmozdítója, szeretett hazánk fel virág'ásának. Azon ország, azon egyház, amely ifjaink szívébe ülteti az igazi szabadelvű eszmék iránt fogékonyságot, a haza és vallás szeretetét, annak létfeltétele biztosítva van : időtlen időkig ! Hasonlókép uagv súlyt szándékozom fektetni a tanítók képzésére, inert minél képzettebb s minél iukább egyházunk állal követelt szellemben nevelt tanítókat alkalmazhatunk népiskoláinkban, annál biztosabb, hogy az általuk tanított fiatalság hű támasza leend úiry egvházunknak, mint hazánknak, Fkproni iögimnáziumunk, valamint egyébb, egyházkerületemben fennálló tanintézeteinkben, a kor követelte színvonalán álló tudományos nevelés mellett elengedhetetlen feladatnak tartom a vallásossá y ápolását. Eggy a ránt fontosnak ismerem, sőt némely szempontokat figyelembe véve, — még előbbre valóbbnak tartom a már említetteknél: a nönevehs kérdését, a mely téren, hála a mindenható Istennek és hitrokonaink áldozatkészségének: a kőszegi leányiskola meguyítáirával, megint egy lépéssel előbbre haladtunk, de azért még igen sok tennivalónk maradt. t'gy a családi életben, valamint a társadalmi érintkezésben, főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés, a nőnek döntő szerep jmott. Mert a gyermek első nevelé.-e tőle függ! 8 azl mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a gyermekszobában felvett szokások, az ott lá'otl példa, egész életünk folyamán feledhetetlenűl megmarad emlékünkben. A társadalomba bevezetett fiatalság lelkületén és magaviseletén mindig meglátszik: milyen anya íieveHe zsenge korában ? Egy finom, művelt, okos, vallásos, hitéhez igaz szeretettel ragaszkodó nő férjének otthonát édenué varázsolja, gyermekeinek ínég minden iránt fogékony kedélyebe úgyszólva az anyatejjel beoltja a hazájához és vallásához való ragaszkodást. Kérje iránti gyengéd szeretetét gyermekeiben látja újra élni, kiket a maga nemes lelki tulajdonaival itrvekszik felruházni, hogy c.-aládjáimk, egyházának és hazájának szolgálhasson. Míg ellenben a vallástalan, sivár lelkű, hiú asszony, ki csak öltözködni lud, ki csak tetszeni vágyik, férje otthonát pokollá változtatja; gyermekei lelki világára nem tud másként mint IMSSZ irányban hatni s helytelen példájával öukénylelen beléjük ülteti a boldogtalanság csiráit. (Éljenzés.) Főtisztelendő egyházkerületi Közgyűlés! Az ido rövidsége miatt csak pár vonással rajzolt, futólag színezett ezen kéj) is mulatja, mennyire indokolt azon elhatározásom, hogy a nőnevelésre - - mint szeretett hilrokonaim által megválasztott elsó őrálló — egyházunk érdekeljen a legnagyobb gondot fogom fordítani. Meg vagyok győződve s azt hiszem a mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés is osztja és helyesli azon nézetemet, hogy; csuk protestáns szellemben nevelt anya nevelhet jó protestánsokat. Egyedül ó tudpi gyermekei szivébe belocsepcg lelni a hitünkhöz való hűséget, melyet sem anyagi érdek, sem más érzelem meg nem iugalhat. Teljes lelkemből meg tudom érteni és mérlegelni azon nagy hatalom horderejét, melyet a gondviselés az auyák kezeibe adott a gyermek első nevelésével ; — tehát, annál fontosabb és életbe vágóbb érdekűnek tartom, hogy : a nők, — kiknek kezeiben ilyen óriást segédeszköz van — minél gondosabban, minél inkább hitükhöz való hűségben legyeuek nevtlve, mert csak így számíthat egyházunk teljes felvirágzásra. Szóval: a nevelés és tanítás ügye, mindenkoron édes gyermekem leend ! (Lelkes éljenzés.) Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! Az élet folytonos küzdésből áll minden téren I A ki fent akarja magát tartani, annak soha sem szabad lankadni, hanem igyekezni kell a gondviselés á'.al neki kijelölt helyen megállani. Mi protestánsok a küzdelemhez hozzá is vagyunk szokva. Hisz létünk a reformáció keletkezése óta mindig fenyegetve volt számban, auyngiakban gazdagabb ellenfeleink által. Es mi isten segedelmével mégis megmaradtunk! Nem biztató jel-e az, hogy az annyi vészt, vihart kiállott protestáns egyház ma is fennáll ? Sőt híveinek s/.áma gyarapodott Ma a küzdelem alakja megváltozott! Nem lándzsával, karddal állunk egymással szemben, hauem szellemi fegyverekkel harcolunk. Igazainkat akarjuk miuél fényesebben bebizonyítain és a vallás segítségével szeretnénk a tudomány fattyúhajtásaitól félrevezetett embertársainkat, az általunk helyesnek tartolt útra visszatéríteni. Minden egyháznak — mely nemesen fogja fel hivatását — célja: az emberiség boldogítása, s ezért egyházunknak ma eggyik feladata az, hogy küzdjön az úgynevezett népboloudítók ellen ; kik a fentálló társadalmi állapotokkal elégedetlenek, s azok lerombolásával, minden kiválóság megszüntetésével, az osztály, rang, szellemi felelősség eltörlésével, szóval: mindennek egyenlősítésével képzelik a világ teljes boldogítását elérhetui —- Ezek mindenkit egyenlő jutalomban akarnak részesíteni, tekintet nélkül az általa végzett munka minőségére; azonban elfeledik, hogy a teremtő Islen uem egyformán osztotta sem a szellemi, sem a testi tehetségeket, sem a szorgalmat! Szem elől tévesztik azt, hogy az volna a legnagyobb igazságtalanság, ha a tehetségtelen, rest ember éppen annyi díjjat kapna, mint a jeles tehetségű, szorgalmas. Ez lenne megölője az egyén' érvényesülésének ! Ez lenne módja a haladás, a fejlődés megakasztásának ! Azt sem veszik figyelembe, hogy nz emberi természet a takarékosság és pazarlás szempontjából sem egyforma. Míg az egyik a neki adott munkadíjból félre tesz, — tehát, gyarapszik ; — addig a másik még családjának sem tud belőle kenyeret szereziii, — tehát nyomorog. Hogyan lehet ezen állapotot kiegyenlíteni'!! A takarékosságtól legyen elvéve feleslege, hogy az érdemtelennek adassék?! Hisz akkor a lusta, korhely, pazarló részegülne csak több jutalomban ! Nézetem szerint az ilyen kérdések megoldásában az egyházaknak kell az állam segélyére lenni, a kezükben levő nagy hatalom : a hit igéivel. Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! En egyházkerületemben a közszolgálat ]ól ellátása, s a buzgóság emelése céljából minél több hilrokonom tehetségének érvényesülését és szolgálali kedvének igénybe vételét óhajtom. — Ezért szándékozom a tiszteletbeli hivatalok lehetőleg megosztását elősegíteni; nem akarván eggyik hitsorsomat sem túlterhelni, hanem úgy a munkából, mint az elismerésből minél többnek juttatni. Hitrokonaimmal való érintkezésben — úgy mint eddig — minden tettemet az iyizsáy, méltányosság és szeretet fogja irányítani. —' Kifelé pedig « tapintat vezériemii minden lépésemet. A magas kormánnyal, — mint az állam képviselőjével — felügyelői tiszteletemből kifolyó ügyekbeui érintkezésnél, arra fogok törekedni, hogy egyházkerületem érdekét méltóan képviselhessem, s az állam érdekeivel összhangba hozhassam. Mert nem kép/.elek olyan esetet, midőn az állam érdeke összeütközésbe jöhetne a mi egyházunk igazságos kívánalmaival. A vallásfelekezetek közti békél ápolni, s e'ösegíteni komoly törekvésem leend; miután meg vagyok győződve arról, hogy a vallásfelekezetek közti béke végeredményében imádott magyar hazánk előmeueteléuek, s a magyar kultúra kifejlődésének eggyik legnagyobb biztosítéka. (Nagy tetszés.! Református testvéreinkkel a legjobb eggyelértés sőt ha lehet nz eggyütt működést előmozdítani, megalkotni : legigazabb, legbensőbb óhajom. (Éljenzés.) Bennünket úgy sem annyira hitelveink létező, mint inkább képzelt vékony válaszfala oszt ketté. Ha ezt kölcsönös jó akarattal ledöuljük, teszszük — szent meggyőződésem szerint — hazánknak, egyházainknak a legjobb szolgálatot. Eggyesűlt erővel sokat, nagyot alkothatunk 1 Látjuk ezt a külföldi példákból. Miért ne utánozhatnék mi azt ? ! * Végűi, szeretett, Főpásztorom hozzád fordulok ! Hozzád, kihez régi tisztelettel, régi barátsággal s igaz szeretettel ragaszkodom. Légy bölcsességeddel, bő tapasztalaiddal támogatóm a magamra vállalt nagy feladatokban. Kérlek, légy segítő társam I s akkor — kipróbált erődre támaszkodva — biztató reménnyel merem sajkámat útnak iudítaui . . . Magamat egyszersmind a főtisztelendő egy házkerület további jóindulatába ajánlva, buzgó fohászszal kérem a Mindenható segítségét, fontos állásom betöltéséhez, valamint oltalmát és áldását egyházunkra, mindnyájunkra ! A szónoki lendülettel előadott magvas beszéd után tomboló erővel tö:t ki a tetszés, mely máia beszéd közben is több izben megnyilatkozott. Zúgó ovációval ünnepelték az új felügyelőt, ki nyílt, egyenes és magyaros szavaival nemcsak egyházkerületét, de a jelenvolt egész hallgatóságot meghódította. Igaz lelkesedéssé fokozódott :i közönség tetszése, mikor a főjegyző felolvasta Ihásznak a püspökhöz intézett azt a levelét, mely szerint felügyelősége idejére évi 2000 koronát bocsát a kerület rendelkezésére, az ez évi adományból 1000 koronával a kerület Erzsébet-iskola alapjához .járul, a másik 1000 koronával az egyhker. szabadon rendelkezik. E nagylelkű adomány méltán sorakozik azokhoz a régebbi adományokhoz, melyekkel Ihász fényesen bebizonyította, hogy egyházának és hazájának valóban hű és áldozatkész fia. Harsogó éljenzésben tört ki az ünnepen részt vett nagy közönség, midőn a tisztelgő küldöttségek elseje gyanánt Pró-nty Dezső báró, az ág. ev. egyetemes egyház fő felügyelője lépett az új felügyelő elé, hogy röviden, de nagyhatással üdvözölje őt. A magyarhoni ovang. egyetemes egyház nagynevű főfelügyelője után L-tszkáry (iyula, a kerületi felügyelők doyenje üdvözölte Ihászban a legmagyarabb kerület fejét. ttiVik Frigyes püspök az egyetemes gyámintézet üdvözletét tolmácsolta ékes szavukban és Ihászban a szeretet nagy munkájának osztályosát éltette. A dunántúli ev. ref. egyházkerület, n papai főiskola, egyházmegye cs egyház küldöttségét Antal Gábor püspök vezette s ugyanő üdvözölte I is az új felügyelőt. Magas szárnyalású, szívhez [szóló beszédében a dunántúli két protestáns egyházkerület eggyütnu'íkökdésének szükségét fejtegette, majd áttért a ref. kerület s a pápai főiskola speciális örömére, hogy az ev. testvérek felügyelője az a kiváló férfiú lett, ki a pápai ref. főiskolának volt tanítványa. A jó fiú áldozatkészségét tanúsította is mindenkor nz iskola : a szelíd anya iránt, megőrizte szeretetét, barátságiit tnindi azok iránt, kik vele eggyütt működtek. A püspök j megható szavai könnyet csaltak nem egy hallgatója j szemébe s végezlükre. meg-megújulva tört ki nz éljen. \ Yoszprémvármcgye fényes deptttáeióját Kolossj vár;/ József alispán vezette és tolmácsolta a törI vényhatóság üdvözletét lendületes szónoklatban. ! Ttánok a pápai r. kath. hitközség keresztyéni I üdvözletét hozta meg Süli József, bitközségi elnök. !A szabadolvűség ragyogó zománcával bevont s szónoki hévvel előadott beszéd általános nagy I tetszést aratott. Must Pápa városnak az új í'olj ügyelő iránti meleg rokonszenvét és határtalan I tiszteletét tolmácsolta szónoki páthossznl előadott j szép beszédben Aiészáio* Károly polgármester. J Az esperesi kar nevében Kund Sámuel szólott j igen szépen s méltón fejezte be az üdvözletek I sorát a soproni theologia tudós és nagynevű igazgatójának, Poszvék Sándornak beszéde, melyet a kerületi tanintézetek nevében mondott s mely filozófiai tartalmával, költői nyelvével és meleg bonsőségével eggyaránt kiváló és rendkívül nagy hatású volt. A templomi ünnep ezzel véget ért. Gyurátz püspök köszönetet mondott a vendégeknek megjelenésükért s következtek a közgyűlés egyébb I tárgyai. Fontosabb, elintézést nyert ügyek: Rad6" Kálmán arcképének sokszorosítása, " uj kerületi névtár készítése, a nagykanizsai misszió-egyház anyásítása, új tanítói szabályzat készitése. Az új felügyelő ezalatt a püspöki lakon fogadta a többi küldöttségeket. Tisztelegtek: az állami tanítóképezde, (szónok: Szováthy Lajos), a kerületi tanítói kar, cv. és ref. nőegylet, (szónok: Faragó János), a zalai esperesség (sz. Czuppon Sándor), a kőszegi leányiskola (sz. Torplán Kornél), a földmívesiskola (sz. Székely Isván), az ipartestület (sz. Hajnócky Béla), Papp Sándor tanfelügyelő, König Levin irg. prior, a tolnai egyház-