Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-03

kötelező feladat, bogy a bit által közvetlen is törekedjék eggyesülésre az igazság megvalósult eszményével: az Üdvözítő Krisztussal a kiben vagyon váltságunk az ő vére által, azaz bűneinknek bocsánatja. Ezen elvek alapján ev. egyházunk a maga szervezetében mellőzi a kiváltságokat. Tagjait, mint testvéreket, szolgatársakat az evangéliumban örökölt valláserkölcsi igazságoknak az életbe átültetésén mind munkásságra várja s a kötelezettséggel együtt osztja a jogot is. Nálunk úgy az egyházi törvényhozás, mint a kormányzat, közös feladat, melynek megoldásán közösen fáradoznak a lelkészek és világi tagok. Méltóságod jól ismeri egyházunknak kötelességet s jogot eggyütt osztó elvét s mint a Krisztus vitéze, hiven követte mindig az egyháznak tettre hivó szavát. Munkatérről jön, hol mint gyülekezeti, majd egyházmegyei felügyelőben, egyházkerületi gyámiulézeti elnöknek, nemes buzgalma, lankadatlan tevékenységéről s áldozatkészségéről közügyeink lelkes bajnokát tanulta ismerni és tisztelni benne az élet. A közbizalom most az egyházkerületi felügyelőt állással Méltóságodra még szélesebb körre kiterjedő, még több gonddal, felelősséggel járó feladatot ruház. Lelkesítse a tudat, hogy szent ügyet szolgál. Egyházunknak a Jézus tanából merített hit és erkölcsi igazságok szentsége az evangeliom által hangoztatott lelki szabadság védelme, az emberi méltósággal összekapcsolt, jog és felelősség érzetének ébreszrése, a felvilágosodás terjesztése biztosították a létjogot. A szabadság, mely ma közkincs, a meggyőződés tisztelete, mellyel ma a társadalom tagjai egymásnak kötelességszerűen adóznak, a míveltség méltánylása, mely ma az utolsó község legszegényebb családja számára is megköveteli az iskolai nevelést: mind megosztotta a prot. egyházak sorsát, velük eggyütt állta ki a nehéz idők ostromát s munkásságuk nyomán jutott az élet terén érvényesülésre. (Elénk helyeslés.) E drága gi ajándéknak: a vallásnak ápolása továbbra is szent feladat, mert a hit a földi vándornak a kísértések között Őrangyala, a borúit jelenben szebb jövőjének záloga, a siralom völgyében | útmutatója az ég felé. A szabadság ezután is nél- j külözhetetlen birtok, melyet mint a tökéletesbülésnek J feltételét őrizni kell. A társadalomnak önállóságra j nevelése még továbbra is folyamatban lessz. A j törvénytisztelet, a kötelesség, hűség, a felebaráti I szeretet, mint az erkölcsi élet virágai, ezután is az egyházaknak hűséges gondozását igénylik. A mint e muukából az osztályrészt, szent egyházunk a múltban is kivette, úgy ennek folytatásával a társadalom boldogulására, az igazság és felebaráti szeretet uralmának emelésén közremunkálni, a népet az Istennek szívvel és élettel dicsőítésére nevelni lessz hivatása jövőre is. Mint e munkának eggyik vezetője eló'tt, buzdítólng tűnnek fel Méltóságod előtt a múltból hivatali elődjeinek emlékei. Az Oslffy, Vittnyédy, Matkovieh, Káldy, Kadó, Bnrcza, br. Podmaniczky, br. Prónay (Lelkes éljenzés.) és Berzsenyi családok tagjai, kik 1150 év óta viselték itt az egyházkerületi felügyelői tisztet: egyházunk szent ügyének lelkes oszlopai voltak, kik szóval s példával élesztették a hívekben az egyháziasságot, "híven őrködtek autonómiánk mellett s nehéz időkben fenyegető veszélyekkel szemben is önfeláldozásra készen védték egyházunknak igazait. A jelen békés korban kültámadások már nem háborgatnak. De azért van ellenség ma is, a ki ellen küzdeni kell. Ez a hitközöny, az önző materializmus, mely letiporja azt, mi a hívő lélek előtt szent s kigúnyolja a lelkesedést ez eszmékért. Ma is van akadály, mely a nemes célok megvalósítását hátráltatja: ez az örökölt protestáns szegénység. Vannak hiányaink, a melyek pótlásra, sebeink, a melyek gyógyításra várnak. (Helyeslés.) Méltóságod, mint egyházkerületi felügyelő, egyházi életünk mezején széles tért talál, hol a vallási célok mellett őrködés, az iskolák, jótékony célú intézmények érdekeinek előmozdítása : mindig meleg részvétre, lankadást nem ismerő lelkesedésre apellál, a hol a "kitartó nemes törekvés a közügyek bajnokának maradandó emléket biztosíthat egyházunk évkönyveiben. Méltóságod eddigi működése, élő hite biztos alapja azon reményünknek, hogy mint hű vezér mindig a hivatás hű tudatával fog jelen lenni egybázuuk hajójának fedélzetén, példával buzdít másokat is arra, hogy kötelességüket megtegyék. (Éljenzés.) Meggyőződésem, hogy a közfigyelem mindig ott találja, hol az egyház szent ügyéért tenni kell, hol e szent örökségnek : az evang. hitnek őrizése, élesztése a cél ; egyszersmind, hogy mindig azon fáradozik, hogy a más vallásúak iránti szeretet, velük a békés viszony őrizése s közelebb a két protestáns egyház között levő testvéris'g átérzése, legyen az evangeliom hatásának hiveiuk életében nyilatkozó eggyik világos bizonysága. Méltóságod mindig azokkal áll egy sorban, kik előtt szép feladat azon törekvés, hogy a különböző vallású honpolgárok a trón iránti hűségben, a hazaszeretetbon, a szabadság védelmezésében, nemzeti és társadalmi célok szolgálatában mindig eggyütt érezzenek s egymásbau elismerjék és becsüljék a testvért. (Hosszantartó éljenzés.) A gonddal, a fáradalommal szemben, mely a meguyilt pályához fűződik, lelkesítve hangzik a szentírásban a szózat: „A ki győzedelmes leszeu, azt mívelem, hogy az én Isteaemuek templomában oszlop leend . . (Zúgó éljenzés.) Mi lehetne dicsőbb hivatás, mint a hit, az„ igazság s a szeretet templomának élő oszlopa lenni ? Erre adjon erőt 'Méltóságodnak a mindenható Isten ! A közönség áhitatos csendben hallgatta végig a püspök szónoklatát, melyet esak itt-ott szakított meg a tetszésnek és lelkesedésnek zaja. A beszéd végén is zúgó éljenzés hangzott fel, melynek leesillapultávnl Bnrcza Géza, a legidősebb egyházmegyei felügyelő' üdvözölte mély meghatottság hangján a kerület új vezérét. Az üdvözlő beszédekre lh<hz Lajos nagyszabású beszéddel válaszolt. Beszéde, melynek tartalmassága és erővel teljességei eggyarunt nagyhatással volt az egész hallgatóságra, és a melyben kilejtett prograinm minden jelen volt szivében a legélénkebb visszhangra talált, itt következik: Főtisztelendő egyházkerületi Közgyűlés! Mélyen meghalva állok e díszes helyen, hová szeretett hitrokonaim bizalma elhívott 1 Teljesen átérezem ama magasztos hivatás nagy horderejét, mely dicső elődeim fényes székének elfoglalójára vár! Egész súlyát fel tudom fogni az első őrálló által, e magas polcról teljesítendő kötelességeknek. Mégis: hálatelten, örömmel és büszkén veszem át egyházkerületemtől a vezérbotot, melyet szeretett ln'trokonnim akaratának többsége kezembe juttatott E nagy kitüntetésért, a legszebbért, melyet protestáns világi férüfl egyházának szolgálatábau elérhet, hálás köszönetet rebeg ajakam. Azt jól esik tudnom, hogy a nekem előlegezett bi/alom az egyházain érdekében önzetlenül, bu/góu és híven teljesített szolgálatoknak volt jutalma, elismerése. E bizalomért, c jutalomért — főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! — mit adhatok én csérébe, midőn a számomra kijelölt díszes állást elfoglalom? . . . megint csak azon fogadalmat, hogy: amiij erllm engedi, a jó Isten kei/yelméhül nyert tehetséggel, munkaerőid, egész odaadásssal ^ igyekezem egyházam érdekeit szolgálni ... >S azt hiszem ez az ígéret és unnak beváltása lesz a legméltóbb köszönet, a mit nyújthatok szeretett hitrokonaim megható, kitüntető bizalmáért. (Éljenzés,) Dicső elődeimnek ti protestáns történelem lapjaira örökre feljegyzett rag\ ogó példája lessz a szövétnekem, mely nekem az utat megmutatja, melyen haladnom kell, hogy sikert arathassak. Nemrég elköltözött nagy elődöm: szentmártoui Radá Kálmán, ki Iánglelkével, féuyes tehetségével, páratlan erélyével, kiváló hitbuzgóságával szolgálta egyházát felügyelői méltóságában, s a kivel eggyütt voltam az utolsó napjaiban azon gyógyhelyen, hol enyhülést keresett a nagy beteg, de fájdalom, nem talált, sőt fényes lelke ott szállt el, onnét távozott közülünk, ott hagyta el egyházkerületét, melyen rajongva csüggött még utolsó idejében is, mikor nem sejtve a katasztrófát, nekem mindennap egyházkerületének ügyeiről beszélt. Az ő tettei, az ő szelleme lessz utódának vezércsillaga, irányítója: miként kell az egyházkerület ügyeit lelkesedéssel, soha nem lankadó hitbuzgósággal szolgálni. Áldott legyen emlékezete! A múlt emlékeire való fájdalmas, de azért mégis felemelő visszapillantás után áttérek a jeleure. Egyházi alkotmányunkban foglalt elvek szerint: nem az egyén, — bárhol álljon is — hanem a többséy kormányoz. — Ennélfogva én sem tehetek egyebet, minthogy a főtisztelendő egyházkerületi közgyűlésnek röviden elmondjam nézeteimet. Ágostai evangélikus egyházunk az ugyuevezett egyházpolitikai törvények behozatalával válságos helyzetbe jutott, mert híveitől — a művelődési viszonyok változlával, az igények minden téren való növekedésével — nag3'obb egyházi teher viselését kénytelen követelni. Mi ennek a következése? az, hogy híveink közül számosan — az állam fokozottabb kiadásai miatt közadóval már úgyis jobban meg levén róva, mint előbb voltak — a kétféle terhet nem tudják viselni, különösen azok, kik mostohább auyngi viszonyok közt élnek, — úgy könnyítetlek tehát magukon, hogy a szabadelvű törvény által megengedett jogukkal élve: felekezetnélküliekké válnak. Mert nem annyira a hitközöny szaporítja a felekezctuélküliek számát, mint a kétféle teher — az állami és az egyházi adó — emelkedése. Kell, hogy gondoskodásunk tárgyát képezze az: miként enyhíthetnénk ezeken a bajokon? vagy miként szállíthatnék lehetőleg minimumra azokat? Nézetem szerint kétféleképen, t. i.: hogy vizsgáljuk meg behatóan az egyházi közigazgatást pénzüyyi oldaláról, az évi költségvetés összeállítást, a közteherviselést minden fokozoton, s a hol a mit célszerűbb beosztást által netalán meg lehet takarítani, azt takarítsuk meg. Mert minden fillér közteher, melyet szegény híveink válláról le tudunk venni, — a jó közigazgatás megrontása nélkül — nekünk idővel aranyakat fog kamatozni. (Altalános élénk helyeslés.) Más gyógymód pedig az: ha felkérjük lelkészeinket, • — kiknek ezer és ezer alkalmunk van híveikkel érintkezni, — hogy a lelki gondozás fokozottabb erővel gyakorolják s különösen a női, mint fogékonyabb lelkű egyházta^okra és az ifjúság egy házias nevelésére vessék gondjukat. Arra kérem a mélyen tisztelt főtisztelendő' egyházkerületi közgyűlést, méltóztassék ezen igen komoly dolgot megszívlelni. A statisztika adatai szerint nagy veszteségűnk van a vegyes házasságoknál is, a születendő' gyermekekre, nézve, kiket szülőik más vallásnak Ígérnek oda a házasságkötés alkalmával. Mit mutat ez? Azt, hogy ama más vallásnak lelkészei híveinkre több befolyást gyakorolnak, mint a mieink. Ezen sajnos veszteségeknrk arra az egyszerű következményre kell vezetni, hogy lelkés/.eink még fokozottabb törekvéssel vegyék kezükbe híveik lelki gondozását. Kegyszerek megtagadására míg gondolnunk sem szabad. Azt az ágostai evangélikus hitvallás alapja : az er tngélium nem engedi meg, mert m «g vagyon írva a szent Írásban, hogy : „áldjátok azokat, akik titeket átkoznak" ; továbbá „jot cselekedjetek azokkal, kik veletek gonoszat cselekesznek". De még a protestáns vallás által hirdetett lelkiismereti szabadsággal sem volna az összeoggyezlethető Hogy ágostai evangélikus egyházunk más egyházakkal eredménnyel felvehesse a legnemesebb versenyt, a közoktatás, a közmiirelödés előbbre vitelében és mégis vallásunkhoz hü s c. melleit tudományos férliakat nevelhessen : fötörekvésem leend a rendelkezésemre álló eszközökkel hatáskörömben a papnevelési előmozdítani s a leendő lelkészek tudomány-szinvonalat minél magasabbra emelni. Mert — főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! — méltóztassék elhinni: egyházunk úgy virágzik és hódít legbiztosabban, ha minél tudományosabbakká ncveijük lelkészeinket s egyházi szónoklatainkba bevisszük az erkölcsi alappal bíró s a vallást nem kritizáló, de annak belértékét emelő tudományt. (Nagy tetszés.j A vallás és a tudomány közt nem az elleutétet, a túlságba menő vizsgálódást, hanem az egymást kiegészítő nemes vouásokat kell keresni. Valamint a tudomány vallás, erkölcsiség nél-