Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-11-26

vésznőt hallhatlak. Hogy miuden énekszáma utáu lelkes ovációkban, viharos tapsban volt része, azt talán fölösleges külön említenünk. Az est többi programmpontjáról itt számolunk be: Csoknyai Erzsi, Gáty Zoltán és Schulcz Vendel kitűnő összhanggal bemutatott trióval nyitották meg a művészestélyt. A közönség tüntető tapssal honorálta hangversenytermeink ismert és kedvelt alakjainak művészi játékát. Paur Ödönnek, lapunk belső dolgozótársának felolvasása következett, ezután. Lapunk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy már múlt számunkban közölhettük azt a gyönyörű elbeszélést, melyet a hangversenyre egybegyűlt díszei közönség nem .-/.űnő érdeklődéssel és gyönyörrel hallgatott végig. A Krizontémum eggyike Paur azon novelláinak, melyben a realizmus erővel teljes rajzai és markáns jellemzése tiszta költői célnak álluak szolgálatába. Novellájának alakjai nem tévednek a nyers naturalizmus fertőiébe s nem vesznek el az ábráudvilág ködében, hanem az arany igazság üde levegőjét .-/.ívják. Aki az igazat akarja és tudja megtestesíteni, az eggy.iltal hatásosat produkál, — ezért volt hatása Paur élénk színezéssel előadott Krizám'émumának is. A közönség hosszasan tapsolta a rokonszenves felolvasót. Miklössy Gyulának, a győri szinház nálunk is jól ismert és kedvelt komikusának szereplése nem elégített, ki bennünket. Nem tudjuk megérteni, hogy ez az intelligens derék szinész gazdag repertoárjából miért válogatta ki éppeu a legszimplexebb bécsi kuplékat. Erős komikus vénája lévén, még ezekkel is megtudta kacagtatni s ismétlésre nógató tapsokra birni a közöuséget, de sokkal nagyobb sikert érhetett volna el, ha Ízlésesebb és hatásosabb darabokkal lépett volna — előkelő hallgatósága elé. Kellemes ellentétül az általa előadott prózánál Í.N prózább versecskékhez gyönyörűséggel hallgatta végig a közönség Váradi-nuk „Melyiket? c. hangulatos költeményét, melyet Nagy Gabriella, polgári leányiskolái igazgatónő, az érzelmek beusőségét visszntükröztető drámai hangon, nagy hatással adott el.i. Zúgó taps és éljen honorálta a szép szavalatot. Haydnnak egy triója, melyet C-oknyai Erzsi, Gáty Zoltáu és Schulcz Vendel, mesteri módon aduk dő, méltóan zárta be a nagysikerű művészestélyt. Z. Bárdy Gabi és Mihóssy Gyula éuek-zámaíhoz a kísérő zongorajátékot Kis József, zongoraművész szolgáltatta a tele megszokott előkelő nyugalommal és precizitással. Az estély programmjának összeállításáért és nagy sikeréért teljes elismerés illeti a fáradhatlan szorgalmú és rendkívül ügyes rendezőt: IPmaxur Zoltánt. A jelen volt közönség nagy része hangverseny utáu a vendég-primadouna tiszteletére a Griff éttermébe barátságos lakomára vonult le. Az első háziest. - 1899. nov. 19. — A Jókai-kör múlt vasárnap nyitotta meg szezóuját. Megnyitotta a legkedvezőbb auspiciumok mellett: renovált és barátságossá tett helyiségében, nagy közöuség előtt, melynek soraiban uagy számmal voltak jelen a körnek idén belépett tagjai, és sikerűit programmal. Társas életünk fókusza nevét érdemelte ki pár évi eredményben dús fennállása alatt a Jókai-kör s a ki csak eggy pillautást vetett vasárnap este a kör termébe, melyben városunk sziue-java gyülekezett egybe, az kétségtelenül meggyőződött, ez elnevezés jogosultságáról. Nincs dicséretreméltóbb dolog, mint az esztétikai műveltség fokozására irányuló törekvés és nincs elismerésre érdemesebb, mint az a buzgalom, mellyel a Jókai-kör az esztétikai műveltségetterjeszti. „Önmagunk önmagunk által" ez az a jelszó, mellyel a Jókai-kör a múltban s a jelenben sikereket ér el. A vasárnapi est első pontja Gáty Zoltánnak hegedűjátéka volt (Dancla: Premiere solo), melynek mesteri volta elragadta a közönséget. Csoknynj Erzsi úrhölgy finom zongora játékával pompásan kisérte a gyöuyötű hegedűjátékot. Az új zongora debűje is ez alkalommal volt és pedig fényes sikerrel. A művészi előadást zajosan megtapsolták. Hannos Zoltán, az irodalmi szakosztály elnöke, lépett ezután a dobogóra. Felléptekor viharos tapsban adott a közönség tüntető kifejezést rokonszenvének nagyérdemű elnöke iráut. Előadása a világról s a világban a mi szűkebb világunkról, Magyarországról szólt, épp oly szellemesen, mint tartalmasán. Igen érdekesen kommentálta Magyarország népszámlálási adatait, különösen a házasságra vonitkozóknt. Közbeszőtt anekdotái is uagy hatást értek el, legnagyobb sikert azonban avval a uétnetből fordított versével aratott, mely félsoronkiut olvasva a hölgyeket dicséri illetve másik félsoraiban a férfiakat ócsárolja, egész soronkint olvasva azonban a férfiakat dicséri s a női neműek éppen nem hízeleg. A rendkívül szellemes kis verset itt közöljük: 'aláluak itt, így régi fegyvereket, festményeket, < lézereket, ötvösműveket, régi intézmények emlékeit, !''<i>bek között a szász királybirák öltözékeit és jel'.••nyeit. Hogy mennyire ki volt fejlődve a szászoknál már évszázadok előtt az ipar, tanúskodik róla a hr.-i-isóí úgynevezett „Kaufhaus", melyet lf)4í)-beu épített Hirschucr Lukács özvegye és mely épület b-H'udezése a mai vásárcsarnokok rendszerének fel A meg. Ez ó épületben a brassói iparosoknak i'i'li.'k szerint beosztott elárusító helyeik voltak. Ma már e beosztás nem a régi többé, de a még Jókaiban levő épületben tartja péntekenkint a vá.-árokat. Nagyrabecsülésre késztet bennünket az a tény, hogy a szászok, valamint; a múltban magas kulturális fokon voltak, úgy a jelenben is igyekeznek a kultúra, a jólét vívmányait elsajátítani. A virágzás legnagyobb fokát az erdélyi szász városok és falvak a termékeny „Barcaságon" érték el. Itt oly falvak vannak, hogy városoknnk is beillenének, házaik csinosak, nyilvános épületeik, mint a községháza, nz iskola-épület, a lelkészlak oly imponáló szép í'pületek, hogy az utazót valósággal meglepik. Akad oly iskola-épület, melyben fi —8 lanterem, tornacsarnok, kisdedovodaterem, varróiskolaterem és tanáritanácskozó terem is van (de igazi termek !), az épület külseje meg valami előkelő, urikastélyhoz hasonlói A mezőgazdaságot az erdélyi szász nép be'terjeseu, a modern viszonyoknak megfelelően űzi; nagyobb tejhozam elérése végett a sok bivalyon kívül gyönyörű pinzgaui marhát tenyészt; sertéstenyésztésben főleg az angol sertést neveli és nem restéi drága pénzért egyenest Angliából kanokat hozatni. A lótenyésztés szintén magas fukou áll. Több célszerű gazdasági intézkedést tapasztaltam ottlétem alatt a szász községekben. Ilycu azaz intézkedés, hogy a takarmányt tűzveszély elkerülése végett mindenki köteles a .falún kívül, eggy erre az elöljáróság által kijelölt helyre rakni. A gazdasági munkákat: szénakaszálást, szénahordást, tengeriszedést, szüretet, — lopások meggátlása céljából — mindenkinek az elöljáróság által kijelölt napon kell megkezdeni és szinte eggy határozott napon be is végezni ; ez főleg Kis-Kiiküllőmegyében szokásos rendszabály. A hol a szőllőtermelés dívik, ott meg az a törvény hogy a szőllőérés idejétől a szüretig, minden kutyának szájkosarat kell hordania, hogy kárt ne legyen az érett szőllő között. Szép -szokás a szász falvakban, hogy a legtöbb ház homlokzata szentirásbeli vagy egyéb bölcs mondással ékeskedik. E mondások többnyire a ház tulajdonosára vonatkoznak; ily mondást jegyeztem fel a többek köztt Harkányban is: Glück und Weiber sind ein Segen, Notabene wo gepaart, Und viel Geld auch ein Vermögen, Notabene wenn mann spart, Szilárdság részetek Ti bájos hölgy.sereg Előzi az a bajt, Iii nüi szóra hajt, S'iklának nézheted Mit női ajk rebeg, A nő-hűség pedig Tart Ítéletnapig, ti büszke férfiak, jel'emtek ingatag, ki férfi szót követ, magára vet követ, a érfni szavát, szellő viszi tovább, üres szó, monda csak, mit férfid fogad. Az előadást követő taps és éljen megszűnte után Körös Endre dr. lépett a pódiumra és elszavalta Reviczky legszebb költeményét, a Pán halálát. A költeménynek minden szépsége érvényesült a színdús szavalatban, mely után a közönség zajos tapsban tört ki. A programm utolsó pontja Csoknyay Erzsi, Horváth Fábián, Schulcz Vendel és Gály Zoltán kvartettje volt. Bachnak eggyik gyönyörű — de sajnosán rövid — mesterművét adták elő oly művészi tökéllyel, hogy a közönség szinte elbűvölve hallgatta a remek előadást. A kvartett érdemes szereplőit méltán megillető taps és éljen elhangzása után az első háziest véget ért. h—r. TOLLHEGGYEL. Az én felolvasásom. Szerkesztő ur'. Tudja-e hogy borzasztó szerencséje van lapunknak ! Nos igen 1 Hiszen maholnap az egész Dunántúlt ellátja felolvasókkal. Ma itt, holnap • tt olvas fel valamelyik munkatársunk s ugyan képzelje kérem, a minap az ü:i legszolidabb munkatársa, — szerénységemről és tudásomról ismert csekély személyiségem is — felolvasott. Szinte látom a csodálkozó arcvonásokat. Pedig hát a legkomolyabban felolvastam. Legpompásabb szellemi termékemet, melyet még imádott nőni is kitűnőnek talált, olvastam fel, — irtózatos hatás mellett. A hatás rám nézve volt legmeglepőbb'. — Kidobtak 1 Talán tetszik emlékezni rá, hogy n zergevári intelligencia felolvasást kért a redukciónktól a minap? — Az ön tiltakozása ellenére voltam bátor felajánlani szerény tehetségemet. Megjött a válasz is, -~ az ajánlatot elfogadták. Azt is tudomásomra hozták, hogy úgy készüljek a felolvasással, hogy az az egész környék intelligenciáját elbájolja, mert mint a „Zergevári Tárogató" zengte, felöl va.-^sotn iránt „város és vidékszerte óriási volt az érdeklődés! A megküldött műsor szerint a felolvasás hangversennyel és tea-estéllyel volt egybekötve, a melyet megelőzött az ottani kerékpáros eggyesület Daruin liebe Jeder treu, Notabene diese drei. Humorodon pedig a következő mondást másoltam le egy ház homlokzatáról; Als es mir wohlgicng auf Union, Wollten alle meine Freunde werden, Als icli aber kam in Not, Waren alle Freunde tot. Kedélyes adomákat is fognak eg\ másra a községek, mely adomák közül csak eggyel említek fel, beakarváu avval bizooyítaui, hogy tréfás is tud lenni az erdélyi szász és .nem oly hideg jégcsap, mint a milyenek sokan képzelik. Az adoma következőkép szól: A fekelehalmhik. ámbár községük igen vagyonos község, szerfölött takarékos népek. Valamikor régente, mikor még rögtön itélőszéki joggal bírtak a szász községek, Feketehalmon eggy gonosztevőt kellett volua felkötni. Minthogy azonban akasztófa nem volt (fösvények voltak állítani) átküldték a gonosztevőt a zsandárok kai a szomszédos lloseuauba, hogy ott majd felakasztják. A jó rosenauiak visszaküldték a gonosztevőt avval a megjegyzéssel, hogy nekik ugyan vau akasztófájuk, de csakis saját utódaik és saját falubeliek számára állítottak. Összeült erre a fekotehalmiak kupaktnuácsa és elhatározta, hogy miután akasztófa felállítása, sokba kerülne, adunk 2 garast nz elitéltnek : menjen és keressen magának községet, a hol két gara-