Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-11-19

árdnak a szövőgyár részére szükséges telek áteuge dése iránt beadott kérelmét nem tárgyalták, mivel" a képviselők nem voltak eggyütt olyan számban, melyet a határozatképességhez a törvény megkíván. Tudomásul vette a közgyűlés a miniszternek azt a kéziratát, mely szerint a fogyasztási adópótlék tárgyában alkotott szabályrendelet néháuy pontja módosítandó, s a leirat által előirt módosításokhoz egyhangúlag hozzájárult. Végül a főjegyző' bemutatta és felolvasta a tegtöbb állami adót fizetők 1900-ra érvényes névjegyzékét. Ünneprontók. Ily eimíí hírben irtuk meg lapunk f. hó ö-iki számában, hogy a Jókai-körnek tervbe vett Petőfi-ünnepe elmarad abból az okból, mert ,,a tanítóképezde tanári kara nem engedte meg az igazgató régebbi ígérete ellenére az ifj. ének- és zenekarnak, hogy a főiskolai ének- ós zenekarral eggyütt működjék közre-. E tényhez főzött reflexióinkra a tanári kar és az igazgató nyilatkozatokat adtak ki, a mely nyilatkozatokkal szemben álláspontunk igazolására közöljük a Jókaikör irodalmi szakválnsztmányának ez ügyre vonatkozólag hozott határozatát: Kivonat a- pápai Jókai-kör irodalmi szakválasztmányának ÍH99. évi november hó l(i-án tartott ülése jegyzökönyvéből. II. Olvastatott a „Pápai Ujsag^uau f. hó 1--én „Óvás" cim alatt megjelent hírlapi közlemény, melyre vonatkozólag a szakosztály egyhangú hozzájárulással következőleg határozott : 1. Az irodalmi szakosztály kedves kötelességet teljesít, midőn a felolvasott hírlapi közleménnyel széniben kijelenti, hogy meg van győződve, hogy nagyérdemű elnöke, Hannos Zoltán úr a Petőfi-ünnep ügyében Szováthy igazgató úrral folytatott beszélgetését a szakválaszttnáuy gyűlésein teljesen hűen tolmácsolta; meg vau győződve tehát, hogy Szováthy igazgató úr nem csupán elvileg helyeselte a képezdéuek a főiskolával leendő eggyüttes szereplését, hanem gyakorlati kivihetősége ellen sem hozott fel semmit-, meg van győződve továbbá arról is, hogy Szováthy igazgató anélkül Ígérte meg nz ifjúság közreműködését, hogy a tanári kar elé terjesztését szükségesnek jelezte volna. 2. Eggyuttal a szakválasztmány a leghatározottabban visszautasítja Szováthy igazgató úrnak azt a megjegyzését, hogy a választmány a tanári kar határozatát „kutyáim se vette'

1 stb.; mert a szakválasztmányuak Hannos elnök előterjesztette a tanári kar határozatát, nem ugyan írásban, de tartalmilag teljesen hűen és éppen e határozat beható megvitatása után volt kénytelen a választmány az ünnep elmaradását kimoudaui. 3. A legerélyesebben visszautasítja a szakosztály az „Ovás"-nak azt a pontját, mely a szakválasztmánynak ügyei tárgyalására utasítást akar adui. 4. Kinyilatkoztatja egynttal a szakválasztinány, hogy a „Pápai Lapok" a kör hivatalos közlönye az ünnep elmaradásáról szóló tudósílában a f.' é. október hó iü-iki ülésben történ/eket s az ott hozott határozatokat a tényeknek teljesen megfelelően adta elő. " Kmf't. Paur Ödön, Kapossy Lucián dr., ad hoc jegyző, ad hoc elnük Kz a határozat felment minket az alól, hogy felszólalásunk jogosultságát tovább is bizonyítsuk. Nem is tesszük. A tanítóképezdoi tanári kart kívánjuk azonban arra a tévedésére figyelmeztetni, mintha lapunknak a tanári testület határozatához semmi köze sem lett volna. A Petőliüuuep a nyilvánosság számára volt tervezve, a sajtó tehát esak kötelességét teljesítette, midőn az ünnep elmaradásával s annak okaival a nyilvánosság előtt foglalkozott s az október 31-iki ülésben történtekhez s az ott hozott határozatokhoz a maga reflexióit hozzáfűzte. Szováthy Lajos igazgató úr nyilatkozatára, melyet egyébként a Jókaiköri határozat kellő értékére leszállít, reflektálni lapunk tnéltóságáu alulinak tartjuk. Theologusok mulatsága. — 1899. nov. lő. — A régi dicsőség fényes napját látták szerda este felragyogni azok a kevesek, a kik tauúi voltak a mulatságoknak, melyekot az immár csak emlékezetben élő jogakadémia és az ősi tlieologia szoktak volt pár évtized előtt együttesen rendezni. A régi dicsőséget látták feléledni, mert íme, a theologusok derék csapata, mihelyt egyszer számban megerősödött, ismét megjelent a küzdőtéren, hol győzelem : taps és elismerés biztos osztályrésze. De a tapsra és elismerésre rá is szolgált az a derék gárda, mely uemcsak kitűnő műsoréi hangversennyel kedveskedett a nagy számban egybegyűlt díszes közönségnek, hanem a táncra is teljes számban felvonult. Szép leányaink s asszonyaink kevés mulatságon mulattak még oly jól, mint a szerdaiu, s ez a tény maga is eléjgé biztathatja theolognsainkat, hogy minden évben rendezzenek az ideihez hasonló szép mulatságot. A hangverseny műsorát Gáty Zoltánnak, a kitüuő zeneszerzőnek épp oly hangulatos és finom, mint a mily melodikus és hatásos mazurkája nyitotta meg. A főiskolai zenekar a szerző személyos vezetése alatt nagy ambícióval és nagy precizitással adta elő a szép darabot, mely ismét egy levél Gáty koszorújához. A zúgó tapsok elhangzása után Csom isz Dezső szenior lépett a pódiumra és elszavalta Kis Józsefnek drámai momentumokban gazdag hatalmas költeményét: a Jehovát. Osomasz, ki régi kedvelt szavalőja közönségünknek, ezúttal ís uagy elismerést aratott. A költemény hangulatához alkalmazkodni tudó erős és hajlékony hangon nagy hatással adta elő a jámbor Jób tragédiáját, megrázva és megindítva hallgatóságát. A szavalatot követett tetszésnyilvánítások elhangzása után n theol. énekkar adott elő uagy sikerrel több szép magyar dalt. Antal Géza dr., a főiskola neves tanára és lapunk kitüuő munkatársának felolvasása következett ezután. A rendkívüli népszerűségnek örvendő tanárt már a pódiumon megjelenésekor meleg ovációban részesítette a közöuség. Az éljenzés és taps elhangzása után kezdhette csak meg felolvasását. Xarkissosnnk örökszép története szolgált felolvasása bevezetéséül. Narkissos, egy ideálisan szép ifjú, megveti Ekhó nimfa szerelmét s ezért a uemezis azzal sújtja, hogy saját arcába szeret, melyet a víz sziuébeu pillant meg. Onszerelme annyira fokozódik, hogy egészen elsorvad s megöli magát. Ezzel a gyönyörű regével állítja párhuzamba felolvasó az ész önbálváuyozását, a mint az „az ész vallásában" 1793. nov. ll)-én történelmi konkrét alakot öltött. Igeu érdekesen s a hallgatóság feszült figyelme közt rajzol a azt a szertartást, melyben a főszerepet: „nz ész istennője" szerepét egy szép színésznő vitte; eunek tömjéneztotését a Notre-Dame székesegyházában s megjelenését a Kouveut gyűlésén. Markáns vonásukkal ecsetelte, hogy az ész önbálványozísából ismereteink véges és fogyatékos voltának elgondolása gyógyíthat ki s mivel ismeretünk öss/.esége is c<ak töredék, csak rom, a hit szárnyain kell a magasba emelkeduünk, a mint a költő más vonatkozásban bár, de erre is találólag mondja: távolságban barátságos kis majorság fehérlett eléjük az országút mentén. Meggyorsított léptekkel érte el a vígan haladó legényeket, úgy, hogy mire beérték a pusztát, már ismét a csapat élén haladt, s hogy nagyobb legyen a parádé, harsány vezényszavára helyreállott a csend és rend s a vidám trombitaharsogás nemcsak a pusztai komondorok mozgósítására volt elég, de kicsalta a pusztai népséget is a nekik nem mindennapi látváuy megbámulására. Meguyilt a majorság keleti oldalán ép ül t erkélyes úrilak eggyik ablaka is, a houuau barátságos kendölobogtntást is kapott üdvözletül Körner főhadnagy úr. Megismerte az üdvözlőt. A majorság birtokosa, botfalusi Benedek Endre lakott a fenyőkkel övezett pompás kis kastélyban, a kit ismert a városi társaságokból; a ki pedig a szíves üdvözletet kendó'lobogtatással jelezte, az a kis Benedek Jolánka volt, a kit csak nemrégiben látott egy hangrersenyen, s ha jól emlékszik, igen szívesen foglalkozott is vele A féle jónevelésű pusztai gyermekleány fekete hajjal, villogó fekete szemekkel. Mily roppant ellentét ez a két leáuy ! Ez a kis mezei vadvirág, amaz meg, a kiről csak az iméut gondolkozott, a legkifejlettebb, leggyönyörködtetőbb rózsa, mely még az illatával is kábítani, hódítani képes. Thuránszky Elza a szalon élgkörében él, a fény, a porapa az eleme, a mit ha rövid ideig is nélkülöznie kell, kedvetlen, fonuyadt lessz, mint a kényes üvegházi uövény, a melytől aviitlnu kéz elvonta egyetlen éltető elemét, a napvilágot. Hozzá képest Benedek Jolánka valóságos gyermek, a kinek a villogó szemeiből valami bájos gyermekes őszinteség tükröződik vissza. Kedvtelése, öröme taláu nincs is más, mint hogy naponta felkeresse ott az útkanyarnlatnál a keresztet s a sajátkezúleg szedett krizantémumokat odaillcssze a durván összerótt útszéli keresztfa gyarlóan tákolt kicsiny imazsámolyára. Körner Mukinak eszébe jut ez az epizód, hiszen csak a múltkor maga ez az angyalarcéi kis lány mesélte el neki azt a jó szokását a keresztről meg krizantém umokról. Odatiszteleg neki az ablakba.. Valamit kiáltott is rá a kicsike. — Pá 1 Jó reggelt, Jolánka 1 A viszontlátásra a visszajövelig ! — Hát erre jönnek majd vissza ? I — Persze, hogy erre, azután majd itt maguknál „raszt"-oIunk is egy kicsit! — Siessenek vissza, akkor majd megvárjuk az ebéddel 1 — Köszönjük szépen, de azt majd máskor ! E közben elmarad a majorság is, elmarad a fasor, a kastély, a kendőlobogtatás, csak a gondolatok tartanak ki a gyalogosokkal, hogy megtépeló'dtessék többek között a vezetőjüket, az álmos főhadnagyot. Most elérik a Jolánka keresztjét is. Itt áll az országút mellett, a hol Kölesd felé ik el az út, a sötét rozsdavörösre mázolt kemény tölgyfa kereszt, melyet hasonló szinű silány kis kerítésnek csúfolt korlát övez, a mely mögött a kereszt lábánál ott a rozoga kis imazsámoly, azon petit; most is ott díszeleg egy egész bokorra való friss krizanlémum. A szánalmasan megfestett pléh-Krisztus tartó szegeit is megbolygatta a szél, a festett arcvonásokon pedig valami lehetetlen kifejezés i'íl, a minek egyedüli oka, hogy a festmény megalkotójából teljesen hiányozhatott minden művészi ér, mert egy két durva ecsetvonássnl akarta kifejezni azt a inérhetleu fájdalmat, azt a világra szóló szenvedést, a melynek a reprodukálására bizony még a legnagyobb művész ecsetje is kevés. Körner főhadnagy odatámaszkodott a viharvert rozoga korláthoz, azutáu talán maga se tudja mi fölött, de sokáig gondolkozott. A tovahaladó bakagyerekek eló'tt olyan furcsának tűnt fel ez a jelenet. A fess katonatiszt, a ki egy átti voruyázott éjszaka utáu künn a pusztaságbau meg áll gondolkodui az útszéli kereszt eló'tt, ez olyau érthetetlen volt előttük, kogy uem állhatták meg, hogy megjegyzést ne tegyenek rá úgy maguk között. Valami olyasfélét mondogattak, hogy látszik I rajta az éjszakai mámor. Talán még kapatos is