Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-10-08

Ez a kiviíltí tulajdonságunk pedig: erős AZIIporodási képességünk. Mindazok, kik nem kisérik figyelemmel a magyarság szaporodására vonatkozó statisztikát, mosolyogni fognak ezen az állításon, mert szinte példabeszéddé vált már, bogy a nemes faj esak lassan szaporodik, a magyar a magyart pedig esak nemesnek tarthatja s e miatt az a téves hit van elterjedve közöttünk, bogy a magyar faj igen lassü szaporodást tanúsít. Mindazok azonban, kik esak néha-néha tokintenek is bele a statisztika táblázataiba, jól tudják, bogy a magyar nép rendkívüli szapora, s hogy nálánál szaporább nép egész Európában nincs. Az európai államokban ugyanis a születések aránva a következő: egy születés esik 23—30 lélekre; Szent István birodalmában 2f> személyre esik egy születés. A mi a születési arányt illeti tehát, igen előkelő helyet foglal el Szent István birodalma az európai államok között s harmadik helven áll; bogy ha azonban esak a magyar faj születési arányát kutatjuk, úgy arra az eredményre jutunk, bogy egy születés 23 személyre esik, vagvis a magyar faj születési arányánál kedvezőbb Európában nincs. Nagyon természetes, bogy a szép szaporodásnak a születési sűrűség csak egyik, noha igen fontos tényezője az általános szaporodást befolyásolják : a szülők anyagi helyzete, a gyermekápolás, a közegészségügy stb. mellékkörülmények, melyek sajnos, nálunk a rohamos szaporodásnak gátat vetnek. Mindezeknek a ránk nézve erős akadályokat képező mellékkörülmények ellenerő a statisztika azt mutatja, hogy Szent István birodalmában az 1SM)_18

(

J0. évtizedben a szaporodás 11H)1°/

U volt, s a speciíiikus magyar fajé 1ÍV22"/,,. Ugyanazon idő alatt az oláhok 7-77°/

u

, a tótok 2-45°/

u-kal szaporodtak. A míg tehát a birodalom átlagos szaporodását (1091 "/„) a magyar faj szaporodása 4-.*!2"„-al haladta meg, addig az oláhok 3-14, a tótuk pedig 84l)

n

'

0-al maradtak mögötte. Ks ez igen természetes, mintán a magyar faj úgy fizikai, mim etikai vonatkozásokban fölötte áll a Szent István birodalmában élő nemzetiségeknek. Ezt .1 most kifejezett állítást nem fogom itt bizonyítékokkal támogatni. Más alkalommal és helyen azonban kötelességemnek tartom ennek bizonyítását. M<>-t elég legyen csupán annyit állítani, hogy S/i-ni István birodalmában a magyar faj az, mely minden tekintetben életrevalóbb, derekabb, testileg és szellemileg erősebb, mint a nemzetiségek s így szükségképen magasabb színvonalon áll azoknál. A magyar fajnak ezekre a tulajdonságaira építi Beksios az ő tervét. Miként? azt Il-ik közleményünkben fogjuk elmondani. Hannos Zoltán. Színház. Közönségünk még az utolsó héten is kitett magáért és teljes mértékben méltányolta az igazgató áldozatkészségét, ki egész téli társulatával és lü tagú zenekarával tartotta meg a bét műsorára kitűzött előadásokat. Természetesen a nagy zenekar képezte az igazi attrakciót s a szezon folyamán már többször szinre került darabok nagy sikerű előadásait rendkívül emelte Dobónak kitűnően szervezett zenekara. Teljes elismeréssel kell adóznunk ezért nemcsak az igazgatónak, de különösen az ujonan szerződtetett karmesternek, Senger Gusztávnak, ki az előadásokon fényes tanúbizonyságát adta zenei tudásának, dc az alig egy-két zenekari próba után tartott előadások biztos kezű precíz vezetésével azt is megmutatta, hogy kitűnően tudja fegyelmezni a vezetésére bizott karokat és énekeseket. Madarász. Vasárnap délután mutatkozott be közönségünk eló'tt Rózsa Berta, a társulatnak újonnan szerződtetett énekesnője, a kiről örömmel konstatálhatjuk, hogy hangja jelentékenyen megerősödött az óta, hogy a múlt szezonban nálunk fellépett. A közönség rendkívül rokonszenvesen fogadta a fiatal színésznőt, ki kedves megjelenésével s zenei intelligenciára valló énekével szép jövő reményét keltette hallgatóságában. Játékán ugyan még észrevehető volt, hogy ezúttal volt először színpadon, de a kellő gyakorlat az ebből eredő hibákat le fogja csiszolni. Mányiig, Csőreg, Miklóssy és Csáky váltak ki az ensembleból, mely semmi kiváuui valót sem hagyott feuu. Cigánybáró. Zsúfolt ház nézte végig vasárnap este Straussznak magyar tárgyú szép operettjét, örvendetes jeleként annak, hogy közönségünk nemcsak az újabb, pikantériákkal bőven fűszerezett operetteket, de a tartalmas régi színműveket is szívesen fogadja. Az előadás magas színvonalon állott. Mányuy nagy iudiszpozióval küzdött, de azért hangjával dominálta az előadást. Gergely az öreg Ciprát nagy ön megbírta rá, a ki — afféle szegény rokon — ott élt Ilieáék házánál. Mert Dénesben igazán nem folyt volr.a Sárdyvér. ha, midőn két leány közül kellett választania, el nem követi vtüa azt az égbekiáltó ostobaságot, ho.'v a szegény kis hamupipőkébe, az aranyhajú Ktv-ikébe szeret bele. A Sárdyak a szerelemben esak a végleteket istn.'rik. Az övék lessz a kit szeretnek, vagy meghalnak érte. Dénes is hát egy napon azzal állt az apja elé, bogy megkéri az Erzsike kezét. Sárdy György elsápadt, az arca megrándult és szemei előtt elsötétült a világ. Sok csalódás megedzette már a lelkét, egész élete nem állott egyébből, mint vágyak és remények szakadatlan temetéséből, hogy azonban oly közel látta már legszebb reménye teljesülését, ez az utolsó csapás nagyobb, keservesebb volt neki mindannyiuál. Csak az Isten óvta meg ebben a percben a gutaütéstől. De erőt vett magán és így szólt a fiához: — Tedd, a mit jónak látsz. Eszem ágában sincs, hogy megmagyarázzam neked, minő hajmeresztő szamárságot készülsz elkövetni. Be fogod azt látni pár év múlva magad is. Aztán bement a szobájába, ott leült az asztal mellé és tenyerébe hajtotta a fejét, Igyekezett hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy marad minden a régiben. A régi szegénységben, a régi szürkeségben. Dühöseu toppantott a lábával. — Nem és százszor nem ! Most eresszem ki az arauyhalacskát, mikor már meg vau fogva'/ Soha .' Eu kérem meg a kezét! Ugy is tett. Ilica pedig, mikor megtudta, hogy Dénes Erzsikét kéri feleségül, először azt tette, hogy elájult. Mikor aztán eszméletre tért, a kezét nyújtotta Sárdy Györgynek. Ragyogó fekete szemei a boszú tüzében égtek. — Báró űr megmondhatja a fiának, hogy a farsang óta három kérőmnek adtam kosarat miatta. Mert szerettem Dénest és azt hittem ő is szeret engem. Azt hittem feleségül akar venni. Szívesen mentem volna hozzá, Nos, ha nem kellettem neki feleségnek, majd jó leszek anyának. Jól tete báró úr, hogy megkérte a kezemet. A felesége leszek. Öreg emberre, ha fiatal leányt vesz nőül, rámondják, hogy vén korára megbolondult. Mikor azonbau Sárdy György vezette oltárhoz a temesi nábob leáuyát, csodálatosképpen azt mondották: — Az öreg bárónak vénségére jött meg az esze. Bizony okosabban is cselekszik, mint a fia. tagadásra valló realizmussal ábrázolta maszkban, játékban és éuekbeu egyaránt kitűnően. Igen jó Bai'inkay volt Csörey, míg Xeme-t Gábor diákja egy fabatkát sem ért. Miklóssy Zsupánja színtelen és lanyha volt, Iletényi Oarneroja szintén. Görög rabszolga. Mányuy Aranka rekedtsége miatt nagy hézagok voltak a hétfői előadáson és őszinte sajnálattal nélkülöztük nemcsak Antónia szép magánszámait, de az eusenbléknek azon egyébb előadásokon megszokott fényét és erejét is, melyet, azoknak legnagyobb részben Mányuy impozáns hangja kölcsöuzött. Az előadásnak mindazáltal két kiemelkedő momentuma volt; az egyik az volt, hogy Gergely Giza ez alkalommal annyi finomsággal, annyi elragadó számmal játszotta és énekelte Aszpáziát, mint addig egyszer sem. A másik nevezetessége az előadásnak az volt, hogy Irisben ezúttal mutatkozott be Tomcsányi líussi, ki nemcsak eleven temperamentumával és játékának fiuom pikantériájával árult el erre az új szerepkörére való nagy hivatottságot, de különösen ritmikus szép táncával vonta magára a közönség figyelmét. Nagy bravúrral előadott táncainak mindegyikét meg kellett ismételnie. Csáki szerepét, Diomédet ezúttal Xemes játszotta, úgy énekén, mint játékán mutatkozó sok tökéletlenséggel. Romeo és Julin. Szinte szenzáció gyanánt kell feljegyeznünk az utolsó évek színházi auualesébe azt, hogy egy klaszszikus darab előadása majdnem zsúfolt ház előtt folyt le. Persze uagy része volt ebben annak a körülménynek, hogy Klenocics György jutalomjátéka volt az előadás, s ezen a társulatnak jeles hősszerelmese végre szerepkörének és egyéniségének megfelelő nagy szerepet játszott. Itomeot legutoljára Sah initól látta a mi közönségünk s a kik ama művészi alakítás kápráztató hatása alatt állottak, megelégedéssel távoztak a színházból. Nem összehasonlítás akar ez lenni, mert hiszen a Klenorics felfogása és a Salviuié között mérhetetlen a különbség úgy, hogy az egyikről alig lehet a másikra ráismerni, j annyi azonban bizonyos, hogy ha Siti cini líómeójá1 bau több a zsenialitás, viszont a Klenorics Rómeója I Shakespere-szerűbb. Hogy Kleuovics kitűnően tud ! deklamálni, azt már sokszor megírtuk és ez volt az ö Rómeójának kétségtelenül legértékesebb kvalitása, s a mi ezt az alakítását Klenovicsnak többi előttünk ismert szerepei fölé emeli, az az érzéseknek a melegsége és beusőség", mellyel szerelmét Júliának tolmácsolta. Tóth Hona Júliája Klenorics alakításával egyenrangú ékessége volt az előadásnak. Igéző báj, sir'arazta be a jeles művésznőnek ezt a iné!ven átgondolt szép alakítását. Az érzések igazsága, a szeuvedélyek mélysége tükröződött vissza mindt-u jelenésén és szíveket megfogó hangon, megkapó poézissel mutatta be a szerelemnek ezt a magasztos apotheozisát. Úgy ö, mint Klenorics több izbeu nyílt sziuen is kaptak topsokat. Ugyancsak magas nívón álló alakítás volt Benedek Mercutiója és dicséretére váltak a kitűnően rendezett előadásnak Balázsi és Pozsonyi Julia is. Sulamith. A szerdai Sulamith-est e darab korábbi előadásának minden fényével és erényével tündökölt, csak a közönség lelkesedése, volt sokkal nagyobb és a hangulat sokkal emelkedett mint az előző előadásokon. Ennek pedig az volt az oka, hogy az előadás jutalomjátéka volt a címszerep ábrázolójának Mányuy Arankának, kit a közönség ez este viharos ovációkkal üunepelt. A színpadra léptekor percekig tartó taps és éljenzés fogadta Máuyait s tisztelői gyönyörű virágajándékokkal kedveskedtek neki. Az est további folyamán is alig volt vége-hossza a sok ünneplésnek, melylyel közönségünk a népszerű primadonnát körülvette. Az est ünnepeltjén kívül sok tapsot kapott Gergely Giza is, ki ezúttal is a második felvonásbeli táncával szolgált rá leginkább az elismerésre.