Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-02

II. Műkedvelői eladás. Az ünnepély műsora a színházban nyert befe­jezést, hol műkedvelők adták elő GerŐ Károly éne­kes népszínművét: Az uzsai gyöngyöt". Városunkban még alig volt arra eset, hogy műkedvelők egész estét, betöltő három felvonásos énekes darabot játszottak volna; s mi őszinte örömmel konstatáljuk, hogy a merész vállalkozást szép siker koronázta. Az összes szereplők olyan kitűnően megtanulták szerepeiket, hogy a sugó nélkül is eljátszották volna a darabot, s e szerepek szabatos és biztos tudása volt az, a mi a műkedvelők nagy veszedelmét: a lámpalázat elhárította. Pál József, Mészáros Margit, Németh Lajos, Tukács Ferenc és Hábli Pál vitték a darab­nak főszerepeit s noha miudegyikükuek valósággal nagy parti jutott, mégis mindannyian jól megállották helyüket; Mészáros Margit és Németh Lajos még néhány ügyesen elénekelt magyar dallal is tetszést arattak. Illés Mariska, Hochirarter Lujza, Tóth Margit, Tamás József, Tizikker Mariska, Grácsmann Erzsi és Hanti József csak másodrendű szerepeket kaptak ugyan, de ennek is becsülettel megfeleltek; ügyesen félelem nélkül mozogtak a színpadon; Csiszár Tamás, Markonics Ferenc és Greniczer József meglepően természetes humorral s mindvégig derültséget keltő játékkal alakították a cigáuytriászt. A szerény névtelenség homályába rejtőzött el az, kinek az előadás körül a legtöbb érdeme van: Luka Károly káplán, ki a darab betanításának és rende­zésének szizifuszi muukájat heteken át nem lankadó buzgalommal s a legnagyobb elismerésre méltó ön­ieláldozással végezte. A szép siker nagy részét ja­vára kell irnunk. Az összes felvonások végén sok­szor hívták a lámpák elé ugy a szereplőket, mint a rendezőt is. rOLI HKGGYEL. Terka k. a. levele. Édes Ilonkám! A leveledet napok óta itt rejtegetem a keblem­ben, és a mikor csak egy csöppnyi szabad időm van, röglön elolvasom. így elolvastam már vagy tízszer és mindannyiszor úgy éreztem, mintha a saját szavaidat hallanám, a te édes hangodat, kacagó ne­vetésedet. Lásd, édes Iloukám, úgy szeretlek, mintha testvérem volnál, bár azt hiszem, hogy a testvérek tán nem is szeretik enuyire egymást. Nem tudom, mert nekem sohasem volt testvérem, csak te voltál mindig az én jószívű aranyos testvérkém. Milyen érzelgős vagyok! De hát olyau szép levelet is írtál, drágám, és én oly hálás vagyok ezért irántad! Azt irod, hogy valaki nagyon szo­morú, de én is az vagyok és lassankint olyan komollyá leszek, bogy rám se ismersz, mire újból találkozunk. A nénikém könyvtárából Kazinczyt és Virág Benedeket kell olvasnom, mert a nénikémnek igen rossz a véleménye az újmódi iró urakról, sőt egyszer azt fejtegette nekem, hogy az ő rossz írá­saik rontják el a fiatal leányok lelkét. Istenem, talán ilyen írók írták azokat a regényeket is, a melyeket mi olvastunk ? Es mi most el volnánk rontva, édes szívem ? Milyen jó volna ezt megkérdezni Moravek tanár úrtól, a mi ősz irodalom-professzorunktól, a ki annyi lelkesedéssel tudott beszélni az irodalom szent feladatairól! . . . A te komoly barálnőd pedig ezen a héten azzal töltötte az idejét, hogy eljárt a kis leányok vizsgáira. Pápán tudniillik most mindenki, a ki tizennyolc éven alul van, vizsgáz, a tizennyolc éven felüliek pedig részint mint szülők, részint mint jó ismerősök, segítenek drukkolni a vizsgázóknak. A nénikém jóltévŐ asszonya a leányiskoláknak s így kerültünk mi is a kis leánykák vizsgájára. Nekem főképpen az egész kicsinyek, az első osztályosok vizsgája tetszett. Oly aranyosok voltak a kis rózsa­szín meg fehér ruhácskáikbau és oly értelmesen felel­tek, meg olvasgatlak, hogy szívbeli öröm volt hall­gatni. Ugy mondta a néuikém, hogy a tanítónőjük maga is asszony, kis gyermekei is vannak, s hogy mégis ilyen szépen megtanította a rábízott apróságo­kat, ez igazán megható kötelesságtudás. Milyen szép is az ő hivatása ! Fölkelti az apró gyermekben az értelmet, a mely isteni eredetű, és először tanítja őt az igazságra és a hitre. Táu a szeretet is ilyenkor ébredez igazán a kis szívekben, bár jóformán úgy gondolom, hogy a kinek a szívében szeretet lakozik, az a bölcsőjétől kezdve a halál pillanatáig, de még azontúl is, mindig szeret. Nem tudom, mi van velem, drágám, hogy ilyen professzoros levelet irok neked, de lásd, a komoly­ság ha elfogja az embert, hát ez lessz a vége. Csütörtökön este is, a mikor műkedvelői előadás volt Pápán és mi is ott voltunk, olyan kritikusi hangu­latban néztem végig az előadást, mintha csak én lettem volna a megboldogult Sarcey. Pedig talán még ő is jóiudulattal látta volna a derék műked­velők igyekezetét. Emlékszel-e drágám, arra az időre, mikor még mi is színésznők akartunk lenni. Persze, drámai színésznők, mert hiszen az operett-primadonnákat sohasem tudtuk megérteni, tavaly óta pedig, mikor Géza Halmi Leonáuak, annak a kacér teremtésnek, koszorút vett a jutalomjátékára, engesztelhetetlen gyűlöletet érzek irántuk. Valószínűleg ekkor ment el a kedvünk is örökre a színi pályától. Ilyen sötét gondolatok fogtak el az előadás elején, de azután bizony nekividultam és egy-két jól megjátszott jele­neteu szívből nevettem. Volt három cigáuyszerep a darabbau, ezeket feltűnően jól játszották, nemkülön­ben a főszereplők is jók voltak és mindnyájan igen hálásak lehetnek az iránt a derék ember iránt, a ki megtauította őket a darab eljátszására, mert bizony nagyban megnövelte az intelligenciájukat és egy kedves emlékkel gazdagította őket. Vasárnap délután lessz a kóstoló, édesem, a mely iránt az egész városban igen nagy az érdek­lődés. Úgy mondják, miudeuki ott lessz és annyi lessz az élvezni és látnivaló, a mennyi még soha. Erről majd sokat ir neked a te komoly, de téged mindenekfelett szerető barátnőd Torka. U, i. Megmondhatod Gézának, hogy már nem haragszom. Tudok is én haragudni ! . . . VEGYESEIM. — Személyi hirek. Antal Gábor, ev. ref. püspök, Czike Lajos, kir. tanácsos, főisk. gond­nok, Molnár Béla ehk. főjegyző és Jíácz Béla ehk. számvevő a múlt hét folyamán hivatalos ügyekben Pápán időztek. — Csenkey Géza, veszprémi kir. törvényszéki elnök, a helybeli kir. járásbíróság hiva­talos megvizsgálására f. hó 29-én városunkba ér­kezett. — Bauer Antal, az ugodi választókerület orsz. képviselője családjával együtt nyaralásra a szomszédos Pölöskére érkezett. — Péter és Pál. A két nagy apostol ünnepnapja egyaránt fontos a deákéletbeu és a gazdák világában. Mind a kettő ezen a napon látja munkája gyümölcsét, a diák megkapván évvégi bizo­nyítványát, a gazda pedig fáradozása jutalmának tekintve sok reménnyel elibe. Az idő is megembe­relte magát e napon. Meleg nap tűz alá sugaraival a földre. Könnyű és édes így a földműveseknek az aratás muukája, de talán még könnyebb és édesebb a diáknak a vakációzás. Megszűnt a folytonos drukk, vége a sok tanulásnak és itt az ideje játéknak és bancúrozásnak. — A szép ünnepnapot kegyelettel ülte meg városunk katholikus közönsége; a nagy­templomban ünnepi mise volt, a bencések templomá­ban pedig a diákok részvételével évzáró Tedeum. — Esterházy Pál gróf vizsgája. A „Veszprémvármegyéből" vesszük át a következő sorokat: „Esterházy Pál gróf, Veszprém vármegye volt főispánjának gr. Esterházy Móric ő uagyméltó­ságának fia, a múlt héten néhány napig, nevelőjé­vel, főtiszte'enlő Gerely József hittanárával, városunk­ban időzött. A fiatal gróf, a ki Néger Ágoston kanonok vendége volt, a gimnázium VI. osztályát végezte ez évben magán úton, s a vizsgát fényes sikerrel ki­állotta, a mennyiben tiszta jeles osztályzatot nyert. Az ifjú gróf most volt először Veszprémben, s min­den iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsította. így I'enyvessy Ferenc főispán, s néhány előkelő megyei úr kíséretében megtekintette a várost, a kir. tör­vényszék fogházát, Almádit, B.-Füredet, Siófokot és Földvárt. Elragadtatással gyönyörködött a még soha nem látott magyar tenger szépségeiben, s különösen fölkeltették érdeklődését Veszprémmegye balatonparti részének természetes szépségei s fiatalos jókedvvel és miuden aprólékosságra kiterjedő figye­lemmel vett részt a kirándulásokban, s ki is jelen­tette, hogy Siófok a világ legszebb fürdője, mulatni pedig legjobban Almádiban lehet. Ez utóbbi ki­jelentésével boldoggá is tette Óoári Ferencet, a leglelkesebb almádistát. Az ifjú gróf Siófokról nevelőjével együtt Pápára utazott, a hol édes anyja és nővérei társaságában a jövő hónap közepéig marad."' — A Jókai-Petőfi szobor végrehajtó bizottsága m. hó 24-én Hannos Zoltán elnöklésével ülést tartott. Ez alkalommal megállapították az orszá­gos gyűjtés eszközlésének módjait, a részletek keresz­tülvitelét az elnökségre bizván. — Nagygyakorlatok. Kijut az idéu ezekből huszárjainknak jó mértékben. Fáradni, izzadni, harcolni fognak nemcsak az őszi nagy fegyvergyakorlaton, hanem megelőzőleg egy, harcá­szati szempontból igen szép szabású keretgyakorla­ton is. E gyakorlatra, melyen a lovassági felügyelő rendelete következtében az 1. 2. és 3. honvéd lovas­dandár, úgyszintén a cs. és kir. 4. számú lovagló ütegosztály egy ütege fog részt venni, házi ezredünk Gyurits alezredes vezérlete mellett már holnap reg­geli 7 órakor elindul. Útjuk Jákó, Szent-Gál, Pécsely felé vezet, hova 5-én érkeznek. Itt másnap pihenőt tartanak huszárjaink, honnan 7-én elindul­nak Kőröshegy irányában céljuk felé: Tabra. A 3-ik dandár itten tartja összpontosítását 9-ikétől H-ig. Ez alkalommal a honvéd lovassági felügyelő szemé­lyes vezetése mellett egy viszonossággal végzendő felderítő gyakorlat játszódik majd le, minek végez­tével az összes csapatok Kálóz, Sár-Keresztúr és Szent-Ágota környékén egy nagy gyakorló csapatba fognak egyesíttetui és 14-étŐl 22-ig szakadatlanul gyakorolnak. Ezután megkezdődnek a visszavonulá­sok különféle irányban. A mieink 27-én érkeznek meg, s egy-két heti itthonlét után újra távozni fog­nak az őszi nagygyakorlatra. Hosszabb időre búcsú­zunk tehát most ezredüuktől, kívánva minden tag­jának friss egészséget. Ha ez meg vau, a mi huszár­jaink mindig megállják helyüket és dicsőséget hoz­nak a pápai ezredre. — Körmendy Béla, járási szolgabíró, e lapnak érdemes volt szerkesztője, — mint örömmel értesülünk — múlt hó 29-én kitűnő sikerrel tette le Budapesten az államtudományi államvizsgál. — Érettségi. A nagy hét, a diákok nagy hete, elmúlt. Nyolc esztendei tanulásnak eredménye­ként érettnek nyilvánított a vizsgáló bizottság egy egész sereg ifjút, kik most mind szép reményekkel, könnyű szívvel indulnak neki az életnek. — Évek sora óta nem volt ily hosszú ideig tartó érettségi vizsga a pápai kollégiumban. F. hó 26-ától 30-káig, tehát 5 napon át szakadatlanul folyt a munka s egymást váltották a hármas csoportok, a vizsgáló bizottság előtt, melynek elnöke másfél napon át Antal Gábor, ev. ref. püspök, a többi napokon Kis Gábor, ev. ref. lelkész és íoisk. igazgatótatiácsos volt. A kultuszminisztériumot Öreg János dr.,. deb­receni főiskolai tanár képviselte. Az érettségi vizsgálat eredménye igen jó. íme, beszéljenek a számok: Írásbeli vizsgálatra jelentkezett: 55, szóbelire bocsáttatott 55, a kik közül 1 a szóbeli vizsgálaton nem jelent meg; az 54 közül jelesen érett: 8, jól érett: 9, egyszerűen érett.: 2tí, két'hónap múlva javító vizsgát tehet: 14. Egész évre egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom