Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-02

S ez az, a miben én a zsurnalisztikának egy fattyú haj tilsát és valósággal társadalmi veszedelmet látok. Tessék jól megérteni, nem a zsurnalisztika fenyegeti veszedelemmel a társadalmat, hanem a zsurnalisztikát fenyegeti a veszedelem; a mi azonban végeredményében egészen mindegy, mert a sajtónak mindjobban növekvő hatalmánál és jelentőségénél fogva a sajtó veszedelme ma már a társadalomnak is veszedelme, s ha féreg rágódik a sajtón, ez a féreg kárt. tesz a társadalomban is Ezért foglalkoztunk mi a kelleténél többet a Pesti Ilirlap fatális hírével s vajba foglalkoznék e kérdéssel a fővárosi sajtó is, mely ezzel ö ii ön m agán ak t a rtozi k. Az iparos tanulók. Az iparos tanulók, kikre az eló'tt hatóságilag senki sem gondolt, a nagymélt. magy. kir. közoktatásügyi minisztériumunk intézkedése, folytán,folyó évi jun. hó 29-dikére a városi rajzteremben muukakiállílást rendeztek, mely méltó a megtekintésre. En, ki figyelemmel kisérem az iparos tanulók tanítását, mióta t. i. ez kezdetét vette, tapasztalom azon szép haladást, melyet ezen — kezdetben alig fékezhető' — növendékek mind a fegyelemben, mind az erkölcsi és gyakorlati téren, évrö'l-évre folyvást lauusítanaK. Az ács, kó'mives, szijjgyártó, lábbeli készítők, mázolok, kiknek t. i. a rajz szakmájukba tartozik, valóban meglepő' ügyességet szereztek a rajzban, annyira, hogy kiállításuk szakértőknek is méltó a megtekintésre, de az egyébb kiállított kézimunkák is elismerést és dicséretet érdemelnek. Azonbau azt meg fájdalommal tapasztalom, hogy a nagyközönség, főleg azok. kik leginkább rávannak utalva arra, hogy a kéziniunkásokat, a kisiparost igénybe vegyék, nem igen érdeklődnek a kisiparosok ügyei iránt, pedig azoknak kellene részint buzdítással, részint pártolással a kézi ipart elősegíteni. A kisipar fölvirágzása tette Franciaországot gazdaggá. .Nálunk is a kisipar fölvirágzása teremtené meg a tisztes és erős középosztályt, mely támasza, talpköve az államnak. A nagy, a gváripar teremt ugyan az országban néhány nagy tőkepénzest, néhány milliomost, de teremt milliókra menő szegénv napszámost is, kik között aztán megterem — még jó ha a szelídebb szocializmus, de megterem a kommunisták és anarchisták légiója is. A nagyipar, a gyár nem is az ország sík földjére való, a hol sok a termőföld, s ehhez aránylag kevés a népesség. Hazánkban a nagyiparnak csak felső Magyarországban és Erdélyben lehet helye, a hol kevesebb a termőföld, ellenben meg vannak a nagyiparhoz szükséges föltételek: bányák, erdők, kőszén, folyók, patakok és a sűrűbb népesség. Nálunk tehát több figyelmet és pártolást a kisipar és a kézművesek iránt! A helybeli ipartestület elhatározta, hogy az iparos tanulók közül azokat, kik ügyesebb és jobb munkát állítanak ki, némi jutalomban részesíti. E végre a maga pénztárából ad ötven forintot. Eu pedig ezen célra fölhívást bocsátottam ki és gyűjtést eszközöltem, melynek eredménye a következő: A gyó'ri keresk. és iparkamara adott 20 frtot, a pápai takarékpénztár 20 frtot, Hanauer Béla 5 frt, Sült József 2 frt, Martonfalvay Elek 1 frt 20 kr, Szvoboda Vencel 2 frt, a Szent Benedek-rend 2 frt, Matus György 2 frt, Hirsch Vilmos dr. 1 frt, Iglauer János 1 frt, Kende Ádám dr. 1 frt, Szabó Ede 1 frt, Osváld János 1 frt, özv. Laknerné 1 frt, Steiner József dr. 1 frt, Herzog dr. 1 frt, Neubauer József 1 frt, Herz Dávid 1 frt, Koritseboner Lipót dr. 1 frt, Kluge Endre dr. 1 frt, Blum József dr. 1 frt, Blau Adolf 1 frt, Huuka Anna 1 frt, Rechnitz Béla 1 frt, a Sz. Ferenciek 1 frt, Néhman Gábor 1 frt, Hajnóczky Béla 1 frt, Kapossy Lucián dr. ÖO kr, N. N. 50 kr, Klein J. 50 kr, Koréin Vilmos f)0 kr, Thy F. öl) kr, Guth Jakab 00 kr, Kertész Dezső ÖO kr, Stark Lajos 50 kr, Spiegl Simon ÖO kr, Fellner Jakab ÖO kr, (Olvashatlan) ÖO kr, (Olvashatlan) ÖO kr, Deutsch Dávid ÖO kr, Fischer, 50 kr, Bilitz Ferenc 50 kr, Luger Mihály 50 kr, Lőwenstein Adolf 50 kr, Berger Ferenc és Jakab 50 kr, Be.recz János 50 kr, Vajdits Károly 00 kr, Eisler Ignác öt) kr, Mayersberg 00 kr, Szenté Ödön 50 kr, Nagy Károly ÖO kr, L. Haláéi 30 kr, (Olvashatlan aláírás) 30 kr, Grüuhut 30 kr, Preislich 30 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Nobel Anniu 20 kr, Kellner Vilmos 20 kr, 11 20 kr, N. N. 20 kr, V. J. 20 kr, Valaki 20 kr. Összesen : 82 frt 90 kr. Megjegyzem, hogy a győri keresk. és iparkamara adományát a helybeli ipartestület elnökéhez küldte. A kegyes adakozók fogadják az iparos tanulók nevében kifejezett őszinte köszönetemet. Baráth Ferenc, iskolaszéki elnök. Városi közgyűlés. — 1899. juniiis 28. — Népes közgyűlése volt műit hő 28-kán városunk képviselőtestületének. Olyan népes, minőt a pápa-bánhidai vasüt ügyének tárgyalása óta nem láttunk. Csakhogy a bánhidai csata 100,000 frt törzsrészvény jegyzése körül forgott, míg a szerdai nagy gyülekezést és vitát a főorvosi tiszteletdíjnak 200 írttal felemelése idézte elő. Szeretnők, ha a képviselőtestületi tagok hasonló érdeklődést tanúsítanának a közügyek iránt akkor is, mikor nem személyi ügyek kerülnek szőnyegre. Mészáros Károly polgármester az ülést pont 3 órakor megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Tóth Dániel, Guál János, B iranyay János, Piufsek. Gyula és Lippert Sándor képviselőtestületi tagokat kérte fel. Jelentette egyszersmind, hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság a köztisztasági, továbbá az árvaszéki pénzkezelési szabályzatot jóváhagyta. Múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után a napirendre Saáry Lajos ügyvédnek a vásártér közelében levő ingatlainak megvétele került volna, de a közgyűlés nem lévén határozatképes számban együtt, jul. 29-re új közgyűlést tűztek ki. Gráner Lipótot, az áll. tanítóképezde vállalkozóját, a szabályrendeletileg megállapított vízdíjak leszállítása, illetve 2ö0 frt átalányösszeg fizetbetése iránti kérvényével elutasították. Az urodalom kérvényét a nagytemplom toronyórájáról szóló szerződés felbontása iránt véleményadás végett a jogügyi bizottsághoz utalták. Következett az urdombi szőllőbirtokosok kártalanításának hosszú idő óta húzódó ügye, mely űgylátszik a jövő évszázad előtt nem lessz elintézhető. A kártalanítás ügyében most az a fordulat álllott be, hogy az állandó választmány gyűléséből kifolyólag a v. mérnököt kiküldték, mérné fel, hogy az urdombi szőllőbirtokosok a városnak ottani útjából nem í'oglaltak-e el. A mérnöki jelentés szerint tényleg történt foglalás, minek Vágó László és Baranyai/ János az ellenkezőjét iparkodtak bebizonyítaui meglehetős izgatott hangon. Az ügyet ez újabb stádiumában egyelőre, levették a napirendről, határozatba ment azonban, hogy a polgármester a szőllőbirtokosok jelenlétében újabb helyszíni szemlét tartat s a jogtalanul elfoglalt birtokrészt esetleg pörrel visszaköveteli. régi, pajkos mesét suttogtok a sárguló lombok és Don Juan lelkében régesrégen elfeledett édes hangnak egyszerre csodás visszhangja kelt. Mintha messze, túlnan a hegyek mögött gyöngéd női ujj hárfán játszanék és a bűvös hangszer elhaló szelíd akkordjai ide hallatszanának . . . Don Juan lelke a csillagos szeptemberi éjszaka, a lombsuttogás és az emlékezés éjszakájának szent h arm óniájában szin te föl maga<ztosu11. Leül a kápolna előtti padra. Valósággal melege volt. Felnyitotta mellén a kabátját, hadd járja át testét a friss levegő. Szemét lehunyta félig és úgy érezte, hogy egy láthatatlan erő lenyűgözve tartja őt a padon. Megszállta valami álomszerű zsibbadás és - talán a visszaemlékezések izgalmától, talán az erős hegyi levegő kéjes érintésétől — felizgatott fantáziája ismét látomást hozott eléje. . . . Kart karba öltve sétálnak ketten: a férfi és a leány. Rájuk borul az erdő titokzatos csöndje és kíváncsi szemek elől, ha volnának ilyenek, elfedi őket az alkony fátyol a. Az ünnepi csöndbe csak a párját kereső csalogány dala sir bele. S talán a vénülő természet sóhajának lebe az a bús őszi illat, a mi szerleömlik a tájon. - Ah, ez a szerelem órája! —sóhajt a férfi. A hervadó természet példája íme élni tanít. Sóhajt a lány is. Könnyű gallér van vetve a vállára, a mi bizonyára uem védi meg a hűvös szellőtől, mert ím közelebb simul a férfihoz. Az pedig folytatja : — Zörgő avar, hervadás illata . . . Erzed-e, kedves, a természetnek ifjúságát sirató mélységes gyászát V Hangjának megejtő csengése ábrándokba ringatja a leányt. Erősebben szorítja meg lovagja kezét és homály van bár, de tudni lehet: két sötét szempár villog. — Lelkünknek ebbeu az egymást kereső órájában — eseng a férfi — a földnek minden üdvössége legyen a mienk ! Az első csókodtól, az első ölelésedtől hadd üdvözüljek. Nem lát bennünket más, c^ak az Isten, a szerelmesek Istene, és megbocsátja vétkünk. Nem jó az Istent tanúnak hívni a bűnhöz. A kápolnában lassú kiindulással megszólal a harang. Búgva, bongva sír az ércnyelv. Mindeneket áhítatra keltő, nekik intő, parancsoló, fenyegető szózat. A férfi keze lesiklik a leáuy derekáról. Áll, mint megkövült bálvány. A leány minden izében reszket. Szivükben már csak bűnbánat lakik. A vétküket bánják, mit cl sem követtek. És mennek haza csendesen, szótalanul . . . . . . Halk kacagás kél. Fülsértő hang a komor csöndességben. Don Juan kacagott, mert a mi ma látomás volt, szórói-szóra így esett meg ezeu a szent helyen pár éve. — Teringettét ! — kiáltott — ma okosabb lennék ! És megsodorta szép fekete bajuszát, a »mely — mi tagadás — ma már festve volt. S miközben ment a falu felé, magában így beszélt: — Eljöttein azért a csókért! Ezt a kalandot befejezem ! Nem azért hívnak Don Jüannak, bogy ennyiben hagyjam a dolgot. Iíogy annak sok éve múlt? Hát aztán? Don Juan nem felejt! Megfogom keresni a leányt, vagy keresek másikat, de azon a szent helyen bűnnel fogok áldozni a szerelem Istenének ! Es érezte magában az erőt és fennen érzé lobogni lángját asszonyokon győzedelmeskedő akararatának. Szemében csakugyan volt valami démoni erő, valami asszonyokat megrontó gonosz bűbáj. Késő őszi alkonyaton ott állott újra Don Juan a kápolna előtt. Mellette állott a leány is. Most már hűvösebb szelek fújtak és a leánynak még szorosabban kellett odasimulnia lovagjához, hogy ne fázzék. Esti szél rázta a fákat és hulltak, hulltak az elsárgult levelek, zörgő avarrá száradva a földön. Az ég azonban tiszta volt és a csillagok ragyogtak. Mondtam, hogy Don Juan szemének valami démoni ereje volt. A leány folyton nézte a rejtélyes lovagot, a ki megbűvölte a tekintetével. Nem tudom, félt-e tőle, vagy feltétlen szerelem vonzotta-e utána, csak követte vakon. — Lásd, — suttogta a csábító és hangja még mindig a régi lágyan csengő hang volt — lásd, úgy