Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-18

1899. június 18. PAPAI LAPOK. 3. Ez a legnagyobb és legbecsesebb eredmény, melyet az országos selyemtenyésztési felügyelőség eddigi működésével elért és ezután az lessz a feladata, hogy a selyemteuyésztést ebben az irányban tovább fokozza és fejlessze. Ez irányban, bogy célt érjünk, feladatunk első sorban, a szederfatenyésztés emelése és a selyemteuyésztés körüli szakértelem terjesztése. Ebben a törekvésünkbeu pedig a leghathatósabb segítségünkre van Nagyméltóságod, ki a legnagyobb gondoskodással karolta fel a selyemtenyésztés ügyét és azt mindig élénk érdeklődéssel kiséri. Nagyméltóságod rendelete folytáu az állami erdőhivatalok közvetítésével 1899-ben már mintegy 9 millió szederfa-csemetét oszthatunk ki teljesen iugyenesen a termelők között az ország különböző vidékein. így a míg 1897-ben 5,231.169 darab, addig 1898-ban (5,095.205 darab szederfacsemetét oszthatott ki a termelők közt ingyenesen az intézet és pedig oly formán, hogy a csemeték további gondozását is kellően ellenőrizheti. A közönségben pedig oly nagy és fokozódó a kedv és az érdeklődés a selyemteuyésztés ügye iránt, hogy 1899. évre több mint 12 millió csemetét kértek. E/.eu kívül pedig az intézet 1898-ban 3.080 liter szederfamagot osztott ki ingyen a községi és egyéb szederfaiskolákból 1898-ban 238.998 darab szeder fa lett végleges helyükre kiültetve. Annál sajnosabb jelenség az, hogy az 1894. évi XII-ik törvény 44. g. dacára, mely a köztereken álló faültetvéuyek gondozását a községeknek szigorú feladatává teszi, valóban ijesztő mérveket ölt az annyi költséggel és fáradsággal kiültetett fák elpusztulása részint azon okból, mert a fák nem gondoztatnak kellően a községek részéről, részint pajkosság és egyéb okoknál fogva. Az országos selyem tenyésztési felügyelőség fenállása óta 2,113.892 szederfa lett végleges helyre kiültetve. Győződjék meg róla bárki, hogy ezen fákból hány áll épeu. Alig hiszem, hogy 15-20%nál több legyen azon fák száma, melyek épségben megmaradtak volna. A sikeres fásításnak egyik főfeltétele az, hogy szigorúan ellenőriztessék, vájjon a kiültetett fákat kellőleg gondozzák-e. Ebbeli kötelességét az intézet lehetőleg híven teljesíti, amennyiben minden kiültetett fának további sorsáról gondoskodik. De. a baj jelzésénél és a konkrét esetek feljelentésénél az illető hatóságoknál többet nem tehet az intézet, hauem reászorul a vármegyék hazafias támogatására. Ezen felül az intézet folyton iparkodik azon, hogy úgy a selyemgubó termelés, mint a szederfa tenyésztés tekintetében a szakértelem minél behatóbb terjesztését és a selyemtermelők ellenőrzését fokozza. E célból képes ábrázolatokkal ellátott magyarázó táblákat osztat ki minden egyes tenyésztőnek, azon kívül a selyemtcuyésztési vidékeken az összes népiskolában ilyen képes, oktató táblákat helyezett el. Ugyanezeket a táblákat olyau erős anyagból, mely az idő viszontagságainak ellenáll, a községházakon állandóan kifüggeszted körülbelül 3000 községben. Ezen kívül 1898-ban 2461 selyemtenyésztő község mindegyikében alkalmazott az intézet egy külöu egyént, ki a tenyésztők munkájának megkönnyebbítésére a selyempetét kikelti és a tenyésztőket az idény alatt a helyes tenyésztési módra oktatja. Ezen községi felvigyázók ellenőrzésére pedig 1898-ban alkalmazva volt 85 felügyelő, 10 főfelügyelő, 9 főfelügyelői helyettes. Az intézet egyik legfőbb törekvése, hogy lassankint a selyemtenyésztés ügyét kivegye az állami gyámkodás alól és azt fokozatosan a magánvállalkozás körébe utalja át. Ez iráuyban 1898. évben igen fontos lépések történtek, a mennyiben úgy a pancsovai, miut az újvidéki selyemgyárainkat a legjobb hírnévnek örvendő első rangú vállalkozóknak bérbe adtuk. Ebből az intézkedésből az előnyök egészen világosak. Ugyanis a bérlő azon összegnek, melybe a gyár felállításása került, 3°/

u-át mint bért fizeti és így a gyárba fektetett tőke amortizálódik, továbbá a selyemtenyésztési országos felügyelőség közvetlen vezetése mellett lehetetlen azt a technikai tökélyt elérni a gyárakban, mint ez magán vállalkozás útján lehetséges; valamint lehetetlen a selyemárakra nézve a világ-piac pillanatnyi alakulatait azonnal oly előnyösen kihasználni, mint ezt magánvállalkozó teheti. A gyárak természetesen első sorban magyar nyers anyagot kötelesek feldolgozni. Legnehezebb kérdések egyike volt tehát annak eldöntése, hogy az intézet minő árban és módozatok mellett adja el gubóit ezeknek a gyáraknak. Erre nézve oly megállapodás történt, hogy a gyáros ama 1)0,001) kiló száraz gubóból,*) melyre éveukint szüksége van, havonként aránylagos mennyiséget vesz át azon átlagos árban számítva, a melyben ugyanezen minőségű gubók az előző hónapbau voltak jegyezve, a milauói selyem tőzsdén. *) Ez nyers állapotban kitesz 180.000 kilót. rozottan javult. A mennyiben mig 1897-ben egy termelő átlag 9 frt 62 krt, addig 1898-ban 11 frt 35 krt keresett. Pedig a tenyésztőre nézve a helyzet annyival is inkább súlyosbodott, mivel az idén már második évben szigorúan kezdettük keresztül vinni a gubók osztályozását azok beváltása előtt. Ezen eljárás mellett az első osztályú gubót 1 írtjával, mig a másodosztályút csak ötven krajcárjával váltottuk be és az e mellett alkalmazott szigorú, de igazságos osztályozás eredményezte azt, hogy a gubók beváltási ára átlag a már fent említett közel 77 krra szállott le. Ezen eljárás továbbá azt eredményezte, hogy a termelők több szorgalmat fordítottak a tenyésztésre és iparkodtak lehetőleg első osztályú gubót termelni. Ezt számadatok igazolják. Míg 1897-ben az egész termésnek 34'9%-a volt első osztályú, addig 1898-ban az első osztályú gubó mennyisége 52.6% -ra emelkedett. Igaz, hogy távol vagyunk még az olasz- és franciaországi selyemtenyésztési viszonyoktól, a hol fcO—90%-lg emelkedik az első osztályú gubónak aránya, de annál inkább volt kötelességünk a termelt gubók minőségét az osztályozás által emelni, miután ép azért, mivel eddig a csekély minőségű juhokért annyit fizettünk, mint az első osztályú gubóért, gubóink minősége annyira csökkent, hogy azoknak jó hírnevét már is kockáztatva láttuk. Midőn az intézet busz év előtt megkezdte működését, az egész selyemtenyésztést olyan filantropikus vállalatnak tekintették, melynek célja némi keresetet, megélhetést nyújtani a legszegényebb néposztályoknak. Épen azért tekintet nélkül a selyemárak változásaira, nekünk a selyemgubót mindig nlyan árban kellett beváltani, hogy a szegényebb néposztálynak szánt ezen kereset ne csökkeujen. Ma már azonban a selyemtenyésztés annyira elterjedt a magyar népben, annyira gyökeret vert hazánkban hogy most már a magyarországi selyemteuyésztés rendes bevezetett meghonosodott ipari üzlet-ág lett, a melyet nem veszélyeztethetnek többé a világpiacok esélyei. A selyemtenyésztés nálunk már annyira megizmosodott, hogy a világpiac keresleti és kinálati viszonyainak pillanatnyi alakulásai többé meg nem rendíthetik. Bizonyítja ezt az a tény, hogy népünk igen is megtalálja keresetét a a selyem tenyésztésnél akkor is, ha gubóink árát arányosítjuk a világ-piac konstellációihoz. Hosszú, hosszú út volt előttem, kirakva parázs-zénnel. Megtántorodtam, mintha boros lettem volna. Minden lépésnél tüsszentettem egyet, csak úgy szakadt le rólam a verejték és majd elölt a szomjúság. He hála a jó Péter cipőinek, nem égettem meg lábaimat. A mint végre, hol egyik, hol másik lábamon sántikálva az út végérc jutottam, balkéz felől egy ytót láttam. Nem, nem is ajtó volt az, rengeteg nagy kapú, akárcsak egy óriási kemence nyilasa. O, kedves gyermekeim, micsoda látomány .' Itt meg s

e kérdezték, ki vagyok, meg könyv se volt. Ugy lép ide be az ember, mint ti vasárnaponkint a korcsmába szoktatok. Nagy, nehéz izzadságcseppek folytak le homlokomról és mégis dideregtem. Haj am•-zalai az ég felé meredtek. Aztán oly irtóztató szag '•savarta az orromat, mint mikor az öreg Eloy, a ti kovácstok, vén szamárnak a patáját égeti, hogy megvasalja. Elvesztettem a lélegzetemet ebben a förtelmes levegőben. Es micsoda hátborzongató kiabálás, sikoltozás, átkoződás töltötte be fülemet! — No hát beljebb fordulsz, vagy nem V — kiált rám egy páncélos ördög miközben hosszú gereblyéjét kinyújtotta felém. — Nem, én nem akarok itt maradni, én Isten szolgája vagyok. — Micsoda vag> te ? Te bitangok kutyája te ! Hát mit akarsz akkor itt 1 — Én ... én azért jöttem volna . . . ó, uem tudok már megállni a lábamon . . . messziről . . . nagyon messziről jövök és legalázatosabban megkérdezni akartam . . . ha . . . hogy taláu volua itt ... valaki . . . Cucugnauból . . . — Ejnye villám és menykö! Te ostobának teszed magad, mintha nem tudnád, hogy egész Cueuguau itt van. Jer csak ide, te vén varjú, nézz oda, látod a te cucugnauiaidat? . . . I ... Ks ott láttam végtelen tüzgomoly közepette: a hosszú Ooq-Gnlinet, hisz ismertétek híveim 'mindnyájan; mindig részeg volt és rosszul bánt a ! feleségével ... Ott volt Gatharine; tudjátok, az a tömpe orrú, a ki mindig holt részegen feküdt a pajtában . . . Pascalt, a ki olajsajtoló volt, Babét, a kalász-szedő asszony, a ki mindig a kepékből lopkodott, Grapasi mestert, a ki olyan olcsón csij uálta a kocsikorekeket, Dauphin, a ki oly drágán árulta a kútvizet és Tortillard, a ki, ha az emberrel találkozott, rá se hederített, hanem süvegét a j szemére húzva, nagy füstfelleget eregetett a pipájá' hói. Aztán Oiilant, Péter, Tóni, meg . . . j Némán a félelemtől sápadtan álltak ott a hívek. Ez a testvérét, az az apját, amaz az anyját ismerte meg a pokolbeli elkárhozottakban. — Érzem és tudom jól, szeretett híveim, az Urban, hogy ez így nem tarthat sokáig. A ti lelketek pedig az én kezemben vau és én uem akarom hogy hanyat-homlok robaujatok az örvénybe, mely titeket örökös pusztulással fenyeget. Holnap megkezdem a munkát. Sorba foglak megjavítani benneteket. Holnap, hétfőn, meggyónnak az öreg emberek, meg az asszonyok. Nem sokan vannak. Kedden a gyerekek. Azzal is megleszünk hamarosan. Hzerdín a legények meg a leányok. No ez jó ideig eltarthat. Pénteken az asszonyokat vesszük elő, vasárnap a molnárt, neki az egész nap se elég. Aztán, ha készen leszünk, újra megtisztul a lelkünk. Látjátok gyermekeim, ha a buza megérett, le kell uralni, ha a bort lefejtik, meg kell inni. Sok itt a szennyes ruha, azt jól meg kell tisztítani. Az Tsteu kegyelme rátok, szeretett híveim! S a mint szólt, akkép cselekedett. Ettől a vasárnaptól kezdve Cueugnau népe oly istenfélő, jámbor lett, hogy messze földön híresek lettek róla. Es a derék Martin tiszteletes egy nap boldogan és elégedetten azt álmodta, hogy követve híveinek egész seregétől, körül égő gyertyákkal, illatos tömjénfüst fellegbe burkolva és a gyermekek karénekétől kisérve, ajkai közt a „Te Detim

u-ot rebegve, haladt azon az úton, mely az Űr szine elé vezet.. . Ime a cucuguai lelkész története. így beszélte el énnékem egy roumauillei agg koldus, a kinek meg egy pajtása mondta el. Ford. Róna Béla.