Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-06-18
hogy a kincstár által emelni szándékolt postaépületek közé okvetlenül fölvétet Pápa részére is egy, az igényeknek megfelelő postaépületet. Az igéret akkor nem ölthetett testet, mert fedezet hiányában a szükségelt összeg nem volt a költségvetésbe beállítható. Megnyugszunk most is, hogy n ez idő szerint" nem építtethet a kincstár ugyanez indokból igényeinket kielégítő épületet: de szeretjük hinni és remélni, hogy most, mikor éppen városunk fejlődése iránt melegen érző egyéniség a kereskedelemügyi tárca vezetője, ez a terminus nem fog a hosszú jövőbe kinyúlni s néhány év múlva Pápán a m. kir. posta saját épületében, a közóhajnak leginkább megfelelő helyen fogja kiszolgálni a szolgálatát egyre nagyobb számban igénybe vevő közönséget. Addig legyünk türelemmel. Reklám." Azok közül a szók közül való, melyet úgyszólván minden nyelven megértenek, de azért mindig és minden nyelvben bizonyos gyanús mellékgondolatot kelt. Általános bit ugyanis, hogy reklámot, hü-hó-t esak olyasmiről szokás csinálni, a minek nincsen valódi, belső értéke, a mi csak sok dicséret és feltűnést keltő és célzó lárma mellett tud lábra kapni, legyen az valami Cij vállalat, művészet vagy felfedezés. Az, a mi igazán jó, értékes, hasznos, az — közfelfogás szerint — nem szorult reklámra, annak az értékét az emberiség aműgy is tapasztalja, megbecsüli. De nem lennénk valódi fin de nic'cle gyermekei, ha azért mi is meg nem hódolnánk Reklám-asszonynak; kezdünk neki legalább külsőleg hinni, pláne ha várakozásainkat esak félig-meddig is kielégíti, de azért bensőnkben mégis megvetjük, megítéljük és szélhámosságnak tekintjük. Ez azonbau igazságtalanság, legalább sok esetben, inert sokszor egy egész ország jövője, jövedelmi forrása függ Reklám-asszonytól, e sokszor félremagyarázott hölgytől. Vegyünk esak egy példát. Miért tesznek hírnévre a külföld kies vidékei, gyönyörű, gyógyhatású fürdői, miért látogatják évente ezerén és ezerén a világ minden részéről ? Azt feleljük, mert azok a vidékek páratlan szépek, fürdőik nemcsak hogy győgyhatásúak, de minden kényelmet nyújtanak, minden várakozásunknak megfelelnek. Igenis, de mielőtt mindez előnyt megtudtuk és tapasztaltuk, mégis esak a sok és terjedelmes reklám segítette hírnévre a külföld természeti szépségeit, ez mozdította elő az idegenforgalmat, a mely évente óriási pénzösszegeket hoz az illető országoknak. A reklám dolgozik, működik folyton, emlékezetükbe vésvén az idegeneknek azoknak az országoknak bájait, mely bájakról talán reklám nélkül megfeledkeznének. Minden vasúti állomásnál, minden képes lapban, minden szállodában figyelmeztetnek bennünket annak a bizonyos országnak szépségeire, természeti bájaira és mielőtt az utazási vagy fürdőzési szezon megkezdődnék, Reklám-asszony szerenesésen hálójába kerített bennünket, megyünk már előre érzett lelkesedéssel külföldre ! Minden részrehajlás nélkül bátran mondhatjuk pedig, hogy imádott hazánk basáskodik természet alkotta páratlan szépségekben. Budapest maga ritka szép fekvésű város, mely számtalan oly dologgal bír, mit külföldi nagyvárosokban hiába keresünk. Vegyük esak a Dunát, kivált este, ha partja fényárban úszik, a Gellért-hegyet, a budai királyi palotát remek fekvésével, a Margitszigetet, az Alagutat, Buda gyönyörű vidékét stb., hol találjuk mindezt külföldi nagyvárosnál?! Es látta-e már valaki külföldön mind c gyönyörűséget jó nagy plakátokkal pályaudvarokon, szállodákban hirdetve, á la Bigi-Culm, Place de San-Mareo, tour d'Eilfel ? A mit .Svájc, Ausztria, Olaszország, szóval a külföld nem restéi, mi sc resteljük. Hiszen annyira szeretjük utánozni a külföldet, utánozzuk egyszer reklám dolgában is, hadd legyen figyelmes a külföldi utazó, még a külföldre utazni akaró magyar is hazánk természetadta bájaira, hozzuk eszébe neki, hogy talán mégis jó lenne egyszer felénk is nézni, talán mégis vau nálunk még más is, mint jó muzsikus cigány, ki hercegnőt szöktet meg (igaz, hogy- nem született hercegnőt és talán a szöktetés is fordítva történt), hanem van nálunk Kárpátok, Balaton és Budapest maga, mint a haza gyöngye. Ez utőbbikról bizony keveset tud a küllőid és pedig főleg azért, mert még senki sem tartotta érdemesnek hazánk természeti szépségeit a külfölddel megismertetni, ily megismertetésre is pénzt költeni ! Pedig a költekezés busásan meghozná kamatait. Mi másban annyira értünk a külső csillogáshoz, nagyzó parádézáshoz, fitogtassuk már egyszer hazánk bájait is a külföldön. Alakuljon társaság, mely Reklám-asszonynak a szó legnemesebb értelmében hódol, mely társaság azt tűzi ki célúi, hogy hazánk gyönyörűségeit a külföldi utazó közönség figyelmébe hozza, azokban hazánk iránt, ha már nem érdeklődést, de legalább kíváncsiságot gerjeszt és azáltal külföldi utazókat vonz hazánkba. így lessz idegenforgalom. Ez értelemben éljen Reklám-asszony sok és rikító színű plakát-ruhájában ! Budapest, 1899. jun. 14. Bauer Antal. Magyar selyemtenyésztés. Egy épp oly érdekes, mint tartalmas és tanulságos füzetet kaptunk a héten. Bezerhl] Pál, orsz. selyemtenyésztési felügyelő tesz e füzetben jelentést 1) irániji Ignác, földmívelésügyi miniszternek a magyar selyemteny r észtés és sebyemipar állapotáról az 1898. évben. Mint a jelentéshez csatolt statisztikai tábla bizonyítja, vármegyénkben és vidékünkön már számos (összesen 231) család foglalkozik a hasznos selyemtonyésztéssel, a miből a műit évben 22Y6 frt öl kr keresetük volt. A jelentésben foglalt adatok szolgáljanak biztatásul a selyemtenyésztésnek az eddiginél még sokkal nagyobb mértékben való felkarolására. Itt közöljük a jelentés foutosabb, közérdekű részleteit: A selyemtenyésztó'k száma 1897-ben 108,750 — és 1898-ban 8t5,4li7 volt. Ebből az összehasonlításból az tűnik ki, hogy a selyetnteuyésztők száma jelentékenyen csökkent. Ez azonban csak látszólag mutatja azt, hogy a selyemtenyésztés a múlt évben hanyatlott volna. A dolog tulajdonképen úgy áll, hogy a mult évben csupán a hanyag és kevésbbé ügyes termeló'k hagytak fel a tenyésztéssel, míg ellenben a jó selyemtenyésztők fokozottabb szorgalommal látlak a munkához. Miként ez kitűnik abból, hogy a tenyésztők számának ily nagy mérvű apadása mellett mégis: 1897-ben 1,334.138 kg. és 1898-ban 1,272.331 kg. selyemgubó termeltetett. Tehát a termelés aránylag csak jelentéktelenül csökkent. Az egyes termeló'k keresete pedig hatáKopogtattam és Szent Péter sietett kinyitni. — No nézd, te vagy az a derék Martin V — monda — hát téged micsoda jó szél hozott ide ? Mi járatban vagy? — Kedves Szent Péter uram. a te kezedbe van letéve a menyország kulcsa, meg a nagy könyv. Kern lennél oly kegyes, hogy megmutatnád nékem, hányan vannak a cucugnauiak közül itt fönn nálatok ? — Már mért nem mondanám meg, derék Martin öcsém. Majd utána nézünk együttesen. Szent Péter előkereste a nagy könyvet, s feltette okuláréját. — No hát lát-suk. Cucuguaut kérted ? Cu . . . eu . . . Oucugnau . . . íme, itt van. Kedves Martin öcsém, hát bizony ez az oldal egészen üres. Egyetlen lélek sincs rajta . . . — Hogyan ? Senki ? Lehetetlen. Nézz csak utána egy kicsit jobban, Péter bátyáin. — Senki, kedves öcsém, különben ha azt hiszed, hogy tréfálok, ne nézd meg magad. A lábaim reszkettek és összelett kézzel könyörögtem, hogy vegye le ezt átkot a faluról. Szent Péter pedig szól a : — Kedves Martin öcsém, sohse vedd a dolgot olyannyira a szívedre, még meg találna ütni a guta. A világért sem te vagy oka ennek! Hát bizony a eucugnauiaknak egy kis tisztító tűzön ( keresztül kellene majd menniök. — Az Isten szerelmére, szentséges Szent Péter! Légy segítségemre, legalább, hogy megjavíthassam őket. — Szívesen, kedves öcsém. Nesze itt van ez a pár szent eipß. Iluzd föl, mert az út nem a leglegjobb. Aztán egyenesen arra tarts ni! Látod ott lenu azt a sarkot? No hát olt egy ezüst ajtó lessz, fekete kereszt rajta. Jobb kéz felől ... ott . . . kopogtass és meg fog nyílni . . . Es én mentem, mentein. Micsoda út volt az! Borsódzik a hátam, ha rágondolok. Egyszerre egy keskeny padlóhoz érek, kétfelől szederbokrok közül ragyogó gyémántok fénylettek és sziszegő kígyók öltögették rám a nyelvüket. Átmentem rajta és ott álltam az ezüstajtó előtt. — Kop, kop, kop. — Ki kopogtat, kérdé egy durva, rikácsoló hang. — A cucugnaui lelkész, mondok. — Hová való'/ — Gucugnauba. — Aha, igen, hát szabad. Beléptem. Egy gyönyörűséges angyal éjfekete szárnyakkal, napfényben ragyogó ruhában, gyémánt övében rubint kulccsal éppen nagy szorgalmatosan irt egy nagy könyvbe, mely a Szent Péterénél is jóval vastagabb volt. — Hát mit akarsz, mi a kiváuságod ? — kérdé. Fönséges angyala az Urnák, kegyeskednél megmondani, itt vauuak-e a cucugnauiak? — Hová valók ? — A cucugnauiak ; én volnék a lelkészük .. . — Igen, igen, Martin abbé, nemde ? — Szolgálatodra, fenséges angyal. — Oucuguaut kérted tehát ? Es az angyal felcsapta a nagy könyvet s hogy gyorsabban lapozhasson, megnyálazta az ujja hegyét. — (Juc . . . Oucuguau. szólt nagyot sóhajtva, kedves Martin atyám, nincs egyetlen cucugnaui lélek sem a purgatóriumban. — Jé/.us, Mária, Szeut József! Senki sincsen itten ? . . . Hát hol vannak, az Istenért ? — Ej, ej jó ember, hát hol máshol, mint a paradicsomban ? Manó csípje meg, hát hol képzeled, hogy vannak. — De hisz éppen onnan jövök ! — Onnan jössz ? Nos tehát . . . — Ott nincsenek, ó fenséges angyala az Úrnak. — Nos hát, ha se ott nincsenek, se itt, könnyen eltalálhatod, tisztelendő uram, hol vannak. Hol máshol . . . — Szentséges szeut Isten! Ennyire vagyunk ? . . . Hát hogy kerüljek a menyországba én, mikor a híveim közül egy lélek sincs ott ? — Nézd csak, Martin atyáin, ha mindenáron meg akarsz bizonyosodni a felől, hogy áll a dolog, szaladj végig azon az ösvényeu ott, de fuss ám, a hogy csak birsz. Balkéz felől nagy csarnokba jutsz, ott mindent megmondanak majd. Isten megáldjon 1
