Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-04-30
Huszonhatodik év. ^^^^^^^^^^^^ ^^i^^^^^^^^^^ ^JJ^ ^JJ^^^^Bj j^^iji^^^^^^^^^ ^B^^^^^^^^^ ^^^^^i^^^^^^^ ^^^^^^^^^^^^^^^ IN. szám. 1899. április 80. ™P^^^ és töDb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856, Eladóhivatal: Goldbe^g Gyula papirkereskedése, Főtér. megválasztott közlönye. Feleló's szerkesztő: N KŐRÖS ENDRE dr. | Előüzetósek ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre (5 frt, félévre 3 frt, negyedévre. 1 frt 50. Anyagi helyzetünk. Szálló igévé vált városunkban egy idő óta eszó: „ha/adunk". Igaz, hogy baladunk, de ha tüzetesen nézzük, miliőn áll ez a h-'adás, akkor el kell szomorodnunk, mert iv. ii haladás — ha az utolsó években fellopott iránnyal nem szakítunk — veszedelmes lessz, lehetetlenné teszi az egészsép.s fejlődést és bennünket végzetes liely/::'• >e juttat. Városunkban a községi adó (pótlék") .• utisztikája a következő1*90. .. 30 1.3 li-9 1*91. 2X-* 1-2 ti-* 1*92. 3M1 1-s 7-5 1*93. 34-2 1-9 7*5 1*94. .. 34. 2-(i ii-4 1*95. 35-3 2-2 5-2 l*9li. 34-9 2-4 5-5 1*97. .. 3l; 4 (5 1 *9*. 42 3-3 4-3 1*99. 35-C> 3-2 5-5 Húz 71. évben OSSZÍS adó vitún u 0 30 FÖMÍHIÚ mán tt ii '"'1 k'^if. Hil" lltl 0 it 72. 71. ••> ii 34 2(5 29 15. 27 i<>. 2* • i. :i 24-3 24-s 3- 5 4- 2 5-4 5-i i .''». 24-4 -j 5.4 ii. .. 29-1 1-3 (',•3 •1. 30-5 1-9 5-7 29 o ii i. 29-7 Mi i>\> •• í. 29-2 Mi 5.2 . i 25-5 1-5 5 ii. 27 1-5 4-5 1 . 2* K> 4.7 29 •j 5 2 5 A folyó évi költségvetési előirányzatba felvettek a házi kezeléstől elvont jövedelem kártérítése címén S,()()(.) frt állami I segélyt és mivel ennek egyrésze okvetlen, I de valószínűleg az egész elmarad, attól kell j tartani, hogy még pótkivetésre is lessz szükség és ez esetben a községi pótlék legI alább 9%-kal emelkedik, úgy, hogy már ez évben az összes községi adó 44'l>"/ 0 , földadó után 47 , 8 l V 0 , ház és kereseti adó után ;")()• 1" ()-ra rug. 1 Ezen nagy községi adón kívül az adózó közönség terhére esik még a város legjobb és legiidvösebb alkotása, a vízvezeték kiépítéséért évenként, pótlékban fizetendő • 10,(i(>2 írt, mi szintén mintegy 12" () községi adónak felel meg. Hozzájárul ehhez, hogy Pápa városának a már megszavazolt és okvetlen iizetendő kiállásaira 22D.I IDD i-t kölcsönt kell felvenni, mely kölcsön évi kamata 12,100 frtot tevén, minthogy (íl.niiii frt kamata már a legutóbbi költségvetésbe be volt állítva, <S5G2 frt lessz jövőre a költségvetésbe felveendő, mi évente szintén 10"/ 0 községi adó emelkedést jelent, úgy, hogy községi pótlékunk a (iO'^-ot jóval meghaladja. Ezzel szemben nem lehet ellenvetni, hogy a város haladni akarván, esak természetes, mikép a jelentékeny áldozatok pénzbe kerültek. Nem lehet pedig ezt ellenvetni azért, mivel a vámok, helypénz, regálé és fogyasztási adók házi kezelése 1X92. április 1-től 1*9.8. végéig 121,147 fctt.il emelték a korábbi időkhöz képest a város jövedelmét, mi évenként 18,000 frtot meghalad és e mellett volt a városnak a regáléit* per megnyerése után egyszerre 15,000 frtot meghaladó, utóbb évente 7000 frtot meghaladó regáleszelvény-kamala. E jövedelmek daczára végzetes útra jutottunk, mivel figyelmen kívül maradt az az elv, hogy a város gazdálkodásában minden kiadásnak összhangban kell lenni ennek vagyonával és jövedelmével, a mire, sajnos, a képviselőtestület a viszonyokat nem ismerve vagy mellőzve, nem volt tekintettel, és ha a pénzügyi bizottság tagjai erre utalva egyik-liláik gyűlésben t'elszólulának. a mi rideg, való számaink nem jutottak a többség füléig, hanem elfogadták a füleknek tetszetősebb, kellemes, hang/.alo.s szólamokat, a melvek ez oredménvre vezettek. TA K C A. Távolból. A t'n'vii IÍ kábító zajában El nem tudom i'eledni arcodat ; Tiéd szivemnek minden dobbbanása, Tiéd agyamban minden gondolat. Akárhogyan zúg lel a lárma itten, Fülembe esendül hangod szüntelen; Akárhogyan tolong a nép a/, utcán, CVak téged lát könnyes tekintetem. Kik soha meg nem értnek, körülötted .Tárnak, kelnek közömbös emberek, Es az az egy van messze, messze tó'led, Ki a világon legjobban szeret. O, mások látnak szinró'l-szinre téged, Kiöltük lejt el édes alakod, Hangod zenéjét hallják napról-napra, AI esés szemed reájuk mosolyog. De ó'k nem tudják, de O'k meg nem értik, Mily szép a sorsuk, milyen boldogok ; Hogy ott mért tündöklőbb a nap sugara, S mért íéuyesebbek ott a csillagok! Varsányi Gyula. Visszavágás. — A 'Pápai l,;i)iim> ered.-fi táivija. — Ina: Rogó'ci (Bxnor) Győző. — Ez a maga viridis kertje neme-uk tövistallal van kerítve, hanem itt benn is szúrós, - Mégis gyakran jön be é- -inkái:: marad itt.' A leány ncveti-tt, kiöltötu- pim-, In-gye.- nyelvét s liogv liirlel"ii eli'mdúlt, barnai'"!, iiiimód nvirt haja az orcáját verte. — Mindig csak csittől, egyszer már megharagszom. Az igazi fájdalom iránt is érzéketlen. — Mikor ér/.ett maga iga/i fájdalmat ? — Hál mikor a tüzes végével dugtam szamba a szivart. Akkor is kiöltötte a nyelvét s azt akarta, hogy mutassam c^ak én is a/, enyémet! •— Furcsa is volt maga akkor. Neve.-sen csak, nevessen! Annak már [ négr éve s én a magam embere vagyok. De maga | méír most is kis láuv akar maradni. — Hát jól van, uram, beszéljünk okosabb dolgokról. — Szolgalatjára, kisasszonyom. — Nézze azt az elegáns pillaugó-urtíl, mintha mindeu virág a számára nyílnék. Vájjon az alatt a négy év alatt, míg ön a fővárosban a fériiúságába beletanult, nem keresett-c ilyen pillangó-gyönyöröket? — A virágok is hamisak, helyük nemcsak a pillangók, hanem a méhek, darazsak, tarka-barka legyek é.- mindenféle bogár .-/.átuára iiytt\ a v.tn. Ami különbéit eng.-m illet, én meg.'lé\'-/."'n a virágnak az illatával is. - Akkor i'u már inkább szeretem a h<>kivi;ti> i szedett virágot, annak is a válogatottját, a/ iiházit, a déli lajt, a neiuesítetlet. Nekem ;t dró;ra-füzöttiiél, -elyempnpiro-ba foglaltnál jobban l'-ts/.ik a/, a me/ei virág. m.'het magam kötök bokrétába, hogy odaaján-lék.'Z/.am valakinek. — Ede- urac-kátu, e/. vajmi o!e-ó ajándék. Mi úgy vc->/iik kedve-en az ajándékot, ha \ele áldoznak is érettünk. — Válogató-ak vagyunk': jó, ha —- van miben. A leány már alig hallotta; kikapta kezéből a sétapálcát, futott a körtefa alá, leütötte a lcgpirosabbat, fölkapta, mohón beleharapott, szürcsölte az édes, kicsorduló levet. Eddig tartott a kötődés. Késő délután volt s amint esteledett, a tiatal emberen "lmélázás vett erőt. Félt ettől a pajkos tündértől, akinek már női bájaiba még a gyermekség meggondolatlan elevensége vegvült. Mégis rászánta, hogy a sorsát kockára veti. Nem bírta tovább vissza, de még trél'áVau kezdte. — Nevetni fog, ha megmondom, hogy mikor habarodtam gába ? — Kíváncsi vagyok rá.
