Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-25

bizottságnak és Kemenczky Lajos pénztárnoknak sikeres működésükért és szíves fáradozásaikért a közgyűlés jegyzőkönyvileg kifejezze köszönetét és elismerését. Megemlítjük még, hogy az egylet régi szokásához híven az 1897/98-ik évadban 34 szegény tanulót részesített ingyenes korcsolyázás! jegyben. Jelentjük végül, hogy a terület, melyet eddig az egylet Wittmann Ignác nagybérlőtől bírt 50 frt évi bérért haszonbérbe, folyó év nyaráu a város tulajdonába ment át és az egylet nevében kérvényt nyújtottunk be a városi képviselő testülethez a jégpályául szolgáló terület átengedése és a területen új pavillon építhetésének engedélyezése tárgyában. Örömmel jelezzük, hogy a városi képviselőtestület folyó hó 12-én tartott közgyűlésében elhatározta, miszerint, a kérdéses területet 1 évre az egyletnek 16 frt évi bérért albérbe adja ideiglenesen, azon fenntartás mellett, hogy a vasút melletti területnek végleges rendezésével az egyletnek korcsolyatérűl más helyet is jelölhessen ki s megbízta a polgármestert, hogy egy szakbizottság és az egylet elnöksége közbejöttével helyszíni tárgyalást tartson a korcsolya terület és a korcsolya területen a pavillon helyének végleges megállapítása végett. Ezen jelentésünknek szíves tudomás vételét kérjük." Bejelentette továbbá eluök, hogy a tanintézetek igazgatóságait megkereste a növendékeknek az egyletbe beiratása végett azzal, hogy a növendékek az idén is 1 frtos kedvezményes jegyet kapnak, osztályonként pedig 2—2 szegény, de jó tanulót ingyenes idény jegyben részesítt az egylet. Jelentette végül elnök, hogy a tagsági arláiási íveket kibocsátotta, a jégpályát és csarnokot is rendbehozatta a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében. Örvendetes tudomásul vették a jelentéseket és a közgyűlés a választmánynak, a „korcsolya bál"-t rendező fiatalságnak és Kemenczky Lajos pénztárnoknak a számadás kötelezettsége alól való feloldás megadása mellett szíves fáradozásaikért és buzgó, sikeres működésükért jegyzőkönyvileg fejezi ki hálás köszönetét és mély elismerését. Elnök tiszttársai nevében leköszönvén, az új tisztikar megalakult. Es pedig egyhangúlag megválasztattak, elnöknek: Körmendy Béla, alelnöknek: Paur Ödön, titkárnak: Szarka Lajos, pénztárnoknak: Arnberg József, jégmesternek: Reguly Dezső, tb. orvosnak: dr. Blum Róbert, választmányi tagoknak: Barthalos Olga, Bermüller Alajosné, Sz. Galamb Böske, Galamb Ilona, Galamb Pvózsika, Hanauer Iluska, dr. Kertész Jánosné, Langraf Zsigáné, Wittmann Jolán, továbbá Barthalos István, Fürst Sándor, Ghyczy Géza főhadnagy, Sült Lajos, Goldschmid Ödön, Kemenczky Lajos, Laugraf >Zsiga, Pakrócz Kálmán és Seregély Gyula, az utóbbi 5 egyl. tag, mint számvizsgálók is. Rendes tagdíj 3 frtban, a kisérő és tanintézeti növendékek idényjegyéuek ára 1 frtban és az egyleti szolga fizetése 50 frtban állapíttatott meg. Végül a pápai torna- és vívó-egyesületnek egy sportegyletté alakulása tárgyában az egylethez intézett átiratát tárgyalták és Fürst Sándor hozzászóllása után Barthalos István indítványára kimondta a közgyűlés, kogy az egyesülés módozatainak előzetes megbeszélése és tárgyalása levén szükséges, ezen célból elnök, alelnök, titkár, pénztárnok és Langraf választmányi tagból álló bizottságot kéri fel és küldi ki és titkárt megbízza, hogy erről a vivó- és tornaegyesületet értesítse. Ezzel több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. TOLLHEGGYEL. Krónika a hóról. Ó krónikám, légy, hogyha tudsz, Ma fennen szárnyaló, Örömujjongva zengjed el, Hogy hull a hó, a hó ! A korcsolyázódsözgyülés Nem volt hiába való, Megjött a tél, a várva várt, lm hull a hó, a hó ! Hogy eztán megjő a fagy is, Biztosra várható, S megnyílik a jégpálya is, Ha hull a hó, a hó '. Mi élvezet lessz siklani És bukni ah ! mi jó, Mindég akad galans legény, Ha hull a hó, a hó ! Édes mosoly a jutalom, Hamissau biztató, S így összejön parti, nem egy, Míg hull a hó, a hó S Pedig Hímenben nincs hiány — Hírekből látható — De légy nyugodt, elkelsz azért 0 édes, drága hó ! Hol annyi szép leány vagyon Es mind, mind eladó, Ott mindig örömet jelent, Ha hull a hó, a hó ! Farsang, előfutárodat Dicséri most a szó, Mely vidám bálozást jelent, Mi lenue más — a hó ! ... . . . Ártatlanságnak ünnepe, Téged magasztaló Az a fehérség, mit reánk Borít a hó, a hó ! Reá terűi a földre az Ezüstös takaró, Mindent szelíden elfedez Az égi tiszta hó ! Viszály, bűn és agyarkodás Ma nem közénk való, Égből száll intés, a mikor Fehéren hull a hó ! Usak hullj tovább! Hatalmas úr S szerény kunyhó-lakó Egyként örömmel látja, hogy Mint hull a hó, a hó ! André. VEGYES HÍREK. — „KarácsoMy" című szépirodalmi mellékletünk tartalma: Kis József: Karácsony. -- L'impcrt Géza: Karácsony-est (költemény) Vincze Tamás: Találkozás a hegyen (novella). — öoo's Lajos: Szent este (költemény). — Stumpf Katinka: Soror Friderika (részlet egy tárcaciklushól). — Kőrös Endre: A poéta (verses dialóg). — Paur Ödön: Béhé karácsonya (novella). — lstvánfi (lieé) János: Ünnep (költemény) — Báródi Géza: A pokurár kedvese (novella). — Róna Béla: Mari (költemény). — Darnay Kálmán: Komédiás (elbeszélési. — Karácsony a politikában. Lapunk mai számának melléklete gvanánt hozzuk azt az érdekes cs mélyre ható fejtegetésekben bővelkedő politikai cikket, mellyel városunk orsz. képviselője, dr. Hegedűs Lóránt lapunkat kitüntetni kegyeskedett. Külön melléklet gyanánt nyomattuk, mert kiváló fontossága és jelentősége megkívánja, hogy — mintegy képviselőnknek választóihoz intézett nyilt levele — miiKi szélesebb körben terjedjen s épp ezért szétküldtük olyanoknak is, kik lapunknak nem előfizetői. hető lett édes anyja befolyása. Ritkábban járt a juhászgazdáékhoz, majd végre teljesen elmaradt tőlük. Anyja unszolására, ki egymaga nehezen végezhette a ház belső dolgait és a földmunkálatokat is, szüret után elment a közeli Csákányba, leánynézőbe. Katalinkor megtartotta kézfogóját Berecz Annával, egy gazdag csákányi polgár leányával. Vera szemmel láthatólag sorvadt napról-napra. A vidám kedélyű, hangos kacagású Verából komor arcú, emberkerülő leány lett. A kézfogóig még csak mindig reménykedett, hogy Jancsi visszatér hozzá, de mikor az eljegyzés hírét is meghallota, ájultan esett össze. Belefektették az ágyba, melyet azóta el sem hagyott. Akkor volt a legborzasztóbb napja, mikor a lakodalmas kocsi meghozta a fiatal párt a majorba. Jancsi csengő hangon énekelte: Édes anyám adjon Isten jó estét, Meghoztam a barna piros menyecskét. De nem azért vettem el, mert szerettem; Hej édes anyám, kedves anyám, Csak a mnga könnyebbségét kerestem. Mintha éles kést szúrtak volna Vera szívébe. Összeszorított ajakkal susogta: — Tehát nem szerelemből veszi el? Tehát ő sem boldog? Én Istenem teljesítsd kívánságomat, engedd, hogy boldogok legyenek. A sok lelki bánat és gyötrődés rohamosan siettette az anyjától öröklött baj lefolyását. Szerető szíve nem tudott neheztelni a hűtlen legényre és mindig örömsugár villant föl szemeiben, ha azt hallotta, bog}' Jancsi megelégedetten él a fiatal menyecskével. A beteg leány lehunyja fáradt szempilláit, a mint még egyszer visszaidézi emlékébe gyermekéveit, boldog ifjúkorát, az utolsó év szenvedéseit és sajátságos megkönnyebbülést érez, mikor a közel jövőre, a halálra gondol. Nem veszi észre, hogy az ajtó halkan megnyílik és egy nyúlánk férfialak siet Márton gazdához. — Eljöttem Márton bátya. Talán alszik a Veronka ? Az öreg tagadólag int fejéyel és odavezeti a férfiút az ágyhoz. Valami delejes erő lehet a látogató szomorú tekintetében, mert Veronka hirtelen felül az ágyban s halkan sikoltja: — Eljöttél hozzám Jancsi? — Eljöttem, hogy a béke szent ünnepén békejobbodért könyörögjek. Vörös Jancsi könnyezve borul az ágy elé. — Nagyot vétkeztem ellened. Megbocsátasz-e Veronka ? A leány boldog mosollyal nyújtja feléje mindkét kezét. — Hisz sohse haragudtam reád Jancsi. Tudtam, hogy anyád kiváuságát teljesítetted, mikor elhagytál és mást leányt vettél feleségül. Jól volt ez igy. Legalább velem együtt családom régi nyavalyáját is eltemetik a sirba. Azután édes apjához fordul. — Óh de boldog vagyok édes apám. De miért sir ? Egyik kezét apjának, másikat Jancsinak nyújtja. — Igy ni. Szorítsanak velem még egyszer kezet . . . Milyen édes a halál. Légy boldog Jancsi . . . Legyetek nagyon boldogok . . . Az utolsó szavakat már nem is mondja, haueni lehelli. Sápadt arcán a legnagyobb lelki béke és boldogság sugárzik. Szemei szelid pillantással mélyednek a legény sötét szemeibe. Teste hirtelen hátrahauyatlik, szemei lezárulnak . . . örökre. Oda künn eláll a havazás. Mélabús harangszó rezeg át a levegőn s a jegenyefákkal szegélyzett úton fekete árnyak suhannak tova. A major jámbor lakosai sietnek az éjféli misére. Azután megint csendes és fehér lessz minden, mintha a béke angyala terjesztette volna ki hófehér szárnyait az. egész vidékre.