Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-10-30
fájjon a feje az igen tisztelt tanári karnak, alkalmas lakásokat kapnak úgy a tanárok, mint a növendékek, ha a képezde a város déli végén lessz is. Más okként azt vitatják a képezdei urak, hogy Pápa város polgárainak érdeke, hogy a növendékek ne bent lakjanak képezdei internátusokban, hanem az egyes polgároknál. E fölött vitatkozni kár, mert a uövendékek törzs számának jobb bent lakni pedagógiai szempontból, kevés szám e mellett lakbatik a városban is, szülei vagy rokonai, szóval megbízható gondviselés alatt. A képezdei növendékek szegény vagyoni körülmény űek levén, kivétel nélkül, idegen magánlakásokba lehetetlen kijóniök, már ezeu körülmény maga döntő ok a testületi bentlakásos gondozásra. Egy város polgársága családi, gazdasági, ipari és kereskedelmi életére a diáktartás túlságba menő nagy száma, kivált nagyon szegény fizetésért, bénítólag hat, mert a családtagok önmagukuaK. és foglalkozásaiknak nem élhetnek s a csekély, de könnyen kínálkozó haszonért a jobb jövedelmű, de nehezebb és több fáradtsággal járó ipari, kereskedelmi, vagy mezei foglalkozást elhanyagolják. Városépítészeti szempontból a mit Veritás fölhúzott, hogy Pápa déli vége a legfejlődésképesebb, teljesen igaz, szükséges, bogy Pápa városa délfelé legszélesebb útvonalán a szép szőlőhegyek alatti száraz altalajú síkságon kiépüljön. Győrrel nem akarhatunk összeépülni, Pápának életet adó háttere egyedül a déli Somló- és Bakouyvidék és e felé fejlődését uem hanyagolhatja el. Mi nem kicsinyeljük az északi vasútrészt sem, de azt állítjuk, hogy a vasútvidék sokkal inkább más célokra, mint tanintézetekre való hely. Egy szó mint száz, Pápa város képviselőtestülete helyesen és miuden döntő körülményt tekintetbe véve bölcseu határozott és nem kér beleavatkozást dolgaiba, mert csakis a kultuszminiszter határozatát hajtotta végre. Mert mi volt a döutő kérdés ? Az, hogy a kultuszminiszter, a ki épít, megszabta, hogy 5—0 holdnyi telek kell a képezde számára. Arról mi nem tehetünk, hogy Szováthy igazgató úrat a kultuszminiszter nem kérdezte meg. Senki e városban nem lett volna az ellen, hogy a belvárosban legyen a képezde, ha rendelkezésünkre állana ott 5 —0 hold telek. Hogy azonban összezsugorítsuk a képezdeépületét egy kis szük belvárosi telekre, ezt sem a kultuszminiszter, sem városunk érdeke nem engedheti meg, mert a képezde ily területen nem lenue fejlődés képes. Akármily áldozatkészséget kíván is Szováthy igazgató úr Pápa város képviselőtestületétől, azt nem teheti, hogy 40—50000 forintot belvárosi telekre célnak meg uem felelően áldozzon. Végezetül Szováthy igazgató úrat ismételve kérjük, nyugodjék bele a történtekbe és törtéueudőkbe és ne itélje el felettébb Magyarország közgazdasági miniszterét, mert itélkedése miatt a legtöbb ember a különben tisztelt igazgató urat ítéli el. Pápa, 1898 október 28. Kritikus. Regále-ügyünk. (kb.) Egy igen fontos közgazdasági kérdést oldott meg városunk regále-bizottsága. És megoldotta akként, bogy a megoldással úgy a város gazdasági érdeke, mint a regále-ügy rendezésével legközelebbről érintett egyének iránti méltányosság meg lehet, és hiszem, meg van elégedve. Minden gazdasági kérdésnek kell, hogy ..jusson is, maradjon is" legyen az elve. Ezt a gazdasági elvet bizonyára nem a véletlen, hanem a konkrét eset szülte. Ks jaj annak a gazdálkodásnak, melyben a „jut" nincs egy fedél alatt a „marad"-dal. A mi városunk pénzügyi és regálebizottsága fényes tanújelét adta lelkiismeretes gazdálkodási módjának és megmutatta, bogy nem fukarkodik ott, a hol a város gazdasági érdeke és a méltányosság áldozatkészséget követel. Tudjuk, hogy 189S. szeptember 31. napján a fogyasztási és italadó kezelés jelen módszere arkivumba kerül és a következő nap reggelén már az uj rendszerre berendezett hivatal küszöbét lépik át e szakbeli hivatalnokaink. Az új regále-törvény megfoszt bennünket a cukor-, szesz- és sörfogyasztási adók kezelésétől és meg kell elégednünk a bor- és húsfogyasztás! adók kezelési jogával. Megmarad tehát eddig élvezett regálé-jogaink és bevételeinek kétötödrészo. Xem kell valami magas aritmetikai iskolából kikerült agy ahhoz, bogy tisztában legyünk vele, mikép a jövedelmi forrás 3 / rr ének bedugulásával mily nagyok a megmaradt jövedelmi előnyök. Már most a gazdasági tudománynak mi a legelemibb elve. ? Az, hogy mindenekelőtt összhangot teremtsen a tartozik és követel rovatok közt. Elől haladtam a század jobbszárnyán s a bevont dob tompa ütemei, a most már olyan csendes kapitányom végső óráiban elmondottakra való emlékezés olyan furcsa, olyan szentimentális haugulatot keltettek lelkembeu. Hozzá mindehhez a minduntalan lábaim elé szállingó sárga falevelek, a temető néma csendje, mögöttem pedig az ütemesen lépkedő egyhangú gyászmenet, csoda-e, hogy majdnem megfeledkeztem arról, hogy kard vau a kezemben, a melyhez sehogy í-em állhat jól az a két vízcsepp, a mely a szemeimből gördült végig az arcomon. A sirnál oldalt fejlődött fel a század, elvonult előttünk még egyszer az egyszerű fakoporsó, a mely után az üreghez tódult a kíváncsiak tömege. Senkise vette észre, hogy elővettem az aranyozott keretű medalliont, hadd lássam mosolyog-e most is benne az a leányos baba arc. Csak úgy mint az előtt I Pedig az arckép eredetije akkor már ott zokogott a katonák sorfala mögött. Észrevettem, pedig egy sirkő-kolosszus is segített eltakarni szemeim elől. Bizarr gondolatom támadt! Alig hallhatóan roppant kezemben a szorítás alatt az arcképeket rejtő tárgyacska ezüst sarka s mind a két arckép külön-külön hullott a tenyerembe. A keretük még csak meg sem sérült. Azután pedig csak egy lépés s oda nyújthattam annak a mélyen lefátyolozott zokogó alaknak, a volt ura arcképét, a melynek keretére reszkető kezekkel volt oda karcolva: „Megbocsátok! •—• Asszonyom, a halott küldi önnek. A képet elborító csóközön s kitörő zokogás volt a válasz szavaimra, mely alatt már ismét az előbbi állásomban, mozdulatlanul, mereven vártam a további kommandót. Az egymás mellé szoruló széles katonavállak olyan jól eltakarták ezt a jelenetet! Máig is azt hiszem, hogy Igy legjobban teljesítettem szegény Steiuetz kapitány rám bízott végakaratát. A meclalíiou másik felét, azt a mosolygó leányarcot jjedig megtartottam magamnak emlékül. Most is itt áll előttem az íróasztalon, valahányszor rátekintek, mindig eszembe jut az a jelenet, mikor én ezeket a mosolygó ajkakat — zokogni láttam. Kerek tiz esztendő pergett le az elmondottak óta, de a keresztűri temetőben a szerencsétlen véget ért kapitányom sirján így „Halottak napja" táján rendesen megjelenik egy frissen font koszorú, szalagján azzal a felirattal: „A kinek megbocsátottál!" Kíváncsi vagyok, az idén is gondol-e még reá ??!!.. . Erre 2 módot talált a regále-bizottság. Egyik a fogyasztási adóhivatal személyzetének számcsökkentése. Másik a megmaradt alkalmazottak fizetésének rendezése. Az első kérdést megoldotta már a f. hó 17-én, a másikat pedig f. hó 26-án tartott ülésében. A fizetésrendezés kérdésénél pénzügyi kapacitásaink sorra sorompóba léptek, hogy a város érdekeit védjék és az alkalmazottakéit óvják. Antal Géza dr., Bermüller Alajos, Fischer Adolf, Planauer Béla, Krausz József N., Steiuberger Lipót mind hozzászóltak a tárgyhoz oly alapos és kitűnő pénzügyi szakismerettel, mely bizonyos büszkeséggel tölthet el bennünket financierjeiuk irányában. Az alapfizetések főösszegéül 26f)0 írt lett megállapítva, a melyből a hivatal vezetőjére S50 frt, a másik 3 alkalmazottra pedig egyénonkint 600 frt jut. Ebhez csatlakozik a jutalék, melynek főösszege 11 százalékban van megállapítva. Ebből a hivatal vezetőjét b%, a 3 alkalmazottat egyenkint 2—2^ illeti. Hogy a jutalék kiszámításának jelen jövedelem még pedig az összes dologi kiadások levonása után fennmaradó tiszta jövedelem a kulcsa, nemcsak természetes rendje a dolognak, de bizottsági határozat is. Nehéz kő esett le az egész bizottság szivéről, mikor Mészáros Károly polgármester, a regálebizottság elnöke vázolt értelemben a határozatot kimondta. De nem csupán határozatot mondott ki polgármesterünk, hanem egyszersmind egy igen praktikus és célszerű javaslatot terjesztett a bizottság elé, mely szerint felhatalmazást kért a bizottságtól arra nézve, bogy a regále-hivatal egyes alkalmazottai munkakörének meghatározásával rendelkezhessék, hogy ennek útján módot és alkalmat nyújtson az alkalmazottaknak a bel- és külteendők minden ágazatában jártasságra szert tehetni és j megszüntesse a fegyelmi kezelés és ellenőrzési nehézségeket, melyek rendszerint beszoktak állani akkor, midőn egyik-másik alkalmazott vis mainr vagy bármi más körülmény következtében kötelességének eleget nem tehet és megteremt>e az ügymenet folytonosságát. Ezen kívül felhatalmazást kért arra is, hogy némely közigazgatási pénzbeszedés és kezelést bizhasson a regále-bivatalra. Hogy a bizottság a felhatalmazást mindezekhez a gyakorlati és célszerű üjílásokboz megadta polgármesterünknek, az magától értetődik. Hogy milyen üdvös polgármesterünknek ez az újítása, csak azok tudják legjobban, kik városunk közigazgatásának műhelyét ismerik. Nos hát ezzel elő van készítve regálé-hivatalunk az új rendszerhez, mely 1K99. január 1-én életbe lép. Kész a tervezet, tudjuk azt, bogy mennyi a kiadásunk és költségünk, de hogy törvény által megvizsgált jogaink mennyi jövedelmet fognak eredményezni, az még a csillagokban van megírva. VEGYES HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Fenyvessy Ferenc, vármegyénk főispánja, hosszabb tartózkodásra e hét elejéu városunkba érkezett. — Antal Gábor, ev. ref. püspök f. hó 28- és 29-én városunkban volt, — Ihász Lajos, nagybirtokos a minapi általános kihalgatás alkalmával a királynál volt, megköszönvén O felségének a Ferenc József-rend lovagkeresztjével történt kitüntetését. — Városi közgyűlés. Fontos tárgyakban bővelkedő közgyűlése lessz a városi képviselőtestületnek jövő hó 12-kén. A tárgysorból már eddig ismeretesek : A városi tanácsnak előterjesztése a uői kórházi orvos tiszteletdíjának megállapítása tárgyában. Iliás Elek kérvénye negyedik gyógyszertár engedélyezése tárgyában. Péuzügyi bizottság jelentése. A szépészeti és építészeti bizottság jelentése a
