Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-04-17
PÁPAI LAPOK H. Osztatlan figyelemmel hallgatták szónoki lendülettel előadott szavait, melyek gyönyörűen tolmácsolták a képviselőtestület érzelmeit. Szép beszédje itt következik: Tisztelt közgyűlés ! A törvényhozás az imént felolvasott és a mai napon életbelépő törvénnyel azon korszakot képező alkotások emlékét ünnepeli, a melyekkel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztettek, és a mai napot, mint a melyen ezelőtt ütvén évvel ezen korszakot alkotó törvények Ferdinánd, Magyarországnak e néven ötödik királya által szentesítve lettek, nemzeti ünneppé nyilvánítja. A magyar alkotmány szerint a törvényalkotás joga nemzet és fejedelem között ősidőktói fogva egyenlően volt megosztva, hazaszeretet és király iránti hőség voltak vezérei a nemzetnek a törvények meghozatalában, a nemzettel való egyetértés a királyé azok szentesítésében. Fennállásunk első öt századában nemzet és király a közös származás és összetartozandóság rokonforrásából együttes akarattal merítette erejét és ebben az egyetértésben rejlő erő volt alapja hazánk akkori hatalmának és fényének. Belviszály és félreértés mindinkább eltávolítják egymástól a két törvényalkotót, s (igy látszott, hogy Mátyás, az utolsó nemzeti nagy királlyal nemcsak az igazság, hanem a nemzet és király közötti egyetértés is sirba szállott. A mohácsi vész után nemzetünknek folytonos, meg nem szűnő küzdelmei következnek a létért, jogért és szabadságért, hősök, vértanúk születnek, a hősök vitézsége, a vértanuk halála mind hasztalan, megtörik az ellentétes érdek hatalmával szemben ! Veszendőben a jobb jövő hite, kialvóban a nemzet fennmaradásának reménysége ! Az 1848 előtt a nemzetet alkotó kiváltságos osztály erejében megfogyva nem képes a nemzetet fenntartani, új erőről kellett gondoskodni és a mint az a hatalmas szellem, szembeszállva százados előítéletekkel, elkiáltja a nagy igazságot a nemzet előtt, a szellem és a polgárok szabaddá tételét és a jogok egyenlőségét, és a mint az visszhangot kelt a jobbak kevés, de a nemzet géniusza által megihletett lelkében : nemzet és fejedelem újból találkoznak és a régi egyetértés ősi fényében újra felragyog ! A jogfolytonosság alapján álló és a törvény szellemében folytatott harmincéves becsületes munka, a szabadsághősök felállítandó szobrai a tanúbizonyság, hogy az új életre kelt egyetértés állandó és igaz. j Megilletődve állottunk néhány nappal előbb az I egyik törvényalkotó emlékénél, és a törvény máris új kegyeletre int! I Lobbaujon fel tehát újból az elődök iránt érzeti hála és hazafias lelkesedés örömttíze és tegyen a jövőben is minden alkalom tanúságot arra nézve, hogy sziveinkben épen áll az oltár, melyen az ősök példája által élesztett hazaszeretet és a király iránti hűség lángja szakadatlanul lobog! Zúgó éljenzés hangzott fel az utolsó szavak után s egyhangú lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés a tanács javaslatát. Ezt a polgármester határozatilag kimondván, a közgyűlés V á 12 után véget ért. Gazdaértekezlet és tenyészállatdíjazás. Régóta táplált óhaja valósul meg a pápai és környékbeli gazdáknak. A megyénkbeli gazdasági egyesület az év elején elhatározta ugyanis, hogy évenként tartani szokott értekezletét és a tenyészállatdíjazást ezentúl nem kizárólag a megye székhelyén, hanem évről-évre a nagyobb községekben tartja meg s az első ily vidéki értekezlet és díjazás helyéül városunkat jelölte ki. A részletek megbeszélésérc a gazd. egyesület f. hó 14-én d. u. 4 órakor városházunk nagytermében dr. Orávij Ferenc elnöklete alatt ülést tartott, melyen a „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" részéről lleé Jenő alelnök, Nagy Iván egyesületi igazgató, Pápa és vidéke érdekeltségének részéről: dr. Fenyvessy Ferenc és Bauer Antal országgyűlési képviselők, Végh István főszolgabíró, Mészáros Károly polgármester, Barthalos István, Mihályi Géza, Jerffy Adolf, Székely István, Kauser Dezső, Andreáé Emil, Székely István földmívesiskolai igazgató és Szalay János m. kir. ker. állattenyésztési felügyelők jelentek meg. Miután elnök az értekezlet céljait s feladatait ismertette, hosszas és általános érdeklődés közepette vitatták meg az igazgatóság indítványát. Többször kifejezést nyert a vita folyamán a tetszés és megelégedés, mellyel a gazd. egyesület ez új irányú terve a gazdaközönségbeu találkozott s végül egyhangúlag a következő határozatokat hozták : 1. Az értekezlet s tenyészállatdíjazás Pápán folyó 1898-ik évi május hó 24-ik napján tartatik meg és pedig és pedig a tervezett felolvasások a m. kir. földmívesiskola 2 helyiségében, egyidőben tartva, a tenyészállatdíjazás pedig ugyancsak a földmívesiskola szérűskertjében. 2. A tenyészállatdíjazás reggel S órakor kezdődik, 10 óráig az állatok szemléltetnek meg, 10 órakor a földmívesiskola 2 helyiségében egyszerre tartatik felolvasás, és pedig az 1-sőben : Mezőgazdasági szövetkezetek, kapcsolattal a szoeiális kérdésekkel, tartja ilubinek Gyula, az orsz. gazd. t>gvesület ügyvezető titkára, utána : Teiszövetkezerek s Pápán tervezett tejszövetkezet, tartja Nagy Vince, országos tejgazdasági felügyelő. A 2-ik helyiségben: Miként gazdálkodjunk ? I-ső rész: Földmívelés és termelés, tartja Nagy Iván, a ,, Veszprémmegyei gazdasági egyesület" igazgatója, Il-ik rész: Állattenyésztés, tartja Székely István, a pápai m. kir. földmívesiskola igazgatója. Elhatározta az értekezlet, hogy a tervezett felolvasások 1000 példányban kinyomattassanak s a gazdaközöuségnek szétosztassanak. 3. A felolvasások befejeztével a földmívesiskola s annak gazdasági felszerelései tekintetnek meg az összes jelenlevők által. Ezután következik a díjazás; nagyobb uradalmak és birtokosok oklevelekkel tüutettetnek ki. Kisgazdák részére a következő díjak állnak rendelkezésre : 2 <lrb Sack-eke, 2 tricur, 1 szecskavágó, 1 répavágó, 1 vasborona, 1 henger, 1 pár iga vastézslával, 1 magtárrosta, melyekhez járul még Pápa városa 1 díjjal, a pápavidéki gazdák 1 díjjal, Bauer Antal 1 díjjal és dr. Ováry Ferenc 1 díjjal. Díjaztatuak szarvasmarhák és pedig: simmentháli jellegű piros tarkák és a magyar íajtához tartozó községi tenyészbikák, továbbá kisgazdák tulajdonát képező tehenek és növendéküszó'k. 5. A rendező bizottság a következőkben alakíttatik meg; elnök: Bauer Antal orsz. képviselő, tagok: Végh Istváu, Mészáros Károly, Barthalos István, Székely István, Nagy Iván, "Weber Iíezso', Ettinger Titusz, Jern'y Adolf, Kőszegi József, Mihályi Géza, Válla Gyula, Bognár Endre, YVittmann Ignác, Buchvald Zsigmond, Perényi Antal, Pittying József, Körmendy Béla. A bíráló bizottság elnöke : Ihász Lajos, tagok : Reé Jenő, Ruston József, Szabadhegyi Kálmán, Székely István, Andreáé Emil, Válla Géza, Lángráf Zsigmond és Kauser Dezső, mely bizottság magát a helyszínén megjelentekből korlátlan számra fugja kiegészíteni. Elhatározta egyúttal az értekezlet, hogy ezen gazdaértekezlet s tenyészállatdíjazásra a földmívelésügyi m. kir. miniszter úr is meghivassék. Végül megköszönte az elnök a megjelentek meleg érdeklődését s ezzel az értekezletet <> '>ra titán bezárta. be öltözködését, újra kopogtattak öltözőjének ajtaján s ezúttal Csajáti lépett be. Meghatottan, szó nélkül ölelte keblére a szép leányt, szenvedélyes csókjaival halmozta el rózsás arcát, bollófürteit, piros ajakát. A szerelmében elvakult ifjú nem vette észre a gűnymosolyt, mellyel a démoni lány oly kárörvendve gondolt bosszújára. Alig egy negyed óra múlva szépségének teljes pompájában lépett Csajáti karján a fényes terembe. Az ünnepelt művésznőt lelkes ovációkban részesítették, egyik ováció a másikat érte, míg egyszerre telállt Csajáti s a fényes társaság előtt megkérte a bájos szépségű ünnepelt művésznő kezét, egyben kijelentve, hogy kedves arájának óhajára most azonnal megtartják eljegyzésüket. A meglepetés halk moraja volt hallható, melyet óriási tetszészaj, harsány éljen követett. A boldog vőlegény bájos arájának kicsi kezére tűzte a jegygyűrűt, ki diadalittasan gondolta: „Édes a boszszű." Fesztelen vig kedv vette kezdetét, mely csak a késő reggeli órákban ért véget. Csajáti szerelemtől mámorosan kisérte haza menyasszonyát. Livia a kocsi tovagördülését hallva, kacagva futott a szobájába, hol a szobaleáuy már óriási bőröndökkel várt úrnőjére, ki villámgyorsan válta fel estélyi öltözetét i úti ruhájával. Néhány perc múlva Muki báró hal- j vány, de szenvedélyes arccal lépett Líviához, ki ; ismét remekül játszotta bosszúálló szerepét, csupán eszköznek tekintve a könnyelmű léha bárót. Karját nyújtva a szirénnek, alant álló kocsijához vezette. Livia boldogan temetkezett a szép fogat selyempáruái közé. A pályaházhoz érve, épp utolsót cseugettek. Öt perc s a robogó vonat villámgyorsan repítette a szerelmes szökevénypárt Nizza felé. Másnap reggel Csajáti, a boldog vőlegény, örömtől sugárzó arccal készült menyasszonyához azt üdvözölni. Reggelijét elköltve éppen indulni akart, midőn egyik kollegája sápadtan, dúlt arccal rontott be hozzá, s a sietségtől el-elfuló hangon rebegte: — Siess, fuss, még nem késő, menekülj, el vagy veszve! Csajáti tágra nyilt szemekkel bámult barátja dűlt arcára s izgatottan kérdezé: — Kérlek, beszélj világosabban, nem értelek '! — Hallgass rám tehát. Ma reggel Líviát illetőleg hihetetlen rút hirek keltek szárnyra. Léptennyomon gúnykacajjal tárgyalták a ravasz díva cselfogását, sajnálkozva feletted. — A dologra. Sürgeté Csajáti barátját. — Már kezdett a mind jobban pikánssá fejlődő dolog boszantani. A házmesterné engem Csajátinak gondolva, e levélkét adta át, mely nyitott lévén, elolvastam ! Ezzel ámuló barátjának kezébe nyomta a kis levelet s igy szólt: Sajnállak barátom, ugyan te \ megjártad, siess, ne légy az emberek gúnytárgy.t. j Livia ma hajnalban megszökött Muki báróval ! E szavak után sietve elrohant, magára hagyva Csajátit, ki remegve, sápadtan olvasta a lesújtó sorokat. „Kedves Csajáti — vagy ha úgy tetszik, szeretett vőlegényem ! Mire e sorokat olvassa, én messze vagyok Muki báróval. Az ön átkozott kritikájáért, visszautasított meghívásomért édes, édes a boszu! Sok szerencsét és boldogságot a mézeshetekhez „vőlegény úr." Adieu!1 Ráthouyi Livia. Csajáti dühtől remegve, bőszülten futott a pályaházhoz, hogy a legközelebbi vonattal szégyenének, gyalázatának színhelyéről örökre távozzék. S oh fátum, a fővárosba érve, másnap egy reggeli lapot véve, kínosan, megszég3 r cuülve olvasta a következő hirt: „Feltűnő eset tartja élénk izgatottságban .... város intelligens közönségét. Az ifjúság egyik kimagasló alakját „Cs. G." urat súlyos veszteség érte. Tegnapelőtt tartotta eljegyzését Ráthonyi Livia kisasszonnyal, a hires ünnepelt operetté énekesnővel, ki közvetlen eljegyzését követő reggel II. Muki báróval Nizzába szökött."
