Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-06

4. PAPAI LAPOK. 1898. február 6. nyilván, mindenekelőtt bejelenti a közgyűlésnek a lapunkban már regisztrált bírt, hogy a kormáuy a városunkban lakó állami tisztviselőket a VIl. lakbér- j osztályból az V.-be sorozta. Indítványára a köz-! gyűlés zúgó éljenzés között köszönetet szavaz dr. | Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőnek, mint a kinek ; hathatós közbenjárására sikerült az állami tisztviselők ' eme régi, jogos óhajának megvalósítása. ; Válaszol ezután polgármester IJajnóczky Béla interpellációjára a rendőrkapitány ismert összefér­hetlenségi ügyében. Felsőbb hatóság döntése szerint n- rendőrkapitány csak az esetben töltheti be a ker. betegsegélyző pénztárnál elfoglalt állását, ha erre a képviselőtestület engedélyt ad. E tárgyban a rendőr- , kapitány kérvényt adott be s azért az ügy tárgya-! lását a legközelebbi közgyűlésre halasztották. ; Napirend előtt dr. Antal Géza interpellálta tömör és tartalmas beszédben a polgármestert, hogy ' történt-e már intézkedés 1848. március ln-ike 50-ik j évfordulója méltó megünneplése tárgyában. A válasz­ból örömmel értesült a közgyűlés, hogy a polgár-. mester foglalkozott ez ügygyei, sőt a március lö-éu tartandó díszközgyűlésre sikerült díszszónoknak meg-! nyernie dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviseltő. A! programm elkészítésével a tanácsot bízták meg. I Most következett a város jótevőiről való meg- j emlékezés, melyről lapunk más helyén szólunk; itt j csupán Mészáros Károly polgármester ideális gon-, dolkozását és nemes tapintatát kell kiemelnünk, mert' hisz az évimként megújuló kegyoletnyilvánítás esz- ; méje tőle származik. j A napirend pontjai közül Steinberger Lipót indítványára először a legfontosabbat, a Pápa-Báu- j hidai vasút ügyét vették elő. Az idevonatkozó jegyző­könyvek meghallgatása után a polgármester azzal i bocsátja tárgyalás alá az ügyet, hogy a tanács felelős­ségének teljes tudatában javasolta a 1UÜ ; ÜÜÜ frtnyi | hozzájárulást. Komoly és tartalmas vita indult meg ! ezután, mely leginkább a hozzájárulás mértékének ' megállapítása körül forgott. Miltitz Ferenc, Koczka J László és Bognár Gábor a tauács javaslata ellen, szóltak, míg dr. Lőiry László a tanács javaslatainak némely elhiizujére ráolvasta, hogy méltó tagjai let- I lek volna a (ÍO-as évek képviselőtestületének, a mely 1 tudvalevőleg súlyos mulasztásokat követett el a város •vasútügyének fejlesztése ellen. Téringer G/örgy és Vágá László a tanács határozata mellett szóltak, bischer Adolf ellenben azzal a konkrét javaslattal lépett lel, hogy a közgyűlés ne 1()(),()()(), hanem 00,001) frtot szavazzon meg. Három jelentős felszólalás hangzott ol ezután a javaslat mellett. Barlhulos István arra a körül­ményre hívta fel a figyelmet, hogy a vasút nem ' lehet meg kisebb hozzájárulással, Horváth Lajos azt fejtegette, hogy a távoli jövőt tekintve, midőn a közös vámterület megszűnik, mily üdvös lessz váro­sunkra a Budapesttel való rövid összeköttetés, Vujdfts Károly pedig a vasút útján elérendő megtakarításról j szólt. Bermüller Alajos után, ki a tauács javaslatát ellenezte, az engedményes képviselője, Stolniczky Odilo szolgált a közgyűlésnek részletes felvilágosí­tással, főleg az alépítményt és a díjtételek megállapí­tását illetőleg. .Dr. Fenyvessy Ferenc szólalt fel ezután. Azzal kezdte beszédjét, bog}'' rendesen nem szólal fel képviselőtestületi gyűlésen, mert a rendes ügyeket képviselőtársai jobban ismerhetik, mint ő. De ez ügy nemcsak tisztán városi ügy, nem tisztáu a város, de más tényezők hozzájárulásával is intéződik el és ép]) e tényezők hozzájárulását kell a város döntésé­nél mérlegelni. Előadja az ügy előtörténetét, fel­említvén egy régebbi vállalkozót, kit, minthogy nem bírt garanciával más tényezők hozzájárulásáról, maga beszélt lc tervéről. A mostaui vállalkozó, Melczer •Géza eleinte Bánhidától Vaszarig akarta vezettetni a vasútat, ennek hátrányát érezvén szónok, egy Báuhida-Pápai tervet nyújtatott be a kormányhoz, melyet csak akkor vontak vissza, midőn Melczer új kérvényében Pápát jelölte meg végpontul. A hozzá­járulást illetőleg Fenyvessy eleifői 00—80,000 frtot helyezett kilátásba. Pártpolitika és az állam egy új vasútterve folytán a vállalkozó nagy Összegektől (mintegy 100,000 frt) esett el, Veszprém vármegyé­től sem várhat a tervezett balatouparti vasút miatt jelentősebb hozzájárulást, nekünk saját érdekünkben nagyobb erőfeszítést kell tennünk. Ne a pénz szerinti hasznot, de a népesség hasznát tekintsük, lássuk be, hogy ha eddig Icalturváros névre tettünk szert, azon kell lennünk, hogy iparvállalatok létesí­tésének előmozdítása által az iparváros nevére is méltóak legyünk. Ehhez pedig szükséges a helyes irányban vezetett vasút. Elfogadja az állandó vá­lasztmány javaslatát. Mély figyelem közt hallgatta a közgyűlés Eenyvessy beszédét, mellyel a vasút ügye eldőltnek látszott, amit a végeztekor felhangzott tetszésnyilvá­nítások is megerősítettek. Sült József komoly számadatok ; nyitotta a vasút jövedelmezőségét és csatlakozott Fenyvessy nézetéhez; hasonló értelemben szólalt fel Kis József, míg Juöa-enstein Adolf, dr. Koritschoner Lipót és Starnberger Lipót Fischer indítványát pár­tolták. Utóbbinak egy megjegyzése új felszóllalásra bírta Fenyvessj't, ki Stehibergerre) szemben a vaszari terv komolyságát emelte ki s azt is, hogy a magyar ált. köszénbánya-társaság a vaszari terv mellett lelkesül. Elnöklő polgármester a vitát bezárván, név­szerinti szavazást rendel el. A tauács javaslatát (100,000 frtot). elfogadók igennel, a Fischer indít­ványát pártolók nemmel szavaztak. Igennel szavaztak: Altstädter Jakab, Barna Ignátz, úgyis mint Weisz Adolf képviselője, Baráth Károly, Baranyai János, Barthalos István, Blau Adolf, Braun Ignác, Bánőczy Pál, Bognár Gábor, Osajtay Dániel, dr. Fenyvessy Ferenc, dr. Ferenczy Bernát, Galamb József úgyis mint Tóth László kép­viselője, Gaál Gyula, Gyimóti János, Haász Károly, Hajnóczky Béla, Herber Antal, dr. Hirsch Vilmos, Horváth Lajos, Jilek Ferenc, Kakas Ferenc, dr. Kapossy Lucián, Kleva Márton, dr. Kreisler Károly, Kis Gábor, Kis Ernő, Kis József, Kovács Sándor, dr, Kövi József, Körmendy Béla, Kluge Károly, Lampérth Ferenc, Lippert Sándor, Matkovich Pál, Mayersbcrg Salamon, Nagy István, Néhmau Gábor, Piacsek Gyula, dr. Rcchnitz Ede, Sült József, Sebestyén Dávid, Székely István, Téringer József, Varga József, Valter Sándor, Vajdics Károly, Vághó László, Végh István, Véber Rezső, Vittman Ignác, Szokoly Ignátz, Lampérth Lajos, Csoknyay Károly, Kemény Béla, Szenté János, Hunkár Béla és Hor­váth Károly. Összesen: ")8 szavazó 00 szavazattal. Nemmel szavaztak: Acs Ferenc, Ács József, Bermüllcr Alajos, úgyis mint özv. Bermüller Józsefné képviselője, Borger Ferenc, Bíró Károly, Bognár János, Csillag Károly, Dekovics István, dr. Fejes Károly, Fischer Adolf, Gaál János, Giczi Pál, Her­cog Ferenc, Krausz József N., dr. Kende Ádám, úgyis mint Stern Ármin képviselője, Klein Jónás, Koczka László, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kluge Endre, Lőwenstcin Adolf, Mattus György, Mikoviuyi Ödön, Mórocz József, Nemes János, Neubauer József, Paál István, Perlaky Géza, id. Polgár József, Saáry Lajos, úgyis mintMáday izidorné képviselője, Steinberger Lipót, Schlesinger Vilmos, Sauer János, dr. Szivesdy Józszef, Tak'ó István és Tóth József. Összesen: ;50 szavazó, .'1^ szavazattal. E szerint a vái-osi közgyűlés 22 szótöbbséggel a Pápa-Bánhidai vasútra 100,000 frt törzsrészvény jegyzését határozta el, mely eredményt meg-megújuló éljenzés közt hirdette ki eluök. Megcsappant az érdeklődés a szavazás után. Nagyobb vita nélkül fogadták el a tanácsnak múlt számunkban részletesen ismertetett összes javaslatait és aztán a közgyűlés, melynek higgadt, tapintatos s amellett erélyes vezetéseért elnöklő polgármestert föltétlen dicséret illeti meg, 7 órakor véget ért. jobbiu inőliáiiyuliák. mini b.ínih I vik előadáson. Attól kezdve, bogy a művésznő a színpadra lépett s a remek babérkoszorút és virágcsokrot, melyet „a nagy míívésznőnek mély hódolatuk jeléül" adtak pápai tisztelői, felnyújtották, minden jelenet végén szűnni nem akaró taps zúgott fel és nem akartak véget érni a kihívások. A jelenetben mikor gyerme­két a lelki küzdelmek szörnyű gyötrelmei között anyja háza elé kiteszi, minden néző szemeibe könnyet csalt, legékesebb bizonyítékául annak az igaz művészetnek, mely a szív hangján a szív­hez szól. Méltóan zárta be vendégszereplését Fái Szeréna a Rafael Antoniojának alakításával. A méltat­lanul üldözött jellemek után egy démonikus szenve­délytől, féltékenységtől és boszú vágy tói áthatott alak. Fényes volt ezúttal is a vendégművésznő sikere, hatása óriási. Haldoklásában a méreg kínjait s a nagyobb kínt, mit amiatt érez, hogy megmér­gezte imádata tárgyát: Rafaelt, megdöbbentően hű realizmussal tükrözte vissza arca. Valósággal átvál­tozott, eltorzult a fájdalomtól és az utolsó pillanat­ban vetélytársnője bocsánatára kiengesztelőleg vál­totta fel a gyötrődést a halál nyugalma. Mindhárom előadást zsúfolt ház nézte, végig, mely háláját frenetikus módon nyilvánította s mi pedig ez uton fejezzük ki a művésznőnek mélyen érzett köszönetünket azért, hogy kis színházunkat pár estére az igazi művészet templomává varázsolta. Juttatott az elismerésből a közönség a Deborah előadásán Bárdynak és Pelsőcynek, a Lelencben Bárdynak, Jeszenszkynek, Képesnek és Pintérnek, a Rafaelben Szabadhegyinek és Képesnek, kiknek ez volt jutalomjátékuk. Fái Szeréna vendégjátékán kívül a héten még csak egy előadásban volt részünk. — Szerdán A két tacskó romantikus történetét adták elő színészeink összevágó, jó előadásban. Különösen kiemelkedett a derék eusembleból Pelsöczy, a párizsi betörő, Jeszenszkyné az eltaszított asszony, B. üsányi Juszti és Képes Laura a két tacskó szerepében. A közönség hálás voltbuzgólkodásukért és sürüu tapsolt. A csütörtökre hirdetett Mi történt az éjjel? nem adták elő c. bohózatot a közönség részvétlensége miatt Színház. L. FÁI SZERÉNA VENDÉGJÁTÉKA. Négy darabban lépett fel nálunk Fái Szeréna. Az elsőről a Vasgyárosról már szólottunk múlt szá­munkban, az elhangzott frenetikus tapsoknak, zúgó él­jenzéseknek elkésett visszhangjaként beszámolunk a másik háromról is. Deborah-ban játszott ezek közül először. A darab, melyet annak idején a híres Wolter Saroltának mesteri alakítása tett életképessé, ma már idejét múlta, költői szempontból pedig különben is gyönge alkotás. Az üldözött, méltatlanul gyanúsított, pellengére állított, kedvesétől elszakított zsidó leány alakja azonban alkalmat nyújt egy nagy művésznőnek, de csupán nagy művésznőnek, hogy benne tehetségét érvényesít­hesse. Es iíi láttuk először Fái Szerénát igazi nagy­ságban. Ha megjelent a színpadon és hangján, mely valóságos zene, szólni kezdett, szent, áhítatos csönd terült el a nézőtéren. Visszafojtott lélekzettel hallgat­tak szerelmének szenvedélytől izzó szavát, majd a megcsalt asszony kétségbeesett kitörését és végül az átkot, mellyel csábítóját lesújtja. Ez utóbbi jelenet volt előadásának fénypontja. Hideg borzalmat kel­tettek a megrázó erővel elmondott szavak, a meg­döbbentően igaz arcjáték és a tragika egész fönséges alakja, úgy hogy csak pillanatok múlva ocsúdott fel a közönség meghatottságából és tört ki tomboló tetszésnyilvánításban. A Lielenc Julcsája Deborab-féle alak termé­szetesen ennek fanatikus rajongása nélkül. Érdekes volt a nagy művésznőt népszínműben látni és a meggyőződést szerezni, hogy az igaz művészet bárminő zsánerű alakban érvényesülbet. Sőt tán, mert az alak is közelebb van a nézőkhöz, még Innen-onnan. Tüzoltó-váltság. Jámbor olvasóink bizonyára nem tudják mindnyájan mi az a tüzoltó-váltság. Lapunk legbelsőbb munkatársainak egyike sem tudta, míg egy tanúságos történetnek hősévé nem lett. A héten a szerkesztő karcolatot akart vele iratui és nem találta őt sehol. Kerestette kaszinóban^ vendéglőben, kávéházban, s ezeken kívül mindenütt, hol egy legbelsőbb munkatárs található, de hasztalan. Végre eszébe jutott: hátha véletlenül a lakásán van. Véletlenül nem volt otthon, de kétségbeesett gazda­asszonya jelentette, hogy ma két marcona képű, tűzoltónak öltözött iparos jelent meg a lakásán és el­hurcolta őt a tűzoltó toronyba. A gyászos kinézésű fabódé ormán csakugyan ott gubbasztott legbelsőbb munkatársunk és kérdésünkre szomorodott szívvel adta meg a felvilágosítást, hogy 1 frtnyi tűzoltó­váltságdíjának konok megtagadása miatt került e szellős helyre Bennünket arra kért csupán, küldjünk fel hozzá partnereket egy kalabriászhoz, mit ' mi készséggel megígértünk. Aludjanak tehát nyugodtau t. olvasók, ma éjjel lapunk legbelsőbb munkatársa őrködik a város tűzbiztonsága felett. * MI TÖRTÉNT AZ ÉJJEL? A kérdés igen vidáman hangzik, de a felelet rá végtelen szomorú. Nem tör­tént az éjjel — semmi. Nem pedig azért, mert ke­vesen voltak kiváncsiak megtudni, hogy mi is tör­tént az éjjel? Mindössze hét-nyolc ember indult el a Múzsák hajléka felé, feszült kíváncsiságban és pikáns történetkét sejtő izgatottságban. De ki nem elégített vággyal voltak kénytelenek álomra hajtani fejüket. Nem történt az éjjel semmi. A Bisson és Carré bohózata megbukott Pápán, mielőtt előadták volna és a Poulard meg Blanchon család más vidé­ken, derültebb ég alatt fogja elbolondozni éjszakai kalandjait. * 13. Nagy volt a gaudium azoknak körében, kik nemmel szavaztak az utolsó közgyűlésen, mikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom