Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-16

azonban költséges átalakításokkal még valahogyan segíthetnénk. Egy másik, azon házzal kapcsolatos s városunkban eléggé ismert és — rettegett közegészségi ártalom azonban oly akadályozó körülméuyt képez a tervezett vállalkozásban, hogy végzetes hibát követnénk el, ha annak dacára is ittállítauók föl a tervezett nőkórházat, A f'inca, a rettenetes, épen ezen ház egyik épületét és udvarát hasítja át s bár itt deszkával fedett s kórnemző anyagokkal bőven telített •földdel van bontva, jobbról-balról azonban nyilt .árokban tenyészti vígan egészségdúló fertőzni émyeit. A kórházakat kert közepette szoktuk felállítani, de itt nincs egy fa sem, nincs bokor, •hol a lábadozó beteg i yáridőben, szabad levegőit megpihenhetne, de van Cinca, melynek illatos partjain az a szerencsétlen üdülő beteg, ki tüdölobjából meggyógyulva szabad levegőn teszi meg légzést gyakorlatait, kiállott betegsége helyébe most tífuszt cserél be. Végtelen keserű gúnyt látok azon sajátszerű véletlenben, hogy városunk közel tizeunégyszáz háza között épen a leggyanúsabb területen akarják felállítani kórházunkat. Gazdasági tekintetek sem szólnak a birálat tárgyát képező tervezet mellett. Az úgynevezett „Honvédlaktauya" mintegy hatszáz frtot jövedelmez városunknak éveukint. A legszükségesebb átalakítások, a kőlépcső és a deszkával fedett, tehát tűzveszélyes lépcsőház újjá építése, a kórtermek (legalább is négy terem, kettőt fertőző s kettőt — mint jelenleg — egyéb betegeknek; a törvény szerinti felállítása, igazgatói iroda, gondnok és szolga lakása, hullaház, boncoló helyiség, furdö. jégverem s bizonyos uélkülözhetlen mellékek berendezése, melyeket az 1896. évi nov. 21-ikéu 51661. sz. a. kelt ni. belügym. rendelet mellözhetlenül sorban előir, legalább is ötezer forintnyi kiadást igényeluek, mely összeg kamatait a ház eddigi jövedelméhez csatolva mintegy 800—900 frtnyi összegre rúg s igy — tatarozásukat nem is számítva — a kórházi helyiségek évenkiut ily jelentékeny összegbe kerülnének, mit a jelen körülmények között s ily tökéletlen intézkedésre alig engedhetünk meg magunknak. Városunk bőkezű kegyura, Esterházy Móric gróf úr, ü excellenciája, ugyan közel harmincezer forintot — ideértve az ajándékozott ház értékét is — adott át a városnak a felállítandó >és városunk által gondozandó kórházra, de ehhez — szerintem — csak akkor szabad nyúlnunk, ha oly kórházat fogunk felállítani, mely az egészségi követelményeknek is megfelel s mellyel majdan tanúságot tehetünk arról, hogy .íi nemes adakozó intencióit megértettük. A tervezett úton azonban csak téves irányban bolyongnánk s mindinkább csak eltávolodnánk célunktól, miért is az előadottak alapján a megvizsgált sörházutcai házat sehogy sem ajánlhatom kórházi célokra. Dr. Kövi József, a városi uőkórház igazgató orvosa. A város hivatalos közzététele. 177. ~ I8í»s." Hirdetmény. A vármegye alispánjának 336—898. sz. rendelete folytán közhírré teszem, miszerint Vasmegyébeu, Szombathelyen egy m. kir. bába képezde állíttatott fel, melyben tanévenként 2 tanfolyam fog tartatni. Az első tanfolyam kezdődik 1898. március 1-tól s tart július végéig, a második október 1-től s tart február hó végéig. Ezen kenézeiében a szülőnők díjtalanul kezeltetnek. Pápa, 1898. január 12. Mészáros Károly, polgármester. TOLLHEGGYEL. Nyilt levél Jean d'or-nalc, a «Papai Lap ok> munkatársának. A „Pápai Lapok" 2-ik szép száma, Rólam zeng „Tollheggyel" című rovatába'. Te irtad azt rólam álnév alatt Jean d'or, Csakugyan nem tudom, Pista vagy ?... vagy Sándor ?.., Nem merted kiírni a valódi nevet, Ugy tettél, mint a ki csak szűr alatt nevet. Le mindegy. — Én azért felelek te néked, Bármiféle rangbau üljed is a széked! Ne öltöztess engem fel piros talárba, Nem lakom érseki fényes palotába'; Szegénység mindeddig szokásos robotom, Nincs érseki gyürüm s főpásztori botom. Nem építtettem én partján a tengernek Palotát, mely tetszik a halandó szemnek, Nem tarthatok soha fényes úri lakzit, Bárha minden vendég ezért megharagszik ; Nem mehetek soha grófi esketó're, Nem mehetek nyáron Füredre fürdőre, így hát piros taiárt képzelj te csak máson, Ne is csudáljad e szerény vallomásom ; A talárra nézve mondok neked ellent, Ne ruházz én reám teljes lehetetlent ! A mi azt illeti, hogy az én jobb kezem Az egy akós hordón gyöngyön piheutetem : Ebben igazad van ; — nincs szivemnek titka, — Csak az a baj, hogy nálam a bor nagyon ritka. Legföljebb akkor van, ha Körmendy koma, — A ki Maecenásuak szellemi rokona, — Megkönyörül rajtam, s küld egy jó hordóval, Hogy ne is gondoljak a rémes kontóval. Máskor, ajakaim bármi ételt falnak, Csak vizet használok rendszerint italnak; Nincsen a pincéinben krumplin kívül egyéb, De szegény embernek ez is nagyon elég, Mert ha jó sonkával megvagyon keverve, Nem vágyik az ember szódával kevertre, Jó arra a víz is papi hivatalnak, Attól nem megy aztán senkisem a falnak. Bár én az italtól soha el nem ázom, Tarthatok kezemben malacot pórázon, Mert egy alkalommal, midőn e n Lapok" -ba Malackérő versem került e rovatba, Bár eyy úrnak írtam, de ennek mellette Kérésem más húsz is csak magára vette. Es így huszonegyen küldöttek süldőket, En fel is neveltem szerencsésen őket. Csak azt sajnálom, hogy te, ki engem ismersz, — Mert hisz' e lapokban rólam írni is mersz, Nem tartád a többek áldott jó szokásit, S nem küldél malacot, egy szép választásit; Pedig beláthatja Baranya és Tolna, Hogy ajándékod is nagyon elkelt volna! Azt rosszul gondolod, hogy én önző vagyok, Habár a gondjaim keservesek s nagyok : Rosszul állítod azt, hogy én borért irok. Mert én már a borért egy könnyet sem sir ok. Kivettem belőle régebben a részem, Most ivó nyugdíjban dőlve heverészem. Ritkán örvendhetek pompás új kalapuak, Mégis ingyért irok többrendbeli lapnak. De ha tán te benned a sok jó indulat Jutalmazó vággyal párosulva mulat, Es ha azt gondolod, hogy az én írásom Méltán megérdemli jutalmaztatásom: Ám legyen! . . . En ebben uem állok ellened, Legyeu jó irántam dobogó kebeled; S mert nem ismerősöm a nagyságos Bauer, Nézd meg, hogy mit csinál jó bátyánk Iglauer ? Van-e jó szivarja? . . . jut-e abból nekem? . . . Hogy újra zendüljön hozzád szép énekem. És ha talán, amért engem megverseltél, .100 szép regalitást a számomra vennél, Légy szives feladui azonnal nevemre, Majd a postadíj itt ki leszen fizetve. így gondoltam s láttam nemes szándékodat, Midőn elolvasám vidám soraidat. S bár őszintén mondom, nem tudom, hogy ki vagy ? De míg meleg szivem a testemből kifagy, Mindaddig szívesen emlékezem reád, S Istennek áldását kívánom én te rád. Hogy is ne? . . . hisz' jó saív, amely benned dobog, Igazi szeretet, mi kebledben lobog. A 100 szivar, hogy ha megérkezik nékem, Hirdetem jóságod az egész vidéken. Akkor bizonyára az én összes népem, Megjelenik reggel mind a könyörgéseu; Imádkozunk érted, hogy az Isten tartson, Télre bundád legyen, mely meleget tartson, Nyest béléses, kékes, vastag, finom szövet, Mert ki, mint te, mindig csupán csak jót követ, Annak kell hogy legyen pompás egészsége, S majd fenn az egekben örök üdvössége ! Bakó József. VEGYES HÍREK. — Az irgalmas nővérek új védnöke Az irgalmas nővérek főnöknőjének kérelmére Esterházy Móric grófné, sz. Stockau Paula grófnő O excellenciája, a zárda felajánlott védnökségét elfogadta és ezt az örvendetes eseményt Kriszt Jenő, plébános azonnal bejelentette a megyés püspöknek. — A budapesti oltáregyesület köszönete. Kriszt Jenő, városunk plébánosa, budapesti lelkipásztorsága idejében a központi oltáregyesületuek aligazgatója volt. Ez egyesületnek célja magyarországi szegény falusi templomok segélyezése, kelyhekkel, misemondó ruhákkal stb. ellátása. Pápára történt kineveztetésekor plébáuosuuk 100 frtot ajándékozott az egyletneK, mely nemes tetiét az elnökség nevében özv. gróf Oziráky Jáuosué, eluöknő, meleghangú sorokban köszönte meg, kiemelvén azokat a kiváló érdemeket, melyeket mint az egylet ügybuzgó, páratlan lelkesedéssel munkálkodó aligazgatója szerzett. Plébánosunk hasonló szellemű levélben válaszolt, melyben annak a meggyőződésének ad kifejezési, hogy az a szellemi és lelki kapocs, mely közte es az egyesület közt létrejött, ezután is feunmarael. — Városi közgyűlés. Folyó hó 31-én d. u. 3 órakor rendkívüli városi közgyűlés lessz a következő tárgysorral: 1. Kegyeletes megemlékezés azon jóltevőkről, a kik a városnál közcélokra alapítványt tettek. 2. Az alispáni hivatal megküleli azon legtöbb államadót fizető városi képviselők névjegyzékét, a kik jogaikat az 1898. év folyamán megbízott által óhajtják gyakorolni. 3. Pápa város árvaszékének 1897-ik évről szerkesztett ügyforgalmi kimutatása. 4. Polgármesternek indítványa, a vízvezetéknek a város tulajdonát képező épületekbe leendő bevezettetése érdemében. 5. A pápai aut. orth. izr. hitközség kérvénye a hitközség tulajdonát képező ingatlanoknak községi pótadó alul leendő felmentése tárgyában. Több helybeli kereskedőnek kérelme, közraktárak létesítése iránt. 7. Városi tanácsnak javaslata az aszfalt társasággal — az aszfaltjárdák jótállására vonatkozólag — kötött szerződésnek megváltoztatása érdemében. 8. A városi tanács előterjeszti a pápa-bánhidai vasút kiépítése tárgyában, kellemesi Melczer Géza engedélyes által beadott azon folyamodványát, melyben 120,000 frt összeg erejéig törzsrészvényeket kér jegyeztetni. — A Jókai-kör f. hó 16-áu tartandó háziestélyének műsora: 1. Nyitány, Doppler Ferenc lika cimü operájából. Zongorán előadják: Galamb Ilona és Vikár Erzsi úrhölgyek. 2. Gianini dala, Hubay Jenő Kremonai hegedűs cimü operájából és A gonosz sziv, Schuberttől. Előadja : Kövi Dolóra. 8. A szegénység nyomorúságainak enyhítése, Folol-