Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-03-20
]Ü\)H. március 20. PAPAI LAPOK. tzzel össze vau kötve a főiskola becsülete, a melyen foltnak esni nem szabad soha! Az a termő szederfa rajta a főiskola címere. Több mint báromszáz esztendeje már, hogy e főiskola \(, és rossz időben szolgálja a hazát és egyházat. Hogv múltjának emlékeit el ne homályosítsa, az eke' sorban a vezér s a vezetők dolga. Vezére ennek a főiskolának a dunántúli evangyeliom szerint reformált egyházkerület püspöke, főtiszteletü Antal Gábor püspök űr, vezetői pedig a tanárok. Azzal a hittel és meggyőződéssel adom át e zászlót a főgvniuázmmi ifjúsági segítő egyesület nevében a főiskola részére főtiszteletü püspök urnák, hogy Istentől nyert kiváló képességeivel, nemes jó szivével, támogatva e főiskola tanárkarától, e főiskola jó hírnevét nemcsak megfogja őrizni, de azt növelni, gyarapítani is fogja! . . . A közönség sűrű tapsokkal, az ifjúság meg-megújuló éljenzéssel jutalmazta a népszerű tanárt, midőn a zászlót Antal Gábor püspöknek átadta. A püspök szólalt most meg. Áhítatos csönd lett szavára a teremben. A márciusi napok dicsőségének fejtegetése volt beszéde első részeinek tárgya és elementáris erővel tört ki a tetszés,-midőn a főiskoláról, mint e dicsőség részéről szók: A századok folyása alatt nem homályosodó, de mindig fényesebben ragyogó dicsőségből ezen mi ősi főiskolánkra, annak vezetőire tanári karára, tanuló ifjúságra is esik egy fényes sugár. Mindig büszkesége leend ezen tanintézetnek, hogy azon örökké emlékezetes március lö-éu a nemzet közérzületét és szive óhajtását képviselő és kifejezésre juttató lelkes ifjúságnak vezetői Petőfi Sándor é- Jókai Mór egykor a pápai ev. ref. kollégium növendékei voltak; azon magas röptű szellem, mely az ő müveikben dicsőséget szerzett a nemzet nevének az egész művelt világ előtt, ezen főiskola kebelén is nyerte ennek ősi szelleméből táplálékát és az a valóban láugo'ó haza- és szabadságszeretet, a mely az ő hősies elszántságuk és nagy tetteik emlékében, mint soha ki nem alvó tüz mindig gyújtó hatással leend a magyar ifjúság hazafias érzületére, ezen iskola szelleme által is élesztetett, hogy később az egész hazát bevilágító lángra lobbanjon. Igen is, a mi ősi tanintézetünkben a hazaszeretet, a minden felekezetiességen, társadalmi különbözeteken győzedelmeskedő, mert azokon felülemelkedő szabadságszeretet ápolásának e mellett a komoly akarat, tudomány és ismeretek szerzésére való lankadatlan törekvésnek fényes tanúbizonyságai azok a hazában és hazán kívül a szellemvilág hőseiként ismert nagyságok Petőfi és Jókai, a kiknek neve az 1848-ik év március hó 15-ikénck eseményeivel, az abból kifejlődött korszakalkotó eseményekkel válhatlanúl össze vau kötve. Majd az ifjúsághoz intézvén hatalmas szónoki erővel szavait, így végezte a gyönyörű beszédet, melynek magasztalására gyönge a mi tollúnk: Sok százakra, sőt ezerekre megy azoknak száma, a kik ez intézetből kikerültek, s e zászlót nem látták, de követték; mert szivükbe volt mélyen vésve e zászló felirata. Legyen még több ezer azoknak fzáma, a kik e zászlót ezután követik és annak Vezér igéjét sem itt az iskola körén belől, sem kint az életben soha semmi körülmények között meg nem tagadják soha arról, hogy „a haza minden előtt és a tudomány hatalom," meg nem feledkeznek. Vesssétek szivetekbe e szavakat mélyen, kitörülhetlenül szeretett ifjúsága e főiskolának, szavatokkal, tettetekkel, magatok viseletével ültessétek tovább az utánatok kővetkező nemzedékek szivébe. A nemzet színei, a nemzet címere díszítik e zászlót és teszik te reátok, tanáraitokra, az egész iskolára nagy elhatározások, nemes törekvések forrásává, ne engedjétek, ne tűrjétek soha, hogy a nemzeti szin és nemzeti címer azzal együtt a haza ezredéves dicsősége akár általalatok, akár más által meggyaláztassák, vagy csak meg is sértessék, mert csak így fog büszkén ragyogni e zászló az intézet kebelében és marad mindig méltó tiszteletben, mint a mai nagy napnak és a mai ifjúság szellemének kegyelettel őrzött emléke, ha azok, kik egyszer alája esküdtek, s alája sorakoztak, hozzá soha hűtlenek nem lesznek. ' A fenomenális beszédnek mély hatása volt jelenlevőkre. A megindultság, a lelkesedés, a tiszta esztétikai gyönyör érzelmeit keltette fel a költői ihlettségtől áltatott remek beszéd a közönségben, mely szűnni nem akaró tapsokkal és éljennel adott kifejezést elragadottságáuak. Majd végighallgatván a kar énekét (a Szózatot adták elő precíze), tódult a gyönyörű nehéz selyem/.ászló megtekintésére és nem győzte dicsérni annak ízléses és cluzes kivitelét. Még egyszer rázendítette az ifjúság a Szózatot és ennek hangjai mellett oszlott szét a közönség. A főisk. képzőtársulat emlékünnepe. A délután folyamán az állami tanítóképzőintézet és az önképző leányegylet rendeztek szépeu sikerült ünnepélyeket, a melyek mintegy előhírnökei voltak a főisk. képzőtársulatáltal évenkint a színházban tartani szokott emlékünnep nek. Ez ünnepélyeknek megállapodott hírnevét az 50-ik évforduló alkalmából rendezett csak fokozta, mi a kitűnően összeállított programm úak és a képzőtársulat, illetve a zene- és ének kar vezetőinek, dr. Kapossy Lucián és Gáthy Zoltán tanároknak érdeme. A közönség betöltötte 7 órakor a városi színház minden zugát, a zenekar helyén s az I. emeleten külöü széksorok voltak felállítva az egyre jelentkező lelkes közönségnek. Lelkes hangulatban, nem szűnő figyelemmel hallgatta végig a közönség a programm összes pontjait. Miudenekelött a főisk. éuekkar, melyet Gathy Zoltán mesteri keze dirigált, mutatkozott be egy pompás öss/.haugbau előadott zeneszámmal. Dr. Kapossy Lucián emlékbeszéde következett most, Fejtegetvén a március tanúságait, annak két hőséről, a főiskola két volt növendékéről: Petőfiről és Jókairól szólott: J A szürke, komor fellegek, melyek a március i lő-én elborították az eget, csakhamar elborították a | nemzet, ragyogó napját; a márciusi ifjak bátor vezére I Petőfi lanttal s karddal harcolta végig a szabadság-harcot; e tüneményes üstökös családi boldogsága legédesebb napjaiban sem feledkezett meg a szent hazaszeretetről s alig zengé, hogy ha világító nap volna, ott hagyná az eget, nem nézve mást, csak felesége szép szemét, már is sehonnai bitangnak nevezi azt, a ki most, ha kell, halni nem merne a hazáért; s mig merengő altató dalt dalol a szendergő őszi természetnek, mely dal gyengéd, lehelletszerü snsogásánál alig édesebb a tavaszi langyos fuvalom, néhány pillanattal később — híressé vált föl a hazafiak vágyait, reményeit, örömét, bánatát, a kor hangulatát oly mesteri előadásban, melynek minden egyes hangja szívből fakad, szívhez szól : a nagy Jókai s mégis közelebb volt ő a halálhoz ekkor, midőn a vértörvényszék Őt halálra ítélte, mint volt volna a csatatéren, mert a tudatlan golyó inkább hajolt volna meg tisztelet tudóan a nagy Jókai előtt, mint a vértörvényszékek lelketlen birái. A poétikus nyelveit megírt, tartalmas, szépen előadott emlékbeszéd nagy hatást tett. A közönség elragadtatva tapsolta és éijenezte a kitűnő előadót s a taps, az éljen egyaránt szólt a mai szónoknak, mint a képzőtársulat fáradságot nem ismerő vezetőjének. Kom : áthy Aladár a Bánk bán bordalát énekelte tömör bariton hangon, Ízléssel; a felhangzó tapsokra Horváth Lajos énekelte el igen jól az utolsó versszakot. Lampérth Géza szép ódáját Veress István főisk. szenior szavalta hévvel és lendülettel. Steiner Lajos és Burghardt István kitűnő zongorajátékát is élvezettel hallgatták, valamint a remek Kuruc dalokat, melyeket az énekkar gyönyörűen adott elő. Csomasz Dezső nagy hatást ért el lendületes ódájával, melyből itt közlünk két versszakot: Megállasz hazám vész, vihar között. Jöhet reád fölbérelt szolgahad, Lessz még akárhány több ily szép napod: Imádd csak Istent s becsüld önmagad! Kem hágy el akkor, véled lessz az Űr: Ki védett, Őrzött ezredéven át, S e félszázados ünnepünk nyomáu Felnyúlsz az égbe, mint az Ararát! A róna, erdő hősöket terein, Hérosszá változik a gyönge nő, Az ősök hamván sírvirág helyett Osi erények borostyáua nő . . . Igy állsz hazám és örökké virulsz! — Feltámadtál, — örök lessz életed . . . De nézz a múltba s tégy szent fogadást, Hogy e napot sohasem feleded ! ! ! A hatalmas erővel előadott Kossuth-iuduló, mellyel a Gáthy Zoltán művészi vezetése, alatt álló ének- és zenekar óriási sikert aratott, méltóan zárta be a fényes ünnepélyt. A színházból sűrű csoportokban tódult a közöuség a Gríffbe. Itt a zsúfolásig megtelt nagyteremben társasvacsora volt, melyeu lelkes felköszöutőket mondtak dr. Kapossy Lucián, Győri Gyula tanárok és Csomasz Dezső theológus. Majd — 11 óra felé — tánc következett, eleinte akadályokkal ugyan, mert alig lehetett mozdulni, de késibb annál nagyobb hévvel és buzgalommal. A négyest vagy 70 pár táncolta csatadalában — már pereg a dob, megharsan a kürt, rózsás hangulatban, vidám kedvben. A pirkadó s a kardok éles csattogása között hangzik az Előre; [ hajnal sem tudott véget vetui a mulatságnak; még el sem mosódott emlékében a medgyesi csatazaj, még éltek lelkében a csata borzalmai, midőn ábrándos szivét a pacsirta hang ragadja meg s ringó lelke az még 6—7 óra felé is egyre járták a csárdást. * Március 16-ika .már szokott napi munemlékezet s remény szárnyain álmot sző hív ángya- j kaja mellett találta Pápa város közönségét. Iáról; óh, hogy e bájos álomszövés csakhamar örökre De ft munka na pj a i u ép úgy, mint anemvé»et ért! Julius 30-án Varga Eózsa kértére mintegy .... , „. , , n ° . , i . i -i Jzefci ünnepnapokon, erőt ad a félszázados titkos sejtelemtől megragadva utoljára hangzik el . , , \, ^ , ajkáról szenvedélyes hévvel az Egy gondolat bánt szabadság emieke ahhoz, hogy az oO év engemet, már másnap teljesült hő óhaja: csatatéren | előtt megszerzett szabadságot, melyet királyi folyt ki az ifjúi vér hő szivéből s közös, jeltelen sírunk adják a közös érzelmeknek hős Tyrteusát. Oh mennyi kincstől fosztá meg nemzetüuket j _ az a kozák lándzsa! A márciusi ifjak, kik. lelkesedve mondták vezérük után a március 15-iki nagy esküt, helyt álltak e nagy esküért, midőn megriadt a csatadal, midőn sikongott a bosszú, csak egy kerülte el a halált, az, ki megérté Arany hívó szavát: lessz-e költő ki az, édes anyanyelvben rólatok korának csodát énekeljen, mert az elnyomatás idejében csodát énekelt a magyar nemesség buzogó erejéről örök lelkesítő emlékezetet biztosítva a Talpra magyar magyarok istenére esküvő magyarszó szentesített, megérteni, megbecsülni s a nemzeti közjó javára értékesíteni tudja. VEGYES HÍREK. — Személyi hirek. Tisza Kálmán, a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka, f. hó lö-áu városunkba érkezett. Tiszteletére aznap este Fenyvessy Ferenc vacsorát, lS-áu délbeu ebédet adott; a kerületi gyűlés bevégeztével f. hó 19-ikéu d. e. elutazott városunkból. — Kotossüáyy József vármegyénk alispánja pénteken városunkba érkezett és jának; majd azóta lankadatlan lelkesedéssel tárja | a Feuyvessy-villába szállt. Alispánunk a sorozás r
