Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-09

ideje, hogy a főváros értelmisége kilépjen önző közönyéből és ne elégedjék meg a maga fényes kultúrájával, de azt az erőt, mit a vidéktől elvon, magához szív: egészséges vér alakjában terjessze el az egész országba. Kérem a Pápai Lapokat: hasson ez irányban, mert így a leghasznosabb szolgálatot teszi meg. És e reményben, de .különben is fogadja e derék újság hazafias üdvözletét egy vendégnek, kit oly szeretettel fogadott és annyiszor kitüntetett. Hegedűs István. A vizdijak. A vízvezetéki viz kizárólagos használata nemcsak közóhajt, hanem közszükségletet képez, ftvele óta hallottuk, hogy az évente ismétlődő betegségeknek és ezek járvánnyá fajulásának okozója a Tapolca fertőzött vize. Ha ez áll, a mi szakértők állítása szerint kétségtelen, akkor a magunk egészsége és városunk jól felfogott érdeke követeli, hogy a mint a vízvezeték berendezésénél tekintettel voltunk arra, hogy a vizet a város minden pontján közel érjük, úgy -a vízdíjakat, is akként állapítsuk meg, hogy ezek ne tartóztassanak vissza senkit a vízvezetéki víz használatától, sőt úgy kell a vizdijszabályreudeletet megalkotnunk, hogy az ezen újítástól netán irtózok is mindennemű vízszükségletüket vízvezetéki vizzel fedezzék. ,1 ól leli et dr. Antul (íéza úrnak e lap múlt neti számában a vízdíj-szabályzat fogyatékossága ellen tett kifogásait osztom, különösen ama részében, mely az alapos hozzászólást sok tekintetheti megnehezíti, sőt kizárja, mégis elismeréssel veszt ni, hogy a polgármester úr az állandó választmány tagjainak a szabályrendelet-tervezetet megküldte és ez által lehetővé, teszi ennek im vi l.b megvitatását, a mit egy-két ülésben különben megtenni lehetetlen. A vizdijak megállapítása mindenütt sok nehézségbe ütközik es minél többen foglalkoznak vele már eleve, anjiúl Juliban leszünk értesülve és igy alaposabb készültségünk következtében jobb szabályrendeletei alkiitliatnnk. Tűzeti száuiszeiű adatok nem állván ren• lelkezésre, inkább csak elvi szempontból bírálom a szabályzat-tervezetet, szem előtt tartva a bevezetésben hangoztatott alapelvet, mellhez szerintem közegészségi okból következeteseknek kell maradnunk a nélkül, hogy a pénzügyi oldalt szem elől tévesztenők. A szabályrendeletet a közönség minden zaklatása nélkül kell szerkesztenünk, ezt pedig a javaslattal, sajnálatunkra, nem érjük el mit, hogy csak egy példával illusztrállak, bemutatom, hogyan kellene a Hungária-szálloda bérlőjét a javaslat szerint megadóztatni: A Hungária-szálloda bérlője fizeti bérszerződése alapján a házbéradót, tehát fizetne az 1. §. szerint 18%-ot, fizetue a III. 7. §. d), e), f), g) pontjai, a IV. 10. §. d), e), az V. 11. §. b), esetleg c), e), g) és végre a VIII. 14. §. a) és d) pontjai alapján vízdíjakat, a mit kiszabni is, behajtani is lehetetlen, de ezen javaslat szerint a közönség sok vexálásuak lenne kitéve, e mellett az ellenőrzés és behajtás felesleges közegek alkalmazásával csak emelné a vízdijakat, A közegészségi szempont predomiuáló levén, kell hogy ezt mindenki élvezze és élvezhesse, ez pedig csak úgy érhető el szerintem, ha a teljesen adómentes lakosság kivételével az adózás mindenkit egyenlően érint azou vízfogyasztás után, melyet magánosként az egyén vagy család elhasznál. Kp ez okból én a javaslat szerkesztésénél a magánfogyasztást figyelmen kivül hagyva, megállapítanám, mit fizessenek a kolostorok, kórházak, állami és megyei hivatalok és a laktanyákra nézve az ország több városában divó díjszabást külöu § ban vélem alkalmazni, mi ellen a katonai kincstárnak sem lenne kifogása. A 3. §-ba felvenném az elemi iskolákat is', mi nemcsak azért méltányos, mivel a város úgyis többet ad évente az elemi iskoláknak, mint amennyit szabad volna, hanem azért is, mivel átalány mellett sem fog a viz az elemi iskoláknak az eddiginél többjébe kerülni és mivel a felekezetek irányában sem szabad kivételeket statuálni. A 4. §. elfogadható. A II. 5. §., V. 11. VIII. 14. §-okat általában kihagyván dónak tartom. A III. fi. és 7. §§ okat úgy egyesek, de különösen a közönségre nézve igeu kárositóuak találom és igazán meglep, hogy a tanács, mely regálé, és fogyasztási adóhivatalában még a fogyasztásnak is hü statisztikáját birja, nem az itt bőven rendelkezésére álló adatok felhaszná»ával, hanem kombinatív és meg nem okolható adókulcsot vett fel, melyre nézve tudjuk, hogy a kivetésnél mennyi helye van a kazuiszti. kának Távol áll tőlem a bor vagy szeszkereskedők gyanúsítása és károsítása, de azt hiszem, hogy a szeszkereskedők, szesz-konyakfőzőkre nézve az elpárolgó vagy hordómosásra elhasznált víz kivételével az elfogyasztott mennyiséget tüzetesen meg is lehet a hivatalban állapítani. Én ezen különben is a regáletörvény által sújtott és ellenőrzés alatt álló iparoktól nem kívánok semmi áldozatot, hanem a tiszta vizért csupán megközelítőleg annyi vízdíjat, mint a mennyibe nekik a Tapolca nem mindig használható fertőzött vize kerüí. Egy lajt viz, mely 2—3 hektó nagyságú, átlag sokba kerül ; ha ezen kulcsot használjuk, úgy az iparos vagy kereskedő nem károsodik és a város jóval nagyobb vízdíjakat kap. A 7. §-ban felsorolt többi ipari vízfogyasztás is megállapítható úgy, hogy polgártársaink az iparüzők, de az ő polgártársaik — a lakosság más része se károsodjon. Hasonlóan vagyok a szikvizgyárakkal szemben. Tudok esetet, midőn évekkel ezelőtt jó nyári vásáron csak egy szikvizgyárból 3—4000 félliteres üveg szikvizet fogyasztottak. Ez ugyan kivételes nagy üzlet volt, de ebből látható, hogy az adóalap 15% -a túlkevés. Arról nem is akarok szólni, hogy kevéssel ezelőtt, midőn még a vízvezetékről mint óhajról beszélgettünk, egyik ecetgyárosunk azt mondta, ő naponta szívesen fizet 20 krt, mivel most a viz többjébe kerül. A tervezet szerint az öszszes ecetgyárak sem fizetnének ezt megközelítő összeget. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ellen (8. §.) 2% tiszta uyereméuyadót kiróni nem lehet, mivel az ily alakbau igazságtalan lenne, de a mint később ki fogom mutatni, ezek nekünk elég bőven segítik a vizdij viselését. A 9. g. b), c) és a IV. 10. Sj. a), b), c) pontját a 7-ik §-ba venném át. A gyógytárak köztudomás szerint igen sok vizet fogyasztanak, 10 frt évi dij felvétele tehát nevetséges csekély, mikor a nagy koukurrenciának kitett és kis haszonra dolgozó sütők sokkal súlyosabban terveztetnek vízdíjjal megrovatni. Ep így vagyunk a cséplőgépekkel is. Akárhány sütőnek évente nem kell annyi viz, mint egy cséplőgépnek két-három napra, tehát itt is túlkevés a 10 frt. Nem elég világos a IV. 10. § III. Jóval utóbb mikor S/eredát is Hál. is régen ."li'eLjtoUi'ni :i vásári élet lármás zajában, lml az ;;ívi''>nmi napok kétségbeejtő' lassúsággal eamniogi.iic a r-zürke hivatalok >zobái fölött, életuntság !'«>;r<ilt cl fáradt idegeim valami szórakozás után ..•áir> tak. Illa/írt arccal róttam az utakat, hallgattam a villamos velőkig haló csilingelését, néztem a cégtáblákat, a kirakatukat és bámultam a járókeló'k köznapi arcát. Valami ostobaságot akartam elkövetni egy leánnyal, aki szőkére lestette akkoriban a baját . . . Szerencse a szerencsétlenségben: megpillantottam a Margit hídon Ilonkát, az én régi kis ismerősömet, akit két éve nem láttam, aki az alatt az idő alatt igen szépen felserdült. Lassú, imbolygó léptekilel ment előre és c vízbe bámult. Elbúcsúztam igen megható ürügy alatt a szőke angyaltól és mikor eltűnt n szemhaláron, valami léliasággal közeledtem Húshoz. Észrevettem, hogy megvillant látásomra. Először mintha futni akart volna, de meggondolta magát és az arcát elöntő pír helyét lassan a félelem sápadtsága foglalta el. Mikor láttam, hogy léha kérdésemre majdnem sirva fakad, más oldalról férkőztem a lelkéhez. Es a hosszú uton a városligethez közel fekvő külvárosig szaggatott, kuszált mondatokban gyónta • meg regényét. ! IV. — Sohasem tudtam mit akar. Mindig is úgy viselte magát, mintha apám lett volna. — Az az asszony meg irigyelte tőlem a szeretetet, melyben férje részesít. Mindig szidott ha az ura nem volt otthon és azzal kínzott, hogy takarodjam a házától. Nem volt a lelkemnek hova lennie előtte. Akármit tettem semmi sem volt jó neki. Nem volt más nevem, mint „te fattyú", „te kócos", „te haszontalan". Aztán én is meggyülöltem, hogy kisebbítette anyám szent emlékét. Gyülölségem határtalanná nőtt az iráut a sápadt, irigy aszony iránt és meg tudtam volna ölni . . . — Egy bete megcsókolt az apám és éppen akkor jött be az az asszony is. Ha látta volna, mit csinált akkor ! Rám vágott a szemével, rettenetes gyilkos tekintetet vetett rám és goromba volt az urához. Szereda megfogta a felesége karját és megrázta a két hatalmas kezével. En elsikoltottam magamat és oda rohantam, mire az az asszony végig karmolt. Erre az ura ellökte magától úgy, hogy végig esett a szőnyegen. — Tegnap aztán megtudtam mindent, hogy miért gyűlöl az az asszony. — Ez az ember, aki apámnak hazudta magát, kedvesének akart engem. Kiszakítottam magamat karjaiból és a padlásra rejtőztem. Az asszony nem volt otthon, csak este jött haza, így tehát tisztába jöttein alávaló szándékával. — Ekkor elhatároztam, hogy menekülök előle. Felöltöztem és kevés pénzecskémet magamhoz vettem, aztán jegyet váltottam Budapestre és most itt vagyok. — Hogy miért jöttem éppen ide, a hol senki se ismer, azt magam se tudom. Nem tudora, mit csináljak ma, holnap már tudni fogom . . . V. Láttam, hogy sötét terveket forral, vigasztalni iparkodtam, figyelmeztettem szomorú helyzetére, mellyel különösen nagyvárosban sokan visszaélhetnek. Ideiglenesen felvezettem nagynénémhez, aki nem kevéssé volt meglepve, mikor engem egy fiatal és szép leánnyal látott belépni. Anna néni egy kicsit nagyot hall és valami mesét komponáltam hevenyében száraára. Tudtam, hogy jó helyen van és a vén nyugdíjas néni sasszemekkel vigyáz rá pápaszemein keresztül. Szégyeltem magam előtt, hogy szegény Ilához olyan léhasággal közeledtem, de elhatároztam, hogy jóvá teszem. Pár nap múlva bizalmasabbak lettünk és megvallotta, hogy otthon egy mulatságon megismerkedett egy kicsi, köszvényes emberre], aki valami végtelen apró hivatalt viselt és aki reménytelenül szerelmes belé.