Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-06

1898. március (5. PAPAI LAPOK. addig az akadémiának bármely szakülésén 5 — 6 akadémikuson meg valamely kőnyomatos újság véletlenül odatévedt riporterén kivül más hallgatóságot még nagyító üveggel sem igen lehet felfedezni, hacsak nem valamelyik egyetemi tanár tart előadást, kinek kedvéért néhány stréber tanítványa (az ugy- megemlékezni? legalább még soha sem láttam várost, melyben annyi mindenféle egylet volna, mint a mennyiről a P. L. eddigi számaiban olvashattam." 0 hol van még az a sok egyesület, a melyekről a legutóbbi 0. számban nem volt oka ős alkalma a P. L.-nak nevezett pofázok) áll be hallgatóságnak A belépti díjjal egybekötött előadásokra is szolgálhatok egy igen érdekes példával. A budapesti egyetemi kör már évek hosszú sora óta minden hónapban szokott egy-egy matinét tartani, még pedig rendesen humoros felolvasások, szavalatok és zeneszámokból összeállított programmal belépti díj nélkül. E matinéknak már meg volt az állandó, mégpedig előkelő törzsközönségük, mely minden egyes alkalommal zsúfolásig megtöltötte Budapestlegnagyobb helyiségét, a vigadó nagytermét. Ezen felbátorodva egyszer azután a rendezőségnek eszébe jutott, hogy jó volna talán egy ilyen matinét valami jótékony célra fordítandó nagyon szerény belépH mj mellett rendezni. Természetes, hogy a legérdekesebb műsort állították össze erre az alkalomra, s az összes budapesti napilapokban már jó eleve nagy reklámot csináltak a jótékonycélú matinénak; s mi lett az eredmény? 10 órára tűzték ki a matiué kezdetét s 11 óráig mindössze 2 azaz két vendég jelentkezett: gróf Gsáky Albin közokt. miniszter és Berzeviczy Albert államtitkár; a máskor legalább 7 — 800 főre menő előkelő közöuség egyetlen kivételes esetben, a mikor csak nagyon csekély belépti díj volt megállapítva, e miatt leolvadt 2 főre, ami bizony elég kicsiny szám még akkor is, ha ez a két vendég egy miniszter és az államtitkárja is. Érdekessé teszi e dolgot még az, hogy a következő havi matiné, melynél már megint nem volt belépti díj, minden akadály nélkül megtartható volt, még pedig a szokásos nagy számú közönség részvétele mellett. Ha tehát a fent elmondottakból azt látjuk, hogy a Szabad Liceum létesítése egyáltalában nem kecsegtet bennünket fényes reményekkel, akkor nagy kár volna az amúgy is túlságos, a kelleténél nagyobb számban levő egyesületeinket ismét eggyel szaporítani. Hisz a sokféle tagsági dij már most is csakuem az adók súlyával nehezedik közönségünk jelentékeny részére. Az ismereteknek terjesztése, a tudományok számára új tér hódítása kétségkívül minden fáradságot megérdemlő és mindenkinek lelkesedésére méltó célok. előtt vagy után lehetőleg valami könnyebb zsánerű szórakoztató szám, szavalat, ének vagy zene legyen, hódolván annak a praktikus elvnek : „utile dulci." Mivel az ily előadásoknak csak akkor lessz. meg a maguk üdvös eredméuye, ha közönségünknek minél több rétegét meg tudjuk nyerni, szükségesnek tartanám, hogy a már említett egyesületeken kívül e mozgalomba belevonjuk társas köreinket is : a kaszinót, a Lloydot, a polgári kört, az alsóvárosi olvasókört, de különösen a főiskola tanári, körét és a földmives iskola tanárait. Mindezeknek a köröknek meg van a saját külön közönségük, a melyet az illető egyesülethez a legkülönbözőbb kötelékek oly módon fűznek hozzá, hogy talán ezekre lehetneszámítani még a nem egészen mulattató felvasásoknál is, a melyekre ilyen módon városunknak majd. nem minden körét lassanként meg lehetne nyerni. ^ incs senki, a ki e célok megvalósítására irányuló törek- MindeQ körét mondottam 6s itt k(Uímös sü

jyt a veséknek gátat emelni akarna. Azt hiszem, sem mult földmives iskolánál tartandó gazdasági szakelőadáheti c.kkemnek, sem pedig az itt előadottaknak senki | gokra helyezek> mort ezekkel egészen uj közu

nséget nem fog ilyen intenciót tulajdonítani. Ha a Szabad ! ig ]ehetn(J U

aít

R

m a kultúra számára. Liceum alapítói azt hiszik, hogy a tudományok terjesztése és népszerűsítése érdekében városunk közönnem tett eleget, — s ebben igazuk is van, — s ba reményük, hogy fáradságukat siker fogja koronázni, ám tessék sorra járni mindazokat az egyesületeket, Ez volna szerény nézetem szerint a helyes és praktikus módja annak, hogy a komolyabb irányú előadások számára közönséget szerezzünk s a tudományok népszerűsítését közvetítsük. Kiesinyenkint, rétegeukiutkell az ilyen előadások számára közönséget szoka melyekről már megemlékeztem, s bírják reá ezen . tatQÍ és uevemi 8 hft maj(l ily m6{hü X/X hogy egyesületek vezetőit, hogy az eddig is szokásban volt szórakoztató előadások közé időnkint vegyenek fel egyegy komolyabb tárgyú előadást is, mindegyik egyesület tagjainak művelődési szükségleteihez képest választván meg a tartandó előadások tárgyát. (Mert hisz természetesnek fogja találni mindenki, hogy egészen más tárgyú felolvasásokat kell tartani a Jókai-kör közönségének, mint az iparosok önképzőkörének s ismét mást a kereskedelmi önképzőkör közönségének vagy a leányegyletnek.) De a legnagyobb gondosságot, és körültekintést igényli nemcsak a felolvasások sikereket lehet elérni, ha csakugyan nevelui fogunk közönséget a komolyabb tárgyú előadások számára, akkor e sorok irója is legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fog csatlakozni a pápai Szabad Liceum híveihez. Dr. Hoffuer Sándor. TOlXHUtiGYKL. Innen-onnan. Már minálunk verbuválnak, dehogy kötéllel, dehogy kötéllel, csupán a mértékhitelesítő hivatal íme, mit tesz az a pár hatosnyi belépti díj, I tárgyának, de magának a felolvasóknak is megválasznemcsak nálunk, de Budapesten is. Sajnos ugyan, tó

sa. Lehet valaki a maga szakmájában a legnagyobb de sehogysem tagadható tény az, hogy a közönség tudós, talán fel is tudja dolgozni a tárgyát a leg-1 pontos centiméterrudjával, mely azonban szegény és nemcsak a komolyabb irányú, de még a mulattató érdekesebben és mégsem tud semmi hatást elérni, gazdag legényt egyaránt elvisz. Nem „erővel % nem látnivalókra sem igen szereti a pénzét pazarolni s I hallgatóságának figyelmét lekötni nem tudja, mert (is mindjárt. Hét egész hónapot adnak még, hogy legyen bár az a belépti díj 5 frt avagy 10 kr, az neki! nincs, "meg a kellő orgánuma, vagy hiányzik az előadói j azalatt kiélvezhesse a legény az otthon örömeit, a teljesen mindegy, a hol fizetni kell, oda nem szívesen képessége. A legnagyobb szakértelemmel elkészített, 1 dicsőséget, mit a kalapról hosszan lecsüngő pirosmogy. Élő példa, szomorú példa erre a mi kicsiny, de , a legmagasabb irodalmi nívóu álló felolvasás teljesen J fehér-zöld páuflika szerez neki mindenek szemében, majdnem e»ész éven át üresen tátongó .«zinlia- elveszti értékét, eltéveszti minden hatását s csak' Hej s főkép a lányoknak szemében! Xincs is olyan, zmik, mely akkor szokott a legüresebb lenni, mikor ' untatja a közönséget az előadás fogyatékossága miatt. , a melyiknek kezéből hiányoznék a patyolatkeszkenő, a színészek benne előadást tartanak. ! Azért tehát a legnagyobb vigyázattal, a legnagyobb ; a szerető hűség-ajándéka. Ezt lobogtatja fennen, E lapok szerkesztőségében a múlt héten olvas- óvatossággal kell eljárni a felolvasók, illetve az elő-' mikor büszkén teszi meg utcák hosszal a fogadultam egy budapesti munkatársnak a levelét, ki még adók megválasztásánál, ha nem akarjuk a közönséget 1 mat, hogy „ő lessz a/, első század -zakaszvezetn-! soha nem volt Pápán, s csak onnét ismeri városim- szellemi élvezetek helyett az unalom kiuos tortúrája-' Xem a másodiké, ahhoz jó lessz a Kócos ]Vii is, kat, bog}

7 ez évi január 1-je óta hűségesen olvassa a nak kitenni. j hanem az elsőé, a császár, - de soká is b's^z, amíg Pápai Lapokat. E levélben olvastam a következői Ajánlatos lessz minden esetre olylbrmán' a nép a királyról énekel!— legelső századáé. Persze, sorokat: „úgy látom, Pápa az egyletek városa; én rendezni ezeket az előadásokat, hogy a felolvasás hogy ez nem megy olyan könnyen. Minden hit vámját oly teljesen produkálja, mint a Kútvölgy. A „csiker temetés

J e vágányából lépett elő a két alak, mely a csak lépésben haladhatott első fogatot kantáránál fentartotta. Prüszkölve akart felágaskodni a jó tömzsi somogyi ló, de a vasmarok, mely vezetékét fogta, a toporzékolásnál tovább nem engedte. A második kocsin ülő Rubanics éppen, hogy pisztolyt kaphatott elő övéből, már az ő lovait is kantáron kapta másik két marcona alak. Iis mintha a „Csiker temetés" csalitos völgye iskola lenne, úgy rajzott elő belőle a kurta szűrös támadó sereg. Rubanicsrn a helyzet minden tekintetben kétségbeejtő volt. Előtte a meredek Matacs, hogy hajtás által menekülnie a lehetetlenséggel volt határos; az út keskenysége — a kantárba kapaszkodó emberektől eltekintve — nem engedte a kocsi megfordítását és míg ők 11-en voltak, a völgy döntötte magából az embert, hogy az első negyedórára lehettek vagy 30—4ü-en. Innét élve menekülni nem lehetett, ha csak valami rendkívüli nem történik. Rubanics megkisérlette az alkudozást, tudomásukra hozta, hogy pénz náluk nincs, a mit elvehetnének tőlük : az csak néhány forint és az élelmi szerek, fegyverek; de a fenyegető támadás megértette vele, hogy szavának hitelt nem adnak, s hogy az életet védelmezni kell az utolsó lehelletig. A támadóknál fegyver nem látszott, de fokosokkal, baltákkal bőven el voltak látva, mik sokszor a fegyvernél többet érő eszközök. Két biztos lövés a kantárt íbgó két embert leterítette, de erre M—10 esett a lovaknak, az istrángokat, a gyeplőszárt elvagdosták s a szabadra eresztett állatokat neki szorították a mögöttük ereszkedő lejtőnek, melyen azok riadva száguldottak alá. Es Kubauicsékuak ez volt a szerencséjük. A Dráva menti somogyi legények kocsijaikról leugrálva meztelen bicsakkal vetették magukat a támadókra s ha közülök egy-egy 8 —10 baltacsapásra eldőlt, életét 3—4 ember élete árán adta oda, puszta ököllel is agyonverte azt, ki közelibe jutott. Kubanics is 6—7 emberrel dulakodott egyszerre, a hová ütött, ott leseett az ember lábáról, hogy alig egy másik negyedóra alatt az út halottakkal és sebesültekkel volt terítve. De bármily vas izom is a hosszas erőfeszítésben meglankad. Kubanics is érezte, hogy ereje rohamosan hanyatlik, a vér, mely sebeiből ömlött s áldozataiból kezére feccsent, markait senyvesztette, 5 perc kell csak még és a vérvesztés és kimerülés őt is leejti lábairól. A fegyverropogás és gazdátlanul vágtató lovak figyelmessé tették Kenése lakosait s midőn azokban a velük igen sokszor jót tett Kubanics mokány jószágait felismerték, vasvillákra, kaszák é> fejszékre kapva, siettek a veszedelem színhelyére. Feltámadt, a fél falu s mikor azok a ,,Porrogh lndjá''-ig jutottak, vették észre jöttüket a támadó betyárok. K« aztán egyszerre véget vetett a küzdelemnek, a jól megritkult támadók hanyatt-bomlok rohantak vissza a „Csiker temetés" árkába s lopóztak alább a Balaton szélen Aliga felé. Mire a keneseiok megérkeztek, a küzdelemnek vége volt, Rubanics egy fához támaszkodva, ködbe boruló szemekkel nézte a véres utat, melyen a falu népe 21 halottat és sebesültet olvasott össze. Rubanics soha többé ez útra nem jött, a hizlalással felhagyott. Kenései hizlalóját 5000 ezüst forinttal együtt a hű kencseieknek adományozta, a kiktől úgy ezt, mint a pénzen épített templomot Márta Terézia előtt elvette a veszprémi püspök. Az emberölő pedig, hol a nagy mészárlás történt, termi az acélos búzát és a piros virágú baltacimt.