Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-20

1898. február 20. sülét tagjai közt is örvend, már régóta ösztönözte az egyesület vezetőségét, hogy orvosuknak odaadó buzgalmával és önfeláldozó működésével szerzett bokros érdemei előtt hódolatukat kifejezzék, de dr. Kövi József ismert szerénysége mindig talált módot arra, hogy az ünnepeltetést magáról elhárítsa. Azt azonban már még sem tudta megakadályozni, hogy az egyesület fennállásának 30-ik évfordulóját meg ne ünnepeljék; s ezt az egyesület tagjai azután jó alkalomnak tekintették arra, hogy szeretetükkel és ragaszkodásukkal tüntessenek 20 év óta működő orvosuk mellett. A pápai izraelita iparosok gyámolító egyesületének felvirágzásában kétségkívül legnagyobb része van dr. Kövi József működésének, de nem szabad ezenkívül arról sem megfeledkeznünk, hogy városunk közéletében nem volt az utolsó két évtizednek egyetlen oly mozgalma, melyben a közérdekért küzdők soraiban a legelsők közt ne láttuk volna dr. Kövi Józsefet, ki különösen a közegészségügy ápolása és fejlesztése körül szerzett elévülhetetlen érdemeket. Mint járásorvos, mint az urodalrai, majd utóbb a városi közkórháznak igazgató orvosa, a városi egészségügyi bizottságnak hosszú időn át előadója, ez idő szerint pedig elnöke, mindenkor teljes önzetlenséggel, a legnagyobb ügyszeretettel és lelkesedéssel működött a köz javára, s — bogy pro domo is szólhassunk — lapunk hasábjain is a legnagyobb elismerésre méltó szolgálatokat tett a városi közegészségügy érdekeinek. E nagy érdemekhez méltó volt az a lelkes ováció, melyben dr. Kövi Józsefet a folyó hó 14-én tartott ünnepi lakomán nemcsak az egyesületnek teljes számban megjelent tagjai, hanem városunk számos notabilitása, tisztelőinek nagy serege részesítette. Már a zsúfolásig megtelt terembe való bevonulásakor is zajos éljenzés fogadta az ünnepeltet, de az iránta való szeretet és ragaszkodásnak spontán megnyilatkozása különösen akkor nyilvánult logzajosabban, midőn az egyesület nevében Altstädter Jakab alelnök méltatta a kettős ünnep jelentőségét s viharos éljenzés közben nyújtotta át a jubilánsnak az egyesület babérkoszorúját. A felköszöntőknek egész áradata következett ezután, melyek mind dr. Kövi Józsefet ünnepelték. Sorra keltek fel egymásután dr. Lőiry László, Böhm Sámuel, dr. Kreisler Károly, Schor Armin, dr. Hirsch Vilmos, Fischer Adolf, dr. Grosz Lajos, Lötringer Eafael, dr. Koritschoner Lipót, dr. Ilojfner Sándor, Szokoly Ignác, Steinherger Lipót, Rótli A. M. és Spitzer Hamu s mindannyian lelkes szaA két szempár gyanútlanul függött egymáson, mire az öl'es germán, bizonytalan ingadozó léptekkel visszaült a helyére és rekedtes, rikácsoló hangján túlbeszélte a zenét, mely valami szerelemmel és poézissel teli, hangulatos Strauss keringőt játszott: — Claire öltözzék! Igy csap le a vércse, kicsiny, vergődő, ártatlan áldozataira. Az asszony egy pillauatra felriadt gondolataiból és kérdőleg tekintett a mord, sápadt arcú Uóliátra. — Megyünk. Es a szomorú asszony formás, igéző vállaira rátette a fekete bársony gallérkát. — Szegény asszony, sóhajtottam félig hangosan, de az alispánné meghallotta &

s nevetve fenyegetett meg szikár, csontos ujjaival. Málika csodálkozva nézett rá, a kapitány feleségétől pedig szatirikus mosolyt kaptam. Jób főhadnagy oldotta meg a kérdést azzal, bogy kocintott és azt kérdezte, hogy ott lessz-e a garamvári atléta bálon ? 4. Ezalatt sikerült Elek Barnához osonnom, aki becsületszavára fogadta, hogy végtelenül szerelmes és okvetlenül ir egy lélektani regényt az ő problematikus szerelméről. vakkal méltatták az ünnepeltet és az egyesületet. Dr. Kön József szelleme.-ségtó'l sziporkázó humoros beszédben válaszolt a fel köszöntőkre, s a b .dlgatóság szűnni nem akaró éljenzése és tapsa ki-én.; minden felszólalását, s egyebek közt azt is, melyben az izr. hitközség képviselőjét: Róth M. A. főrabbit, majd a helyi sajtó jelenvolt kiküldötteit éltette. Ezeken kívül még pohárköszöntőt mondott dr. Koritschoner Lipót a városi hatóság képviselőjére: Szokoly Ignácra, Bülitz Ferenc az iparosokra ; Schor Ármin pedig a kereskedők jelen volt képviselőire : Kraasz József K-re, mint a Lloyd társulat elnökére és Fischer Adolfra. Az ünneplő társaság a késő éjjeli órákig a legjobb kedélyhangulatban maradt együtt; s az öszszes jelenvoltak teljes elismeréssel adóztak a fényesen sikerült ünnepély rendezőjének : Böhm Sámuel egyesületi elnöknek, úgy szintén Lang Ignác vendéglősnek is, ki erre azzal szolgált reá, hogy konyhája legjobb produktumait adta a vendégek elé. Színház. K. HEGYESSI MARI VENDÉGJÁTÉKA. Bávúdy Károly színtársulata, miután négy hétig küzdött jobb sorsra méltó buzgalommal a közönség állandó részvétlenségével, eltávozott városunkból, l'gy halljuk, Magyar-Ó várnak vették útjokat. Bárhova is jussanak azonban, kívánunk nekik több szerencsét, mint a mennyiben nálunk volt részük. A színtársulat két bucsú-előadását K. Hegi/essi Mari úrnő vendégjátéka tette érdekessé. A vasárnapi előadás közönsége, mely a Lowodi árva szenvedéseinek érzékeny történetét volt végignézendő, nagy ovációban részesítette a művésznőt. Színpadra léptekor szűnni nem akaró tapsviharral üdvözölte, a zenekarból pedig gyönyörű virágcsokrot és remek babérkoszorút nyújtatott fel, rajta e felírással : „K. Hegyessi Marinak — a pápai közönség." A művésznőt láthatólag kellemesen lepte meg a közönség figyelme s az a kitörő lelkesedés, mely ezután is minden nagyobb jelenete után megnyilatkozott. Erre pedig volt bőven alkalom. Igy mindjárt az első felvonás vége, ahol a szenvedélyes természetű, apátlan, anyátlan, rokonaitól üldözött és kínzott gyermekleáuy szívének keservét kiönti és átkot mond nénjének fejére, a közönséget valósággal extázisba hozta. Kár, hogy a következő felvonásokban nem láttuk a vcudégművészuőt állaudóan a színpadon, mert oly szerep nem tudást, oly akadozást ritkán észlelhettünk a közreműködőknél, mint vasárnap este. (Jsak az egy Jeszenszky, a társulat komikusa, aki ezúttal erősen drámai szerepet játszott és abban a jelenetben, melyben Jan Eyre-vel: a nevelőuővel megigérteti, bogy házában marad, s melyben a művésznőnek a boldogság előérzésétől átszellemült arca, egész igéző valója a megtestesült poézis volt, tudott némi hatást is elérni. Egyébkor a közönség csupán a veudégművésznőben gyöuyörködött, a taps, az éljen kizárólag neki szólott. Rossz sejtelmek között mentünk hétfőn a színházba. Tapasztaltuk ugyanis, hogy színészeink a szalóndarabbau vannak legkevésbé otthon, a könnyedség, a finomság hiányai ilyenkor legszembetűnőbbek. Sajnos, hogy sejtelmeink valóra váltak. Amit egy rossz eusemble csak ronthat művészi játékon, azt megcselekedték a hétfői előadásban. Minek az ebben részeseket nevükön nevezni? Elég kritika, hogy a közönség akárhányszor nevetni volt kénytelen a legdrámaiabb jelenetekben a művésznő környezetének félszegsége, ügyetlensége miatt. Pedig K. Hegyessi Mari úrnőnek a Denise egyik legfényesebb alakítása, hol művészetének minden báját és finomságát épp úgy érvényesítheti, mint annak erejét, drámai lendületét és a lélektani mozzanatok teljes átérzésésének és megértetésének képességét. De mindezek élvezéséhez hangulat kell, nem az a vidám hangulat, mely a kollégák (?) játéka miatt, akárcsak egy bohózat-előadáson, elfogta a közönséget. Alig egy-kétszer, (mikor más nem volt a színpadon) bámulhatta a közönség K. Hegyessi Mari művészi tudását és adózhatott érte tapssal és könnyel egyaránt. A diákkarzatot zsúfolásig megtöltő ifjúság más módon is kifejezé-t adott a művésznő játéka iránti hódolatának, egy gyönyörű koszorút juttatván neki, világoskék selyem szalagján e felírással: „Az ev. ref. főiskolai tanuló ifjúság — húdolata jeléül." Ez a váratlan, spoutáu megnyilatkozása az ifjúság elismerésének igen meghatotta a művésznőt és midőn később is a tapsokat köszöuui megjelent, köszönete nem annyira a gyér számú földszinti és páholy közöuséget, mint inkább az ifjakat illette. — Igaz ! Közönség ez este megint igen kicsi volt a színházban. Hegyessi Mari úrnő valószínűleg Schiller ^Orleami Aj/íV-éuek szavaival vett búcsút Pápától: „Johanna elmegy, s nem tér vissza többé." — őr TOLLHEGtiYKL. Tengeri kígyók. — Hollósai!- egy jelenesben. — SZEMlíbYKK: Témaliiány András, szerkeszti" őrgróf Púpa-líánhiday Odiló báró Postapalota Kde dr. Vízdíj Ádám dr. Népkonyha Sándor \ teuKfiri kiiry »fc. Népkonyha Katalin, bn<ra Jórend Viktor, a fáradt sziulaposztó Bakter Dömötör Szín: liamvasszíh'K.e. Trmaltiány András. (Kesergő apa tógában vapy a nélkül.) Nincs a teremtésben más elhagyott, Nincs árva más, csupán az én lapom, Muukástársim vénája befagyott, Kezük irását haj ! ritkán kapom ! A nyomda sürget egyre, szüntelen, Szedő-gyerek pontossan megjelcn »S ekép jelent a régi hű alak : „(Vak öl hasáb kell s telve le<sz a lap I" (Vak öt hasáb ? csekélyke öt hasáb ? Egy fél sorral sem adhatnád alább ? Nagy szót mondasz nyugodtan, jó gyerek! De ennyi kézírást, mondd, hol lelek '! A munkatársak ajka hogyha néma, Öt kis hasábra hol kerül a téma ? „Vagy négyezer szó kell" . .. Nem több? .. . „Hiába T Ennél több nem szorul be öt hasábba!" S hogy háuy ezer betű e uégyezernyi szócska, Franki tudhatja, a számok tudósa! (Mondókban ősz-'ik Tenyéri kígyók kara. ím, őszül a goudbau Az árva feje, Mint liótul a télben Somló teteje ! . . . De csúszva közéig már Nézd íme, néhány Hív, régi barátod, Bús Témahiány ! Őrgróf Pápa-Bánhidag Odiló. „Emelkedjél, Hiány, ne légy levert, Tekints reám, kegyembe veszlek újra", Bár megszavaztak, hűen itt vagyok Témának rendelt engem Isten ujja, Több oldalról tárgyalhatsz engemet, A trászomat, a nyomjelzésemet, Később a munka kezdetét s haladtát Az olvasóidnak tudtára add át, És így tovább, sújtson bár nyaktiló, Hűen kitart őrgrófod, Odiló ! Báró Postapalota Ede. Im én is itt vagyok, a Postapalota! Épüljek-e ide ? épüljek-e oda ? Épüljek-e fel én egyáltalán, Soká lessz még megoldatlan talány, S addig nyugodt lehetsz, komor Hiány í" Lessz rólam hosszú cikk meg egynehány.