Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-18

színpadon, de ekkor mindig igen kedves jelenség volt. Az óriási papucskormány alatt nyögő Péter bácsit Kiss István úr játszotta sok kedélyességgel és humorral, Meg kell emlékeznünk végül a kis Sült Jenőkéről, ki Ödön szerepében egyikét nyújtotta az est legtermészethűbb alakításainak. Végül az est koronájának sikerét feltették a „Szellemdús hölgy" előadásával Hanauer Zoltánné s Barthalos Olga úrhölgyek és Mikovinyi Jenő úr. A „Szellemdús hölgy" igen tanulságos darab. Két egymással egészen ellentétes női típus — egy ragyogó, élénk, szellemdús és egy szerény, házias, mély érzelmű — van egymással szembe helyezve és közéjük egy férfiú, hogy válasszon. A férfinak az első tetszik, mindaddig mig saját tapasztalásából reá nem jut, hogy mégis csak az utóbbi az, a ki boldogítani tud. Hanauer Zoltánné úrhölgy ez alkalommal is igazi művésznő voltáról tett bizonyságot. Ö adta a szenzitív és szellemdús hölgy szerepét páratlan szellemmel, rendkívüli finomsággal és utánozhatatlan élénkséggel. Barthalos Olga úrhölgyé volt a másik nő szerepe, kinek alakításában a következetes és az egységes hangulat volt bámulatos és rokonszenvet keltő, s milyen kedvesen énekelt hamisan ! milyen lehet még akkor az igazi éneke! Mikovinyi Jenő úr is egészen és finoman kidolgozott alakítást nyújtott. A műkedvelői előadás hát igen jól sikerült; sőt ama bizonyos legöregebb színházlátogatók azt mondják, hogy ez volt a legsikerültebb, a mit valaha láttak itt Pápán. A szereplők meg is kapták jutalmukat láthatólag és hallhatólag a sok tapsban és kihívásban, a melyben részesültek. Volt azonban a sikernek egy másik tényezője dr. Kőrös Endre, a Jóka-kör titkára, a kit a dicsőségnek nem kis része illet az ügyes rendezésért és azért a fáradhatatlan buzgóságért, mellyel e darabokat betanította. Elmenvén pedig a dolgok legelejére, ott találjuk a Jókai-kör szinészeti osztályának elnöknőjét, Sült Józsefné úrhölgyet, kit hála és elismerés illet azért a finom és tapintatos vezetésért, mellyel ezen üdvös társasági mozgalmak sikerét előre is biztosítja. A. J. Szabályrendelet A KÉMÉNYSEPRÉSI IPARRÓL. 1. g. Kéményseprés iparra nem nyerhet engedélyt oly egyén, ki képesítését az 1884. évi XVII. t. c. 4. §-a értelmében kimutatni nem képes, gyujtogatásért vagy tűzvész okozásáért büntetve volt és a hatóság előtt mint iszákos ismere^s. 2. sj. A kéményseprés ipar gyakorlása munkakerűletekhez köttetik, s e célból Pápa r. t. város i következő két kerületre o.-ztatik : Választóvonal a zöldséges piacon Polcz Pál 33. sz. házától föl Weisz Adolf szabó háza mellett, Kereszt-utcában Nagy Ignác-féle, Morvái József gombkötő, Skolnik Mihályné, Schosberger Márk, Schlesinger József házáig. Innen a Főiskola-utcán végig az alszélrőli házsor ; honnét a sertéspiacon Bauer Anna, TVeisz Jakab és LTngár Antal háza során a város majorjáig. Ettől a városmajor mögött felmenő küzle déli része, az Árok-utca 796. számától át a Korona-utca 761. sz. Morvay György háza mellett keletre és délre fekvő része a városnak, benne értve a Kozmaring-, Laki- és Zöldfautcákat, kertisort, Tamás-utcát és pordánsort. Mégis az ezek mögött eső malmok, puszták és szőllőhegyek képezik az alsó, az ezen felüli rész malmokkal és pusztákkal és Ilrhegyi szőllővel a felső kerületet. 3. §. Minden használatban levő kémény, takaréktűzhely és kürt havonként egyszer, hol azonban a napnak nagy részén vagy éjjel is tüzelnek, havonként legalább kétszer tisztítandó. 4. §. A kéményseprési díjak következőleg állapíttatnak meg: a) a henger és zártkémények után földszint és mindeu egyes emeleten külön 10 kr. b) nyitott kémények 5 kr; c) kályhák kürtöstől együtt 10 kr; d) egy sütővel ellátott takaréktűzhely kürttel együtt 10 kr ; e) több sütővel ellátott takaréktűzhely kürttel együtt 15 kr ; f) vendéglők és csárdák takaréktüzhelyei kürttel együtt 20 kr; g) földszinti házkéméuy kiégetése 50 kr; h) emeletes házkémény kiégetése 80 kr; i) új kémény lehúzása földszinti épületeknél 40 kr ; k) új kémény lehúzása emeletes épületeknél 70 kr. A kéménytulajdonosnak jogában áll a kéménynek tisztántartásáért járó díjakat évi átaláuyban megállapítva fizetni és a kéményseprő köteles azt elfogadni ; ez esetben minden egyes kémény, valamint az ahhoz tartozó kályha é6 csövek, takaréktűzhely és annak csöveiért, ha ezek azok közé tartoznak, a melyek a jelen szabályrendelet 3. §-a értelmében havonként legalább egyszer tisztítandók, egy évre az egyszeri tisztításért megállapított díj 12-szeresen, ha pedig azok közé tartoznak, a melyek a 3. g. értelmében havonként legalább kétszer tisztántartandók, egy évre az illető díj 24-szerese fizetendő utólagos negyedévi részletekben. 5. §. A kémények, takaréktüzhelyek, kályhák Hannos Etelka úrhölgy játszotta, ki igen sikerülten adta a komoly és erélyes asszonykát, s a ki ugyancsak megleckézteti a csélcsapságuk miatt csávába került férfiakat. A másik női szerep Hanauer Ilona úrhölgyé volt, a ki olyan bájos angol missz volt, a milyen valaha csak sétált Londonban. Láttunk ebben a darabban egy igen kedves szobacicust is Galamb Hona úrhölgytől adva. A férfi szereplők közül Patay Árpád a rajtakapott férj megszorult helyzetéből folyó komikumot sok helyen ügyesen érvényesítette; kár, hogy eleinte egy kicsit túlsókat foglalkozott a csibukjával; Paur Ödön elegáns megjelenésével és fesztelen modorával hatott a közönségre s abban a szokatlan megtiszteltetésben részesült, hogy férfiú létére koszorúval lepték meg. A kertész szerepét Xagy Vince adta, a ki igyekezett olyan esetlennek lenni, a milyennek egy vén angol kertésznek csak lennie kell. Második darab gyanánt színre került Murai Károly általánosan ismert kedves „ Virágfakadás"-a. E csupa poezistől áthatott kis remekmű tartalmát csakugyan nem lehetne jobban egy szóba összefoglalni, mint ebbe: virágfakadás. Fölöttünk kék ég, körülöttünk édes tavaszi napfény, lábaink alatt virághímes mező, nem messze patakcsergedezés, suttogó erdő s csicsergő madárdal és eló'ttüuk — menyasszonyi ruhába öltözve — egy virágzó kis mandulafa! Ez a virágfakadás. Csupa fény, szín s illat! Van-e ennél szebb jelensége a nagy mindenséguek ? Azt tartom nincs. E gyönyörűségnek festése ez a kis színdarab. Meséje nincs, az egész csak két, ifjúságtól, szerelemtől túláradó üde, bohó, ifjú szív hangulatának festése. A nagynéni előtt folyton civódó, de magukban egymást igazán szerető fiatalok szerepeit Galamb Bózsika úrhölgy és Szarka Lajos úr adták. Galamb Kózsika, ki egy szép virágcsokrot is kapott, oly mesterkéletlenül s annyi természetes bájjal adta Nelli szerepét és Szarka Laci-jában is annyi volt a fiatalos élénkség s szerelmes hév, hogy a darab alaptónusát képező poétikus hangulatot valóban sikerült nekik fölkelteni 8 mindvégig fenntartani a közönségben. Némely euyelgési jelenetükben egy kicsivel kevésbbé tartózkodók, kevésbbé diszkrétek ha lettek volna, azért nem szóltuk volna még meg őket. Egyik legsikerültebb alakítását az estének nyújtotta Pentz Mariska úrhölgy a kardos Márta néni szerepében; jellemzetes maszkirozásával és ügyes játékával sok derültséget okozott a közönségnek. Katát Pentz Anna úrhölgy adta ki, őrangyali szerepében csak néha-néha s rövid ideig jelent meg a huszonnyolc-harminc évig bizony többnyire meglehetősen gyávák vagyunk mi ott, ahol nem találunk könnyű megadásra. Csak úgy harminc felé jön meg a feltétlen bátorságunk bármilyen nehéz ütközet megvívására. Addig mindig a nő részéről várjuk a kezdést, s csak az Ő biztatásában bizva merjük megkezdeni a harcot. Sőt addig sokszor még a megadás jeleit is félreismerjük ée ostobául folytatjuk a harcot, holott a fehér lobogó már felénk integet. A biztos lefegyverzés és a támadás bátorsága nem a gyenge ifjak szerelmi harcainak a sajátsága. Elég az hozzá, hogy ez az én első, igazi szerelmi diadalom hirdetője nem régiben csattant el. Ezelőtt négy vagy öt esztendővel, most is úgy emlékezem rá, mintha tegnap történt volna. S az emlékezés gyönyörűségétől csak úgy forr a vérem még most is, ha rágondolok. Asszony volt I Elvált asszony, a ki két éves, mesésen rossz házasság után elvált a férjétől. S azóta, mintha csak boszút esküdött volna az egész férfinem ellen. Csábítóan szép teremtés volt. Szép, okos, kacér és szellemes. A hódítás egész fegyvertára rendelkezésére állt. S ő használta is fegyvereit. A ki közelébe jutott, az menthetetlenül elveszett. Alázatos, nyomorult rabszolgája lett, a nélkül, hogy hogy szerelmének csak morzsáját is kapta volna. Lelketlen, hideg hódító volt, a kinek csak az volt a célja, hogy magába bolondítson mindenkit, s aztán kikacagjon mindenkit. Én is halálosan beleszerettem. Éjjel-nappal csak ő volt az eszemben, jóformán gondolkozni sem tudtam másról, csak ö róla, az 0 szépségéről és a vágy, hogy birhássam őt, néha már szinte őrületes vadsággal kergetett hozzá. És ő hideg nyugalommal nézte kinos vergődésemet. Kiváló kegyképeu néha megengedte, hogy a kezét megcsókoljam. S én, mint valami megszelidított fenevad, tiszteletteljes áhítattal csókoltam kis fehér kezét. Mindaddig a percig, a míg megtudtam, hogy szeret engem és csak boszú vágya meg büszkesége készteti Őt arra, hogy kínozzon. Valami párbajom volt miatta. Ellenfelem a legveszedelmesebb Yivók közül való volt és mindenki biztosra vette, hogy éu kapok ki. A szerencse azonbar. nekem kedvezett és Ő kapott egy hatalmas vágást. Mikor a párbaj után először találkoztunk, az öröm el uem palástolható jelével fogadott. De ez csak pillanatig tartott, hamarosan az lett, a ki volt és azután, mintha csak megsajnálta volna tőlem az iménti kis örömet, rám se nézett, a többiekkel beszélt. Én megvártam míg mind elmennek. — Maga nem megy ? — kérdezte. I — Nem, — feleltem én. ' — Mire vár ? — Egy őszinte szóra. Szeret ? Arczomba kacagott s úgy kiáltott fel : í — Megbolondult ? En magát szeretném '! Talán íjutalmul azért a komédiáért? | Vérig sértett, hogy Ő komédiának nevezte azt, I mikor én az ő becsületéért kockára tettem az életemet és nem tudtam többé magamnak parancsolni. Vadul megragadtam a karját, magamhoz szorítottam és úgy mondtam neki: — Jól vau 1 Hát jutalom kell! Egy csók I És azt elveszem, ha meg kell is érte halnom ! S csodák csodája, a helyett, hogy ellökött volna magától, engedte, hogy szomjas ajakam reátapadjon az ajakára és csókoljam, csókoljam, lélegzetfullasztó végtelenségig. És mire kiszabadult karomból, ó' lett a megszelídített tigris. Hízelkedve simult hozzám : — Szeretlek, mert férfi vagy, bátor és erős . . . — A legkedvesebb csók — szóit a harmadik — az a csók, a melyet meg nem kapott, vagy nem adott meg valaki. Lehet ez az első vagy utolsó csók; de mindig az, a melyre még csak vágyakozunk. Mert higyjétek el, minden régi csók emlékét elfelejteti az az új, a melyre vágyakozunk. Beszéde élénk cáfolata volt a másik két úr beszédének, de azért nem mertek vele vitába bocsátkozni, mind a ketten bizonyára az emlékezetes csókok dicsőítése mellett vággyal gondolva azon ajkakra melyeket még nem csókoltak.