Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-06

2. 1898. február 6. munka embere ép úgy, mint a kereskedő, iparon és földműves és a városi hatóság egyegy képviselője sietni fognak a templomba, hogy a ha/a jó-voltáért a nemzet boldogulásáért imád kozzanak. A város bizonnyal képviseltetni fogja magát a főiskolai ifjúság ünnepén is. Ha a mint hallszik, a zászló felavatási ünnepét is ez alkalommal tartanák meg, a március lő-én felavatott zászló valóban a szabadság zászlaja lenne mindenkoron az ifjúság kezében. Készüljünk a közelgő ünnep méltó fogadására ! A mit elmondtunk, az valószinüleg igen hiányos; lehet és kell is pótolni. Ks bizunk e város bölcs vezetőségében, derék polgárságában és lelkes ifjúságában, hogy pótolni fogják, hogy a szabadság napjának ötvenedik ünnepe fényében és magasztosságában méltó lesz március lő-ke emlékéhez és városunk történeti mii lton alapuló hazafias érzéséhez. —őr— Városunk vasútja. Párját ritkító komoly érdeklődés mellett vilte tárgyalás alá városunk érdemes képviselőtestülete városunk vusútügyét, a Vápa- Hthihithti vasúttervet, Hókkal értelmesebb és intelligensebb városunk képviselőtestülete, hogysem arra szorult volna rá, hogy azt magyarázgassák előtte, hogy egy /n'li/ps irányban vezetett vasút rsakis hasznára lehet egy városnak. Nem is volt senki, a ki ezt el nem ismerte volna. Ks legkevésbb<' lehetett egy ilyen o|i>kurus ember Pápán, a hol ma is a szó leljes értelmében megátkozzák azon szerencsétlen elődeinket, a kiknek hallatlan közönye annak idején városunk minden lehető előnyéi a szomszéd Kis-('zellnek engedte át. Bezzeg, nem igen dicsekedik senki azon szerencsétlen elődök közül azzal, hogy 6 is «abbau az idoben» a helyes irányba terelni szándékolt nyugoti vasút ellen szavazott. Vájjon dicsérettel fognák-e felemlíteni pár évtized után azok neveit, kik a PápaBánhidai vasút ellen törtek? Szerencsére, ilyen obskúrus tagja nem volt városunk képviselőtestületének. E tiszteletre méltó derék testület előtt nem volt szükség utalni a gazdasági termelési tényezők sikeres öszhatására, a gazdasági életnek egyedül helyes fejlődésére, melyet legelső sorban csakis a helyesen irányított közlekedési rendszer valósíthat meg. Mindnyájan elismerték a régóta vallott nézet helyességét, hogy a Pápa-Bánhidai vasútra igenis szüksége vau városunknak. Csak a hozzájárulási arány iránt voltak eltérő nézetek. >S e tekintetben nem habozunk magunk is kijelenteni, hogy mi is — rendes körülmények közt — elégségesnek hittünk 40—G0.000 frtos hozzájárulást. De fájdalom, számításainkban a, nem tőlünk függő körülmények miatt alaposan csalódnunk kellett. Vidékünk községeinél a lelketlen igazgatók és népámítóknak sikerült az érdekelt községeket a vasút ellen izgatni, s így történt, hogy míg Komárommegye érdekelt községeinél teljesen bevált a számítás, addig a mi vidékünknél fele sem éretett, el azon hozzájárulásnak, a mit az engedményesnek a vasút kiépítésénél felvenni kelletett. Hasonló csalódás érte a kisbéri álladalmi jószág hozzájárulási arányánál, a melyre nézve az illető jószágkormányzóság inkább a kisbérgyőri, vasút, irány mellett nyilatkozott. Itt is-120.000 frtról volt szó, mely elesett. Ily helyzetben nagyon természetesen, valakinek a kinek a vasút érdekében áll, csak kellett a beállott hozzájárulási hiányt fedeznie. Esterházy Móric gróf 0 Excellentiája, az egyik érdekelt, a kitől az engedményes csak 80.00Ü frtot számolt,- félemelte hozzájárulását 120.000 frtra, pedig ő adózik a megyebeli községeinknél is, a melyek jegyeztek; s ő adózik a Komárom megyei érdekelt községeknél is és őt éri egy egész negyede városunk által megszavazott összegnek is. Igy jutott városunk is abba a szomorú helyzetbe, hogy ha akarja a pápabánhidai vasúttervet, akarnia kellett a beállott hozzájárulási hiány fedezéséheg is hozzájárulni. Ha ezt nem teszi: — beáll Pápára nézve a legnagyobb veszedelem. Az engedményes, a ki bírja a Bánhida- Vaszari előmunkálati engedményt is, — egyszerűen megvalósítja a Bánhidai- Vaszari vasútat, mely vasútra nézve a lovász-patonai G0—80.000 frtos hozzájárulással minden számítási kombinációja teljesen rendben volt. S e ténnyel (!) szemben hiába jezsuitáskodunk és forgatjuk szemeinket, hogy az a vaszari terv lehetetlen, mert nem képzelhető, hogy egy várost: Pápát mellőzzön az új vasútirány. Igy jezsuitáskodtak a tataiak is. Ott is azt mondták, hogy nevetséges az egész Pápa-Bánhidai vasút terv, mert hiszen csak nem mellőznek és kerülnek el egy rongyos kis községért o\j várost, mint Tata ! Es ime megtörtént ez is. tí pedig annyira megtörtént, hogy Pápa csakis a Pápa-Bánhidai vasútra szavazott meg hozzájárulást és egy krajcárt sem adna a PápaTatai tervre, ha még olyan nagy város lenne is Tata, Es most Tata város hiába küldött löt) tagból álló deputációt a miniszterhez, hogy akadályozza meg a PápaBánhidai tervet és Bánhida helyett Tata legyen, az irány! . is lut végig, a mint egy pillanatra hátrapillant és látva hódolói sorát, tovább siet. Az az dehogy siet! Az okos és kacér hölgyecskék, még a legjobbak közül való is, jól kihasználják ' nz alkalmakat és az alacsony sarkú, bosszú elegáns • cipók nem a leggyorsabb tempóban sietnek cl az j aszfalton. j Idó't engednek arra, hogy kigyönyörködlicssük magunkat és idó't arra, hogy a karcsú termetek, a ! fekete harisnyák és csipkés alsószoknyák belojjják magukat az álmainkba, ha mindjárt a valóságról le kell mondanunk az első' komoly tekintet után, a melyből okos ember megérti, hogy hol nincs eladó sziv. Persze néha nem jó hamarosan megérteni és kár retirálni, mert némelyik boltos akkor hívja vissza a vevőjét, mikor már jóformán kidobta a j boltból — de legtöbbször jó. Az a fiatal ember, a ki előttem vagy 20 lépésre loholt egy leány utáu, a legkitartóbb lovagok közül való lehetett. l'tcáról-utcára kisértem őket s ő hűségesen ment a leány után, de nem szólította meg. Ivezdtünk a néptelenebb utcákba jutni s itt az egyikben egyszerre csak hirtelen mellé került. En is meggyorsítottam a lépteimet s utolértem őket. Tulajdonképpen számítottam egy kis kalandra. Azt hittem, hogy az az úr egyszerűen tolakodik és hogy ha én azt a nőt megszabadítom tőle, hát hálás lesz irántam. Es ezekből a lovagiasság útján szerzett találkozásból néha nagyon jó és kellemes ismeretségek fejlődnek ki. Hanem ezúttal a tervem dugába dőlt. Egy jő pajtásom csatlakozott az ismeretlen leányhoz. György úrli, a kiről legutóbbi kötete megjelenése alkalmával egyik okos bírálója elismerte, hogy a „naturalisztiko-szimbolisztikus iránynak némi romantikus verizmussal kevert igen szimpatikus képviselője.A fiatal úrnak, úgy látszik, régi ismerőse volt a leány. Nem hallgatóztam, de Gyuri elég hangosan beszélt a néptelen, csöndes utcában. — Nem akartam magához csatlakozni, édes Erzsike! Nyomon követtem vagy félóra óta, azt, hittem, hogy tudok magamnak parancsolni s megelégszem azzal, hogy lássam karcsú termetét, bájos, ringó járását s azt a keskeny sávot a harisnyájából a cipő felett. De gyenge voltam! Látnom kellett az nrcát, hallanom kellett édes beszédét. — Hagyja el uram ! Köztünk szó sem lehet többé semmiről. Ön hazudott, mikor nekem a szerelméről beszélt, Önuek felesége van, mondjon annak szépet, nekem pedig hagyjon békét. A leány indulatosan beszélt s a hangja reszketett is egy kissé. Hogy a kópé mit felelt rá azt nem hallottam, mert mielőtt beszélt volna, hátranézett s nekem hátra kellett maradnom. Szerencsére nem ismert meg s távolról kisérhettem őket. Egy kapu alá értek. En meghúztam magam egy átelleni kapuban, Ok megálltak. Az utcában senkit se láttak s egy kissé beljebb húzódtak a kapu alá, a hol a leány sokáig ott felejtette a kezét a férfi kezében. Ügy látszik, teljesen kibékültek. György ílr átkarolta a leány derekát s magához húzta. Meg akarta csókolni. De az ellenkezett, György úr könyörgött; de a leány hajthatatlan maradt. A gesztusaiból úgy vettem ki, mintha azt magyarázta volna, hogy : — Mit gondol '{ Itt a kapu alatt! Azután az arcához hajolt, súgott neki valamit, mire a férfi eleresztette s a leány mint valami kis mókus, fürgén és kecsesen felszaladt a lépcsőkön. György úr egy darabig nézett utána, azután az utcára. Az arca piros volt, a szeme ragyogott: — Aranyos kis jószág, mondta suttogva és csettintett a nyelvével. Elébe léptem s rászóltam : — Szép legény vagy Gyurikám ! Először meghökkent, hanem azután mosolyogni kezdett és megrázta a kezemet: — "Úgy sem ismered ! Es jó, hogy találkoztam véled. Tudod, ilyen szerelmes hangulatban nincs kedvesebb dolog, mintha az embernek közelében van egy jó barát, a kinek beszélhet Ő róla. — Ő róla ? Szép. Nem jobb lenue, ha a feleségedről beszélnél? — Ugyan hagyd el kérlek ! Mióta lettél te erkölcsbiró? Mióta tiltakoztál a „Századvégi leányok"