Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-12-04
letescn kifejtettük, tartózkodással fogadta az új társaság megalakításának eszméjét. Kern a cél volt az, melyet kifogásoltunk, mert teljesen átéreztük annak jelentőségét, hogy ÍI tudomány minél szélesebb körben terjesztessék s hogy azoknak, kik részben hiányos, részben felületes oktatásban részesültek, ismereteik körét jobban kitágítsuk. Tudatában voltunk annak is, hogy a népszerű felolvasások megvethetik alapját leányaink továbbképzésének, esetleg egy leánygimnáziumnak. De mindennek tudatában s mindennek ellenére nem tarthattuk helyesnek, hogy egyletekkel úgy is bővelkedő városunkban a többiek rovéisára egy új egylet alakíttassák. Jeleztük is akkor a módot, hogy hogyan lehetne a Szabad Liceum eszméit már fönnálló társasköreink : a Kaszinó, Lloyd, Polgári kör stb., de főkép a főiskolai tanári käv és a földmíves iskolai tanárok segélyével megvalósítani. Örömmel jelezhetjük nem a mi álláspontunk, de az ügy szempontjából: örömmel, hogy az öt tagú szervező bizottság egy valóban dicséretes buzgósággal megalkotott alapszabálytervezet elkészítése és gyakori, hosszas ülésezések után belátta, hogy új egyesület felvirágzására városunkban ez idő szeriut kilátás nem lehet s épp azért azzal a kéréssel fordult a már majd két év óta sikerrel működő tanári körhöz, hogy a Szabad Licenm eszméit saját körében, saját rendes és pártoló tagjaival, s a rendelkezésre álló sok segédeszközzel valósítsa meg. A tanári kör az eszmét magáévá tette s ezzel az egész mozgalom az egyedül helyes mederbe tért. A tanári kör pártoló tagjai bevonásával három irányú felolvasásokat, illetve előadásokat rendezhet. Első sorban a nagyközönséget általánosan érdeklő tudományos kérdésekről, másodsorban gyakorlati jellegű tárgyakról tarthat felolvasásokat és harmadsorban olyan tudományágakból veheti felolvasásai és előadásai tárgyát, melyek ismerete főkép a polgári leányiskolát végzett leányoknak az általános műveltség szempontjából szükséges. Hogy miféle kérdések érdeklik legjobban a nagyközönséget, arra könnyít a felelet. Azok, melyekkel társalgásban, hirlapolvasásban legtöbbször találkozik, melyek azonban részletes és alapos fejtegetésre is érdemesek. A szociál-politika, az ujabb irodalmi áramlatok, a képzőművészetek, a modern fizikai felfedezések stb. hivatott ismertetőkben, főkép ha az ismertetés szabad előadásban történik, nagy és buzgó közönségre számíthatnak. Nem mondjuk, hogy mindjárt kezdetben, de hisz tudvalevő, hogy a közönséget ily előadások számára jó előadások által lassanként kell megteremteni. Másodsorban gyakorlati jellegű felolvasások és előadásokról szólunk, itt olyasféle előadásokra gondolunk, mimikkei már kisebb egyletek kísérletet is tettek: népszerű módon oktató előadása jogi, orvosi, technikai ismereteknek, melyekre a gyakorlati életben a nagy közönségnek szüksége van. Ez előadásokra közönséget toborozni, főkép a tanári kör pártoló tagjainak lessz hivatásuk ismerőseik körében. Hogy pld. az orvosi tudomány gyakorlati kérdései iránt mily nagy az érdeklődés, azt több nagyobb vidéki városban, Debrecenben, Váradon stb. tett tapasztalat fényesen bizonyítja. Harmadsorban nagy és nemes hivatás vár a tanári körre s a tanári körben a Sz. L. eszméinek leányaink továbbképzése terén. E tényről már több izben volt szó e lapok hasábjain. Ezúttal nem akarjuk a rég ismert hiányokat emlegetni, új panaszokkal kisérni, elég ha annyit jelzünk, hogy intelligens középosztály nem elégedhetik meg azzal a műveltséggel, melyet a négy polg. iskola leányainak nyújt. Az új polgári leányiskola falait — igaz — oly szélességben építik, hogy azok esetleg egy második emeletet is megbírhassanak s ez a második emelet az első fokú felsőbb leányiskolává kiegészített polg. isk. céljait szolgálnák. A ref. felsőbb leányiskola ügyében bizottságot küldött ki ugyan a dunántúli ref. egyházkerület, dc mindezek megvalósulása részben bizonytalan, részben a távol jövő homályába vész. Nekünk azonban kötelességünk leányainknak a kellő társadalmi műveltséget már most megadni, s azért mondjuk, hogy e téren a tanári kör új vállalkozására nagy és szép hivatás vár. Hogy e háromfajta előadások, hogyan s mikor tartassanak meg, mely tárgykörből tartassanak eggyes, melyből sorozatos előadások, annak megállapítása egy c célra rendelt bizottság feladata. Mi magunk részéről a kultúra érdekében lelkes örömmel üdvözöljük ebben az általunk is óhajtott formájában a Szabad Líceumot és működéséhez, — remélhetőleg mielőbb megkezdődő működéséhez — tartós sikert kívánunk. VEGYES HÍREK. — December 2. Hőn szeretett Felséges Urunk f. é. december 2-kán ülte meg trónralépésének és osztrák esászárkodásának ötvenedik évfordulóját. Felséges Urunk császári székvárosa nagy ünnepségekkel ülte meg e jubiláris napot, de ugyanekkor Magyarországon is milliók imája szállt az égbe hálát adván az egek Urának, hogy O Felségének ily ritka kort engedett megérni, s kérve a népeknek Istenét, hogy nyújtsa még igen hosszúra nagy, bölcs és jóságos királyunknak életét. A jubiláris ünnepnapon a veszprémi székesegyházban fényes istenitisztelet volt, melyen maga báró Hürnig Károly püspök pontifikált, s amelyen Fenyvessy Ferenc főispán vezetése alatt az összes vármegyei tisztikar, állami és városi hatóságok, a honvédtisztikar stb. jelen voltak. A város e napon lobogó díszt öltött. Délben Hornig püspök nagy ebédet adott. Városunk is kivette részét az ünnepből. A plébánia templomot a 9 órakor tartott istenitiszteletre a lakosság egészen megtöltötte. Jelen voltak a városi és ogyébb hatóságok és a honvédhuszár tisztikar teljes számban. Az istenitisztelcten Kriszt Jenő plébános pontifikált. Az ev. ref. templomban Kis (bíbor lelkész mondott imát, az izr. templomban pedig Roth M. A. szónokolt.—A huszárezred tisztikara délben a (IrilT szállóban bankettet rendezett, melyen Molnár Ákos ezredes mondott felköszöntőt a legfőbb Hadúrra. —• Névnapi tisztelgés. Szeretett főispánunkat Fenyvessy Ferencet, ki jelenleg székhelyén tartózkodik, tegnapi névünnepo alkalmából igen számosan keresték fel szercncsekivánataikkal. A vármegye tisztikara Kolossváry József alispán vezetése alatt teljes számban tisztelgett, azonkívül tisztelgett főispánunknál a veszprémi városi hatóság, egyéb hatóságok és eggyesek. Délben Xéger Ágost apát-kanonok fényes ebédet adott tiszteletére, melyen számos tósztban ünnepelték főispánunkat. — Az első háziestély. Múlt vasárnap tartotta a Jókai-kör első háziestélyét. A megszokott előkelő közönség élénk örömmel üdvözölte, egymást, hosszú pauza után ismét megkezdődvén a Jókai-kör szezonja, melyhez hasonlóval változatosság, tartalmasság és népszerűség dolgában kevés kisebb vidéki város dicsekedhetik. Valóságos szellemi felüdülés ezek az esték a hosszú tél alatt és kiváló megteremtőjüknek valóban öröme telhetik, ha néha-néha bepillant a kör házicstélyére, melyben intelligens szép társaság gyönyörködik a saját köréből kikerülő előadók tudásában és művészi képzettségében. Az idei első háziest éhigen szépen sikerült. A műsor első száma Jámbor Arragóniai táncai voltak, melyet Galamb Ilona és Vikár Erzsi adtak elő négy kézre zongorán sok tapsot aratva a gyönyörű zeneszám méltó interSokat! Nagyon sokat el lehet így az emberek eló'l eltakarni, s megtenni valamit a látszat kedveért i Azt se tudja máig se senki, miért is verekedtem meg én másnap Bartha úrral. A segédeim is csak azt a levelet tudják a viaskodás okául, a melyet hozzám intézett még aznap délelőttjén. Valami olyasmiről volt benne szó: „hogy nejét a sétaközben a parti ó'rök durván bántalmazták, — állítólag az én utasításomból" s ezért elhalmoz mindenféle inzultusokkal. Magyarázatokkal csak nem intézhetek el ilyen ügyet? — hát megverekedtünk. Ez is a boszának egyik fajtája, — ál-okkal a fétjet uszítani valakire! — De végre ez is jó valamire ; — hogy végkép szertefoszoljék egy szép álom végső' maradványa! Kifent éles kardokkal a kézben találkoztam hát először a férjjel, s mikor a vezető segéd megadta a jelet, Bartha úr olyan hadonászást vitt véghez a levegőben, hogy ahhoz képest a kis-kunmajsai szélmalom valóságos „kismiska". Káértem gondolkozni is. Láttam előttem egy férjet, a ki a neje becsületén ejteni vélt csorbáért száll sikra, s ezt a hivatását úgy véli legcélszerűbben megoldani, hogy elvakítva, Őrülten vagdos éles eszközével maga körül. Szinte komikusnak tűnt fel a helyzet. A tragikus része pedig abban rejlett, hogy én azt az őrülten vagdalkozó alakot bármely pillanatban összekaszabolhattam volna, annyi védtelen helyet hagyott nekem az ellenfélnek. Nem teszem. Nem szabad. A néhány percig tartó küzdelemben kétszer elragadott a hév, kihasználni az ellenfél ügyetlenségét s szinte a végső percben vontam vissza a fegyvert a saját védelmemre. Megmagyarázhatatlan nyugodtság vett erőt rajtam, a mibe a megvetésnek is egy neme vegyült! . . . Abszolúte nem támadtam s így elég soká tartott a küzdés, melynek végre is félhalk megjegyzés a hátam mögött, — szakította végét. „Ugyan mit csinálsz már az Istenérti" Ennyi volt ez a suttogó megjegyzés, bár máig sem tudom melyik barátomtól eredt, — elég az hozzá, hogy e hang irányába vetett pillantás alatt mozdulatlanul maradt kézcsuklómra elég volt egy véletlenül oda tévedt ütés, hogy kihulljon kezemből a kard . . . . . . Meg voltam sebesítve! J Ebben a momentumban ért még egy vágás a í melyu ck nyomán a jobb vállamon is kiserkedt a jvér . . . Azon a helyen, a hol tegnapelőtt még a Joliink a feje ugodott. Több részletre nem emlékszem. Elaléltam . . . j ... Mikor a sebláz megszűnt, mikor újra eszméletre tértem, a mellettem virrasztó orvo* nem győzött korholni a szemmel látható kii 1 ^m feladásáért. Meg azt is elmondta, hogy Nádasdon a főbiróék „ zsúr "-ján ugyancsak eíénken pertraktálták az esetemet, állítólag még u Bartháué is megnyilatkozott az ügyről s még örült is az én elbukásomnak: — Úgy kellett a gyávának! Egész felgyógyulásomig, de azóta is sokszor el-elgondolkoztam ezen a megjegyzésen. Hogy hát igazán gyávaság volt-e ez a történet, vagy csak afféle oktalanság ? . . . Azt az érzést sem birom megmagyarázni máig se magamnak, a mely megbénított azzal az emberrel szemben ? — Persze ez a virtusa nagyon megnövesztette az asszonya szemében s ki tudja talán azóta . . . hű is hozzá! Ugylátszik jól volt ez így megírva a csillagokban.