Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-11-27
Szerit kötelességünk azért, mert nálánál soha senki méltóbban nem viselte a magyar királyi trónon királyi férje szine mellett a királynői koronát, a haza biztonságára a véderőt képviselő legfőbb hadúr mellett soha senki nem volt nálánál jobban a trón és a nemzet javára egyiránt, áldásos béke ..\ szeretet védangyala, és nem lehetett volna a dúló csaták után sebesült és elhulló hősök ápolására hivatott egyletünknek az ő irgalmas és könyörületes szive miatt hivatottabb, legfőbb védnöke. Ha visszagondolok a rémes pillanatra, mikor a merénylet hirét vettük, eszembe jut, hogy megdöbbenve némák lettünk, majd pedig kitörtünk a gyilkosra szórt kifakadásokban, végre kerestük a rémes merénylet okait, a megtorlást, az elégtételt, a vigaszt, a megnyugvást, de mindegyiket nehezen találtunk. Ez érzelmek hatása alatt eszünkbe jutott a filozófia egy örök igazságot képező tétele, hogy : nincs okozat ok nélkül. De feltettük a kérdést, hol az ok ? Ma már megfelelt rá a gyilkos vallomása, a nevelés, melyben részesült, hogy még az anyja nevét sem tudja. A gyilkos bár halált érdemelne, de a legnagyobb szigor is csak a bevégzett tényeket bünteti, a jövőt az orvosolja meg, ha a modern művelt világ jólléte nem engedi meg, hogy a társadalomnak legyenek már a születés percében és nevelés szerencsétlen voltában nyomorult elhagyatottjai, a kiknek a jó nevelésből csak egy szikra sem juthat, és vadul felnőnek a modern világban, és ha fényt és hatalmat látnak, a világgal meghasonlanak, és ezzel kibékülni nem, csak rombolni és gyilkolni vágynak, nem végső szükségből, nem iudulatrohamból, hanem kitűzött és elhatározott életcélból. Es végre is nincs más mód, vallásosnak kell lennünk a gyászesettel szemben, Istenben kell bíznunk. A szentírás szavai szerint a nemes életnek, a jó cselekedetnek meg van a maga jutalma. És kérdezzük önmagunkban, nincs-e jutalom dicsőültünk számára már e földön 1 És ekkor feltárul emlékünkben az a magasztos, az a fenkölt, szép és példás élet emléke, azok a vallásos, irgalmas cselekedetek, a melyekben a dicsőült királyné népének, azok között az (S nő nemének példányképe volt, látjuk ő benne a legjobb hitvest és anyát, látjuk, hogy a politikábau királyi férje mellett csak a hála és szeretet angyala voltő. Az egész világ művelt sajtója, lánglelkű írók, államférfiak, só't fejedelmek, miudazok, a kik a társadalmi és állami világrend hivei, előmozdítói, orvoslói és őrei, de nem rombolói, szebbnél-szebb, magasztosnál-magasztosabb emlék beszedőt mondottak dicsőült — A Jókai-kör nov. 27-iki háziestélyének műsora: 1. Jámimr Jenő: Arragoniai táncok, az ö érdemei törvénybe is Előadják zongorán 4 kézre: Galnmh Ilona és királynénkra, sőt azóta vésvék, népünk milliói pedig filléreiket adják össze az ö emlékszobrára. Minek keljek én ezekkel versenyre dicsőült legfőbb védnökünk érdemei részletes elősorolásában és elismerésében ? De mégis, az éu hazafiúi érzésemmel, a mi fő érdemeit én kiemelkedni látom, azokat szabad legyen fölemlítenem : Szent-István trónján a Habsburg-házból egy kiváló, egy jó és szép királynőnk volt már nekünk, Mária Terézia. Rajongott érte az egész nemzet, és meg is mentette trónját és birodalmait, Európa viharai között, a történelmi nevezetességű vitám et sanguinem elhangzása után. De a nyugat felől századokon át fenyegető veszélyt, magyar nemzeti erőnk hanyatlását ő nem szüntette meg, sőt udvara fényével a magyar nemzet társadalmi életét Bécshez vonzotta. Dicsőült Erzsébet királynénk, a mi felséges jó királyunk szive választottja, volt az első Habsburgházi királynő, a ki társadalmi téren is hódolt királyi férje őfelségével a magyar nemzet óhajának, megtanulva jól édes magyar nyelvünket és a királyi udvar fényét Budapestre és Gödöllőre is áthelyezvén, minden vonalon magyarrá tette az ország társadalmi életét. Mélyeu tisztelt Nagygyűlés ! Hölgyek és Urak! Azzal zárom be beszédemet, hogy ha a végzet elvette tőlünk dicsőült királynénkat, legyünk iráuta hálásak, hátrahagyott királyi férje és utódai iránt határtalanul hódolók és hűségesek, s kérjük az Istent, hogy az ő szelleme hassa át utódait is, és jó emléke tartson örökké ! VEGYES HÍREK. — Baross Gábor szobra. Mult vasár nap leplezték le a fővárosban Baross Gábornak, a vasminiszternek szobrát, melyet Széesi Antal szobrászművész készített. Hatalmas érc-szobor hirdeti most már annak a nagy férfiúnak emlékét, kinek hazánk ipara, kereskedelme, közlekedésügye a „legnagyobb magyar" után legtöbbet köszönhet. — Lapunk olvasói bizonyára élvezettel fogják olvasni mai számunkban Szávay Gyulának, a kiváló költőnek s a Gy. H. szerkesztőjének a szoborleleplezés alkalmából irt gyönyörű cikkét. Vikár Erzsi úrhölgyek. 2. Felolvasás: Románcok prózában. Irta és olvassa: Ilerz Bódog. 51. Kevlári búcsú, szavalja Hanauer Zoltánné úrhölgy. 4. Mendelsohn: Xász-induló. Vid Károly átiratában előadják: Kis Vilma, Csoknyay Erzsi úrhölgyek (zongora), Gáty István (1-ső hegedű), Lázár Andor (2-ik hegedű), Burghardt István (viola) és Schulz Yeudel (cello) urak. — Hímen. Örömmel vettük az értesítést hogy Barcsi József, főiskolánk jeles tanára, tegnap, f. hó 26-án eljegyezte Sebestyén Dávid főisk. tanár leányát, Sebestyén Juliska ka-asszonyt. — Két emlékbeszédet közlünk lapunk mai számában dicsőült Erzsébet királynénkról. E két beszéd szolgáljon kiegészítéséül a lapunk mult számában közölt s a vöröskereszt-egylet és a Jókaikör f. hó 19-én tartott emlékünnepeikről szóló tudósításainkhoz. — Sport-egylet. Említettük már e helyen azt az üdvös célzatú mozgalmat, mely a városunkban fennálló s a sport különböző' ágait űző egyletek egyesítését vette célba. Örömmel jelezhetjük, hogy a sportéletünk fellendítésére nagyban közreható ez egyesülés nemsokára a megvalósulás stádiumába lép. Körmendy Béla a Korcsolya-egylet, Hanauer Zoltán a Kerékpár-egylet és Iu'irst Sándor a Tornaés Yivó-egylet elnökei megállapították már nagy körvonalakban az egyesülés módozatait. E szerint a három egylet mindegyike önállóságát saját céljai elérésében megtartaná ugyan, de jövedelmének bizonyos százalékát, mint a megalakítandó Sport-egylet alkotó tagja, közös célra fordítaná. A Sport-egylet első együttes működése a Korcsolya-egylet által régóta tervezett pavillou építésében nyilatkoznék meg. Az építendő pavillou felső része vivó- és gyülésterem lenne, alsó része a korcsolyázók céljaira szolgálna. A korcsolyatér maga kellőkép előkészítve kerékpáriskola lehetne, ugyanott a torna-egylet részére tennisz-pálya, a tér befásított környékén nyári tornahely létesíttetnék. E módozatok megbeszélésére mind a három egyesület közgyűlést fog tartani. Teljes megegyezés létrejötte esetén a pavillon építése tavaszszal megkezdhető lessz a városnál levő és sport-egylet céljaira igénybe vehető 1400 frt felhasználásával. — Erzsébet-alap. A dunántúli ev. ref. egyházkerület Erzsébet-alapjára (szegény leányok interuátusi ellátására) a városi tanács utolsó ülésében lí) frtot szavazott meg. mindég csak jót tett." Majd hozzáteszi felsóhajtva: „Magyarország igazi auyját vesztette el a boldogabban." „A világ nem tudja, mennyire szerettük mi egymást" így sóhajt fel felséges urunk, s hogy e ••savuknak mily mély értelme vau, a mi hazánk arról már meggyőződött azon fejedelmi elhatározásból, a mellyel felséges urunk feledhetlen neje szobrának bolyét Budavárbau kijelelni kegyeskedett. Igazi fejedelmi tett a szeretett hitves emléke iránt. Ebben a kedves, derűit családi életben JS89. jau. !30-nak éjjele rette:' ' -s éj volt. A r alami. kibeszélhotlen esemény megrázó következményéül mi csak annyit tudunk, hogy a kin egész Magyarország reménye csüngött, Rudolf trónörökös meghalt. Ily óriási csapás mely egész országokat rendített meg, csuda-e, hogy a királyuét, a gyengéd mély érzésű Myát, ki az elhunytban egyetlen fiát vesztette el, teljesen megtört annyira, hogy jó kedélye innen kezdve Örökre elhagyta Őt. Elszállt a jókedv, a derű felséges királynénk homlokáról és a mély bánat vett szívében, lelkében állandó lakozást. Kerülte bánatával az embereket, magános bércek, erdők úttalan mélye és a titokzatos tenger lettek otthonává. Majd elvonult mély bánatával Korfu szigetére fl ol az elvesztett trónörökös emlékére építtette az Achilleiont. A művész itt ércbe öntötte a boldogult trónörökös emlékét, egy oszlop ez, melyen mellszobra áll és az oszlop fölött egy démoni női alak pihen. A korfui kastély Achelliou nevet kapott Achillesről, a görög királyfiról, kit szintén ifjú korában ragadott el a végzett édes anyjától. A trónörökös halála okozta nagy bánata miatt évről-évre mind johbau-jobban megrongált egészsége ezután látogatásaiban ő felségét végleg megakadályozta. Gyógyulást keresett az utazásban., s egyik útja után a másikra kelt, mintha folyton elvesztett örömét, boldogságát kereste volna. De bármerre járt külföldön is a miénk maradt a mi fölséges asszonyunk. Mikor a német császár budapesti látogatása alkalmával, meghatva hazánkban a magyar nemzetnek minden lépten-uyomon megnyilatkozó nagy figyelmétől, elmondotta a budai várbau világra szóló elismerésteljes felköszöntójét hazánkért és királyunkért, akkor ő telsége a királyné egy sürgönyt küldött a császárnak köszönetül azért, hogy Magyarországról oly szép elismeréssel nyilatkozott. Ama felköszöutő fényét csak a mi királynénk hálás szavai múlják felül. Csakis az ezredéves ünnepélyek hozták rövid időre ismét körünkbe a felséges asszonyt, hogy ez ünnepélyen urunk királyunk oldalán fogadja a magyar nemzet hódolatát; mindenkinek fájt megtörve talpig gyászban látni őt, lecsüggesztett tekintetével, a melyet csak alig egy percre, a viharosan felzúgó éljenzés hatása alatt emelt fel a tisztelgőkre. Pedig ő szívében még bánatával is ide vágyott hozzánk, ide vonzotta őt haláláig bánatos lelke. ! Hiszen csak legközelebb is az őt vendégül hivó i német császár szíves szavaira így válaszolt: „Ha {nem orvosaim rendelkeznének velem, csak haza mennék Magyarországra. Most már nem jöhet, de csak testben nem, de emlékezetben itt van és itt is marad mindenkor velünk, s valahányszor panaszunk és óhajunk lessz, felszólal ügyünkben és még holta után ís jót lesz velünk, mert ő, ki ez ország királynéja volt, halála után példája lett az utókornak, hogy milyennek kell lenni egy magyar királynénak. A történelem megőrzi Erzsébet királyné emlékét, s megismerteti az utókorral is. Koszorúba kötöttük az emlékeket, miket mint hervadó virágokat a mezőről, iunen-ounau összegyűjthettünk, hogy Jókai-körüuknek a magyar irodalom és művészet ápolására e kis városban alakult egyesületnek részéről, mint felséges királynénk iránt érzett mély szeretetünknek és hálánknak igénytelen jelét hódolatteljesen helyezzük el nagy halottuuk királyi koporsójára. Egy gondolat biztat, hogy ez egyszerű virágok is szíves fogadtatásra találuak, mert hiszen azok mind a mi szeretett hazánkból, Magyarországból valók. így temetünk mi két hónap elmúltával újra
