Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-20

XXV. óv 1898. november 20. 47. szám. PÁPA Táros HATÓSÁGÁNAK és TÖBB PÁPAI, s PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE fflegjelonik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Sőfi. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: <lv. Fenyvessy FVreno. Felelős szerkesztő : tli\ Körös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap k i a d ó hivatalához k ü1d e n dő k A lap ára: Egész évre. G frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt őü. Egyes szám ára tő kr. A képviselőtestület előadóiról. Xagy köszönettel tartozunk városunk polgármesterének azért, hogy a város közgyűlésein az előadói intézményt meghonosította, és az egyes képviselőtestületi tárgyakat úgy a bizottságokban, valamint a közgyűlésen az elöljárósági tagok által reszortjuk szerint képviselteti. Ezen intézmény meghonosítása míg egyrészt az előadóul szereplő elöljárósági tagok buzgalmát növeli, másrészt a városi közgyűlések sokszor panaszolt unalmasságát eloszlatja, pezsgő életet ad az egészséges vitának és kellően tájékoztat minden képviselőt, kinek nem jutott osztályrészül, hogy az előkészítő bizottságok tanácskozásaiban résztvehessen. Ugy, de az előadói intézmény is csak akkor válik hasznára a közügynek, ha az előadók nem pusztán tanácsvégzések és bizottsági határozatok felolvasóivá törpülnek, hanem élőszóval adják tudtára a képviselőtestületnek a szőnyegen forgó kérdések történeti előzményeit, megismertetik, hogy az ügy mely előkészítő bizottságok által tárgyaltatott, ezen bizottságokban mely érvek hozattak fel a többség határozata mellett, mi volt a kisebbség véleménye és mily szempontok vezérelték a bizottságokban a kisebbségi vélemény pártolóit. Az előadónak nem szabad megállani, ott, hogy az állandó választmány javaslatát; felolvassa, hanem állást kell foglalnia a! kérdés valamely irányú eldöntése mellett, meggyőződésének alapjául szolgáló érveivel; meg kell ismertetnie a közgyűlést és nem szabad félni a szentségtörés vádjától, ha meggyőződése őt arra sarkalja, hogy az állandó választmány határozata ellenére provokálja a közgyűlés határozatát. Csak az igaz meggyőződés ereje teszi az előadót azzá, a minek lennie kell: a szőnyegen forgó kérdés igazi képviselőjévé és csak ekkor lessz képes az előadó a közgyűlés tagjait véleményének megnyerni, ha a vitát megnyitva, az ügyet ismertetve a zárszó jogával él és az ellentábor nézetét a saját meg uem cáfolt érveivel megerőtleníti. Elkerülhetlenül szükséges, hogy az előadó a városi önkormányzati jogok törvényes letéteményese: a város képviselőtestülete előtt állva, szabad előadásban ismertesse a napirenden levő kérdést! Az előbbit megköveteli a közgyűlés tekintélye, a hol ülve csak az elnöklő polgármester tehet kijelentéseket, az utóbbit megköveteli a közérdek, a melynek kiszámíthatlan hátránya van abból, ha az előadó — bizonyára ügyismeret vagy kellő készültség hiányában — a képviselőket a jegyzőkönyvek és bizottsági határozatok gyors és sokszor érthetetlen felolvasásával kellően nem tájékoztatja, sőt a képviselőkben soha nem hiányzó érdeklődést egyenesen lehetetlenné teszi. A legközelebb mult közgyűlésen bő részünk volt a jelzett irányokban tapasztalatainkat gazdagítani. Az új városi ész kérdésébon a rendőrkapitány űr referádája abból állott, hogy fél órán át bizottsági határozatokat olvasott fel, a képviselők pedig unatkoztak és meglátszott mindegyiken, hogy a kérdésben teljesen tájékozatlanok maradtak. A népkonyha ügyében felolvasott szent igéket volt alkalmunk meghallgatni, melyek szabadon előadva talán több hatást értek volna el. Sem ezen gyekben, sem más szőnyegre került, SOÍ. .or igen fontos kérdésben eddig nem tapasztaltuk, hogy az előadó urak a kisebbségi vélemények indokainak ismertetésére vállalkoztak volna. A negyedik gyógyszertár előadója ugyan felhívás folytán a gyakorlatra hivatkozott, de mi — bármennyire sajnáljuk is — kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a kisebbségi vélemények indokainak elő nem terjesztését a kérdés egyoldalú előadásával egyenlőnek tartjuk és határozott hibának tekintjük, ha bármely kérdés előadásával az előadó azügy kellő és minden oldalú ismertetéséből álló kötelességét nem teljesíti. TÁ R C A. Kicsi falucskában . . , Kicsi falucskában Megvonulva szépen, Ott akarok élni Templom közelében, Oda vonz a szívem, Oda vonz a lelkem . . . — Elkisérsz-e engem oda, Én édes szerelmem ? Kis fehér házacska Lészen a lakásom; Fényes palotára 0 én nem is vágyom — A boldogság elfér Nagyon kicsi téren . . . — Ezt az édes boldogságot Megosztod-e vélem ? Olyan lessz az éltem, Mint egy boldog álom, — Szelíd rózsabimbó Vadvirágos tájon — Nem fáj ott a szívem, Nem sír ott a lelkem; Mert hiszen te vigasztalod, l'gy-e, édes szentem ? Kicsi falucskában Megvonulva szépen, Ott akarok élni Templom közelében. ()da vouz a szívem, Oda vonz a lelkem! — Elkisérsz-e engem oda, Édes szép szerelmem ? Nagy Vinoe. Régi emberek. — <A P A p a i L a p o k» eredeti tárcája. — Irta: Halmi Bódog. A lelkemben él a falú fehér, tiszta házikóival meg az ódon erkölcsével, a hova fiatal korunk ábrándja meg az első csók édes romantikája csábít vissza. Kemény, durva munkám között gondolok az emberekre, a kik lelkük minden érzésével, képességük egész erejével csüngtek a falún, a falú becsüléseért, azért a kis szeretetért, a mit emberi szív adhat, feláldoztak mindent. Az elvesztett tekintélyt siratták akkor is, mikor már üres volt a pitvar és puszta földre sülyedfc a nyoszolya. A falu szeme meglát mindent, kemény, kegyetlen; enyhíteni, kérlelni kell a nézését, ez volt ezeknek a naiv, régi lelkeknek az axiomiája. Roskadozó porták között járva jutott eszembe az én jó földim, nemes Burján István, a kinek egykoron nagy volt a becsülete, csakhogy az az idő már rég elmúlt. Nem volt Nagy-Kalotán módosabb polgár Burján István varga mester uramnál, kinek munkái az országos vásárokou is ismertek voltak ; házának híre pedig elterjedt az egész megyében. Mialatt a műhelyben erős legények dolgoztak napestig, addig a szobákban uri veudégek ülték körül az asztalt és vidám pohárcsengésbo, ha belevegyült a munkások lármája, az öreg Burján ezüstös go. bos dolmányában feszítve, büszkén monda: „Odakünn készül az élet." A vendégek el-eldicsérgették nemzetes asszony főztének, gazd'uram borának kitűnő zamatját. Folyt a kínálás. „No még szomszéd", — a jó nemzetes asszony (régi Garay kúriából hozta Burján uram) nem fáradt bele az unszolásba, úgy, hogy a vendégek is megsokalták, de gazd'uram büszkén rándított egyet a vállán : „Nyúljon csak bátran hozzá szomszéd, a sírba csak nem viszem velem a keserves munkám keresményét, gyerek sincs, a ki elköltse." Nem is vitte; könnyelmű melodikus lelkű magyar volt szegén)', egy csepp önzés nélkül, a lelke tiszta volt mint a kristály, csak a fajnak úrhatnám. ^^^^^^ ^^^^^^^^^ ^^^^l^^l^^ ^^^^^^^^^^