Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-13

szilárd a reményünk, bogy a népkonyha még a tél folyamán életbe lép. Mészáros Károly polgármester az ülést 3 órakor megnvitváu, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kis Gábor, dr. Szivesdy József, Szeiffert István, Baráth Károly és Végh István városi képviselőket kérte fel. Bejelentette egyszersmind, hogy az 1899. évi költségvetési előirányzatot, a vágóhídi szabályrendeletet és a gyámpénztári számadást a törvényhatóság megerősítette és hogy a regále-bizottság a regáléhivatalt u|onnan szervezte. Napirend előtt Bognár Gábor a vizdíjjak ügyében, Téringer József pedig az új kéményseprő szabályrendelet intézkedései felól interpellálta a polgármestert. Megnyugtató válaszai után a napirend első pontjaként elhatározta a városi közgyűlés, hogy a földművelésügyi miniszternek az általa kiküldött mérnökök: Farkas Kálmán és I'arkas Elemérnek a vízvezeték korul teljesített buzgó fáradozásukért köszönetét fejezi ki. A Kígyó-, Viasz- és Szt.-Lászlóutcai lakosok járda iránti kérvényét kedvezően intézték el. Visegrádról újabb hajórakomány követ rendel a város, s elhatározták, hogy az új, u. n. „fejecske"-kővel első sorban a nagy forgalmú utcák kövezetét fogják javítani. Tudomásul vették, hogy a vízdíj-szabályrendeletet a torvényhatóság elfogadta s hogy a legtöbb állami adót fizetők összeírására küldött bizottság munkálatát befejezte. A törvényhatóságnak határozatát, mellyel a Tőrük János v. mérnöknek a vízvezeték korul teljesített szolgálataiért 2Ü0 frtot megszavazó képv. test. határozatot feloldotta, a belügyminiszterhez felebbezi meg a közgyűlés, s a belügyminiszteri végzés ideérkezéseig függőben tarja a városi mérnök lemondási kérvényét. Egyhangúlag elfogadta a közgyűlés az állandó választmány azon javaslatát, mellyel dr. Kövi József, kórházi igazgató orvos fizetését 1899-től 300 frtbau kivánja megállapíttatni. A folyó évre 150 frtot szavaztak meg a kórh. ig. orvosnak.) Által ános érdekló'déssel hallgatta a közgyűlés az új városrészt illető javaslatokat, melyekre nézve az állandó választmány indítványát fogadván el, a szabályozási terveknek oly irányú módosítását határozták el, hogy a Bakonyere folyásának iráuya ne változtassák meg. Dr. Lőtcy László indítványát, hogy az ügyben a tanács, az épít. és szépítészeti, valamint a pénzügyi bizottság teljhatalommal ruháztassák fel, Vágó László felszólalása után nem fogadták el. Ez ügyben a képviselőtestület fog végérvényesen dönteni. Az alispán leiratát, mely szerint a tébolyda-alapnak a megyei pénztárban levő pénzét a városnak rendelkezésére bocsátja, dr. Steiner József és dr. Löivy László felszólalásai után tudomásul vették. Nagyobb vitát idézett elő a népkonyha ügye. Kemény Béla szép előadói jelentése után dr. Hirsch Vilmos szólalt fel, a ki tartalmas és lendületes beszédben indítványozta, hogy a népkonyha létesíttessék — azonnal: még ezen közgyűlés határozatából. Lamperth Lajos és Bognár Gábor felszólalásai után a közgyűlés a népkonyha létesítését elvben egyhangi'dag és lelkesedéssel elfogadta és lészletes szervezeti szabályzat kidolgozásával a tanácsot bízta meg. Hasenló lelkesedéssel határozták el, hogy 1899. márc. 15-től a Főiskola-utca Petőfi nagy nevét viselje, mint azt az ev. ref. képzőtársulat a képviselőtestülettől kérte. A női és gyermekkórház és tébolyda, illetve egy tervbe vett közkórház céljaira a közgyűlés 3 telek-ajánlat közül a laki-uton levő Martonfalvaytelek megvásárlását határozta el és e célból 30 nap múlva új közgyűlés lessz. Utolsó s egyszersmind a leghosszabb és leghevesebb vitát előidéző pontja volt a közgyűlésnek Ihás Elek kérvénye negyedik gyógyszertár felállítása iránt. Az állandó választmány a kérvénynek a belügyminiszterhez pártoló felterjesztését javasolta. Egész energiával és részletekre kiterjedő beszédben szólalt fel a javaslat ellen dr. Steiner József, főorvos. Hasonlóképen ellene nyilatkozott a pártolásnak dr. Kende Ádám, dr. Hirsch Vilmos, dr. Löicy László, míg Lamperth Lajos, Barthalos István és Baranyay Zsigmond az állandó választmány javaslatának keltek védelmére, melyet a közgyűlés óriási többséggel el is fogadott. A gyűlés '/JJ-kor ért véget. TOLLHEGGYEL. Míicsai levél, Tisztelt sógor! Sajnálom önt, mert ön csak egy nyomorult provinc városban lakik, a hol még nem tudják: mi a haladás ? Bezzeg máskép van minálunk ! Mink óriás léptekkel haladunk, de büszkébbek is vagyunk egy spanyol grandnál; mert maholnap Vilmos császár is tudni fog rólunk, és hisszük, hogy meglátogat. Osodálkozik úgy-e ? Ne törje kobakját, megfejtem én a titkot, mely olyau egyszerű, mint a Kolumbus tojása. Annyi az egész, hogy: van eszünk és életrevalóságunk! Ügy-e, emlékszik még a múltkor említett haltenyésztési kísérletre ? Nos hát beütött a próba, úgy lett, a mint jövendöltem. Mucsának most már olyau aranybányája van, hogy az amerikai klondyke hozzá képest kismiska! És ezzel vége szakadt a bajok tengerének. Megszűnt a szegénység ! Az utolsó szegényt a mult héteu temettük el. Különben ez is csak relative volt szegény, mert két nagyhírű Aeskulápuuk telekkönyvileg kimutatta, hogy valamikor háza volt, sőt mi több, betegségét is csak szimulálja, miért is egyszerűen kidobatott. Úgy kellett ueki! Minek akart patikai kosztot, mikor halászlével is jóllakhatott volna ? Ad vocem : halászlé. Maradjunk hát a halnál. Városunkban a héteu majdnem népgyűlés volt; de ha ez el is maradt, a felekezeti szint valló klubbok annál többet tanácskoztak. A katholikus kör egy muzsikális tagjának ellenében egyhangúlag kimondta, hogy Zichy Náudor gr. útján kérni fogja a pápát, hogy urbi et orbi nyilvánítsa ki, miszerint a hal jövőben csak pénteken lessz böjti eledel. (A muzsikális tag azt akarta, hogy hetenkint háromszor az legyen.) Az alsó-városi olvasó kör és a Lloyd hallani sem akar a böjtről. Ezek tehát azt határozták, hogy az országgyűléshez Írjanak fel, és az félretéve, még az obstrukciót is, sürgősen mondja ki és iktassa törvénybe, miszerint a hal nem böjti eledel. A. lutheránusok közvetítése azonban elsimította az egyenetlenséget ; mivel indítványukra elfogadtuk, hogy a hal igenis bojtos, a halzsir ellenben nem bőjtös. Míg ezeu városunk férfiai szépen megegyeztek, a nők között tovább is tartott a versengés, s ennek az lett a következménye, hogy a nőegylet felekezetekre oszlott; de mivel ma már egyiknek sincs szegénye, elhatározták, hogy a befolyó összegeket tőkésítik. Míg városunk közönsége a közügyért ekként lelkesült, az érdemes magisztrátus is a közjón fáradozott, nehogy a szó drasztikus értelmében saját halzsirunkba fulladjunk. Keblében bizottságok alakultak, nevezetesen : indítványozó, bíráló és végrehajtó. Az indítványozó bizottság első sorban piacot keresett fölöslegünknek, s azt megtalálta hazánk fővárosában. Igen! s hogy a távolság elenyésszen, vasútat építünk, még pedig toronyirányt Budapesttel, s azon az ország szivébe halat és sárgarépát szállítunk. A biráló bizottság azon ellenvetése, hogy a vonal a tüzérségi céllövő teret szelné keresztül, szót sem érdemel; e bajt a teknika egy kis viadukttal vagy földalatti alagúttal könnyen legyőzi. Az indítványozó bizottság további feladata volt, bogy a gazdag Mucsát bölccsé, naggyá és virágozóvá tegye, s lakosait megszaporítsa. E végből első sorban is az ifjúságot, a haza jövő reményeit édesgeti kebelére. Régi iskoláit újjáépíttette, sőt újabban egyszerre hárommal szaporítja. Hova tovább valódi Athen lessz városuuk. Mucsa-Athen, oh, mily hangzatos ! Az indítványozó bizottság állami tanítóképezdét, méhészeti- és vincellér-iskolát javasolt. Mind a három meglessz, mihelyt a biráló-bizottság a megfelelő helyeket kiválasztotta számukra. Hogy e bizottság mily körültekintő és lelkiismeretes, mutatja az a pártviszály, mely közöttük kitört. A tanítóképzőt pl. a bizotttág egy része a város nyugoti oldalán akarja elhelyezni, szimbolice jelezve ezáltal, hogy mi már a nyugoti kulturállamokhoz tartozunk. A másik rész pedig keletre akarja, még pedig mentül messzebb a várostól, hogy kultúránk fénye jobban bevilágítsa származásunk fészkét, a távol keletet. Hiszen Eegulytól kezdve egészen Zichy Jenőig : keletre magyar ! volt a jelszavunk. A vincellér tanoda és méhészeti iskola elhelyezése, habár a célszerű a hasznossal lett kombinálva, nem volt nehéz. Előbbi a Kishegy legmagasabb csúcsán épül nemcsak a szép kilátás miatt, hanem azért is, mivel onnan a szőlőtolvajokat jól meglehet figyelni. A méhész iskola pedig egyhangúlag a város nyugoti részének jutott részint, hogy kárpótolva legyenek a képezdéért, részint közgazdasági szempontból, vagyis a méhekért, melyek tekintve hogy csak nappal gyűjtenek, anuál több mézet fognak gyűjteni, minél inkább nyugot felé laknak; mert tudjuk, hogy nyugaton később áldoz le a nap. Vezérférfiainknak a képezdénél említett pártvillongása némileg béuítólag hatott városunk még gyorsabb fejlődésére, a mennyiben néhány monumentális alkotás, minők a közkórház, a csatornázás és a világítás az idénről elmaradt. Ezek azonban már is kivannak osztva tanulmányozás végett a megfelelő szakembereknek. Különösen a csatornázást óhajtanok a vízvezeték mintájára megoldani; mert minél vagyonosabb egy város, a gyomra is annál követelőbb. Ma még elég neki a hal, holnap már mást kivan. Azért, tanulmányozás tárgyává tesszük, vájjon a csatorna vizében nem volnának-e tenyészthetők rákok, csikók, esetleg teknősbékák ? Városunk szomszédságában olyau örvendetes esemény történt, mely szintén hivatva van Mucsát gőzerővel fejleszteni. A kincstár ugyanis közelünkben egy méntelepet létesített. Ennek társadalmunkon már két irányban is van kihatása. Az egyik az, hogy állatorvosaink egyletet alakítottak, s abba díszállatorvosokul Mucsa legidősebb orvosát érdemeiért, a legfiatalabbat pedig buzdításul beválasztották. A második irány az, hogy tekintve az emberekben és állatokban eme gyors szaporulatot egy új gyógyszertárt fog engedélyezni, még pedig állatgyógytárt. Állatgyógytár! Unikum a világon; de holnap már mások is követni fognak és a lexikonok századok múlva is hirdetendik, hogy Mucsa volt az, ki az elsőt a világnak megteremtette. Most ismét két indítvány fekszik polgárnagyunk asztalán. El lesznek fogadva biztosan, mert szép és helyes mindakettő, sőt az utóbb említendő specialitás számba megy és a világ előtt eggyel több argumentum lessz hírnevünk jelzésére. Az egyik indítványt az állatvédő egyesület nyújtotta be s aszfalt utunkat különösen a molnárlovak és a ezukorrépát szállító ökrök és bivalyok kiraélése czéljából legalább a papiros malomig kéri kiépíteni. A másik indítványt a későn hazamenők szövetkezete nyújtotta be. Kellemetlen volt rájuk, hogy az éjjeli őrök, kiknek csak mellékfoglalkozásuk a tutulás, másnap a feleségnek egy kis papramorgóért mindig besúgták, hogy a tekintetes úrral itt, a nagyságos úrral ott találkoztak. Indítványt nyújtottak be tehát, hogy e Gonosz Pista fajzat eltöröltessék, s egyben javasolták is, hogy mivel pótoltassanak. A leendő villamos utcai lámpások minden másodikára egy-egy kis harang alkalmazandó s ezek egymással összeköttetésben, minden óraütésekor egy gomb megnyomására, mely legjobban a tűztoronyba volna elhelyezhető, egyszerre jönnének mozgásba. Micsoda szép harangjátékunk volna! És aztán kevésbe fog kerülni. A „máv." most vesztegeti potom áron az állomásokról leszedett jelző harangokat. Ezekből kikerül. Már éppen beakartam végezni levelemet, midőn a legújabb eseményt, mely városunkban történt, kengyel-futókként adták szájról-szájra az emberek. Tollam azt leirni reszket az örömtől. Kitörtünk a koporsóból és eget kérünk. Egy gimnazistánk olyau mozdonyt konstruált, mely összesen 90 krajcárba, etetése pedig óránkint 1, sage egy krajcárba kerül. Sógor! az ön véges esze fel tudja-e fogni, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy mi oldottuk meg a táv-utazást. Egy óráig utazui egy krajcárért az elképzelhető leggyorsabb expressz vonatou, az már a csudák világából való! Reszkessen sógor! mert ha e mozdonyokat forgalomba hozzuk, tisztelt anyósa mindetanap meg fogja látogatni. Ezek után ne csodálja sógor, ha keblem dagad a büszkeségtől és baugosan kiáltom világgá, hogy ego sum Clvls fflnosannsz!