Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-01-30
1898. iannár 30. PÁPÁI LAPOK A viz-adó. A társadalomban vannak szükségletek, melyeket magántevékenység útján éppen nem, vagy csak nagy áldozatokkal lehetne kielégíteni. Az ilyen szükségletet azután vagy maga az állam, vagy a törvényhatóság, vagy legközelebb a község elégíti ki. Az ily szükségletek fedezésére 1 megkiváutató eszközök megszerzése rendszerint adóztatás által történik, melynek legcélszerüebb alkalmazása és fölhasználása egyik legnehezebb föladata nemcsak az államnak, de a sokkal kisebb társadalmat képező községnek is. Ezen bárom betűből álló kis szó : adó, olyan nagy jelentőséggel bír, hogy róla már köteteket irtak és még folyvást tanulmány tárgya az állaragazdaságuak. Annyira még a legnagyobb pénzügyi tehetségek sem jutottak, hogy tökéletes adózási rendszert tudtak volna előállítani. Csaknem lehetetlen is, bogy az adónak akár közvetlen, akár közvetett nemeit az igazsággal teljesen megegyező módon lehessen kivetni. Mindig vannak, a kik vagy kevesebbet fizetnek vagy többet, mint a mennyit az igazság és méltányosság szerint fizetniük kellene. De mégis folyvást arra kell törekedni a hatóságoknak, hogy az adókivetésnél, a mennyire csak lehet, az igazságot megközelítsék. Mivel most városunk is oly társadalmi szükségletet akar megszerezni, melyet magánúton kielégíteni nem tudunk, értem a jó vizet, és mivel ennek költségeit — más módja nem levén — adókivetés utján kénytelen fedezni, nagyon vigyáznunk kell, hogy ezen a városunkban egészen új neme az adónak úgy a méltányossággal, mint az igazsággal lehetőleg megegyezzék, és bogy ezen czélt elérhessük, én bárom fó'elvet kívánok a kivetésnél folyvást figyelemben tartani: 1. bogy senki magát alóla ki ne vouhassa ; 2. hogy senki a viz-adóval egynél több eim alatt ne terheltessék ; 3. hogy mindenki fizetőképességéhez mérve viselje. X viz-adóra vonatkozólag ezen lapok hasábjain már több jóakaratú javaslattal találkoztunk, de közülök egyik igen nehézkes, a másik és többnyire mindegyik távol áll az igazságos megadóztatástól, miért is alkalmaztatásukat nem fogaduám el. Ilyen például azon javaslat, hogy a háztulajdonos első sorban fizessen viz-adót a házától ennek adója után, másodszor fizessen a szobáktól ezek száma után, harmadszor, ha házába a vizet bevezette, fizessen azon kényelemtől, melyet ezáltal magának ttsrzeít. Ezen mód nagyon hasonlítana ahhoz, ha nekem .i fuvatv» azt mondaná : a tiakker önnek a szőllejébe. j 4. kereskedők, iparosok, gyógyszerészek, küz1 frt, mivel pedig a fiakkernek kocsija is van, ezért vetítők stb., ezek is a mennyiben nem saját házukfizessen még egy frtot, ha pedig a kocsiba bele is akar ülni, .ezért a kényelemért ismét 1 frt jár. Pia én a házamtól ennek adója után megfizettem a viz-adót, a házam fogalmában már benne űzetnek, vannak a szobák is, és ha azt a kényelmet megszereztem, hogy a vizet házamba be is vezettettem, ennek az árát meg is kellett fizetnem, tehát az olyan tulajdonom, melyet nekem a város még egyszer bau gyakorolják üzletüket, a kereseti adók vagyházbér után, melyet fizetnek ; magánzók szintén azon házbér után, melyet Hogy a viz-adó ily módon keresztülvihető legyen, a városi hatóság kötelessége az adatok pontos összeállítása, melyből kiderüljön: mennyi a ház-adó,, mennyi a hivatalnokok fizetése, mennyi az iparosok el nem adhat, sem tőle bén nem szedhet. Egészen I &e „,„„,<„,*i AU í « í ' t i i , b i es magánzók által űzetett bazber es vegul, hosrv másként állna a dolog, ha a házakba való bevezetést 1 fe ° J is a város egyeteme fizetné. A fővizvezetékre pedig teljese mindegy, ha a vizemet én magam korsókban hordóéitom is be, vagy megcsináltatom az útját, hogy maga jöjjön be. Pó't ha a háztulajdonos házában valamely hasznot hajtó foglalkozást gyakorol, például ipart üz, bort mér, vagy üzletet folytat, ezért viszont — az igazság szerint — nem lehet újra viz-adó alá venni, mert éppen azért tart házat és azért fizet érte házadót, hogy hasznát vegye. Egy példa talán felvilágosít. Egyik háztulajdonos ugyanis él a földje jövedelméből, házában van öt szoba, de o azokban semmi haszonhajtó dologgal nem foglalkozik, eszik, iszik és altiszik a házában, tehát ezt nem lehet sem ipar, sem üzlet után vizadóval megróni, ellenben a szomszéd házbirtokos házában reggeltől estig gyalul, fürészel vagy kalapál, a másik sót, borsot vagy gyolcsot árul, ezek ha megfizették a viz-adót a házadójuk után, az ipar vagy üzlet után viszont nem volna igazságos őket megadóztatni. Ne feledjük, hogy vizadóról van szó és bogy a vi r/ et senki sem használhatja kétszeresen, úgy is mint háztulajdonos, úgy is mint iparos. Az elhasznált viz mennyiségét sem venném tekintetbe a megadóztatásnál. Mindenki fogyasszon annyit, a mennyire szüksége van. A vízvezetékre nézve teljesen mindegy, a föl uem használt vizet úgy sem tudjuk értékesíteni s a városnak a több viz éppen annyiba kerül, mint a kevesebb, ha gőzerővel, vagy gépekkel hajtanánk be, a több viz többe, kerülne, de nálunk magasabbról fut be, mivel a fbrrásfej magasabb, mint a város és minél jobban kihasználtalik a csövekből a vesebb állott vizet kapunk. Nem tartom megrovandóknak kórházukat és iskolákat. Ellenben viz-adó alá veendők : 1. a háztulajdonosok a házuk adója után ; 2. az állami, megyei, városi, felekezeti és meuuyi a szükséglet? Ezek aztán tájékozást nyújtanak, mely szerint, meg lehet állapítani az arányt,, melyben az adókötelezettek fizetni tartoznak. Ez ugyan évenként hullámzásnak lessz kitéve, de ha egyszer jól össze lessz állítva, könnyű lesz: évenkint a változásokat kiigazítani. Bene pacta boni amici. '~ viz, annál keil viz-adóval a Színház. A régi dal! A régi dal! Törekvő társulatról, mely minden szorgalmát és tehetségét latba veti, hogy ujat és jót produkáljon és közönyös közönségről, mely minderről tudomást sem óhajt venni. Pedig e héten alkalma lett volna meggyőződni a közönségnek, hogy sok segédeszköz hijján is lehet főkép gondos betanulás és összjáték tekintetében alig kifogásolható előadásokat bemutatni és hogy a társulat egypár jó erővel reudelkezik, kik nagyobb sziupadokon is szépen megállnák helyüket. Amivel nem akartunk túlzott dicséretet mondani vagy éppen talán azt, hogy a Vasgyáros előadásán is észrevettük ezeket a mi különben derék és szorgalmas színészeinket. Nem, Fái Szeréna mellett mindenki másról kell, hogy elnémuljon a hír gyönge, szózata. Azért eugedtessék meg nekünk, hogy először színészeink előadásairól szóljunk s aztán arról az előadásról, hol mást senkit nem láttunk, csupáu egy igazi nagy művésznőt: Fái Szerénát. Négy évszak. Hetényi és Hevesi darabja tudvalevőleg tnindA januári nap bűesúsugarai behatolnak az ebédlő ablakain. Arany fényként szűrődnek keresztül a csipkefüggönyök szeszélyes alakú virágai között, és arany glóriával vesznek körül egy, a szőnyegen heverő selyemszálat. Margit tekintete a szőnyegre, majd a fénylő selyemszálra téved. Egy ideig meglepetve szemléli, azután fölragyogó tekintettel int Lászlónak. — Nézzen oda. A szőnyegen heverő, tündöklő selyemszál, sajátságos véletlen folytán egy tisztán kivehető, nagy „G" betűt ábrázolt. — Látja kedves barátom, ez ama boldog férfi keresztnevének a kezdőbetűje. László egy pillanatig habozni látszik. Merően függeszti tekintetét a .,ü" betűre, azután elővéve irónját, gyorsan ir valamit egy szeletke papírra. Nem ez a neve, kérdé fájdalmas rezgéssel hangjában. Margit reá néz a névre ... és elpirul. — De igen; a maga nagybátyja, Felkay Géza. Jövő hónapban lesz az eljegyzésünk. László erőltetett nyugalommal suttogja : Sok szerencsét. abból van összeállítva, ami a/, emberi éleiben a legédesebb : egyéves önkéntesség, baktisálom, mézos hetekbeli perpatvarok, velencei emlékek, gondola, karácsonyfa, unokák, dédunokák stb. ]•]> hi;'La minden realisztikus hajlandóság, párán vi -/entimagántisztviselők és hivatalnokok, a mennyiben mint me ntalizmus mindenkiben van s ezért az" ilv ódháztulajdonosok fizetéseik után megadóztathatok nem j (]o]gok jYj , 5ss , zme(]ve hatn;lk itI> mnit< h;l * elt . ll;n _ voltak; ^ ( j u ]. e hangot, mely megfelel azoknak a .-zulídebb érzelmeknek, bohóságoknak, enyelgésekuek. .Annak a két szereplőnek Jeszenszky m>k és Jeszenszkynüiek, kik az egész darabot végigjátszottak, ez legtöbbször jól sikerült. Jeszen-zkyné a III. ré-zben az 0«zben megkapóan ábrázolta a mézeshetek emlékének élő 3. ügyvédek, mérnökök, orvosok, kereseti adójuk után ; Ilonkának. Nem viharzó tenger, mely tajték-habot hány. Nem égi háború, szemvakító villám, Nem ez a szerelmem; Csendes őszi évad alkonyán arany nap, Nesztelen folyása kristályos pataknak: Ezt érzem szívemben. Nem tudok igérni, légvárakat neked, Nem mondom: a földre lehozom az eget, Nem ilyen szerelmem, De bogy ha kell egy szív, mely csak tied legyen, Lélek, mely felolvad elvesz a lelkedben, Úgy hallgass meg engem! Gyere el ón hozzám földi boldogságnak, Eagyogó csillagnak, hajnalhasadásnak Én setét éjemen! Lenvirág szemeddel te majd csak rám nézel, Én meg majd szeretlek igazán, hűséggel — Lelkem, édességem! S-l. j és azt visszavarázsolni akaró és tudó a-szonvt. (Jeszenszky meg ti IV. részben, a gyereke.- tréfák m és bolondságokon mulató dédapának >zerepéhen tü:iI tette ki nem minden eredetiség hijján levő hunt.rát. ' A vereshajú. ! Ez volt az a darab, amelyből kiderült, hogy j a cigány 'kottából is tud hegedülni s hogy így pótolja ügyes igazgató a rendes zenekar hiányát. Es ment minden szépen. »Most már nem lévén zene és énekes közt visszavonás, élvezhettük B. Csányi Juszti, a címszerep személyesító'jének, szép dalait, melyeket erős, csengő hangján teljes zenei biztossággal adott elő Egyszerit, természetes játéka nem tévesztette el hatását. Veréb Jankó szerepét Jeszenszky adta erősen a karzati közönség kegyeit hajhászva ugyan, de nagy sikerrel is. Pelsöci is elég jó volt a fiának engedelmeskedő gazdag paraszt szerepében, csak azt szeretnők tudni, hogy mely vidékre való. Az előadás alatt ugyanis duna-tiszaközi, palóc, tiszántúli és felső-tiszántúli nyelvjárásban beszélt.