Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-10-02
XXV. év. 1898. október 2. 40. szám. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő clr. Körös Endre, Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. A pápa-bánhidai vasút. ) Törvényhatóságok és községek, nagy uradalmak és pgyes birtokosok nem sajnáltak semmiféle áldozatot, sőt legnagyobb készséggel buzgólkodtak azon, hogy a pápabánhidai vasút mielőbb elkészüljön. Ez legjobb bizonysága és mértéke annak, hogy e vonal csakugyan hivatott a közgazdaság, a forgalom égető szükségleteit kielégíteni, oly annyira, hogy még a spekuláció is örömmel nézte az ügy rohamos fejlődését, mert felismervén e vonal közgazdasági fontosságát, messzire ható előrelátásában mérhetlen prespektiva tárult fel előtte, amely jól mutatta, hogy e vasút megépítése tulajdonképpen feltárása az ország egyik, minden kincsben bővelkedő, de a világ-forgalomtól teljesen távol eső hatalmas részének és egyszersmind nyugat felé iparkodó kivitelünk legfőbb út-vonalának megnyitása, amely körülmények az üzemnek jövedelmezőségét feltétlenül biztosit] ák. A vállalkozó agilitása és a legkülömbözőbb érdekeket kielégítő előzékenysége karöltve haladt az érdekeltségek áldozatkészségével és buzgólkodásával. A közgazdasági fejlődést európai szemmel néző *) Közérdekű, fontos voltára való tekintettel vezércikknek közöljük a pápa-bánhidai vasút ügyében hozzánk beküldött e cikket. Szerk. törvényhatóságok s a világtól elmaradt apró községek egyaránt siettek mindent elkövetni, hogy e vasúti vonal okvetlenül és mielőbb elkészüljön. A közvélemény és a közérdek hamisítatlan orgánuma, az érdekelt vidékek sajtója párt-különbség nélkül közreműködött a vasút ügyének gyors előmozdításán. Minden tényező megtette a magáét, hogy a vasút terve alkalmas talajra találván, mielőbb megvalósuljon, ez már-már küszöbön is állott, mert a vonal közigazgatási bejárása is minden akadály nélkül végbe ment s a legközelebb jövőben már megkezdették volna az építés első munkálatait . . . Egyszerre mindnyájunk őszinte megdöbbenésére hire ment, hogy baj van. Egészen váratlanul arról értesülünk, hogy a vonal megépítése csaknem leküzdhetlen akadály elé jutott s ennek következtében talán teljesen kétségessé is válhatik. Az akadály annál nehezebben győzhető le, mert a kiindulás pontján, Bánhidánál merült fel, valamint azért, mivel értesülésünk szerint olyan tényezőre vezetendő vissza, amely t -pasztalás szerint a legcsekélyebb érzékkel sem bir a közgazdaság érdekeinek felismerésére s azok követelményeit legtöbbnyire alárendeli saját külön, képzelt vagy valódi érdekeinek. Szavahihető forrásból ugyanis azt a hirt vettük, hogy Báuhida környéken, nevezetesen a tatai uradalomhoz tartozó Hzt.-G-yörgy és Patár pusztákon a cs. és kir. katonai kincstár lőteret készül berendezni a tüzér-tiszti lövőiskola céljaira s a szükséges területek bérbevételére vonatkozó' szerződéseket már meg is kötötték. A tervezett lövőtér, melynek ügye éveken keresztül vajúdott, hir szerint most lép óriási áldozatok árán (állítólag magyar holdankint 2f> frtnyi évi bért fizetnek) a megvalósulás stádiumába. Ez pedig a pápa-bánhidai vasút tervének megölőjévé válhatik, hacsak nem sikerül ennek veszélyeit valami úton-módon elhárítani. Már most is óriási kárál, vallotta az egész vidék annak, hogy a lövő gyakorlatokat ott tartják, mert három év óta nvaranta az egész körnvék minden közlekedését és legsürgősebb mezei munkáját hónapokon keresztül megbénították a tüzérek, a nélkül, hogy ezért az ezzel sújtott szomszédos községek bármily kárpótlást nyernének. Abban az esetben azonban, ha a katonai kincstár az állandó lövőteret berendezi, ami pedig értesülésünk szerint befejezett tény, akkor a bánhidai vasútnak régen engedélyezett és bejárt trace-ja lehetetlenné válik, mert Bánhida és Kürnyo községek között egész hosszában a lövőtéren, még TÁRCA. Liliomok. Fehérek voltak mint a hó, Mint első hó, fehérek. Nem volt egy nesz, egy árva szó Elárulni, hogy élnek. En, bűnös félve közeledtem, Mert bűnöm sok s nehéz; Hol annyi csáb les rám a kertben: A szív vétkezni kész. Fehérek voltak s szótlanok S csak sóhajjal feleltek. Szánlak szegényke liljomok, Hogy ily rosszul neveltek. Kern hullt reátok égi harmat: Az édes szerelem. Fehér sereg ah, rám se hallgat Csak ott áll hidegen. Hogy megdobbantsam szíveik, És bűneim tetézzem, A szerelemről dalt nekik Elzengtem nagy merészen. A liljomok imába kezdtek . . . Erőmön ez kifog; Hol már imával védekeznek, Ott komoly a dolog. Ott hagytam őket. Utamon Egy kis bokor tövében, Piros szegfű int biztatón : Maradjak nála szépen. És, hogy marasztott meg nem bántam De ó' se bánta meg, Kacagtuk, mint búsul magában Ez a fehér sereg. A május féuyo omlott ránk, Iieánk nagy bűnösökre; Oly vígak, boldogok valánk, Azok leszünk örökre. S a liljomok, a hófehérek Ki tudja, merre — hol ? Almodnak egyre és regélnek: Egy bűnös fiurol ... Sárosi Árpád. Kék vér.-) — A «Päpai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Báródi Géza. I. Valóságos szenzációt keltett nálunk Érden, a biharmegyei kis mezővárosban, az a párbaj, melyben Szegheő Benedeknek, finom, máguásos arcára, hosszú és mély sebet vágott, Bokor Bálint, a járásbirósági aljegyző, ez a parasztszármazású fiu. *) Ünnepélyesen kijelentem, hogy ez a történet s az ebben előforduló személyek és nevek semmi vonalkoSoha még így fel nem zavarta az érdi iutelli gencia nyugalmát semmi más esemény s az érdiek egyszerre büszkébben kezdtek járni az utcán. Itten ekkoráig még az is eseményszámba ment, mikor Bangó Mihályné az érdi piac érdemes elsőkufája, minden legkisebb alap nélkül, fölhágtalla a dinnvék árát. Akkor is volt, mit beszélni, <ó't a fogyasztó közönség egy némely elemei, a főbíró elnökleti' alatt gyűlést is tartottak, a melyen erélyes tiltakozást emeltek, az önkény eme zsebeket megkönnyítő nyilvánulása ellen. Es most im' valóságos párbaj is történt. Igazi párbaj, a melyen vér is folyt és a melvet a helyi újságok csak azért nem közöltek, mert a sajtó eddig Erdcu képviselve nem volt. Ebből az alkalomból bizonyos nagyvárosi színezetet kaptak az érdiek s mindenki többnek látszott, mint ami valóban volt. Igy például Doppelstein Jakab, aki egyébiránt becsületben megőszült szatócs vala, úgy viselkedett, mintha raktárakkal biró nagykereskedő volna. Szóval ez a párbaj kiforgatta e várost a rendes mivoltából. A négy párbajsegéd a (történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy volt köztük egy városi tiszt, egy patikus segéd, egy fertály mágnás járásbirósági zással nincsenek az életben talán véletlenül szereplő egyénekkel, tehát mindenki nyugodtan olvashatja, anélkül, hogy magára vegye. Reklamációk ennélfogva fölöslegesek. B. G-. ^^^^H^^^^ jjjj^ ^jj^iii ^^^^ ^^^^^^^^^ ^^ij^^^^i^^ ^^^^ r r <- ....