Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-25

nemzetnek a kálváriája, — mert miként hosszú és bosszú idők multak cl míg a magyarok Istene nekünk egy Erzsébetet adott, — ugy ki tudja az idők mily sokasága, tűnik el, mig egy /// Erzsébetje támad a magyarnak? Az a milliárdnyi virág és rózsa amit hálás szívvel Magyarország dicsőült királynéjának ravatalára tesz le a kegyelet, sorsához hűen elhervadni fog; a milliárdnyi könycseppeknek is, mely a koporsóra buli, — felszáradnia kell, —• de Magyarországnak hálája Erzsébet Királyasszonyunk iránt, a magyarországi szent Erzsébetnek méltó utódja iránt, örökké élni fog. Az ég, s a menyország fényesebb lett, hogy () oda felköltözött, a mi földünk, a magyar föld sötétebbé vált. hogy 0 tőlünk eltávozott. De drágábbá lessz e föld, ha az ország szívében az 0 hófehér lelkéhez méltó fehér márványszobor fogja hirdetni az 0 csodás félisteni lényét, hadd lássák a késő századok is: — milyennek kell lenni az igazi királynénak és milyen az a bála, mellyel Magyarország az () imádott királynéjának adózik! * Tek. trvhat. rendkiv. Közgyűlés! Mélyen tisztelt meghívott résztvevő közönség ! (A főispán és vele az egész közönség föláll.) Mondjunk áldást Wittclsbachi Erzsébetnek, a dicsőségben, az egész ország szeretetében, mindnyájunk rajongva imádásában élt királynénknak 'kihűlt tetemeire. Találjon az ő megdicsőült fáradt lelke, enyhet és megnyugvást a magyarok Istenénél, akihez pedig könyörögve könyörgünk: Hallgassa meg Magyarország új védasszonyának hazánkért, nemzetünkért és királyunkért nála esdeklő szószóló szavait. Ezzel a mai rendkívüli közgyűlést rnegnyitottnak nyilvánítom. A beszéd utolsó részét állva hallgatta meg a közönség. — Néháuy pillanatig ismét mély csend volt a teremben. Aztán felemelkedett helyéről az alispán és indítványára határozatba ment, hogy a megye a királyné iránt érzett hálájának jegyzőkönyvileg ad kifejezést, a Királyhoz hűsége és bódulata jeléül feliratot intéz, a temetésen magát képviselteti, Erzsébet királyné szobrára 1000 forintot ad, a megyei székház termében két márványtáblát helyez el e feliratokkal : „Erzsébet, Magyarország királynéja meghalt 18í)S. évi szeptember hó ü-én" és „Veszprémvármegye közönsége 1S98. évi szeptember hó 10-án tartott rendkívüli gyászközgyülésében áldozott emlé- j kének", a megye székházán ;}() napig gyászlobogó leng és a hivatalos kiadványok ti hónap >» át gyászpecsét alatt adatnak ki. — A felirat szövegének felolvasása után a szomorú közgyűlés véget ért. (V-e.) Állami tanitóképezdénk. Legközelebb egy vezércikk jeleut meg e lapokban dr. Kende Ádámtól, a tanítóképezde új igazgatótanácsosától, hogy hol épüljön föl városunkban az állami tauítóképezde. Annyit vitatkozuuk e kérdés fölött, hogy utóbb is baj lessz belőle. Valóságos története van már tanítóképezdénknek és majd úgy járunk, hogy megfundált jövője alig lessz. Senki sem tagadhatja, hogy városunk nagyon mostoha viszonyok között van. Számottevő vidéki városuak hazánkban vagy megyeszékhelynek vagy önálló törvényhatóságnak kell lennie. De mégis vau némely tekintetben városunknak ereje és súlya, hogy megélhessen, sőt számottevő város lehessen. Vármegyei központi erőhöz ha uem juthat is, Dunántúl jelentékeny városaként szerepelhet. Mibeu áll a jelzett erő és súly ? Először is saját polgárai nagy tömegének a korral haladásában. Másodszor és főkép nagy ereje van városunknak a kebelében levő tanintézetekben. Pápa város ha nem volna Dunántúlon a legnevezetesebb iskolai székhely, törekvéseiben sokkal kevesebb súllyal bírna. A szomszédos városok versenye között nehezen számíthatott volna a Dunántúl közepére tervezett állami tauítóképezde elnyerhetésére. Abban, hogy Pápa városa állami tanítóképezdét nyert, döntő súlyt képezett, hogy azok a kitűnőségek, a kik egyrészről városunk és a megye élén, másrészről az államkormáuy élén mint törvényhozó testületi tagok ismeretesek, egy szép programmottűztek ki maguk elé, a városunk kebelében levő tanintézetek folytán a jövő lelkészi és tanítói karának gazdasági szakismeretekre oktatását, hogy mindegyik lelkész és tanító a maga községének gazdasági ismeretekben oktatója lehessen. Mondjuk meg tehátnyiltan, hogy az ez időszerinti földmivelési miniszter úrnak is igen nagy része vau abban, hogy állami tanítóképezdénket nem egy más város, Győr vagy Szombathely vitte el, hanem Pápa nyerte meg. Neki országos érdekből jogosult programmjn a pápai földmives iskola fejlesztése. Pápa város annak idején hálával is fogadta ezen programmot és éppen e szempontból óhajtott is eleget tenni a í'öllmivelési miniszter úr kívánságának. Megvásárolta a földmives iskolával átellenes telket a képezde számára. Es mégis annyi idő eltelte után hogyan áll a képezdei ügy? A dunántúli ev. ref. egyházkerület, melynek egyik vezérférfia a földmivelési miniszter úr, helyesléssel fogadta e terveket, készséggel reeudelkezésre bocsátotta a pápai ó-kollégiumi épületet a képezde számára, sőt 4U növendék vészére alapítványt is tett. Városunk volt érdemes képviselőjének, mint a közoktatási ügyek előadójának buzgóikodására csakugyan megnyílt az ó-kollégiumban az állami tanítóképezde. De mi történt ezek után '! A tanítóképezdei igazgató és tanári kar egyre és egyre küzd a jól elintézett és bevégzett dolgok ellem Mindeu áron azt akarja, hogy a tanítóképezde ue legyeu a földmives iskola közelében, hauem legyen a városban, ha ott nem lehet, hát inkább legyen a város déli vége helyett a város északi végéu, csak ott ne, a hova ők nem akarják. Ugy szokott az lenni, hogy a legjobban elintézett dolgoknak is vauuak mindig ellenzői, a kik szeretnék, ha az ő álláspontjuk győzne; ez már emberi gyengeség. Es ha máskép uem érnek célt, azokat, a kik egész életükben eredménnyel és jól szoktak dolgokat megfuudálui é.s azokat győzelemre vinni, emlegetik, hogy őket dolgaikban nem helyes irány vezette. Micsoda szerencsétlen álláspont az ilyen! Pápa város képviselőtestületét akkor, mikor a képezde helyéül a földmivesiskola szomszédságát kijelelte és meg is vásárolta, egészen helyes cél vezérelte. Először is, megtudott felelni annak, hogy a képezde céljaira kivánt ő hold telket reudelkezesre bocsátotta, melyre a város belsejében nincs módja, és ez — döntő tényező. Másodszor hódolt a földmivelési miniszter úr egész szép tanügyi tervének, hogy a gazdasági tanintézettel kapcsolatos legyen a tanítóképezde. Harmadszor, mindkét tanintézet sorsát, sőt a már meglevőkét is biztosítani s azáltal a városunk jövőjét is minél inkább előbbre vinni kívánta. Forgalmi és városépítészeti szempontból is teljesen helyesek a tervek. A város északi részének fejlődése eléggé biztosított a vasul által. A déli része azonban tagadhatlanul fejlesztést Negyven napig bujdostak így erdők sűrűjében, akkor elérkeztek a Rajua partjához! Hazai szellő suttogott már a fülükbe s a túlsó parton ott emelkedett Wormsz, Gunter frank király büszke vára! De a veszedelem éppen itt érte el őket. A révésztől, a ki átszállította őket a folyón, megtudta Gunter király, hogy ki vau az ő országában s irigy lelkét rút vágy fogta el, hogy megszerezhesse a bujdosó vitéz sok drágaságát. Tizenkét kipróbált vitézzel rögtön útnak indul és magával viszi Hágeut is, a kinek nincs sok kedve erre a harcra, mert eszébe jutnak a Walterrel együtt töltött szép napok. De mindhiába, az intő szavak nem használnak, s Gunter király sorba kiküldi a vitézeit Walter ellen, a ki egy sziklavölgybe menekült mátkájával együtt, hogy így egyszerre meg ne támadhassák. Nem is mennek semmire a vitézok. Erőskarú Walter egymásután öldösi le őket, s mire a hatodik vitéz Patifrid, Hágen unokaöccse is sorra kerül, Hágen lelkét mély keserűség fogja el. Es líágennek keservvel sóhaj kel ajakán: „0 kapzsi, telhetetlen sóvárgás kincs után! Ó bárha az arany mind pokolba hullana, Őrizné, ott a sárkány s ne az ember faja! Egyiknek sincs elég már, mind többet gyűjt uapouta, Kuporgat sárga ércet a kincs szegény bolondja! . . . A rád váró halálba mért rontasz úgy szegény, Fiáról éd's anyádnak mi hírt vigyek meg én, Mi hírt majd ifjú nődnek, ki honn érted búsul, Kinek kicsinyt fiút sem hagyhatsz még vigaszul Szólt és a könnye lassan ölébe lepereg : „Ég áldjon !" így sóhajtott „ég áldjon, szép gyerek !"... Elpusztulnak a vitézek mind, s végül csak Hágen marad életben és Gunter király. Ketten együtt rohannak Wallerre s kemény harc után sikerűit is nekik, hogy Walter jobb kezét levágják. De a hős uem adta oda olcsón ezt a hires kart: Gunter király lába, Hágennek fél szeme és hat foga hullott érte, a porba. Mikor így a csatát végül befejezték, akkor Hágen és Walter megújították a régi baráti köteléket s aztán minduyájan útnak indultak. Walter is hazatért s otthon nemsokára megülte nászát a szép Hildegunddal, a ki oly erős lélekkel kitartott mellette a sok viszontagság közben ... # A núut a sürüu idézett verssorokból látható, a Walterdalból sem az epikai nagyság és nyugodtság, sem a hősök beszédének nyilt és nemes egyszerűsége nem hiányzik. Mondjuk ki mindjárt itt, hogy a fordításnak legnagyobb érdeme éppen az, hogy az eredetinek ezt a bájos hangulatát oly meglepő hűséggel tudta visszaadni. Igazi poéta-szív kellett ehhez a nehéz munkához, poéta-szív, a mely átérezze az egyszerűség titkos szépségeit és fogékonnyá tudjon tenni azok iránt minket is, a kik jórészt elszoktunk már a hősköltemények egyszerű világától. A modern i idők ízlése izgató eseméuyeket keres iniudenütt és a i hősköltemény cselekvényének nyugodt folyása meg] lehetősen hatástalanul pattan vissza az olvasó lelké[ ről. Azért olyan nagy a Kőrös dr. érdeme, mert modern nyelven, modern ízléssel közelített meg bennünket egy régi, de örökké szép német hősköltemény fordításában és bebizonyította önmagunk által, hogy van még érzékünk a fenséges iránt, tudunk lelkesülni az egyszerű szívekért és nem találjuk nevetségasnek azt, ami megható. Jó volua még megdicsérni, nagyon megdicsérni Kőrös Endrét azért is, hogy olyan remek verseléssel tette széppé a Walterdal fordítását, de nem lehet. Nem lehet azért, mert ő ezeket a sorokat egyszerűen keresztülhúzná az ő szerkesztői kék ceruzájával. A magyar olvasó közönség azonban, a mely hálás szívvel nyújtja majd elismerését anuak a magyar poétának, a ki hozzáférhetővé tette, számára a legszebb német hőskölteményt, Körös Endrében egyikét fogja megismerni a legjobb műfordítóknak, a kire ezen a téreu még nagy sikerek várnak. Es főképpen hálás lessz a fordító iránt a magyar tanuló ifjúság, a mely ebben a könyvben lelkesítő, szívhez szóló olvasmányt fog találni. Külön dicséret illeti meg a pápai főiskola nyomdáját is, a mely ízléssel állította ki ezt a szép könyvecskét. Vari Sándor.