Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-08-28

XXV. óv. 1898. augusztus 28. szám, PAPA VÁROS HATÓSÁSÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI

, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos: I Előfizetősök és hirdetési dijak Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Jj <ir. Fenyvessy Ferenc. j a 1 a P kiadóhivatalához küldendők. Kiadóhivatal: ;

! Felelős verkesztö • ' A lap ara: Goldberg Gyula papírkereskedés*, Főtér. í RL R

. K«^«« r^

rl

,.,> ' ^ '

Vre 6 M

' fí

'

lém> 3 frt

' ne

EV^évre 1 frt 50. ^ I tlt * •

Bjnare- :

i Esyes szám ára 15 kr. Az állami tanítóképezde. Most mikor már tisztában vagyunk az állami polgári leányiskola kérdésével, — figyelmünk önkéntelenül is az állami tanítóképezde felé irányul, melynek sorsa ma még nézetünk szerint végleg eldöntve nincs. Két évvel ezeló'tt egy küldöttség járt ez érdemben a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A miniszter és küldöttség akkor az intézet helyére nézve megegyeztek, legalább arra enged következtetni azon közgyűlési határozat, melyet Pápa város képviselőtestülete a küldöttség megérkezése után rövid időre reá meghozott, a mely határozottan a földmivesiskola átellenében fekvő ingatlanok megvásárlását és az állami tanítóképezde céljaira leendő átengedését mondja ki. A közgyűlésben és a gyűlés utáni időben, a megválasztott helyre nézve nyoma sem mutatkozott az elégedetlenségnek, ellenkezőleg a város lakossága teljes megnyugvással fogadta a meghozott határozatot és mindnyájan csak megelégedésünknek adtunk kifejezést, hogy ismét egy .kulturális intézményhez jutott hozzá városunk. Miként történt mégis, hogy a meghozott határozat után egy évvel később találkoztak többen, a kik a tanitóképezdéíii-k a belváros területén leendő felállítása mellett foglaltak állást, vagy annak a városhoz közelebb eső részeinek egyikén való elhelyezését sürgették, — bizonyosan nem tudjuk, — valószínű azonban, hogy erre a képezde igen tisztelt igazgatójának memoranduma szolgáltatott okot, a mely memorandumban az intézetne^ a belváros területén leendő felépítése, a tanulók társadalmi műveltségének fejlesztésére való tekintetekből, — elkerülhetetlennek van jelezve. Xem vagyunk egy véleményen az igen tisztelt igazgató úr memorandumában felhozottakkal, — mert sehogy sem tudjuk megérteni, hogy a képezdei tanulók társadalmi művelődésére, befolyással lenne az, ha a képezde a belváros területén építtetnék fel. Hogyan képzeli az igazgató úr ezt megvalósíthatónak, nem tudjuk, — de megvagyunk győződve arról, hogy akár a tervezett helyen, akár a belváros területén fog épülni a tanítóképezde, ez a körülmény a tanulók társadalmi művelődésére befolyással birni nem fog. A társadalmi műveltséget a tanulóknak benn az intézetben kell elsajátítaniuk és biztosak vagyunk, hogy Szováfhj igaz-J gató úr vezetése alatt álló intézetben el is fogják azt sajátítani, akár künn. akár benn fog felépíttetni az intézet. Nem fér azonban kétség ahhoz, hogy ezen intézetnek a belvárosban való elholyezése célirányosabb volna, de nekünk két tényezővel kell számolnunk és végleges határozatunkat ezektől függővé kell tennünk. Nem szabad első sorban szem elől tévesztenünk, hogy az állami tanítóképezde számára legkevesebb három hold területet kell díjmentesen átengednünk.Van-e akkora üres terület a belvárosban, vagy a külső városrészeknek a belvároshoz közel eső részeihez? — Nincs. — Ha tehát bármily célirányos volna is ezen intézetnek a város belső részeiben való elhelyezése, — erről le kell mondanunk, mert ekkora terület megszerzése a város belső részeiben, legkevesebb száz-százhúszezer forintjába kerülne a városnak. Le kell mondanunk pedig azért, mert a város, pénzügyi viszonyainál fogva il)' tetemes kiadást most nem bir meg. Nem szabad másodsorban szem elől tévesztenünk, hogy az állami tanitóképezdének városunkban történt elhelyezését a im.gyar kormánynak köszönhetjük, a szakminiszterek pedig elvileg megállapodtak abban, hogy ezen intézetet a földmivesiskola közelében szándékozzák felépíttetni, hogy a tanulók, a hivatásukkal járó szükséges gazdasági ismereteket a földmivesiskolában könnyen elsajátíthassák. Xem hisszük, hogy a szakminiszterek fennebb jelzett megállapodásuktól eltérni hajlandók volnának, — nem lesznek hajlandók még akkor sem, ha a városnak TA R C A. A visszhangtalan dalok. A. >ok dal, mely pusztába hangzott. Mert rája nem is lel el él, Nem balt meg, de mint fájó emlék Szivemben mindörökre él. A rossz napokban azt kell hinnem. Hogy ilyen egész életem, Elhangzik visszhangot se keltve, Elmúl nyomorult, névtelen. Xem lessz, kinek fájjon halálom, Köny nem fog hullni síromon, Oly néma léssz, mint néma voltál, Ezer dalomnál, angyalom. De jobb napokban, mikor arcod, Mint most is, bájolón ragyog, Mikor végetlen jóságodtól, Mint most, olyan boldog vagyok. Azt gondolom, hogy egykoron majd Egészen az enyém leszel, Az eltemetett szép

t dalokra A te lelked boldogan felel. S miket most elnyomott a bánat, A félelem, ezernyi bú, Az érzelmek mind kifakadnak, Megszűnvén a nehéz ború. S ölembe ülve, elcsevegve, Ajkadról édes d:il fakad, Visszhangjául a múlt időknek, Az elfeledett daloknak. S. K. Beköltözött a fény. — A «1'ájiai L a p o k» eredeti tárcája. — Irta: Báródi Géza. Mein voll semmi fény abban a kis szobában. Sötét volt és kiesiny. ííyirkos, penészes zugiroly, a hová a napsugár is félve tévedt be. Attól rettegett, hogy ott marad örökre bezárva. Pedig mily édes ott künn a szabadban, a mindent körülfogó balzsamos levegőben. Milyen pompás kacérkodni a virágokkal és ide-oda vetni a fényt, a meleget. A keskeny ónozott ablakon keresztül alig juthatott oda be. S aztán bevilágított minden szegletet. Végig vonult a kis szobán s megállt a rozzant asztalon. H ott az asztalra borulva zokog egy leány. Nem veszi észre a napsugarat, mint játszik, mint rezeg szőke szép fejéu s mint borítja aranyos fénybe. E/. volt egyetlen fény e -/'ím -iii szobában, uiií> minden szegénységről, nyomorról beszélt. Kévi (iáspár. ha élne nié^, nagyon bámulna azon, niiéri van úgy ké'-é.die e-\e a/, ő leánya. Iga/, hogy nem rin^yott vagyoni reá. de örökségül maradt egv e»oni.'> irú>, •••^x pör, melv nazdagtrá teheti. Evekkel e/ -I-.it k'ih

;

'/t''k ebbe a ?mgv rár -ba. Így kívánta e/t a pör. <>uhoi a ••-,,!,,,_,,', patukos, 1 zöld erdős faluban eladták mindenüket - eljöttek ide. A kicsiny faluban nem hagviuk "_rvcli,.|. mint a fájó emlékezetei s n/.oka! a drá^a ha:U"k.tt. nielvek egy jó ii>szo!iyt takartak. A inig tartott a pénzből, (Iáspár úr a pöre után járt. Sokat remélt a kimenetelétől. Elján hhvs ügyvédekhez, a bírákhoz, a iniiiis/.terliez. Informált, beszélt, kért és követelt. I Egész réme lett a hivatalos személyeknek. | Elrejtett mosolylval fogadták a mikor mejjelent, i de azért meghallgat iák mindenütt. Hóna alatt niin• dig egy csomó papirossal, mintha csak hivatalba járna, minden reggel pontosan ott volt a bíróságoknál. A mikor hazajött, a sok járás-kelés után, ! megizzadva, kitáradva, felragyogó szemekkel mondta j leányának: — Még csak pár hónap Mariskám s aztán gazdagok leszünk. Megnyerjük a pórt bizton. Azonközben elfogyott a pénz, a mit hoztak.