Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-31

XXV. óv. 1898. Julius 31. 31. szám. PAPAI LAPOK PAPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB RÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, fölér. Laptulajdonos: dr. Konyves.sy Ferenc. Felelős szerkesztő : Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre frt, negyedévre 1 frt ÓO. Egyes szám ára 15 kr. Városunk és a kórházügy. Irta: Dr. Kövi József. 11.*) 1K !>4-ben ápoltatott 74 beteg-, köztük4:5 vidéki. 1K!) 4-ben » 02 -, ;, 27 > 1XÍ) ó-ben » 80 :> ; 17 189u'-ban 41 > :\2 ISDT-bon 32 :> :> 24 A kórházi betegforgalom fenti számokból kitetsző' feltűnő apadása korántsem a közegészségi állapotokban váratlanul bekövetkezett kedvező változást s így a beteglétszámnak természetes apadását jelenti, hanem egyszerűen csak a kórházi közigazgatásban meghonosított szigorúbb rend és fegyelem mellett bizonyít. Régebben ugyanis — s ezt kénytelen vagyok a történelmi hűség érdekében elmondani — a kórház engedékeny szállásadója volt mindennemű munkakerülő s gondtalan ellátást kereső asszonynak az élelmezési vállalkozó nem csekély üzleti hasznára, de az alapítványi pénztárnak jelentékeny kárára. Midőn lS!)j. október havában a sors inappelábilis rendelése folytán az igazgatóorvosi állás megüresedett, a kórház kegyura e közlemények szerény szerzőjét hivta meg ez állásba, a következő szavakkal adván ki utasítását: «Elvárom, hogy a jövőben *; Lásd a ;P. L. > ni. heti szárnál. j ott rend lessz.» Mily sokat mondott e néhány jelzett idejében az alapítványi összegnek szó? — Ítéletet a multakra, programúiét a, esak két harmadát vettük kézhez. De e jövőre. Xe bolygassuk a multakat, kövessük i fenti kimutatás-, különösen pedig a három e helyen a gyógyító tudományok sokszor j utolsó év adatai egyszersmind pozitív képét üdvösuek bizonyult elvét: «Quieta non I szolgáltatják városunk és vidéke nőkórházi movere.-> A kórházi rend első követelménye, • betegforgalmának, melyet szemelőtt tartva hogy az intézet belügyeit, személyes felelősség mellett, szakavatott orvosi kéz gondozza. .íonnyen meglconmost már hozzávetőleg struálhalnók a felállítandó nőkórház alaphogy a betegfelvétel csakis orvos-, még! rajzát. Hozzávetőleg, mert nem tagadhatjuk, pedig kizárólagosan az intézet rendelő \ hogy a kórház gyógyító eszközeinek gyaraorvosa véleménye alapján történjék, mert az intézet rendeltetésének magasztos eéJjai csak így biztosíthatók, a kórház jövedelmi pótlásával, valószínűen gyarapodni fog a betegforgalom is, bár nem lehet feladatunk, hogy a forgalmat szaporítsuk, hanem, hogy i forrásai — tehát alapjai — csak igy vedel- j anyagi erőnkhöz mérten olt/ kórházról gandos; mezhetők meg sikeresen minden illetéktelen j /IW/M///,•, mely a'tényleges szükségletet'/,•/• légit i. ! beavatkozástól. Ezen elvek vezéreltek ben- j Hozzáteszem még, hogy a kórház felszerelt nünket régebben ép úgy, mint a mult évltiz ágya közül az utóbbi három óvben : július, hónapja óta is, midőn a gyógyintézet 1 ötnél több soha sem volt elfoglalva, kivéve községi jelleget öltött. Soha senkit vissza; az isíbl. tífuszjárvány idejét, midőn a bcleI nem utasítottunk, ki kórházi ápo'ást igényelt,] gek létszáma bélre emelkedett, általában díjtalan ápolásban pedig csak az arra jogo- i pedig esak 2—I betegünk volt egg'nlejíiley sultak részesültek, a kik tehát hatóságunk ! s ez könnven érthető is. utján utaltattak be orvosi közegének véleménye alapján a kórházba. E soraim élén közölt táblázatban kimuA nők, kiválóan ptdig " haja l»n ragg magánosan élő uöi: sokkid kevésbé vannak kitéve a megbetegedés veszel vének, mint a tátott ^vidékiek.-- mindmegannyi űzető bete- lerílak, különösen a szegény és munkás gek voltak s esak így érhettük el azt az í osztályhoz tartozó férliak, kik elégtelen ! eddig soha sem tapasztalt kedvező anyagi j táplálkozás mellett aránytalan erőfogyasztás eredményt, hogy a kórház zárószámadása : már félévi üzletvitel után is nyereséget.? \ mutat ki, dacára annak, hogv a mult év folytán könnyen elveszthetik szervezetük elleutálló képességét, de kik még gyakrabban rendetlen életmódjuk, éjjeli dorbézoláTÁRCA._ Búcsú. Lehanyatlik a nap, búcsúzóra hajol, Lelked föl is ébredez álmaiból, >S ha visszaidézi a mult napokat, Xyomára a könny keserűn kifakad ! iSietó'n fut a perc, sietö'n mul az év, Kialszik a láng, hül az isteni hév, Már most sem a régi, az egykori, hajh ! Meggyöfre kegyetlen a gyakori baj. Vagy nem veszed észre, szivem gyönyöre, Hogy mint lohad egyre a lángod heve ? Mint félsz remegőn '! pedig egykoron én Hívem mi zavartalanul ölelem! Még pár nap . . . azontúl a búcsú követ, Megrázva súlyával ez ifjú szívet, Én megmaradék, a ki voltam, a hű, Szerelmem örökre a régi hevül De te hogyha búcsút veszel, elfeleded Erted remegő, ölelő hívedet, És hogyha a nap búcsúzóra hajol, Lelked föl is ébredez álmaiból ! En angyalom, éu szívem, én gyönyöröm, IIa volt e napokba, szemernyi öröm. Ha érzetem egykoron üdvöt adott, Ne feledj, ha tetőled messze vagyok. Gondold meg, elérkezik ám az idő, Eljő az a perc, az a drága, dicső, Mikoron epedó'n jövök érted el én, Közelgj te is úgy mosolyogva feléin ! Mert eljövök, és az a pillanatom Legszebb lehet, üdvös örökre, nagyon, Ha meglelem azt, a miért epedem, Lelkemnek erőit a harcba vivém! Ha látom, a harcba velem maradál, JSeked is keserű vala gát, akadály, S hogy végire érteni, az üdv teneked : Boldog leszek akkoron én te veled ! De átkozom ám ama pillanatot, Mely küzdeni, vívni sugalmat adott, Ha nem leszen arcodon égi öröm, S helyette reáül a sárga közöny! Büszkén hogyan állhatok arcuk elé, Ha lelked e célt, hitet elfeledé ? Ha nem leszen érzeted, akaratod, A harc, minek én ime hőse vagyok ? Légy hű szerető, ha a sors cl is űz, Lobogjon örökre az isteni tüz, Hadd tudjam a harc száz kinja között. Sorsom veled, angyalom, összekötött! Szeress, a miképpen imádkozom éu, Való legyen egykor a drága remény, Melyért egyedül vagyok, az ha kimúlt, Az élet örökre nagy éjbe borult. Es bárha napunk búcsúzóra hajol, Lelked ne búcsúzzon el álmaitól, S ha néha szeinedbül a könny kifakad, Idézd vigaszul föl a szép napokat! S. K. A gardedámok. — Irta: Mendolényi Béla. — Óriási ozsonua volt. A hangulat pedig mindvégig emelkedett. A bohém kompánia teljes mérvben kirúgott a hámból. Pupák a zongoránál ült és csodálatos ellentétben a komoly zene iránt eddig elárult intencióival, pazar bőkezűséggel verte a zongorát, közmegelégedésre interpretálva a „Faggyúgyertyát égetek én" kezdetű dalt. A háziasszony a teát töltögette. Ebben buzgón segédkezett neki egy kis irodalmár, a ki benső haj