Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-12

XXV. év. 1898. június 12. 24. szám. Papai lapok ^ APA ™ROS HATÓSÁGÁNAK ÉS több PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: <1 >'- Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő: dr. Körös Eiadti'o. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Az új főispán. Veszprém vármegyének újonnan kine­vezett főispánja, dr. Fenyvessy Ferenc hol­nap foglalja el hivatalát. Hivatal a szó szorosabb és nemesebb értelmében lessz a főispánság, mikor azt dr. Fenyvessy Ferenc tölti be és nem puszta tisztség. Fenyvessy Ferenc nem reprezentálni, hanem adminisz­trálni fogja vármegyéjét. Általános politikai fogalmak szerint a mai főispánság célja csak az, hogy az a megyei önkormányzattal szemben a kormány intencióit képviselje. Nos hát mi a nélkül, hogy jósolni akarnánk, pusztán annak alapján, mert ismerjük új főispánunkat, tudjuk s meg vagyunk arról győződve, hogy ő soha sem fog a mi megyei önkor­mányzatunkkal szemben állni. Fenyvessy mindenkor élén fog állani autonómiánknak, vezére lessz törekvéseinknek, vezére az egész vármegyének, kit mindenki lelkesedéssel éa bizalommal követ abban a nagy mun­kában, mely az egységes magyar nemzeti állam kiépítésében különösen a várme­gyékre vár. Meghalljuk holnap az új főispáu programmbeszédét is, s mi tudjuk, hogy nem fogunk új dolgokat hallani tőle. A vezéreszmék, az irányelvek bizonyára ugyan­azok maradnak, a melyek Veszprémvár­megye közéletében lankadatlan erővel és buzgalommal folytatott működésének eddig is irányt adtak; az új állással csak a hatás­kör szélesedett és bővült ki, a melyben ezek a vezéreszmék érvényesülni fognak. Ugyanaz az általános öröm és lelke­sedés, mellyel Fenyvessy Ferenc főispáni kinevezésének hire találkozott, kíséri őt mai veszprémi útjára is, s ha az a viszony, melyben lapunk Fenyvessyhez áll, nem is engedi, hogy érdemeihez méltó hangon tolmácsoljuk a vármegye örömét, de azt, hogy reá büszkék vagyunk, hangoztatni merjük a nélkül, hogy e miatt bármely oldalról is a szerénytelenség vádjától kel­lene tartanunk. Üdvözöljük főispánunkat a beiktatás alkalmából, kívánjuk neki új állásához a régi erőt és régi munkakedvet. Isten áldása kisérje működését! Esterházy Móric gróf köszönete. Esterházy Móric gróf () excellenciája, vár­megyénk volt főispánja, a következő levelet intézte Kolossoáry József alispánhoz: Tekintetes líolossváry József alispán árnak Veszprém. Vettem tek. Alispán úrnak szives köz­vetítésével úgy a veszprémvármegyei tiszti­karnak, mint Veszprémvármegye rendkívüli közgyűlésének megtisztelő sorait, illetve köz­gyűlési határozatát. Mindenkor csak szives készséget, jó­indulatot feltétlen ragaszkodást tapasztaltam személyem iránt úgy a vármegye tiszti­karától, mint az egész megye tekintetes közgyűlésétől. Hálásan ismerem én ezt el és épen azért arra kérem tek. Alispán urat, legyen szives hálás elismerésem tolmácsolni úgy a megyei tisztikar, mint a megyei tek. köz­gyűlésnek. Mint a vármegye virilistája érdekkel fogom kísérni hazafias működésüket, melyre Isten áldását kérve maradtam tek. Alispán úrnak Bécs, 18Ü.S. május hó 30-án őszinte hive Esterházy. Közegészségügyünk hiányai. — Második közlemény. — Kórház. Xom képzelhető rendezett é.s jó közegészségügy nyilvános kórház nélkül. Legjob­ban tudják és érzik ezt az orvosok, kik sokszor kétségbeesett szomorú helyzetben vannak nyil­vános kórház hiánya miatt. Már a huszadik század küszöbén vagyunk és szégyennel kell konstatál­nunk, bogy 1.5 ezer lakossal biró városunknak nincs közkórbáza. Xcm igen akad bajtár.-unk az ország­TÁRCA. Szálló sóhajok. Hát elmentél édes. 8 mint a lehullt csillag, Itt hagytál egyedül. Hűséges társamul csak a bánat maradt, Az meg szivemre dül. Ráömlik súlyával, rá a szenvedőre, Hiába vonaglik, nem szabadul tőle, Tovább fojtogatja átkozott kezével. Felsír fájdalmában, lázasan feldobog, S utánad viszik az epedő sóhajok: Xe menj, ne menj még el! * Elmentél. S még csak egy édes mosolygást sem Hagytál vigaszomra. Csak a reményemnek porbahullt virágát, Azt is letiporva. Egy édes mosolygás a szemed sugarán — Az sem mondta nékem, az sem ragyogta rám, Hogy higyjek tebenned, hogy reméljek érted. Mégis hiszek benned, remélek, remélek. Ugy is tudom, édes, nem visz rá a lélek, Hogy ez ábrándképet, álmot összetépjed. A holt rózsatőnek, hogy rügyre fakadjon, Tavasz kell s napsugár. A letört rózsaág meleg napsugarat, Tavaszt hiába vár. Te voltál a tavasz. Rejtelmes sugara Ragyogó szemednek a lelkembe szállá, S ajkamon felfakadt s rólad beszél a dal. Elmentél. A bánat letörte az ágot. Lelkem rózsaágát a hervadásra válóit JNyíló virágival. # Álmodtam. Hófehér szárnyakon repültél Fel a meuyországba. Az enyém sötét volt és téged üldözött Hangos csattogása. A merre te szálltál, napsugaras ég volt, A merre éu úsztam, sötét lett az égbolt, És én csak űztelek, mint szél a porszemet, Repültünk. Majd lassan-lassan imádatom Ott ragyogott, égett fehérlő szárnyakon — S boldogságunk fénye behinté az eget. Istvánfl R. János, Ilyen a leány? ívta: S. K. Jolán felébredt. Éjfekete szemeit felnyitva, felemelkedik párnájáról, megigazítja vánkosát és újra ledől. Pirulva húzza össze válláról lecsúszott ingét, mert szeme az átelleni falon függő püspök nagy­bátyja képére tévedt. Haragosan húzza össze szem­öldeit, mikor a püspök jóságos, mosolygó szemei rá­tapadnak alakjára. Ugyan miért is tette anyja ide ezt a képet? Hisz a kegyelet, a szeretet nem köve­teikéi olyan sokat. De gyűlöli ö ezt a képet. Gyű­! löli, mert az a két szem mindig reátapad, még a • lelkébe is képes behatolni. Már gondolkodni is alig I mer . . . j A függönyökön átmosolygó nap>ugár estébe j juttatja a mai kirándulást. Korán reg^d indulnak az erdőbe. Egy pillantást vet a képre, gyorsan kiugrik ) az ágyából és öltözködni kezd. Ez a rettegés napon­! kiút ismétlődik. Es még sem meri megkérni az any­Iját, hogy helyezze cl a püspök arcképét máshová. Mert ha a kép nem i> lógna ott, a/, a két szempár égetné a lelkét, hogy kiüldözte. Erzi, tudja >> ezt. És ördög tudja, ha első tekintete ráesik, akkor min­dig rossz napja van. De gyorsan, sietnie kell az öltözködéssel. Belenéz a tükörbe, halvány ma nagyon. Ezt is ráfogja a püspök nagybátyjára: ő az oka. A fésül­j ködés sem úgy sikerül, mint máskor. Gépiesen nyul hófehér batiszt ruhájához. Felveszi, kifogástalanul áll karcsú termetén. A nagytükörből ráiuosolygó leány kával igen meg vau elégedve. Az egyszerű, kedves, habruha igazi édes, buldog tavaszi illatot, bimbó­lak adást terjeszt lénye körül. Tudja ő ezt, örül neki. Gömbölyű, fehérszalagos szalmakalapját felteszi bod­rosau fésült fejére, beletüzi a kalaptűt, hujy haja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom